Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 38. szám
1914. május 10. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 akar keríteni valaki magukra hagyott fiatal leányokat, nyomban tegyenek erről a legközelebbi állomáson tartózkodó rendőrközegnek, vagy ha rendőr nincs a közelben, akkor az állomásfőnöknek jelentést. De vájjon ezek a jóléti intézkedések birnak-e elég erővel arra, hogy társadalmunk ezen rákfenéjét csirájában kiöljék ! ? A hírek, melyeket oly sűrűn olvasunk a sajtóban, azt bizonyítják, hogy bizony igen gyönge fegyver a leánykereskedelem elleni kongresszus s egy-két jótékony egyesület jóakaratu tevékenysége. Mostanában szokatlanul nagy erővel tört ki megint ez a baj, melynek szérumát mindezideig nem találták föl. Nem is operációval lehet e bajokon segíteni, hanem preventív intézkedésekkel. Ha a nép jómódban él, akkor erkölcse is erősebb és nem tántorítható el a bűn örvénye felé. A szegény emberben csak a nagy hitbuzgóság és a rög szeretete tudja megtartani az erkölcsöket. A gyengébb ember könnyen meginog és a csábító az ilyeneknél köny- nyebben elérheű célját. Az élet mutatja, hogy mint lesznek tisztes családok gyermekeiből romlott nők. Az apának otthon háza és néhány hold földje van, melyet ő maga és háza népe művel meg. A termés nem sikerül, a kis jószág elúszik az adósságokban, a gyermekeket már kenyérrel is alig lehet eltartani, az apának a városba kell mennie napszámos munkára, az asszony is dolgozik, hogy legyen kenyérre a gyermekeknek ; és az ilyen körülmények között felnevelkedett gyermekek majdnem egészen érzéketlenné válnak a jobb erkölcsök irányában ; és alig van családfő, ki ilyen viszonyok közé kerülve, az alkohol ördögének ne hodoljon. Ezen a ponton pedig igazán megszűnt minden névén nevezendő erkölcs. Az apa elzüllik, a gyermekek pedig magukra hagyatva, fiatal fejjel könnyen beleesnek abba az erkölcsi hínárba, a melyből menekülés alig van. Elsősorban tehát gazdaságilag kellene a népet rendbe hozni, azután az ital erkölcsbontó hatása alól kiszabadítani és csak azután lehet eredményes kilátással fölvenni a harcot a leánykereskedelem ellen. Látjuk, hogy ez a penészvirág csak ott burjánzik, ahol gazdaságilag alacsony fokon áll a nép. A mi jobb vidékeinken és a külföld kultiváltabb részein már ritkább eset ez. A mi szégyenfoltunkat tüntessük el előzetes intézkedésekkel és akkor majd nem leszünk a leánykereskedelem elleni küzdelemben olyan szomorúan fontos tényezők. K. //. Az oltáregyesfileti kiállítás megnyitása. Az esztergomi Oltáregyesület 20 éves fennállása alkalmából, az Egyesület áldozatkész tagjaitól szegény templomok számára felajánlott templomi szerekből rendezett kiállítást szombaton d. e. 11 órakor nyitotta meg dr. Csernoch János hercegprímás. A kiállításon előkelő meghívott közönség vett részt, amelyből a következők neveit sikerült feljegyeznünk: dr. Rajner Lajos püspök, dr. Walter Gyula c. püspök, Graeffel János, Horváth Ferenc, dr. Kiinda Teofil, dr. Fehér Gyula, dr. Koperniczky Ferenc, Schiffer Ferenc, dr. Macho- vich Gyula, Dedek-Crescens Lajos prelatus-kanonokok, Meszleny Pál főispán, Magos Sándor ny. kúriai biró, dr. Perényi Kálmán alispán, Vimrner Imre polgármester, Ruttrich Ferenc alezredes, Themer Richárd őrnagy, Vaniss Dezső járásbiró, dr. Molnár Szulpic főgimnáziumi igazgató stb. A hercegprímást az épületbe való belépésekor az intézet növendékeinek kedves éneke fogadta, a kiállítás termében pedig dr. Walter Gyula c. püspök, elnök üdvözölte őt a következő gondolatokban gazdag, magas- szárnyalásu beszédben : Főméltóságú Hercegprímás és Érsek Úr, Kegyelmes Urunk! Két évtizedre terjedő fennállásának kiemelkedő mozzanata az a nevezetes ünnep, amelyre az Oltáregyesület ma virradóit. Ritka szerencse és megtiszteltetés lön osztályrésze. Főméltóságod magas megjelenésével kegyeskedik kitüntetni és buzdító méltánylásában részesíteni azt a szerény törekvését és ügyekezetét, amelynek feladatát és célját a jelen kiállítás létesítése képezte. A sűrűén látogatott egyesületi ájtatosságok, lelkigyakorlatok, áldozások nem merítették ki a tagok áhítatát és buzgalmát. Nem elégedtek meg azzal, hogy bensejük rejte- keiben féltékenyen őrizzék és ápoljak az Oltáriszentségben lakozó isteni Megváltó imádását és szeretetét. Kevésnek tartották, hogy elhagyva gyakran az élet üzelmeinek kábító zaját, földi trónjának zsámolyához menekültek és ott térdre omolva feltárták világosság, erő és beke után sóvárgó lelkűk minden gondolatát, érzését és kívánságát. Nem elégelték meg zarándoklásaikat a halványan pislogó mécsesek által megvilágított oltárokhoz, hogy hittel és bizalom-» mai enyhületet, írt, balzsamot könyörögjenek a sebekre, amelyeket sziveikben a megpróbáltatások és csalódások, a fájdalmak és keserűségek ütöttek. Sugallataik ellenállhatlanul ösztönözték, hogy áldozatokat is tegyenek arra az oltárra, amelynek az eucharisztikus Jézust rejtő királyi sátrából a kegyelmek és áldások özöne árad ki a halandók megnyugtatására, lelkesítésére és vigasztalására. A kiállítás arányai nem nagyok. Keretei szűkek, Korlátoltak — sajnos — az egyesület anyagi viszonyai. Nem állanak rendelkezésére bőségesen azok az eszközök, amelyek birtokában nem kell aggályokat táplálni a kiadások határainak netáni túllépése miatt. Mindazáltal visszatükröződik a kiállításon a nemes lelkűiét, amely dicséretesen jellemzi az egylet tagjait. Gyökerei e lelkületnek az eucharisztikus Jézus bensőséges szeretetébe mélyednek. Virágai a lelkesült bűz- góság duzzadó bimbóiból fakadnak. Gyümölcseivel az az áldozatkészség kedveskedik, amelynek lángjai minden nemes és magasztos ügy előmozdítására, támogatására hevítenek. A családi tűzhelyek hónapok óta arra a názárethi hajlékra emlékeztettek, amelynek alacsony falai között egykor ab. Szűz szorgoskodott, hogy kielégíthesse isteni fiának kisebb- nagyobb igényeit. Mintha csak édes- deden hivó szavai hangzottak volna fel, hogy segítségére legyenek a mun kás kezek és megkönnyítsék fáradságainak terheit. Felhasználva minden szabad pillanatot, vetélkedő sietséggel, lankadást nem ismerő kitartással serénykedtek a különféle egyházi készletek, fehérneműek és szertartási öltönydarabok előállítása körül. Fokozta szorgalmukat a tudat, hogy azok a szentélyek, amelyeknek művészies külalakjuk, Ízléses berendezésük és gazdag felszerelésük által Isten dicsőségét, hatalmát, nagyságát kellene ragyogtatniok, nem ritkán minden csínt nélkülöző, dísztelenül álló, komor falak, amelyek hidegen hagyják a sziveket. Felszerelésük fogyatékossága, egyszerűsége, szegényessége felülmúlja helyenként azt az elhagyatott, rideg, üres bethlehemi barlangot is, amelyben hevenyészve készítették a megalázódás kapuján át érkezett isteni Kisded első nyughelyét ! Jogos öröm és megelégedés érzetei hatják át ennélfogva most a tagok kebleit, hogy az Úr hajlékainak díszítéséhez és ékesitéséhez, az isteni tiszteletek méltóságának és fényének emeléséhez némi csekély mértékben hozzájárulhattak. Méltóztassék azért is Főméltóságú Hercegprímás és érsek úr kegyesen fogadni a jóakaratú, áhitatos lélekkel hozott áldozatokat. Ez alázatos kérelem kapcsán, leghálásabb köszönetünket tolmácsoljuk Főméltóságod leereszkedő megjelenéséért és buzgó fohászokat röpítve az egek Urához, hosszú, áldásos kormányzásáért, mély hódolattal esedezünk, hogy az itt elhelyezett isten- tiszteleti tárgyakat főpásztori megszenteléssel rendeltetésüknek átadni és a kiállítást megnyitni méltóztassék. Dr. Csernoch János hercegprímás megnyitó beszédét gyorsírói feljegyzések alapján egész terjedelmében itt közöljük : Méltóságos Püspök Úr ! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kedves Híveim ! Ahol eddig az isteni Gondviselésnek kegyes intézkedése folytán mint püspök, vagy érsek működtem, minden esztendőben volt alkalmam ilyen kiállítást megnyitni és azon kiállított tárgyakat megszentelni. Vártam ennélfogva itt is örömmel azt a napot, amelyen székhelyemen Esztergomban is megtehetem az Ur Jézusnak ezt a szolgálatot, és megmutathatna személyesen is, mennyire szivemen viselem az oltáregylet felvirágoztatását és az Oltáriszentségben lakó Üdvözítő imádását és tiszteletét. Azt mondja Kempis Tamás az Oltáriszentségről, hogy ebben a szent és felséges Szentségben a hit és a szeretet első helyet foglalnak el és csodálatos módon működnek. A hit egyik kelléke az emberek részéről, megkívánt kelléke minden titoknak és azért nem csodálkozom, hogy az Oltáriszentségben elsősorban megki- vántatik. A katholikus hitnek valóságos kincsesházát képezi a különféle hitbeli }i:ok, de mindezek közül egyik sem áll oly magasan előttünk, mint az Oltáriszentségben lakozó Jézustitka, amelyet ha mi, ha a mi gyenge eszünk mécsesével talán meg is tudunk egy kicsit világítani, átkarolni, átfogni, azért nem vagyunk képesek. Oly magasan áll ez a titok a többi titok között, hogy az anyaszentegy- ház miserium fídelnek, a hit titkának nevezi a többi titok mellett. Már ebből is látszik, mily szükséges és minő kiváló helyet foglal el az Oltáriszentségnél a hit. Hitünk, hogy az Oltáriszentségben természet- feletti módon jelen van az Úr Jézus az ő istenségével és emberségével olyképen, mint a természetben levő többi lényegek az ő természetük szerint. Ez a mi hitünk és ezt biztosan, minden kétséget kizáróan tudjuk. Tudjuk Krisztus szavaiból, tudjuk az apostolok előadásából, tudjuk a szent atyák és az egyház tanításából és az egyháznak közel 2000 éves hitéből. És az egyháznak ez a hite a mi hitünk is, s midőn ezt követjük, tudjuk, hogy a Krisztus Urunktól kiindult és az apostolok által ápolt nyomdokokon járunk, elhagyván a mélységes kutatások tövises és bizonytalan útját és rá- szoritkozván az isteni kinyilatkoztatás egyenes és biztos ösvényére. A mi hitünkben nem akarjuk vizsgálat tárgyává tenni a Fölségest, nehogy mint a Példabeszédek könyvében olvassuk, elnyomassunk a dicsőségtől, hanem miként egykor Péter apostol igaz hitét megvallva, az Oltáriszentségben levő Jézusnak mi is mondhassuk és odakiálthassuk: „Uram az örök élet igéi nálad vannak!“ Mi a ml testünk érzékeit, a látást, szaglást és tapintást ala rendeljük hitünknek és mondjuk az evangélium beteg atyjával, valahányszor talán a gonosz szellem által sugalt kételyek iparkodnak szivünkhöz férkőzni : „Hiszek Uram, támogasd az en hitetlenkedésemet.“ Es ebből látjuk, mily igaza van Kempis Tamásnak, midőn azt mondja, hogy az Oltáriszentségben első helyet foglalja, el a hit. De ez a hit különféle cselekedetekben nyilvánul meg és ezen cselekedetek közül egyike a legkedvesebbeknek az, amelyet az Oltáregylet hölgyei végeznek. Valahányszor szerencsém volt ezen működésüket figyelemmel kisérhetni, — és mindig nagy örömmel és figyelemmel kisértem — mindannyiszor eszembe jutott az a kedves kis történet, amelyet az evangélium Máriáról és Mártáról, akik miként tudjuk, a halottaiból föltámasztott Lázár nővérei voltak, elmond. Krisztus Urunk egyszer belépett az ő házukba és azt mondja az evangélium: Mária ott üle lábainál és hallgatá az ő igéit. Márta pedig szorgalmatoskodott a házkörüli dolgokban. Ez a két nővér az akkori buzgó nők azon kisded csapatához tartozott, amely mindvégig hűségesen kisérte az Urat; akik bizonyos tekintetben felülemelkedtek magukon az apostolokon és felülmúlták őket, akik midőn Krisztus Urunk dicsőségének tetőpontján állott, el nem szédültek, és akik mikor életé-
