Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 94. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 22. Valamennyi vesztesnek érzimajd magát. Dé azért' marad vigasztalásuk is a kimerülteknek, hogy a nemzeti becsületért vé- reztek s a békességet hosszú — hosszú időre biztositották. Ha általános emberi és kultúrális szempontbői nézzük a dolgot, el kell ismernünk, hogy ez lesz a legmegnyugtatóbb, legharmonikusabb vége a világháborúnak, mert elégedetlenség, bosszú és gyűlölet nem marad utána. Priscus. A magyar becsület és kötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan résztvegyünk a hadi- kölcsön jegyzésében!! Kártyapénzt kérünk! Szükség van a pénzre. A nagy pénz ne szerénykedjék, a kis pénz ne gondolja, hogy tolakodónak minősítik, külön-kü- lön, vagy összekarolva guruljanak szaporán, mert szükség van pénzre. Sebesülteket hoztak. Azzal hogy hosszabb ideig voltak a harctéren, hogy későbben vé- reztek érettünk, éppen nem érdemlik meg a mostohább bánásmódot, mint akik korábban kaptak sebet. Beköszönt a tél. Csúf ködök ereszkednek le, hideg az Ekkor már nyiltan kezelte a gyűjtőívet. Egyik estén azonban igen későn érkezett a hadikórházba. Sőt föltűnt a virrrasztó személyzetnek a tren- tiszt támolygása. Illetlenül beszélt a gyöngéd ápolónőkkel és durván elutasította az inasokat, akik fekvőhelyére szerették volna kisérni. Végre a részeg fráter ledobta az egyenruháját és elaludt a szenvedők között. Az ápolónő kénytelen volt a sáros ruhát az inasnak kiadni, hogy rehabilitálja. Élőbb azonban kirakta az előszobában a trénhadnagy holmiját. Volt közte egy browning pisztoly, egy tokkos tőr, néhány női zsebkendő, sok frivol fénykép és még több írás pénz és jegyzőkönyv. Megdöbbenve pillantott erre a gyanús gyűjteményre. Mikor az inas eltüntette a lebuj piszkát, az ápolónő visszarakta Báró Zoltán tulajdonát. De most nem a sebesültek termébe, hanem a hadikórház hivatalába ment az inassal, aki a cók-mókot lerakta és a folyosóra sietett vissza. Az éjjeli inspekciót egy hadnagy végezte. Cigarettára gyújtott, amikor a fehér ápolónő a holmit bemutatta. — Ahá 1 Csakhogy rajtakaptuk a gazembert! — suttogta a hadnagy, hogy botrány ne kerekedjék a csöndes és szomorú házban. Az ápolónő virrasztó betegeihez sietett. időjárás. Az itthon maradott családok most fogják csak igazán nélkülözni a családfenntartót. Nem lenne igazságos most már ölbe rakott kezzel nézni a nyomorúságukat. Szükség van pénzre. „Ott“ fenn és lenn akárhányszor nélkülözniük kell a mi testvéreinknek. Karácsonyra kedves meglepetésükről akar gondoskodni a társadalom. Ehhez is szükség van pénzre. Ön Szegény úr, adott már, de — névtelenül? Lehet. És Ön Gazdag úr ? Nem folyt be névtelenül sem akkora összegű adomány, amelyre ráfoghatnám, hogy Öntől eredt—névtelenül. Talán azért nem ad, mert fél, hogy néhány ezer, vagy száz koronás adománya után kritizálni kezdik, hogy vagyoni viszonyaihoz mérten keveset adott ? Adjon annyit, amennyi méltó Önhöz, de adjon mindenesetre, mert az a néhány ezer, vagy száz korona — valami, azonban az eddigi szerénykedése, értékben — semmi. Valami tartózkodás mutatkozik társadalmunk egész vonalán a költekezésben. Mindenki takarékoskodik. Egy tál étellel kevesebb kerül az asztalra, megszorítottuk a ruházkodást és lemondtunk a szórakozásról. Ne csevegjünk most arról, hogy a pénzt forgatni kell, úgy gurulhat csak vissza hozzánk, mert mi mégsem vontuk meg magunktól egészen a szórakozást. Tessék csak végignézni a kávéházakat ebédutántól hajnaEkkor került az íróasztalra néhány förtelmes parfümű kokott zsebkendő, pezsgő szagú szerelmeslevél, sok szemtelen fénykép, a rejtett zsebből az új browning, a tokkból a mérgezett hegyű tőr, a pénztárcában néhány száz korona papírpénz, egy kis női gyémánt gyűrű; az egyik női arcképen ez a kúsza írás : „Nács- cságoss Báró Alladár urrnak a Kor- báts szerkesztőjének“. A jegyzőkönyvben Baranyi Tihamér hieroglifjai, más lapokon Baross Elemér vöröskeresztes gyűjtései, ismét tovább Braun Adolf pincéri követelései. Az inpekciós hadnagy nagysze rüen mulatott ezen a nagyszerű bün- jelhalmazon. Mikor már ezeket elleltározta, kikereste a naplóban, mikor került ide ez a Báró Zoltán trénhadnagy. Azután telefonált a rendőrségre, honnan azonnal megérkezett a gépkocsin két detektív és 3 rendőr. A hadikórházban sohasem történt ilyesmi. Úgy is kezelték az ügyet szőrmentén. A rendőrök egyenlőre az autóban maradtak. A detektívek az első percben ráismertek a főváros egyik legnagyobb gazemberére, aki különféle név firma alatt kávéházi sikkasztó, revolver- zsurnalista, vasúti tolvaj, az éjjeli mulatóhelyek szarkája, a bizonyos félvilági hölgyek varjúja, az arcátlan könyöradománygyűjtő. Az öt nevű gonosztevő most bárói rangon került végre a rendőrség kezébe. lig. Nem látszik meg a háború. Hely alig van s ha talán újságot olvasnának, mert mindenki nem járathat öt-hat lapot. Asztalok sűrűn egymás mellett. Az asztalok körül férfiak. Mindegyiknek kezében lap: kilenc, tiz. tizenkettő. A legtöbbje magyar lap, köznyelven és félreértések elkerülése véget úgy nevezik : kártya. Talán nem tévedek a megállapításban, hogy ez a lapforgatás is szórakozás. Voltak nemeslelkű kártyajátékosok, akik a nyereséget minden alkalommal segélycelokra adták. Elismerésreméltó áldozat- készség. A nyereséget, bárki volt a nyerő, a társaság minőig beadta, tehát egyénileg mindegyik a saját zsebére volt jószívű. Azonban nemcsak egy kártyázótársaság van. A kártyázó- kat kell valamiképpen — alig érezhetően — megadóztatni. A ki leül játszani, annak el kell készülnie a vesztésre, Készüljön el minden kártyázó tiz fillér, csak tiz filler vesztésre. Ez elenyészően csekély összeg, de három-négy sebesült ápolását, egy-két család segítését naponként ebből föltétlenül lehetne biztosítani. Számítsunk minimális tételekkel. Az esztergomi kávehá- zakban, egyletekben naponként átlagosan száz ember kártyázik. A kártyapénz eddig fejenként negyven fillér volt. Emeljék fel tiz fillérrel a kártyapénzt, s ezeket a tiz filléreket adják jótékony célra. Ekkor a következő haditervben állapodtak meg : az országos szélhámost föltünés nélkül elfogják innen tüntetni. A részeget könnyű volt zajtalanul leszállítani hordszéken az irodába. Csak az ápolónő vetett keresztet magára, mikor a becsipett írén tisztet elvitték. Az ébren levő sebesülteket sem zavarta ez a jelenet a félhomályos teremben. A detektívek nem sokáig hagyták horkolni. Mikor a rázogatás enyhe kúra volt, radikálisabbhoz fordultak Az ivóvíz üveg tartalma zuhogott vörös fejére. A gazember káromkodva ébredt föl, de amint körültekintett, isszonyuan kijózanodott. Valami luciferi gúny villant meg lakó ábrázatán. Megérezte a veszte szagát. — Jó reggelt Braun Adolf úr! — szólt reá az egyik detektív nevetve. A másik pedig parancsolómódban igy riadt reá: — Öltözzék föl azonnal és viselkedjék csöndesen ! Ekkor öltötte föl a háború varjúja utoljára a hazugság tolláit. És mintha csak agyon ütötték volna olyan rettenetes bután és sután bandukolt kifelé a detektívek között. Az eltűnt tréntisztből másnap reggel az újságok ábrándították ki ösz- szes ösmerőseit mindörökre. Így került a háború varjúja a megtorló igazság saskarmai közé. Ez naponként tiz koronát tenne ki, anélkül, hogy bárkit is terhelnének észrevehető kiadással. A szórakozás is megéri ezt a tiz fillért, de meg aki leül kártyázni, az előre belenyugszik, mert azt hiszi, hogy köny- nyen kifizetheti — a társai veszteségéből. Kávésok, egyletek, emeljék föl jótékonycélra a kártyapénzt! Floribuss. Használjunk hadisegély póstabélyeget. A haza érdekében. Tisztító förgeteg a hadak útja. Égig harsogó vihar, amely az emberiség közös kincseit fenyegető népeket elsöpri a föld színéről, — mint akik érdemet- lenek voltak az országiás dicsőségére, — de utána békés hajnal derengése között, tisztult levegőben, friss erőkkel támad fel az igazság és a nyugodalmas béke napja. Ily tisztító vihar, ily borzalmasan szép förgeteg vonul most végig a világon, mely eltiporja az álnokságot és képmutatást s tisztító tüzeket gyújt a hazugság várainak falai alatt. Az igazság fegyverei oldalunkon dicső győzelmeket hoznak es így fogjuk megépíteni egy boldog nemzeti létnek, évszázados becsületes munkának az alapjait. A haza minden hazafias polgárának segítő kezére szükség van most. Kezek millió sokasága kell, hogy segítsen ebben az építő munkában — a boldog jövő alapjainak megépítésében. — Kinek kinek tehetsége,hivatásasze- rint illik most megmutatni, hogy a hazaszeretet nem üres fogalom, hanem megtestesült valóság, hogy mindenki szerves része ennek az országnak, melyben él és léte feltételeit megtalálja. Aki szivével olvassa el a felhívást, mely a hadikölcsön jegyzésére buzdít, az nem csupán a fekete betűket fogja látni abban, hanem az ország lüktető szivét érzi majd benne, ha igazán érezni tud — és ima fog kicsendülni belőle arról : polgárok segítsetek megmenteni a hazát, mindnyájatok édes atyját-anyját — és ha így érti meg mindenki, akkor oly hatalmas erő gyűl majd össze, hogy a tisztító förgeteg — a hadak útja — győzelmes, rózsákat fakasztó hajnalban fog végződni és helyet ad az igazságos, békés munka tiszta napjainak.
