Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 102. szám
4 ESZTERGOM ét VIDÉKE. 1914. december 20. Farkas Tivadar, N. N. Henning János, Scheiber Rezső, dr. Krasznay Gábor, Kemény Lajos, Renner Róbert, Brutsy János, Reviczky Elemér, K. B. dr. Szilárd Béláné, Popper és Leier, Mattyasóvszky Ödön, Schmidt József, Schvarcz Albert, Mann Lajos, Kuti Sándor, Klein Gábor, Brukner Albert fia, Schwach Sándor, Grosz- nemé, Pauer Károly, Krajcsovics Rezső, N. N. Udvardi Albert, Jakobek Jenő, Deutsch Károly, Kolencsik József, Dóczy Ferenc, Fleischmann Mór, Berger Hermann, Kohn Gábor, Putz Adolf, Szekeres Gábor, Gang Zsig- mond, Hajdú Béla, Eggenhofer Kálmán, Meszéna Kálmán, Dr. Mattyasóvszky Kaszián, Terlanday Emil, Dr. Prikkel Marián, László Dániel, Garami Elek, Kurbélyi Vince, Par- csami Henrik, Dombay Nárcisz, Csapó Antonin, Serédi Dénes, Hoffmann Jánosné es leánya, Frommer Géza, Tiefenthal Gyula, olvashatatlan aláírás 2 — 2 K, Nedecky Béla, dr. Áldori Viktor, Cserő Zsigmond, X. Y. Bábszky Janos, Szekcsik Elek, Roch- litz Tivadar, Mórasz József, dr. Wipp- linger Ödön, dr. Angyal László, dr. Popper Dezső, dr. Boross Géza, dr. Forgách Béla, Keszthelyi Károly, Ticserics János, Tatarek József, Kör- mendy Károiy, N. N. Tónay Tivadar, Milakóvszky László, Pósa Béla, Zemp- lényi Tivadar, Kuszenda János, Oberth Ágoston, gr. Sternberg József. Rothnagel Ferenc, Bérezi Endre, Bálint Lajos, Gerlei Denes, Bardos Sándor, Pongrácz László, Rudolf Lóránt, Rudolf Erzsiké, Rudolf Ervin, Huray Ferenc, dr. Mattyasóvszky Béla, Reusz Ferenc, Berán Károly, Brenner Ferenc, Hermán Anna, Dóczy Aranka, Simcsák Albert, Csillag Lajos. Foltucz Miklós, Kratz Antal, Iványi Antalné, ifj. Nagy Károly, Nagy Juliska, Kókay Árpád, Láhny Mihályné, Rosenberg Sámuel, Pál- mayné, Seyler Károly, Vécsei Emil, Neubauer János, dr. Kartaly István, Mayer N. Pekánovits Jószef, Varsányi Ignác, Oltósy Ferenc, Kecskeméthy János, Wallfisch Szidónia, Némethy József, Holényi László, Parcsami József, Müntzberger nővérek, Vermes Ignácné, Orbán Róza, Farkas Elek, Peterdy Kálmán, Csupor István, Gaál László, dr. Mike Lajos, Etter Ödön, Eggenhofer Dezső, Eggenhofer Ilonka Eggenhofer Mancika, Cherny Mátyás, 1 — 1 K, dr. Heil Fausztin, N. N. N. N. N. N. Pach József, Némethy Gyula 50—50 f. Csongrády Dezső 80 f. Kertész Ignác 60 f. Gerlei Dániel, Hegyváry Antónia, 40—40 f. Benke Istvánná és X. Y. 20—20 f. Mattyasóvszky Lajos lovag 1 korona. Buzárovits Gusztáv és Gerenday Józseftől 80 db. karácsonyfazászló, Marosi Józsefnétől 500 drb. cigaretta, Scheiber Rezsőtől 3 vég nemzeti szallag, Kemény Lajostól 2 vég nemzeti szallag, Vörös József 6 kis üveg likőr, Lővy Simontól sok pipa, kés, fésű és tükör, Wéber Lajostól 5 kgr. szalonna. Hatalmas adományok mellett bizalmas közelségben állanak a koronák, ugyanazt a nemes célt szolgálva és egyaránt hálás köszönetét aratva, mert nem az összeg nagysága, hanem a készség, mellyel adva lett, teszi becsessé. Midőn az eddigi adományokért hálás köszönetét mondok, csak azt kérem úgy a város nemes közönségétől, mint főleg vármegyénk földes- uratól és közönségétől, hogy ne felejtsék el, miszerint a fenti öszeg 1132 K, míg a sebes tagjaikat felénk kitáró sebesültek szama 1200. Végső erőfeszítésre van szüség, hogy nemcsak a harcok mezején de a könyö- rületesség csatájában is győzünk, és úgy a magunk, mint a történelem itélőszéke előtt nyugodt lelkiismerettel állhassunk. Hazafias tisztelettel dr. Katona Sándor. | ROVÁS. I A polgárőrségről. No tessék ! Csoda-e ha az embert a guta kerülgeti sárga irigységében. Egyik váci újság arról számol be olvasóinak, hogy a váci önkéntes őrsereg hatszáznyolcvan tagból áll. Micsoda túlszárnyaló nagy szám ez, az esztergomi polgárőrséghez képest. Nálunk Esztergomban a legbuzgóbb toborzással se lehetett száz- nyolcvan—kétszáznál többet összeharangozni. Vác és Esztergom ! Milyen óriási különbség. Pedig hat alig népesebb Vác Esztergomnál. De hát ki tehet arról, ha nálunk olyan lanyha a kereslet az életrevalóság börzéjén. A váci polgárőrség azonban úgy látszik fontosabb ügykört teljesít, mint az esztergomi. Mert a váciak a külső kaszárnyákban, az internáltak körül is teljesítenek szolgálatot, ahol két órán keresztül állanak fegyverben és négy órát pihennek. Ellenben nálunk két órán át kell csatangolni éjnek idején a várost. . . sötétben. A külső részeken ugyanis jó dobásnyira pislákol kicsiny szentjános bogárkához hasonló világítással felruházott villanyos körte. Az esztergomi polgárőrség tagjait nem istá- polja úgy a közérdek, mint a váciakat. A váci önkéntes őrsereg tagjai számára a város jó meleg téli bundákat és nagy botos csizmákat vásárolt. Nagyon célszerű lenne, ha Esztergomban is valamicskét törődnének a polgőrséggel, a hideg, zi- mankós idők beálltával. Van a rendőrségnek elég szép számmal melegen bélelt rendőrköpenye szőrme gallérral, továbbá sapka is. Ezeket a polgárőrség szolgálatot teljesítő tagjai számára lehetne bocsátani Mert különben megérhetjük, azt a kellemes pillanatot, amidőn a polgárőrség csupán a fő és alparancs- nokból fog állani. Hatósági megállapítások. Végre! Kiált fel lázas fuldoklás sál Esztergom város nagyérdemű közönsége. Végre hát megszületett az a várva várt, amelyiknek eljövetele után a szomorúságtól akkorákat csuk- lathatunk, amennyi épen nekünk tetszik. Igaz, hogy úgy készült, akár a lucaszéke. A hatósági ármegállapítás Esztergomban általános megelégedést kelthet. De csak a kereskedők körében. A polgárság pedig vakarhatja a fületövét, hogy milyen igazi drága várossá alacsonyodott Szent István városa. Akik ebben kételkednének, azok számára ime egy kis szemléltető kép. Ugyebár az iskolában azt tanultuk, hogy Budapest az ország székesfővárosa. Itt székel a király, a kormány stb. És itt székel a legfőbb drágaság. Budapesttől a földrajzi mappa szerint elég egyforma távolságban fekszik Esztergom és Székesfehérvár. Mindkettő ősrégi város és mindkettő a Duna jobbpartján fekszik. Székesfehérvár 35,000 lakossal, Esztergom csekély 18,000-el. Székesfehérvár sok főiskolával, törvényszékkel, katonasággal, vasúti gócponttal büszkélkedik. Mig Esztergom ? Jobb hallgatni. És mégis mit látunk. Mit ? Piát semmit 1 Vagyis csupán annyit, hogy Székesfehérváron a hatóság a búzánál 39 K, a rozsnál 30 K. árpánál 25 K, kukoricánál 19 K árat állapított meg. Nálunk pedig a m. tisztelt hatóság a búzánál 40 K 40 fii., rozsnál 32 K 10 fii., árpánál 27 K 40 fii., kukoricánál 21 K 41 fii. egységárat volt szives megállapítani a dúsgazdag esztergomi publikum becses bőrére. Mig Székesfehérváron a finom tésztaliszt (0-ás) 65 K 32 fii, a főzőliszt 61 K 42 fii., a kenyérliszt 45 K 78 fii., addig Esztergomban a finom tésztaliszt 67 K 32 fii., a főzőliszt 63 K 63 fii, a kenyérliszt pedig 47 K 42 fillér. Ezekből a kisded számokból bölcsen kiviláglik, hogy az esztergomi hatóság nem is fukarkodott olyan nagyon az árak megállapításánál. Vájjon mivel indokolhatja a helybeli hatóság ezt a horribilis árakat ? Talán, hogy Esztergom népesebb Székesfehérvárnál ? Ez nem áll. Esztergom forgalmasabb Székesfehérvárnál? Ez se áll. Hát akkor ó Uram Istenem, miért ? Gondolhozzunk ! De mégse. Örül- lünk. Hátha a hatóság úgy határozott volna, hogy a kenyérliszt árát 150 koronában állapítja meg? Tehát örüljünk és vigadjunk ! Salt. (Kérelem hátralékos előfizetőinkhez! A háborús idők lapunkat fölötte nehéz viszonyok közé ádlitották. Kiadóhivatalunk üzleti könyvei nagymennyiségű előfizetési hátrálékot tüntetnek fel, melyek lelkiismeretes befizetését mindben egyes előfizetőnktől joggal remélhetjük. Lapunk a lefolyt évre büszke önérzettel tekint vissza. A vidék legjobb, legtartalmasabb lapjává küzdötte fel ínagát s e súlyos időkben szerkesztőségünk minden tagja hazafias kötelességteljesités érzetével dolgozik azon, hogy lapunk nívója megmaradjon azon a színvonalon, melyet két esztendős miinka révén elértünk. Más vidéki lapokkal mind tartalom, mind terjedelem tekintetében össze merjük hasonlítani az „ Esztergom és Vidéké“-t. Közleményeink még a fővárosi sajtó hasábjain is visszhangra találtak. Úgy hisszük tehát, hogy a becsülettel kiérdemelt előfizetési díjak hátralékos előfizetőinktől mihamar befolynak és lapunk továbbra is akadálytalanul folytathatja misszióját. Összes hátrálékos vidéki előfizetőink részére postautalványt lapot mellékelünk mai számunkhoz. Kérjük, hogy a hátrálékot lehetőleg postafordultával beküldeni szíveskedjenek, hogy a lap adminisztrációja semmiféle kellemetlen akadályba ne ütközzék. A további szives pártfogást kéri a Kiadóhivatal. Olvasóinkhoz! Tisztelettel értesítjük tisztelt Olvasóinkat, hogy lapunk legközelebbi száma 25-én, Karácsony napján jelenik meg. Nemeslelkű hagyomány. Hübschl Sándor, aranyérdemkereszttel kitüntetett nyug. igazgató-tanitó, akit csak nemrég helyeztek örök nyugalomra az egész város osztatlan részvéte közben, végrendeletileg 100 koronát hagyományozott azon szegény és árva tanulók részére karácsonyi ajándékul, akik a Deák Ferenc-uccai elemi fiúiskota III. osztályába járnak. A megboldogult hosszú évekig tanított ezen osztályban, melyre még a halál után is kiárad gyermekeket szerető szivének boldogító melegsége. Vendégek a barakktáborban. Az „Alkotmány“ c. fővárosi lap írja : John Callan O’Laughlin, a karácsonyi ajándék eszméjének felvetője és Mr. O’Shearnessy, a bécsi amerikai követség tanácsosa, a napokban a honvédelmi minisztérium által rendelkezésre bocsátott autón, amelyet Déghy hadnagy vezetett, a kenyérmezei fogolytáborba látogattak el. A táborban, ahol Csák ezredes fogadta az amerikai vendégeket, több órát töltöttek el. Az amerikaiak a legnagyobb részletességgel tekitettek meg mindent, főként a remekül épített új barakkokat és a kórházakat, ahol Wiener főtörzsorvos a leghumánosabb gonddal ápolja a betegeket. Tatárok, livlandiak, gruziak, cseremiszek, csu- vaszok, zörjenek, lengyelek és baskírok egyhangúlag hálával jelentették ki, hogy „dovilnüj“ elégedettek, hogy jó ételt kapnak és ugyanolyan meleg barakk szobákban hálnak, mint az őrzésükre rendelt népfölkelő katonák. A barakkok közt járva, egyszerre gyönyörű karének hangzott fel. A fogoly dalárda, mintegy 30—35 orosz katona, egy egyszerű közle- gényi egyenruhát viselő karmester vezetése alatt. Az orosz foglyok egyházi énekeket és népdalokat énekeltek olyan tökéllyel, amely az amerikai vendégeket a legnagyobb bámulatba ejtette. Főként elragadta a vendégeket a tenorista tüneményes hangja, akiről kisült, hogy a szentpétervári császári operának tagja. Az összes benyomás annyira meglepte az eddig külföldi rágalmakkal informált amerikaikat, hogy bámulva adtak kifejezést ama felfedezésüknek, hogy a magyarok még sem azok a barbárok, akiknek őket az entente újságjai feltüntetik. Melegen gratuláltak Csák ezredesnek azon, minden fogoly szájából hallott nyilatkozatért, hogy velük tényleg a legnagyobb humanizmussal és szeretettel bánnak. A honvédelmi minisztérium autója azutan Párkánynánára vitte a vendégeket, ahonnan O’Laughlin a bécsi vonattal Münchenbe utazott". Elutazása előtt azonban kijelentette, hogy nem a vendég frázisaként, hanem őszinte szívből jövő kellemes felfedezésként jelentheti ki, hogy ez a két nap, amelyben az Amerikában az a rágalom folytán annyira félreismert magyar nemzetet megismerhette, ez a két nap életének legszebb napja. Erről a fogolytáborról az eddig félrevezetett amerikai sajtóban ő fog beszámolni az amerikai közvéleménynek. Nemesszivű adományok. Ez időszerint közel ezer sebesült vitéz magyar katona van az esztergomi kórházakban elhelyezve és igy csak természetes, hogy a közelgő karácsonyi szent ünnepek alkalmával a társadalom minden rétege siet, a hazáért szenvedő hősöknek legalább némi örömet szerezni. — Ezen nemes célra újabban az Esztergomi
