Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 102. szám

4 ESZTERGOM ét VIDÉKE. 1914. december 20. Farkas Tivadar, N. N. Henning Já­nos, Scheiber Rezső, dr. Krasznay Gábor, Kemény Lajos, Renner Ró­bert, Brutsy János, Reviczky Elemér, K. B. dr. Szilárd Béláné, Popper és Leier, Mattyasóvszky Ödön, Schmidt József, Schvarcz Albert, Mann Lajos, Kuti Sándor, Klein Gábor, Brukner Albert fia, Schwach Sándor, Grosz- nemé, Pauer Károly, Krajcsovics Rezső, N. N. Udvardi Albert, Jakobek Jenő, Deutsch Károly, Kolencsik Jó­zsef, Dóczy Ferenc, Fleischmann Mór, Berger Hermann, Kohn Gábor, Putz Adolf, Szekeres Gábor, Gang Zsig- mond, Hajdú Béla, Eggenhofer Kál­mán, Meszéna Kálmán, Dr. Mattya­sóvszky Kaszián, Terlanday Emil, Dr. Prikkel Marián, László Dániel, Garami Elek, Kurbélyi Vince, Par- csami Henrik, Dombay Nárcisz, Csapó Antonin, Serédi Dénes, Hoff­mann Jánosné es leánya, Frommer Géza, Tiefenthal Gyula, olvashatatlan aláírás 2 — 2 K, Nedecky Béla, dr. Áldori Viktor, Cserő Zsigmond, X. Y. Bábszky Janos, Szekcsik Elek, Roch- litz Tivadar, Mórasz József, dr. Wipp- linger Ödön, dr. Angyal László, dr. Popper Dezső, dr. Boross Géza, dr. Forgách Béla, Keszthelyi Károly, Ticserics János, Tatarek József, Kör- mendy Károiy, N. N. Tónay Tivadar, Milakóvszky László, Pósa Béla, Zemp- lényi Tivadar, Kuszenda János, Oberth Ágoston, gr. Sternberg Jó­zsef. Rothnagel Ferenc, Bérezi Endre, Bálint Lajos, Gerlei Denes, Bar­dos Sándor, Pongrácz László, Rudolf Lóránt, Rudolf Erzsiké, Rudolf Ervin, Huray Ferenc, dr. Mattyasóvszky Béla, Reusz Ferenc, Berán Károly, Brenner Ferenc, Hermán Anna, Dóczy Aranka, Simcsák Albert, Csillag La­jos. Foltucz Miklós, Kratz Antal, Iványi Antalné, ifj. Nagy Károly, Nagy Juliska, Kókay Árpád, Láhny Mihályné, Rosenberg Sámuel, Pál- mayné, Seyler Károly, Vécsei Emil, Neubauer János, dr. Kartaly István, Mayer N. Pekánovits Jószef, Varsányi Ignác, Oltósy Ferenc, Kecskeméthy János, Wallfisch Szidónia, Némethy József, Holényi László, Parcsami József, Müntzberger nővérek, Vermes Ignácné, Orbán Róza, Farkas Elek, Peterdy Kálmán, Csupor István, Gaál László, dr. Mike Lajos, Etter Ödön, Eggenhofer Dezső, Eggenhofer Ilonka Eggenhofer Mancika, Cherny Mátyás, 1 — 1 K, dr. Heil Fausztin, N. N. N. N. N. N. Pach József, Némethy Gyula 50—50 f. Csongrády Dezső 80 f. Kertész Ignác 60 f. Gerlei Dá­niel, Hegyváry Antónia, 40—40 f. Benke Istvánná és X. Y. 20—20 f. Mattyasóvszky Lajos lovag 1 korona. Buzárovits Gusztáv és Gerenday Jó­zseftől 80 db. karácsonyfazászló, Marosi Józsefnétől 500 drb. cigaretta, Scheiber Rezsőtől 3 vég nemzeti szallag, Kemény Lajostól 2 vég nem­zeti szallag, Vörös József 6 kis üveg likőr, Lővy Simontól sok pipa, kés, fésű és tükör, Wéber Lajostól 5 kgr. szalonna. Hatalmas adományok mellett bi­zalmas közelségben állanak a ko­ronák, ugyanazt a nemes célt szol­gálva és egyaránt hálás köszönetét aratva, mert nem az összeg nagy­sága, hanem a készség, mellyel adva lett, teszi becsessé. Midőn az eddigi adományokért hálás köszönetét mondok, csak azt kérem úgy a város nemes közönsé­gétől, mint főleg vármegyénk földes- uratól és közönségétől, hogy ne fe­lejtsék el, miszerint a fenti öszeg 1132 K, míg a sebes tagjaikat felénk kitáró sebesültek szama 1200. Végső erőfeszítésre van szüség, hogy nem­csak a harcok mezején de a könyö- rületesség csatájában is győzünk, és úgy a magunk, mint a történelem itélőszéke előtt nyugodt lelkiismerettel állhassunk. Hazafias tisztelettel dr. Katona Sándor. | ROVÁS. I A polgárőrségről. No tessék ! Csoda-e ha az embert a guta kerülgeti sárga irigységében. Egyik váci újság arról számol be olvasóinak, hogy a váci önkéntes őrsereg hatszáznyolcvan tagból áll. Micsoda túlszárnyaló nagy szám ez, az esztergomi polgárőrséghez képest. Nálunk Esztergomban a legbuz­góbb toborzással se lehetett száz- nyolcvan—kétszáznál többet össze­harangozni. Vác és Esztergom ! Mi­lyen óriási különbség. Pedig hat alig népesebb Vác Esztergomnál. De hát ki tehet arról, ha nálunk olyan lanyha a kereslet az életrevalóság börzéjén. A váci polgárőrség azonban úgy látszik fontosabb ügykört teljesít, mint az esztergomi. Mert a váciak a külső kaszárnyákban, az internáltak körül is teljesítenek szolgálatot, ahol két órán keresztül állanak fegyver­ben és négy órát pihennek. Ellen­ben nálunk két órán át kell csatan­golni éjnek idején a várost. . . sötét­ben. A külső részeken ugyanis jó dobásnyira pislákol kicsiny szentjános bogárkához hasonló világítással fel­ruházott villanyos körte. Az eszter­gomi polgárőrség tagjait nem istá- polja úgy a közérdek, mint a vá­ciakat. A váci önkéntes őrsereg tagjai számára a város jó meleg téli bun­dákat és nagy botos csizmákat vá­sárolt. Nagyon célszerű lenne, ha Esztergomban is valamicskét törőd­nének a polgőrséggel, a hideg, zi- mankós idők beálltával. Van a ren­dőrségnek elég szép számmal mele­gen bélelt rendőrköpenye szőrme gallérral, továbbá sapka is. Ezeket a polgárőrség szolgálatot teljesítő tagjai számára lehetne bocsátani Mert különben megérhetjük, azt a kellemes pillanatot, amidőn a pol­gárőrség csupán a fő és alparancs- nokból fog állani. Hatósági megállapítások. Végre! Kiált fel lázas fuldoklás sál Esztergom város nagyérdemű kö­zönsége. Végre hát megszületett az a várva várt, amelyiknek eljövetele után a szomorúságtól akkorákat csuk- lathatunk, amennyi épen nekünk tetszik. Igaz, hogy úgy készült, akár a lucaszéke. A hatósági ármegállapí­tás Esztergomban általános megelé­gedést kelthet. De csak a kereske­dők körében. A polgárság pedig va­karhatja a fületövét, hogy milyen igazi drága várossá alacsonyodott Szent István városa. Akik ebben kételkednének, azok számára ime egy kis szemléltető kép. Ugyebár az iskolában azt tanul­tuk, hogy Budapest az ország szé­kesfővárosa. Itt székel a király, a kormány stb. És itt székel a legfőbb drágaság. Budapesttől a földrajzi mappa szerint elég egyforma távol­ságban fekszik Esztergom és Szé­kesfehérvár. Mindkettő ősrégi város és mindkettő a Duna jobbpartján fekszik. Székesfehérvár 35,000 lakos­sal, Esztergom csekély 18,000-el. Székesfehérvár sok főiskolával, tör­vényszékkel, katonasággal, vasúti gócponttal büszkélkedik. Mig Eszter­gom ? Jobb hallgatni. És mégis mit látunk. Mit ? Piát semmit 1 Vagyis csupán annyit, hogy Székesfehérvá­ron a hatóság a búzánál 39 K, a rozsnál 30 K. árpánál 25 K, kuko­ricánál 19 K árat állapított meg. Nálunk pedig a m. tisztelt hatóság a búzánál 40 K 40 fii., rozsnál 32 K 10 fii., árpánál 27 K 40 fii., ku­koricánál 21 K 41 fii. egységárat volt szives megállapítani a dúsgaz­dag esztergomi publikum becses bő­rére. Mig Székesfehérváron a finom tésztaliszt (0-ás) 65 K 32 fii, a főző­liszt 61 K 42 fii., a kenyérliszt 45 K 78 fii., addig Esztergomban a finom tésztaliszt 67 K 32 fii., a főző­liszt 63 K 63 fii, a kenyérliszt pedig 47 K 42 fillér. Ezekből a kisded számokból böl­csen kiviláglik, hogy az esztergomi hatóság nem is fukarkodott olyan nagyon az árak megállapításánál. Vájjon mivel indokolhatja a helybeli hatóság ezt a horribilis árakat ? Talán, hogy Esztergom népesebb Székesfehérvárnál ? Ez nem áll. Esz­tergom forgalmasabb Székesfehér­várnál? Ez se áll. Hát akkor ó Uram Istenem, miért ? Gondolhozzunk ! De mégse. Örül- lünk. Hátha a hatóság úgy határozott volna, hogy a kenyérliszt árát 150 koronában állapítja meg? Tehát örüljünk és vigadjunk ! Salt. (Kérelem hátralékos előfizetőinkhez! A háborús idők lapunkat fölötte nehéz viszonyok közé ádlitották. Kiadóhivatalunk üzleti könyvei nagymennyiségű előfizetési hátrálékot tüntetnek fel, melyek lelkiismeretes befizetését mindben egyes előfizetőnk­től joggal remélhetjük. Lapunk a lefolyt évre büszke ön­érzettel tekint vissza. A vidék leg­jobb, legtartalmasabb lapjává küz­dötte fel ínagát s e súlyos időkben szerkesztőségünk minden tagja haza­fias kötelességteljesités érzetével dol­gozik azon, hogy lapunk nívója meg­maradjon azon a színvonalon, me­lyet két esztendős miinka révén elér­tünk. Más vidéki lapokkal mind tarta­lom, mind terjedelem tekintetében össze merjük hasonlítani az „ Eszter­gom és Vidéké“-t. Közleményeink még a fővárosi sajtó hasábjain is visszhangra találtak. Úgy hisszük tehát, hogy a becsü­lettel kiérdemelt előfizetési díjak hát­ralékos előfizetőinktől mihamar be­folynak és lapunk továbbra is aka­dálytalanul folytathatja misszióját. Összes hátrálékos vidéki elő­fizetőink részére postautalványt lapot mellékelünk mai számunk­hoz. Kérjük, hogy a hátrálékot lehe­tőleg postafordultával beküldeni szí­veskedjenek, hogy a lap adminiszt­rációja semmiféle kellemetlen aka­dályba ne ütközzék. A további szives pártfogást kéri a Kiadóhivatal. Olvasóinkhoz! Tisztelettel ér­tesítjük tisztelt Olvasóinkat, hogy lapunk legközelebbi száma 25-én, Karácsony napján jelenik meg. Nemeslelkű hagyomány. Hübschl Sándor, aranyérdemkereszttel kitün­tetett nyug. igazgató-tanitó, akit csak nemrég helyeztek örök nyugalomra az egész város osztatlan részvéte közben, végrendeletileg 100 koronát hagyományozott azon szegény és árva tanulók részére karácsonyi aján­dékul, akik a Deák Ferenc-uccai elemi fiúiskota III. osztályába járnak. A megboldogult hosszú évekig taní­tott ezen osztályban, melyre még a halál után is kiárad gyermekeket szerető szivének boldogító meleg­sége. Vendégek a barakktáborban. Az „Alkotmány“ c. fővárosi lap írja : John Callan O’Laughlin, a karácsonyi ajándék eszméjének felvetője és Mr. O’Shearnessy, a bécsi amerikai kö­vetség tanácsosa, a napokban a hon­védelmi minisztérium által rendelke­zésre bocsátott autón, amelyet Déghy hadnagy vezetett, a kenyérmezei fo­golytáborba látogattak el. A tábor­ban, ahol Csák ezredes fogadta az amerikai vendégeket, több órát töl­töttek el. Az amerikaiak a legnagyobb részletességgel tekitettek meg min­dent, főként a remekül épített új ba­rakkokat és a kórházakat, ahol Wie­ner főtörzsorvos a leghumánosabb gonddal ápolja a betegeket. Tatárok, livlandiak, gruziak, cseremiszek, csu- vaszok, zörjenek, lengyelek és bas­kírok egyhangúlag hálával jelentet­ték ki, hogy „dovilnüj“ elégedettek, hogy jó ételt kapnak és ugyanolyan meleg barakk szobákban hálnak, mint az őrzésükre rendelt népfölkelő ka­tonák. A barakkok közt járva, egy­szerre gyönyörű karének hangzott fel. A fogoly dalárda, mintegy 30—35 orosz katona, egy egyszerű közle- gényi egyenruhát viselő karmester vezetése alatt. Az orosz foglyok egy­házi énekeket és népdalokat énekel­tek olyan tökéllyel, amely az ame­rikai vendégeket a legnagyobb bá­mulatba ejtette. Főként elragadta a vendégeket a tenorista tüneményes hangja, akiről kisült, hogy a szent­pétervári császári operának tagja. Az összes benyomás annyira meglepte az eddig külföldi rágalmakkal infor­mált amerikaikat, hogy bámulva ad­tak kifejezést ama felfedezésüknek, hogy a magyarok még sem azok a barbárok, akiknek őket az entente újságjai feltüntetik. Melegen gratulál­tak Csák ezredesnek azon, minden fogoly szájából hallott nyilatkozatért, hogy velük tényleg a legnagyobb humanizmussal és szeretettel bánnak. A honvédelmi minisztérium autója azutan Párkánynánára vitte a ven­dégeket, ahonnan O’Laughlin a bécsi vonattal Münchenbe utazott". Eluta­zása előtt azonban kijelentette, hogy nem a vendég frázisaként, hanem őszinte szívből jövő kellemes felfe­dezésként jelentheti ki, hogy ez a két nap, amelyben az Amerikában az a rágalom folytán annyira félre­ismert magyar nemzetet megismer­hette, ez a két nap életének leg­szebb napja. Erről a fogolytáborról az eddig félrevezetett amerikai sajtó­ban ő fog beszámolni az amerikai közvéleménynek. Nemesszivű adományok. Ez időszerint közel ezer sebesült vitéz magyar katona van az esztergomi kórházakban elhelyezve és igy csak természetes, hogy a közelgő kará­csonyi szent ünnepek alkalmával a társadalom minden rétege siet, a hazáért szenvedő hősöknek legalább némi örömet szerezni. — Ezen ne­mes célra újabban az Esztergomi

Next

/
Oldalképek
Tartalom