Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 53. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. julius 2.

sedéssel ünneplő és túlboldog esztergomi turisták soraiban.

A menedékház elé érkező vendégeket díszes kapu fogadta „Isten Hozott“ felirattal, a kilátó ormán pedig a magyar nemzeti, a városi és a vármegyei lobogókat lengette a szél.

Kevéssel délutáni 4 óra után kezdődött a felavatási ünnepély, melyet az Esztergomi Turista Dalárda nyitott meg, előadva a Buchner-féle dalárdái jeligét, nyomban utána pedig Bogisich fenséges „Király himnusz“- át, melynek áhitatrakeltő akkordjai, az előzőnapi szomorú események hatása alatt, minden igaz magyar szívben visszhangra találtak.

Ezután Farkas Elek, az esztergomi turisták elnöke mondott tartalmas megnyitó beszédet, melyben köszönetét mondott a város tanácsának és mindazoknak, kik e menhaz létesítése körül érdemeket szereztek.

Utána Bogisich Mihály v. püspök, prael. kanonok képviseletében, kit a megrendítő szerajevói események hire visszatartott az ünnepélyen való aktiv részvételtől, Parcsami Henrik bencés tanár, az esztergomi turista egyesület választmányának lelkes tagja megszentelte az épületet és a szertartás befejeztével remek beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy az Esztergomi Turista Egyesület e szertartással nem akarja a kilátót egy felekezet számára lefoglalni, de mindenesetre demonstrálni kívánja, hogy a természetnek szere- tete, mely megnemesíti a sziveket, szoros kapcsolatban áll az Isten sze- retetével és az iránta való hódolattal.

A szép beszédet Homor Imre esztergomi tanítónak, lapunk munkatársának fellépése követte, ki a következő ünnepi ódáját szavalta el viharos tetszés mellett:

Keressétek a magasságokat!*)

Lenn : sürgünk-forgunk piciny hangyamódra, Morzsákkal küzdünk, verítékezünk,

Arcunkon gondok száz redó'je mélyed, Reszket, eldurvul, kifárad kezünk, lm, nézzetek le, ott a szürke város,

Benne ama kis hangyák : emberek 1 A földön, porban, gondok közt tanyáznak És hajszolják a morzsát, kenyeret . . .

Hány van közöttük, akit a magasság Soha nem vonzott, hevített, emelt,

Ki mindig csak a göröngyökkel harcolt,

Sírva feküdt le és sóhajtva kelt 1 Akit soha meg nem hatott az érzés,

Amely minket elfog ezen helyen,

Midőn benézünk a szabad egekbe És ránkmosolyg, emel a Végtelen.

Egy-két kis óra csak, amit a föld Terhét lennhagyva, itt eltölthetünk,

Csak egy-két óra, de e kis idő Uj lelket, szívet, erőt ád nekünk I Beolvad szinte a nagy Végtelenbe,

Amely mibennünk örök, nagy, nemes És megtanít a boldogság titkára,

Mely késztet, int, hogy higyj, remélj, szeress 1

Oh higyj te ember, aki lenn a porban Most morzsákat cipelsz, — tán szótlanul — Hidd, hogy a sok veríték, munka, küzdés Nem, nem marad jutalmazatlanul.

Innen látjuk, mennyi a munka ott lenn 1 És ez mind, mind vak ösztön volna csak?.. . Nem erre oktat minket a Magasság,

Amely a nyájas ég felé mutat 1

*) „Quae 8iir*um aunt, (|uerltc !“ A bazilika homlokzatán levő felirat.

Remélj! Reméld, hogy munkád végeztével Elfog téged is a nemes öröm,

Amely kisér minden jól végzett munkát Az élten is túl 1 . . . Igen, odafönn I Mi még alig emelkedtünk fel, máris Érezzük egy uj boldogság legét ;

Emeljük fel hát egészen szivünket,

Hogy megértsük az Isten szellemét:

És szeressünk! Oh szeressünk nagyon,

Mert enélkül az ember hulla csak;

Szeressük azt a nyüzsgő hangyatábort,

Amely a boldogság után kutat,

Amely mivélünk együtt izzad, fárad, —

Hisz, vagy tagad, — leroskad, vagy remél.! Mindent bírunk, ha van égő szivünk,

Mely forr, buzog az embertársakér’ I

Szeressünk mindent 1 A napfényt, eget,

A sziklakat, a rétek zöld füvét,

Lábunk előtt a reszkető bogárkát,

A patakot és a lombok hüsét!

Szeressük az a földet, melynek im,

Köröttünk látjuk legszebb részletét;

A horizontból kanyargó Dunát és Az ősi várost, István bölcsejét!

Magasság ! Itten érezzük, amit

Ott lenn csak olyan nagyritkán lelünk, —

A tiszta, szent, az édes szabadságot,

Amely erőt ád tovább küzdenünk.

Oh jöjjetek ide sokszor sietve,

Ha már nehéz az Élet súlya lent,

Hogy megteljetek hittel és reménnyel És megértsétek Őt, a Végtelent I

A lelkesen előadott költemény nagy hatást tett a közönségre és a szerzőt ismételten a verenda erkélyére hívták.

A Turista Dalárda most Bogisich : „Dicshimnusz"-át harsogta el lelket szivet emelő akkordokban, mely Esztergom város boldogulásának legnagyobb előmozdítóját, a Bíboros Hercegprímást élteti.

A közönség az illusztris szerző éltetésével honorálta a dalárda gyönyörű énekét.

Majd az üdvözlések következtek. Dr. Thirring Gusztáv, az Orsz. Turista Egyesület elnöke, a székesfővárosi statisztikai hivatal főigazgatója mondotta az első üdvözlő beszédet, kiemelve különösen a turisták természetszeretetének kapcsolatát az emberszeretettel. Utána Déry József a Turisták Dalkörének és a Budapesti Turista Asztaltársaságnak üdvözletét tolmácsolta. Seidl Károly a „Szögesek“ csoportja nevében, Osváth Andor főjegyző pedig Esztergom város tanácsa nevében mondottak sikerült beszédeket.

Fényes Henrik titkár ezután felolvasta az ünnepély alkalmára az egyesülethez érkezett táviratokat és üdvözlő leveleket, mely után Farkas Elek zárta be a beszédek sorozatát, mit a Himnusz eléneklése követett.

Vidám hangulatban most ki-ki ozsonnához fogott, miközben a dalárda éneke mellett leleplezték a „Jolán pihenő “-t is, melyet Farkas Elekné úrasszony tiszteletére a men- ház közelében létesítettek a turisták.

Aki csak jelen volt az ünnepé lyen, feledhetetlen benyomásokkal távozott és bizonnyára fogadalmat tett, hogy e kedves helyet még igen- igen sokszor fel fogja keresni!

Sár.

Bankett

dr. Áldori Mór tiszteletére.

Esztergom város közönsége Dr. Áldori Mór tanácsorvosnak királyi tanácsossá történt legkegyelmesebb kineveztetése alkalmából szombaton este 8 órakor díszes közvacsorát rendezett a „Fürdő“-kertjében, melyen közel 200-an vettek részt a város minden rétegéből.

Megérkezése után az ünnepelt, kit Dr. Perényi Kálmán alispán és Dr. Hamza József orvos hívtak meg a bankettre a közönség éljenzése közben foglalta el a főhelyet a terített asztal mellett, miközben a cigány a Rákóczi-indulót játszotta.

Jobbján Tamássy Béla altábornagy és dr. Perényi Kálmán alispán, balján Meszleny Pál főispán és Vimmer Imre polgármester foglaltak helyet.

Az első felköszöntőt Meszleny Pál főispán mondotta a királyra. A szép felköszöntőt állva hallgatta végig az egész közönség.

Utána Dr. Perényi Kálmán alispán méltatta Dr. Áldori tevékenységét, mellet kiskora óta ismer. Különösen kiemelte orvosi téren szerzett gazdag érdemeit, melyekért Esztergom egész népe hálás Dr. Áldori iránt. Vimmer Imre polgármester azon közörömöt ecsetelte, mely Dr. Áldori kitüntetése alkalmával keletkezett s mely Áldori előtt bizonyára értékesebb még magánál a kitüntetésnél is, mert az orvos legnagyobb kincsét, a bizalmat foglalja magában.

Spiegel Ármin rabbi gyönyörű, zamatos nyelvezettel elmondott felköszöntőjében, mely minden jelenlevőnek nagyon tetszett, Dr. Áldorit mint jó embert, mint hithű zsidót s mint a helybeli zsidóhitközség meg- magyarosodásának érdemekben gazdag előharcosát méltatta. Dr. Gönczy Béla kórházi főorvos az orvosi kar nevében üdvözölte az uj királyi tanácsost és különösen kiemelte jótékonyságát, mellyel szegénysorsú betegei iránt viseltetett, továbbá kartársai iránt való szeretetét, mely ezen ünnepélyt is az orvosok ünnepévé, a „mi ünnepünk“-ké avatja.

Az üdvözlésekre Dr. Áldori Mór királyi tanácsos meghatott hangon válaszolt. Mindenekelőtt Istennek ad hálát, hogy e napot neki megérni engedte, majd köszönetét mond a felséges királynak, ki őt a kitüntetésben részesítette, a bíboros hercegprímásnak, a kormányelnöknek, továbbá a főispánnak, kik őt e kitüntetésre előterjesztették, az alispánnak, polgármesternek és tiszttársainak, kik őt hivatali munkálkodásában támogatták. Majd tiszttársaihoz fordult és kérte őket a város érdekében való lelkiismeretes, szorgalmas munkálkodásra, mely mind a polgárság körében, mind pedig a legfelsőbb helyen megérdemelt elismerést arat. Végül működésére tekint vissza. Épen 50 év előtt, 1864-ben lépett az orvosi pályára és 43 év előtt esküdött fel. Hosszú pályáján folyton az a vezérelv hevitette, hogy csak

a jó ember lehet egyúttal jó orvos. Mégegyszer köszönetét mondva a kitüntetésért, a szép felköszöntőkért és a vendégeknek a nagy számban való megjelenésért, beszédét a haza és Esztergom városának éltetésével fejezi be.

Utána még Dk Perényi Kálmán is felköszöntötte a miniszterelnököt és a főispánt, mint akik Dr. Áldori- nak e kitüntetését megszerezték, majd Lipschitz József kir. járásbiró mondott tréfás hangú, de mély alapeszmével biró sikerült felköszöntőt az Esztergomi polgárság egyetértésére. Az ünnepelt kir. tanácsos ezután minden résztvevővel sorra kocin- tott és most már kedélyes beszélgetéssel múlt az idő, mígnem a közönség a közbejött parázs zápor elmúltával lassankint széjjeloszlott.

Riporter.

Az ETK győzelmei! Vasárnapi mérkőzés.

Esztergomban idáig még soha se érdeklődtek annyira a football-mér- kőzés iránt, mint vasárnap. Hét-nyolc- száz főnyi közönség gyűlt össze az ETK sporttelepén, hogy megnézze a bpesti előnyösen ismert Ferencvárosi Torna Club I. ifjúsági bajnokcsapata és az Esztergomi Testgyakorlók Körének I. osztályú csapata közt lefolyandó szövetségi bemutató mérkőzést. És ezt a várakozáson felüli nagy érdeklődést senki se bánta meg. Elvezett, gyönyörködött, hevült mindenki a remek játékon, amilyenben eddig nem volt része. Mindkét csapat óriási erőt fejtett ki, hogy a győzelem pálmája az övé legyen. A félhatkor elkezdődött játék első félideje minden nagyobb esemény nélkül mul- lott el. Gyönyörű levezetesek, cselezések, fejkapások dacára, a félidő 0:0 aránnyal végződött. Pihenten sorakozott mindkét csapat a második félidőre. Elszánt tekintetek, dacos szemvillanások elárulták, hogy a második félidő forró lesz. Az FTC gyorslábú futója, a kis Schön csakugyan a játék megkezdése után pár perccel belövi az első goalt az ETK kapuján. A közönség éljenzi az első goalt. Most aztán elkeseredetten folyik tovább a harc minden durvaság nélkül, egész csendben. Sehol egy nesz a játékosok közt, csak néha a közönség köréből felhangzó fojtott, biztató hang töri meg a forró, lüktető csendet. ETK csatárai heves lefutást eszközölnek, úgyhogy az FTC hátvédői nem bírnak ellentállani a heves rohamnak. Pár perc múlva Halmos belövi gyönyörű íveléssel az ETK első goalját FTC kapujába. Zugó taps erre a felelet. Az arcok kipirulnak, szemekből megelégedett öröm sugárzik ki. A kiegyenlítés megtörtént tehát. Semmi baj. Röviddel eztán beröpül FTC kapujába a második goal is, melyet Scliultheisz lőtt be bravúrosan. Hangosan éljenez a közönség. A goal aránnyal mindenki meg van elégedve. És a vezető bíróval is. Soha még olyan szép öntudatosan nem bíráskodtak ETK pályáján. Semmi csufondáros megjegyzés a bíróra nézve nem történt. Simán, incidens nélkül folyt le az egész mérkőzés. A játék végén lelkesen meg is éljenezték a szövetségi bírót, dr. Reiner Lajost, aki pártatlanul es közmegelé-