Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 67. szám
1914. augusztus 20. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 F. hó 14.-én délután 4 órakor az esztergomi takarékpénztár tanácskozó termében Bleszl Ferenc takarékpénztári vezérigazgató elnöklete alatt már be lehetett számolni eddig elért eredményekről, mely alkalommal körvo- nalozták az ezutáni teendőket is aprólékosságig menő gonddal és körültekintéssel, nemkülönben megalakították a segélyakció albizottságait is, ugyannyira, hogy a nagy munka most már a kijelölt mederben biztosan és eredményesen megindulhat. Az értekezleten mindenekelőtt az albizottságok megalakítását foganatosították, (a már meglévő II. albizottság kivételével,) melynek eredménye a következő: I. albizottság. (Segélygyűjtés, könyvelés, segélykiosztás.) Elnök: Bleszl Ferenc. Tagok: Dr. Áldori Mór, Bleszl Erzsiké, Bleszl Margit, Bogisich Mihály, Csupor Istvánná, Draxler Ala- josné, Erőss Rezsőné, Grósz Ferencné, dr. Hamza Józsefné, Homor Imre, Kapisztóry Mici, Magos Sándorné, Mattyasóvszky Marianna, Osváth Andor, Perényi Árpádné, dr. Reviczky Gábor, özv. Reviczky Gáborné, Reviczky Erzsiké, Rothnágel Ferenc, özv. Sándorné Koperniczky Boriska, Szecskay Marianna, Vimmer Imre, özv. Zubcsek Mihályné. II. albizottság. (A segélyre szorultak összeírása, bírálata, utalványozás, igazolás és egyéb hatósági teendők.) Elnök: Rothnágel Ferenc. Tagok: Dr. Áldori Mór, Hofímann Ferenc, dr. Prokopp Gyula, Tiefenthal Gyula, továbbá a városi tanítótestület és a kezelő személyzet itthonmaradott tagjai. III. albizottság. (Népkonyha felügyelet.) Elnökök: Bogisich Mihály és Szá- mord Ignác. Tagok: Özv. Andrássy Jánosné, Andrássy Mariska, dr. Áldori Mór, özv. dr. Berényi Gyuláné, Bleszl Erzsiké, Brenner Juliska, dr. Burián Jánosné, özv. Czobor Gyuláné, Csupor Istvánná, Draxler Alajosné, Erőss Rezsőné, özv. dr. Földváry Istvánné, özv. Frey Ferencné, dr. Gönczy Bé- láné, Grósz Ferencné, dr. Katona Sándor, Laczkó Vilma, Leimdörfer Nándorné, Lipovniczky Pálné, Magos Sándorné, Magurányi Józsefné, Marosi Józsefné, Mattyasóvszky Marianna, Molnár Erzsébet, Osváth Andor, Pál- may Józsefné, Peterdy Kálmánné, Reusz Ferencné, Reviczky Erzsiké, özv. Reviczky Gáborné, Skopetz Gyuláné, Szabó Margit, dr. Szilárd Béláné, Szecskay Kornél, Szecskay Kornélné, Szölgyémy Gyula, Szvo- boda Román, Vimmer Imre, Vimmer Imréné, özv. Zubcsek Mihályné. IV. albizottság. (Napközi otthonok felügyelete.) Elnökök: Szecskay Kornél és Marosi Józsefné. Tagok: Grósz Ferencné, Leitgeb Jánosné, özv. Lindtner Jánosné, Mattyasóvszky Marianna, Skopetz Gyuláné, Szecskay Kornélné, dr. Katona Sándor, Számord Ignác, Szvoboda Románné. Az értekezlet elnöke e névsort a város hatóságához terjeszti fel. Bleszl Ferenc elnök ezután beszámolt a gyűjtés eddigi eredményéről, mely 8445 koronát tesz ki. Indítványára az értekezlet kimondotta, hogy az eddigi gyüjtőivek 3 napon belül mind beterjesztendők a pénz kezelésével megbízott elnökhöz, mely után számozott gyűjtőivek bocsájtat- nak ki az ellenőrzés megkönnyítése céljából. Azok névsorát, akik már eddig adakoztak, a gyűjtőbizottság tagjaival közölni fogják, nehogy egy adakozót többször is zaklassanak. Majd a népkonyha eddigi működéséről számolt be Számord Ignác óvónőképző int. igazgató. A népkonyha gyors felállítását nem annyira a szükség követelte, mint inkább az a cél, hogy a hadba vonulók itthonmaradt hozzátartozóik sorsa felől már elindulásukkor meg legyenek nyugtatva. Sajnos, hogy méltatlanok, munkakerülők is keveredtek a segélyezettek sorába, de ez csak a kezdet elején és egy-két esetben történt. Tény az, hogy a népkonyha eddig is nagy hivatást teljesített a legszegényebb néprétegben és teljesít mindaddig, mig lesznek oly családok, ahol a 2 évesnél kisebb gyermekek gondozása, betegség, gyöngeség, vagy egyébb méltánylandó gondok miatt az anya nem járhat munkába, vagy egyéb megélhetési eszközökben szűkölködik. Van, kit egyenest az ön- gyilkosságtól mentett meg a népkonyha gyors felállítása. Az értekezlet az előadottak értelmében szótöbbséggel úgy határozott, hogy a népkonyha ezután is fenntartandó napi 150 adaggal mindaddig, mig az államsegély nem folyósittatik. Aki a népkonyha jótéteményében óhajt részesülni, a II. albizottság elnökétől kiállított igazolvánnyal jelentkezik. Azokat, akik esetleg szemtelen viselkedésükkel a jótéteményre méltatlanoknak bizonyulna a népkonyhán, a felügyelő albizottság jelenlevő elnöke és a szegényházi főnöknő kizárhatják a népkonyha élvezetéből, ezen eljárásukat azonban a hatóságnak is jelenteni tartoznak. Szentgyörgymezőn külön népkonyha egyelőre nem lesz felállítva. A napközi otthonok ügyében Szvoboda Román tesz jelentést. Az itt elhelyezett gyermekek ellátása napi 10 koronát venne igénybe. A rendelkezésre álló adatok alapján Bleszl elnök most a költségvetést terjeszti elő. A költségvetés számit nemcsak a gyűjtés nagyarányú folytatására, hanem az Országos-Alap igénybevételére is, melynek érdekében a bizottság kérvénnyel fordul majd az Orsz. Alap kezelőségéhez. Magyary Lászlónak a f. hó 9.-én tartott városházi nagy értekezleten felvetett indítványát, mely szerint a segélyre szorultak részére áruraktár volna létesítendő, a jelen értekezlet bővebb megfontolás céljából a megfelelő albizottsághoz teszi át. Végül a keddi „Katona-nap“ rendezésére választott az értekezlet egy négytagú bizottságot, mely után az értekezlet véget ért. Riporter. TOLLHEGGYEL Egy csók története. Szivet elragadó kedves jelenet játszódott le az elmúlt napokban a párkány nánai vasul állomáson. Katonákkal megrakott vonat állott az állomáson vagy 10 perc óta. Egyszerre csak leugrik egy közvitéz a vonatról s oda áll a kalauz mellé s azt mondja: — Mit szuszognak annyit kalauz úr. Induljunk már. Egünk a vágytól, hogy a harctéren lehessünk minél előbb s itt óraszámra veszteglünk már. Egy tiszt áll a panaszkodó katona elé, a körülállók kíváncsian várják, mi lesz most ? A tiszt odamegy a közlegényhez s homlokon csókolja. — Jól van fiam ! Büszke vagyok reád! — Nem tudom, kérem. — No hát, fogd a váladra ezt a pakkot és hozd után'nam. A fiú a színész csomagját engedelmesen vitte utána az új lakására. Otthon megint megkérdezte színész- barátunk a fiút: — Már tudod, mi az a moratorium ? — Még nem tudom — felelte a fiú. — Hát akkor eredj szépen haza, majd édesanyád megmagyarázza. A fiú, mint aki nem ért egy szót se a történtekből, elballagott — borravaló nélkül. Hogy otthon az anyja meg tudta-e mondani a moratorium értelmét, nem tud róla a krónika. Egy azonban bizonyos: a színész méltó diadallal jelentette be barátainak : — No, hát én hazaszállítottam már a csomagomat — a moratóriumba. „A király is itt van.“ Egy olvasónk Írja a Mátra aljáról : Levél jött az árván maradt palóc menyecskéhez a messze határról. Férje ura, ki most a kapa kasza helyett kardot forgat kérges kezében, irt neki eképen : „Drága jó Erzsókom 1 Megnézte a pénzét. A háború szelével beköltözik a rettegés a vagyonukat féltő emberek szivébe. Különösen a kisembereket aggasztja keservesen összekuporga- tott filléreik sorsa. Múlt napokban egy vidéki pénzintézetbe beállított egy jóképű magyar. Megáll a rács előtt, benyújtja a betét könyvét és erélyes hangon mondja : — Adjak ki a pénzemet! A tisztviselő előzékenyen, szó nélkül teljesiti a kívánságot. Magyarunk átveszi a bankókat, gondosan megolvassa, kerül-fordul egyet, majd visszamegy a rácshoz s az alig pár perccel ezelőtt kivett összeget ismét elhelyezi uj betétként. A hivatalnok most már nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze mi célja volt magyarunknak ezzel a manőverrel. A „pógár“ nagy fölénnyel feleli : Csak azt akartam látni, hogy jól örzik-e a pénzemet“. Szólt és megnyugodva távozott. Tessék mosolyogni. A háborúban vagyunk, a Király is itt van. Nem akart eljönni, de az egyik fejedelem mondta, hogy muszáj. Most hintán hordozzák körül a háború partján.“ És azóta Palóciában naponta forró imádság száll az Ég felé, hogy oltalmazza meg a Mindenható az ősz királyt, nehogy valami eltévedt istentelen golyóbis eltalálja felkent személyét, miközben „hintók hordozzák körül a háború partján.“ Fohász. Vitézeink hősök lettek Es népeink magyarok; Dicsőségünk uj korszaka Biztatóan fölragyog. Szeplőtelen a mi zászlónk, Fegyverünk nem mérgezett; So’sem harcolt lelkesebben, Mint most a magyar nemzet. A közel fekvő községekből rendesen feleségestől, gyerekestől érkeznek be a tartalékosok. Akiknek módjuk van, elmennek a fotográfushoz és — ki tudja ? — talán utoljára, az egész család együttes képet csináltat. A fényképészek alig győzik a munkát. A szerelmes párok is állandó jelentkezői a műtermeknek. A fotográfus azonban hiába nógatja a gép elé álló elszontyolodott jelentkezőket: — Tessék barátságosabban ! — Mosolyogni tessék! Ha akad olyan, aki mosolyogni próbál — annak is ráfagy az arcára a mosolygás. A legtöbb kép bizony szomorú, nagyon szomorú . . . Szinészhumor a háborúban. Nem is kell tán mondanunk, hogy a színészt még a háborús időben sem hagyja el a jókedve. Megtörtént, hogy városunkban szétrobbant szín- társulat egyik férfi tagja ekkép szólt a költözködés napján a lakása előtt ácsorgó egyik utcai gyerekre : — Tudod-e öcsém, mi az a moratorium ? Leszámolunk valahára Minden orv ellenséggel, A magyarok nagy Istene Most minket nem hagyhat el. Hú testvérek vitézeink, Fölséges az egy ess ég, Azért tekint biztatóan Mi reánk most a nagy ég. Hol Szent István és Szent László Országáért könyörög, Melyben magyar vérrel szentelt Minden halom, minden rög. Kurucaink s honvédeink Sirjain vérrózsa nőtt, Babér terem most mindenhol, Sokkal több mint azelőtt. Szálljon végre a boldogság Uj korszaka mireánk, Legyen ismét dicsőséges Es hatalmas szent hazánk! Dr. Kőrösy Lássló.
