Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 60. szám
1914. Julius 26. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 rult az esztergomi tanítóképző uj épületének létesítéséhez, azelőtt pedig a Kath. Kör kapott tőle nagyobb összeget. Kisebb adományait, segélyezéseit, hozzájárulásait, alamizsnáit az Élet könyve jegyzi fel, hogy majdan ki-érői legyenek az Ur jutalmakat osztó trónusa előtt. Esztergom város régi lakosát, igaz bárdiját és nemeslelkű jótevőjét ünnepli ma az aranymisés Maszlaghy Ferencben, és e sorokban lapunk, az „Esztergom és Vidéke“ is hű kifejezője a közönség ünneplő, üdvözlő hangulatának. (—.) *■ ♦♦ ♦*. ♦♦ ♦♦ ♦♦ -♦ A szigeti új bid. Közel két hónapja annak, hogy az árvédelmi munkálatok folytán lerombolt „Cifra-hid “ újbóli felállításának lehetősége a hercegprímás adományával jórészt biztosítva van; és ennek folyományaként a város tanácsa mar is lépéseket tett az építkezés iránt. Bár e közszükségletet szolgálni hivatott hid létesítésének kérdései a városi tanács, illetve a képviselőtestület hatáskörebe tartoznak, mégis, mert még van idő a tervezgetésre, a tárgyhoz hozzá kívánunk idejeben szol- lani. Minden a város érdekét szivén viselő képviselőnek a város jövendő fejlődése érdekében nem tudjuk eléggé ajánlani, meg tündöklő mosolyával, percekig hullott lábai elé a sok koszorú és bokréta és az egész közönség fölemelkedve lelkesen tapsolt és éljenzett. A művésznő megölelte a virágokat és hálásan meghajtotta a fejet. Aranyos jókedvével, csalogány dalaival és páratlan művészjátekával viszonozta azután valóban a közönség impozáns rokonszenvét. Majd minden jelenetét megtapsolták. Legszebb da-1 Iáit pedig háromszor is megujrázták. Az első fölvonás után az Esztergomi Kör bizottsága atlasz párnán, remek ezüstkoszorut nyújtott át a művésznőnek. Az emléket Laky, budapesti első ékszerész alkotta. Minden ezüst babérlevélen a művésznő hires szerepeinek neve. Ezüst szalagján ez a bevésett fölirat: Blaha Lujzának: Az Esztergomi Kör 1888 szept. 28. Az elnök néhány meleg szóval nyújtotta át az emléket, melyet a művésznő kellemes meghatottsággal köszönt meg. Csepreghy Ferenc (aki hajdan Esztergomban asztalossegéd volt) népszerű népszínműve A piros bu- gyelláris az Esztergomi Kör rendezésében, Blaháné fölléptével, a Völgyi társulat tagjai és néhány esztergomi gyakorlott műkedvelő közreműködésével feledhetetlen emlékű előadás volt. Blaháné Zsófija a magyar nép- léleknek és a népdalok költészetének bűvös varázsával hatott reánk. Páratlan egyénisége és tündöklő művészete teljesen elragadta közönségünket. Lányi Adolár Csillag Palit, a manipuláns őrmestert játszotta. Égy budapesti kritikus szerint: „lelkesen ütötte össze nagytaréju sarkantyúit és búbánatát akként fejezte ki, hogy hogy mielőtt e fontos kérdésben végső szavát kimondaná, vegyen elő egy a város ucca- hálózatarol készült térképet (Dvihally. Esztergom.) és minden egyéni érdeket figyelmen kívül hagyva, elmélkedjen a felett, hogy hol állittassék fel az új gyalog hid ? Mert, hogy a régi helyén a hid, — bár építése idejen a szükségletet a primás-hid távolsága folytán fedezte is, — célszerűtlen volt, különösen indokolni feleslegesnek találom s csak hivatkozom arra, hogy a városba érve a forgalom, egy háztömbbe ütődött s csak alább es feljebb talált összekötő utat nagy töréssel a város szivébe, melynek a Kossuth-uccán túl már folytatása sem volt. Mikor pedig a 90-es évek végén megépült a Lórinc-hid, a régi gyenge fahíd, mert csak gyalogos forgalmat bírt, közelsége folytán alig, hogy szükséges volt. Ily forgalmi műtárgy létesítésénél a városból kiindulólag kell annak helyét megállapítani, hogy az mint útrész a legrövidebb, tehát egyenes vonalban torkolhasson be a varos vérkeringésébe. Ferde helyzet volt a multi, mert a mellékes részen, a szigetben volt meg az egyenes út meghosszabbítása és a város részén csupán Kanyarogva jutott a forgalom, akár kellett, akár nem kellett, mindig ölelgetni szerette volna Blahánét.“ A közönség a szép hangú es rokonszenves szereplőt virággal és tapssal fogadta. Szabó Mihály Kósza Gyurkában szintén jóízű alakot adott. Mar megjelenésekor bokrétákkal és vidám eljenzésekkel üdvözölték. — Ugyanaz a bizonyos irigy fővárosi kritikus pedig ezt irta: „Nem lehetett más, mint jogász, mert mindig csak Blaháné kedvében kívánt járni.“ — Nedeczky Vince mulatságos Petákja szakadatlan derültségre hangolta a a nézőket. De Völgyiék is megemberelték magukat és igy méltán hozzá járultak a legteljesebb sikerhez. Előadás u!án a hatalmas közönség jórésze a Fürdő-vendéglő nagytermébe gyülekezett, ahol a Kör Blaháné tiszteletére külön meghívókkal, zártkörű bankettet rendezett. Blah '.né csakhamar elegáns szalonöltözékben lépett az elnök karjan a terembe, Palkovics Károlynéhoz, ki az estély tiszteletbeli háziasszonya volt. Majdnem tizenegy órakor telt meg a hosszú asztal a vendégekkel. Az első köszöntőt Palkovics Károly mondotta a művésznőre, kinek választékos szavakban rótta le az esztergomiak hódolatát. A Kör elnöke — szintén Kincsem pezsgővel — az Esztergomi Kör ne vében üdvözölte az ország legnépszerűbb művésznőjét, ki a szerény egyesület meghívására megtisztelt mindnyájunkat, mikor nem szerepé bői, hanem szivéből énekelt. Dr. Eíelcz Antal, városunk akkori Demosthenesze és kiváló ügyésze, ! az Esztergomi Kört buzdította az legközelebb a szűk sziget-közön a városba, Ismételjük, tessék egy város térképet elővenni s mindenki maga szemével meggyőződhet róla, hogy a város közepe tájáról mily természetes egyenes vonalakban adódik egy, a várost a Dunától a hegyekig átszelő útvonal, amely a Tűzoltó laktanyától indul, Plébánia-, IV. Béla király-, Sisay- s Ma- lonyai utcákon át visz a Református templomhoz, illetve akár egesz a Vaskapuig. Városfejlesztés szempontjából, mert ugyebár ilyen fogalom is kell, hogy létezzen, okvetlen e vonalnak kell előnyt adni a régi lehetetlen, forgalomra alkalmatlan, jobbra-balra bujkáld útvesztő helyett. Mas lapra tartozik a féllábú régi hídfő netáni felhasználha- tása. Kövei átrakva másutt is jók, régi elavultat söpörje el a haladás. A Plébánia-ucca irányában a szigeten nincs hozzájáró út, de ami ma nincs, az a jövőben lehet; tessék a Biró-utat ív alakban összekötni az új hídfővel ; mindjárt lesz jobb, mint a régi volt. Ehhez igazán csak jóakarat kell és olyan helyről egy csekély áldozatkészség, amely hely a hid érdekében épen a kezdeményező jót már gyakorolta. A térképen lemérve, élénországos hírű, fényes siker után, újabb sikerre. Lányi Adolár a tagok nevében hatalmas polgármesterünket köszöntötte föl, aki valódi jóakarónk és Palkovics Kár oly né úrnőt, akinek szintén sokkal tartozik az Esztergomi Kör. Végül Szabó Misi az ő ismert elmésségével és csattanós röppentyűivel vágott ki vidám toasztot, mikor mint Kósza Gyurka Blahánét, mint Zsófit ünnepelte. Éjfél után bontották szét a remek asztalt. A rendezők a csinos táncrendeket osztoga'tak ki. Valamennyi Seefehlnertől, az első bpesti cégtől eredt. A művésznő és a lady patronesse külön kis piros bugyellárist kaptak mesteri díszítéssel, hosszú selyemzsinóron, aranyozott monogrammal. Blaháné az elnökkel állott föl az első párnak a francia négyesben. Vis a vija volt dr. Helcz AntalnévoX báró Splényi Ödön, a művésznő boldog vőlegénye. A francia négyes után a művésznő elbúcsúzott. Példáját követte a következő hölgyközönség: And- rássy Jánosné és Andrássy Bozzay Mária, Bitner Ilka, Barla Árminné, Barta Katica, Bruckner Juliska, dr. Brunner Kálmánná (Budapestről), Donáth Gézáné (Nagymarosról), Donátit Mariska, Etter Irma és Gizella, Frey Ferencné, Haudinger Katinka, dr. Helcz Antalné, Héya Gabriella, Hoffmann Beláné, Hutta Szerén, Kamenszky Elekné, Kovács F'erencné, Mattyasóvszky Györgyike (Komáromból), dr. Mátray Ferencné, dr. Mu- rányiEndvéné,Niedermann Károlyné, Palkovics Nelly, Perényi Henrikné ken szembe ötlik az a harmónia, mely a három; Kolos-, Lőrinc- és Csernoch-hidak egymásközti távolsága között fenn- állana, ha e harmadik, a templom térről indulna a szigetre. Eszménk kivitele nem lehetetlen, s mert az első kapavágástól még messze vagyunk, időszerű felette elmélkedni. Uj alkotás előtt állunk s mert fejlődni akarunk, a fejlődni akarás képét viselje már a jelen létesítménye, hogy az utánunk jövők befolyásolatlan bírálatát is elviselhesse. Eincsinger Ferenc. » ♦» ♦» ♦» ♦» ♦» ♦» »» Jegyzőhiány. íme ismét egy társadalmi kórtünet! A Községi- és Körjegyzők Országos Egyesülete elé előterjesztették azt e tény- tapasztalatot, hogy a jegyzőgyakornokok száma feltűnően csökken ! Ne is csodálkozzunk, hogy ez így van. Akik ismerik a jegyzői pályát közelebbről, azoknak csak bosszantó fölösleg minden szavam. Azok, akik nem ismerik ezt a sok tekintetben sanyarú pályát, csak ennyi álljon : A jegyzőtől megkívánják az érettségit, helyesebben a középiskolai nyolc osztályt, vagy ennek megfelelő s ezzel egyenrangú más képesítést. Ha ez a (Pusztamarótról), Pethes Ilonka és Mariska, Reucz Tónika, Reviczky Gáborné, Rédly Izabella, Rudolf Mihályné és Etelke, Spiszár Mariska Szecskay Kornélné, Szerencsés Linka, Sziklay Mariska, Ujváry Anikó, IHmmer Béláné, Vimmer Anna, Wiplin- ger Ilka és Irma, Závody Irma. Szerdán d. e. Palkovics Károlyné úrnő tisztelgett a művésznőnél. Végre tizenegy órakor elbúcsúzott fényes diadala színterétől, Esztergomtól. Megindultan köszönte meg, magyaros őszinteséggel, az Esztergomi Kör elnökének a szives látást. Ekkor valami váratlan, de vidám epizód keltett közderültséget. A művésznő ládáit ugyanis valami Fidler nevű szókimondó esztergomi hordár adta át és a művésznőnek — nagyot akarván mondani — ilyen furcsa falusi köszöntéssel csókolt kezet: — Jobb erkölcsöket! Splényi Ödön báró mosolyogva megveregette az illuminált hordár vállát. A . vonat háromnegyed egykor érkezett. A nemzet csalogánya most már valóban elhagyott minket. A robogó vonatról is még fehér kendőjét lobogtatta. Valósággal elmondhatta Blaháné Budapesten : veni, vidi, vici, (jöttem, láttam, győztem). Mi pedig ezt fohász- kodtuk Észtergomban : vártuk, ünnepeltük, sajnáljuk! Még azonnap ez a sürgöny erkezett: „Megérkeztem. Még egyszer fogadjak páratlan szívességükért hálás köszönetemét. Blaháné.“ Gyűlésünkön azután kiderült, hogy ezerkétszáz forint jövedelmünk volt. Ebből épen a fele megmaradt körünknek. Közgyűlésünkről a következő hi-
