Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 15. szám

1014. február 19.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

A múlt századok tévedéseinek súlyoskövetkezményeit most is viseli a nő, pedig már bebizonyította, hogy nemcsak alárendeltrangú, hanem önálló ipari vagy egyéb szakmunkát is végezni képes ; s jó orvos épp úgy tud lenni, mint pedáns könyvelő.

Rokonszenves szemmel kell tehát néznünk azt a női mozgalmat, amely a férfi szellemi kultúrája minden vívmányának elsajátítását célozza. Sőt a férfinak kellene kezébe vennie e mozgalmat, e mozgalom vezérgyeplőjét s eredményesen támogatva — méltóságát megillető polcra állítani a not. Hisz azért alkot monumentumot, vásznat, dalt s minden művészi vagy nem művészi produktumot a férfi elme, hogy azt a nő lábaihoz tegye s rpegédesitse vele szerelmet... De amig egyrészt ezt teszi a férfi, másrészt óvatosan gondoskodik arról, hogy nő szellemi inferioritásban sínylődjön továbbra is ! Mert hiszen, ha a női elme hasonló szellemi nívóra emelkednék, ki előtt kérkedne a férfi — intelligenciájával s tudományával, a szerelmi csalogatás e két kiváló eszközével? — amelynek birtokát végeredményben — a nőnek köszönheti . . .

Internus.

Farsangi levél.

Kedves Szerkesztőség !

A mi idei esztergomi röpke farsangi szezonunkban, eszembe jut ma, az én első bálom.

Akkor még édes anyám kisért a dalárdisták hires estélyére — lámpa- lazzal.

És kérem, akkor mégis egészen más világunk volt.

A Fürdő vendéglő nagyterme színig megtelt. A megyei úri családok mind bevonultak. Émelte az estély ünnepi hangulatát, hogy néhány ünnepelt főpapunk szinten megjelent, sőt a tánc elejében is gyönyörködött. A fáradhatatlan katonatisztek pedig egész testületükkel berukkoltak.

Akkor még kérem, a papák ősi jogai közé tartoztak a tánc örömei. Ma kuriózum a táncos papa, Raritás a táncoló mama.

Néhány bizalmas barátnőmtől tudom, hogy a mai táncos urakra majdnem elő kell fizetni, mert a táncot csak mellékfoglalkozásnak tartják felsőbb céljaik elérésére.

A mi időnkben — bizony isten — nem háborogtak családi jelenetek a báli költségek miatt.

Az én első bálom sem került még ötven vagy száz forintba, mint mai napság. Az én első báliruhámat idehaza varrónőnk készítette.

A feledhetetlen dalárda kiváló tenoristája volt Helcz Antal polgármester. Az én papám is persze az énekkarban feszitett.

Kérem, az akkori urleányok, jórészt valamennyien a lelkes Bellovits Ferenc tanítványai voltunk. Testvéri szeretetben éltünk egymással. Még egy esztendei esztétikus tanulmányt is végeztünk, melyet akkor Kőrösy László tanar ur és lapunk akkori szerkesztője adott elő. Még most is

megvan az a négyszáz oldalas, illusztrált és litografált előadások gyűjteménye, melyet minden hállgató ajándékba kapott kedves emlékül.

Tudja Isten, akkor egy egész kis művésznő generáció támadt városunkban. A zongorázó és énekes kiválóságokról eleg ha most a Perenyi-, a Rudolf es Felsenburg-családokra hivatkozom.

És higyje el Kedves Szerkesztőség, az a régi jó művészeti szellemű nevelés boldogabb nemzedéket is produkált.

Mi nem ruháinkkal, ékszereinkkel és udvarlóinkkal dicsekedtünk, hanem hangverseny műsorunktól, virágos sikereinktől és az akkori fiatal urak lelkesedésétől híztunk. Tessék ma szemlét tartani. Most az irigykedés láza és a versengés sportja a mai nemzedék sovanyitó kúrája,

Méltán fölsóhajtok Vörösmartynk klasszikus szavaival:

„Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?“

Mert a mai homályban már nem dalosmadarak a mi poétáink, hanem baglyok. Például kerem : Ady stb.

Sohasem feledhetem el, hogy fess édes anyáink daliás apáinkkal a francia négyesek legpompásabb tényezői voltak. Akkor minden család azt ambicionálta, hogy mindenki jól mulasson.

Szünórában valóságos baráti jókedv uralkodott. Pezsgőre sohasem költöttünk. Jónás Pali szordinás varázshegedűje pedig sohasem zsarolt.

Tudja Isten, Kedves Szerkesztőség, azt hiszem most, hogy akkor egeszen más országban mulattunk.

Blazirtan asitozó fiatal embert sohasem láttunk. A telekkönyvi tanulmányokkal foglalkozó udvarlók mai mestersége sem volt divatos.

Persze a mi farsangunk nem rótt vállainkra görnyesztő terheket. Tehat természetesen gondtalanul szórakozhattunk.

A mi klasszikus jelszavunk mindig ez volt: Kinek van legtöbb táncosa ? És a női választó jogot a férfiak valóságos diadallal elveztek. A báli társalgást vidámság fűszerezte. Vidámságunk néha-neha csapongó szellemeskedéssé változott. Sohasem értünk ra tehát senkit sem leszólni vagy végigsajnalni.

ístenkem, hová lett az a régi szép világ ?

Leányom ma komolyabb, mint nagymamája. Táncosai pedig flegma tikusabbak, mint a mai nagypapák.

Mindamellett — bon ton szerint — farsangolnunk kell, hogy fönntartsuk társadalmi összeköttetéseinket. Sajnálatos tünemény azonban Karnevál országában, hogy ott inkább a konvencionális kötelezettség vált jegyet, mint valódi farsangi örömet.

Reményiem, Kedves Szerkesztő ség, hogy megőrzi őszinte nyíltságom inkognitóját es hogy felülbirálat nélkül közli melancholikus soraimat.

Egy régi olvasónő.

N. B. Ha az élet hamvazó szerdáján, farsang után is szívesen látják böjti meditációmat, akkor ismét bekopogtatnék néhány bizalmas sorral.*)

*) Szívesen látjuk bármikor kedves észrevételeit. A Szerk.

Farsangi naptár.

Febr. 21-én. Az Esztergomi Kath. Kör humoros estélye saját helyiségében. „ 21-én. Az Esztergomi Kereskedő Ifjak- Onképző Egyesületének műsoros táncestelye a Fürdőben.

, 22-én, Az Esztergomi Kath. Legényegylet táncpróbája saját helyiségében.

, 22-én. A Belvárosi Kath. Olvasókör

műsoros táncestélye.

„ 24-én. A Polgári Egyesület farsangzáró estélye a Magyar Királyban.

Vaszary Kolos 82 éves. Vaszary Kolos bibornok, nyug. hercegprímás születésének 82. évfordulója folyó hó 12-én volt. Keszthely varos elöljárósága ez alkalomból kül- döttségileg üdvözölte az agg főpapot, városuknak kivaló szülöttét, aki a keszthelyieknek nagyon megörült. A főpap a küldöttséget ebédre is meghívta. A házigazda szerepéi dr. Kohl Medárd püspök töltötte be.

Burány Gergely kitüntetése. Őszinte örömöt kelt mindenfelé Bu- rany Gergely csornai prépost kitüntetése, kinek Őfelsege tudvalevőleg a m. kir. udvari tanácsosi címet adományozta. A kitüntetett a magyarországi premontrei-rendnek egyik

büszkesége, ki mint tanar, igazgató, a magyar paedagógiának kivaló szolgalatokat tett s nagy tudománya, megnyerő modora a legszelesebo körök tiszteletét és bizalmát szerezte meg számára. Ennek volt eredménye, hogy a premontrei rend a préposti méltóságba helyezte. A tudós egyházi férfiút kitüntetése alkalmával az ország minden részéből elhalmozzak tisztelői szerencsekivána- taikkal, amelyhez mi kétszeres örömmel csatlakozunk, mert városunk kiváló szülöttét érte e magas kitüntetés.

Esküvő. Dr. Balassa László máv. fogalmazó kedden délben a belvárosi plébánia templomban esküdött örök hűséget szép és kedves arájának : Rothnagel Mancikának, Roth- nagel Ferenc városi gazdasági tanácsos leányának. Az esketési szertartást Mátéffy Viktor plébános végezte szép beszed kíséretében, nagyszámú közönség részvétele mellett. Tartós boldogságot kívánunk az új párnak.

Miniszter adománya. A m. kir. földm. miniszter az Esztergom-Bel- varosi Kath. Olvasókörnek egy 152 kötetből álló könyvtárt és a könyv- társzekreny beszerzéséhez 20 kor. hozzájárulási költségét adományozott.

Halálozás. Dr. Berényi Zoltán ügyvédet nagy gyász érte. Ifjú felesege, sz. Hecht Rózsi hétfőn este régebbi szívbaja következtében elhunyt. Haláláról a melyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: „Dr. Berényi Zoltán mint férje és kicsi arvája Editke a saját, az alulirt és az összes rokonok nevében fajdalomtól mélyen lesújtva tudatjak, hogy a legjobb hitves, önfeláldozó, gondos anym, jó gyermek és rokon dr. Berényi Zoltánné szül. Hecht Rózsi nincs többé. Élete ifjú korában 27-ik éveben és boldog házassága 8-ik évében Esztergomban 1914. február hó 16-án esti 9 órakor ragadta el hosszas szenvedés után szerettei közül a kérlelhetetlen halál. Drága halottunkat február hó 18-án d. u. 3 órakor fogjuk a Széc- henyi-teri gyászházból az izraelita temetőbe kísérni, a hol is a gyász- szertartás után a családi sírboltban örök nyugalomra helyezzük.“ Az elhunyt uriasszonyt tegnap temették nagyszámú közönség meleg részvételevei a helybeli izr. temetőbe.

Az ipartestületi bál. Fenyes sikerű farsangi mulatságot- rendezett az esztergomi ipartestület szombaton este a „Fürdő“ vendéglő nagytermében. Az estélyen a hatalmas termet és mellékhelyiségeit teljesen megtöltötte a díszes közönség, melynek

soraiban a papság és a közélet számos vezéregyénisége is helyet foglalt. A mulatság szinelőadással kezdődött, melynek elején és végén a legényegyesületi énekkar adott elő dalokat Neményi Károly ipartestületi titkár vezetésével. A színdarab cime : „Hol a hozomány?“ A gyorsan gördülő darab szereplői kipróbált műkedvelők voltak, kik már nem először forogtak a „világot jelentő deszkákon“. A főszerepekben Krajniker Ferencné, Schveiczer Jánosné és férje, Székely Imre, Szerkál Aranka, Vin- cze László és Jóba József jeleskedtek, kisebb szerepeket pedig Barmos Erzsiké, Búri Margit, Mórász Teréz és Székely Mátyás adták kitűnő alakítással. Az előadást tánc követte, melyen a résztvevők nagyszerűen mulattak s a jókedv a reggeli órákig tartotta együtt a megjelenteket. A négyeseket 120 pár táncolta. A szünóra alatt volt a tombolatárgyak kisorsoiása páratlan érdeklődés mellett. Az estely és a tombola sikerében különösen Pelczmann László, az ipartestület agilis alelnöke fáradozott elismerésre méltó buzgósággal.

Felülfizetések. A Kath. Legény- egylet f. é. február hó 2-án tartott szinielőadása alkalmával felülfizettek : dr. Fehér Gyula, dr. Machovich Gyula, dr. Kiinda Teofil és Schifter Ferenc 20—20 K-t; dr. Csernoch János, dr. Horváth Ferenc, dr. Walter Gyula, dr. Blümmelhuber Ferenc, dr. Rajner Lajos, Bogisich Mihály, Brühl József, Meszleny Pál és Pelczmann László 10 —10 K-t; dr. Csárszky István 8 K-t; Magyary László 6.80 K-t; dr. Roszival István, dr. Koperniczky Ferenc, Wenczell Antal, dr. Molnár Szulpic, Draxler Alajos és Philipp Konrád 5—5 K-t; dr. Reviczky Gábor 4 K-t; Graeffel János, Stricz Lajos, Laiszky Jenő, dr. Drahos János, Müller József, Waldvogel József és N. N. 3—3 K-t; Dombay Nárcisz, Kitzinger József, Bartalos Vince, Wé- ber József, Pauer Károly, dr. Szilárd Béla, Czibor Ernő és Schweiczer Vilmos 2—2 K-t; Pekánovits K. és Adorján Janos 1.80 K-t; Müller József

1.20 K-t; Iharosi Sándor, Németh Ferenc, Laiszky Kázmér, N. N., Neumann Gyula, Gálicz József, Horváth László, Bláma József, Móhr Gizella, Zsilka János, Polczer Jenő, Kelemen Janos, Klotz N., Polusin Mátyás és Szeidi István 1 — 1 K-t; Zeke József, Ujváry József, Király Lajos, Schweiczer János, Szölgyémy Ignác, Feriáncz Mihály, N. N., Csókás Boldizsár, Be- senczy József, Guszmann János és N. N. 80—80 f-t ; özv. Janovics Pálné és Vörös Antal 40—40 f-t.

A dörnösi farsang legszebb emléke marad a dörnösi dalárda múlt vasárnapi szinielőadása. Szigligeti jóízű Csikós c. népszínműve került színre. Az új kuliszakat és háttereket Krutsay Ferenc budapesti festő volt szives megteremteni. Az Urbán vendéglő összes helyisége megtelt. Szűcs István a címszerepben ügyesen megállotta helyét. A földesúr Teknős János és unokabátyja Legény alakításában szintén megfelelő volt. A paraszt gazdát Cserven}' mutatta be, kinek leánya, Szakolczai Julianna nagy tetszést aratott. A bojtárokat élethűen személyesítette Ka- pornai, Fabi, Heredi és Nagy. Mulatságos alakot mutatott be Teknős István a rektorban. Eredetien inas- kodott Dóka. A becsipett parasztnők, Vajka Margit, Zöld Étel és Lencsés Mária megkacagtatták a közönséget. A cigányokat is híven ábrázolta ifj. Szabó Károly és Szolák. Eiedler Margit Labdacsné szerepében tetszett, Hölcz Dórika pedig Karvasi- neban. Az ügyes maszkirozást a pilismaród Martinovics fodrász vé-