Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 89. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 5. püspökök és káptalanok egyenkint 50—20—10 ezer koronákat, a her­cegprímás már eddig 100,000 koro­nát adott a haza oltárára. A jóté­konyság ezzel szemben nem merült ki és súlyos gondok árán most újra olyan áldozatot hoznak, mely pórját ritkítja a haza történelmében. Dr. Csernoch János bíboros-hercegpri- más köriratára a püspökök, kápta­lanok, javadalmas apátok és prépos­tok elhatározták, hogy a kongrua-hoz- zájárulásuk aránya szerint fölosztva, 3 millió ko rónát adnak ismét hadi­célokra s ezt az adományt mielőbb illetékes helyre is juttatják. Ha a világi nagybirtokosok és nagytőkések szintén megadóztatnák magukat any- nyira, mint a magyar főpapság, akkor igazán elmondhatnánk, hogy hogy Magyaország birtokosai minden tekintetben megérdemlik a magyar nép és magyár haza háláját. Esztergom gyásza is Földváry Imre budapesti kereskedő és székes- fővárosi bizottsági tag elhunyta. A megboldogult dr. Földváry István jeles költőnk és városunk feledhe­tetlen emlékű főügyészének öccse volt. Aki ismerte a derék fővárosi Földváryt, az a legkiválók művelt magyar embert tisztelte benne. Két virágzó üzlete a Rákóczi-uti és a Koronaherceg-uccai divatkereskedés a főváros legszolidabb cégei voltak. A tevékeny férfiú, a közérdek szolgá­latából is kivette részét. Emléke tehát nem múlik el áldásos életével. Mi is legőszintébb részvéttel közöljük gyász- jelentését : „Alulírottak a magunk és az ösz- szes rokonság nevében mélységes fájdalomtól megrendültén tudatják, hogy a legönfeláldozóbb férj, édes­atya, fiú, após, nagyapa és rokon Földváry Imre székesfővárosi bizott­sági tag, kereskedő fájdalmas, hosz- szas szenvedés után, 57 éves korá­ban, boldog házasságának 30-ik évé­ben, november 2-án meghalt. Drága halottunkat november 4-én délután 3 órakor temetjük a kerepesi-úti te­mető halottasházából. Az engesztelő szent miseáldozat a kőbányai plébá­niatemplomban fol^ó hó 5-én reggel 9 órakor lesz. Budapest, 1914 no­vember hó 2-án. Áldás és béke drá­ga porai felett! Özv. Földváry Im- réné szül. Tresinczky Gizella neje. Földváry Gizella férj. dr. Alföldi De- zsőné, dr. Fölváry Imre, Földváry Ferenc, Földváry Mariska férj. dr. Búd Jánosné, Földváry Andor gyer­mekei. Özv. id. Földváry lmréné szül. Niedermann Anna édesanyja. Dr. Földváry lmréné szül. Schön Margit menye. Dr. Alföldy Dezső, dr. Búd János vejei. Alföldy Klári, Alföldy Erzsi, Búd Pál, Búd Magda, legifj. Földváry Imre unokái.“ A párkányi takarékpénztár új igazgatója. Élénk mozgalmat kel­tett az a kérdés, hogy ki foglalja el az elhunyt Rogrűn Ede igazgatói tisztségét. Különböző tervek és kom­binációk merültek fel. Az ügy elin­tézése céljából tekintélyes részvé­nyesek óhajára dr. Walter Gyula v. püspök, elnök lakásán szombaton igen látogatott értekezlet tartatott, amely többek felszólalása után egy­hangú lelkesedéssel városunk elő­kelő, köztiszteletben álló polgára Grósz Ferenc mellett foglalt állást, aki a közgazdasági életben jelenté­keny tevékenységet fejt ki. Az el­nök felkérésére Grósz Ferenc kije­lentette, hogy bár érezi a felajánlott tisztség súlyát és a vele összekötött felelősség terhét, nem zárkózhatik el a közóhaj ily megtisztelő megnyi­latkozása elől és a tisztséget kész­ségesen elfogadta. A választást a legközelebb tartandó rendkívüli köz­gyűlés fogta megejteni. A sebesült orosz tisztek há­lája. Az esztergomi „Vörös Kereszt“ kórházbán ápolt és már felgyógyult sebesült orosz tisztek szép jelét adták hálájuknak az őket lelkiismeretes gondossággal kezelő Dr. Seyler Emil tiszti főorvosnak, valamint Dr. Schleif- fer Mátyás orvosnak. A kórházból való távozásuk előtt ugyanis Dr. Seylernek egy ezüst plakettet, dr. Schleiffernek pedig egy finom ezüst cigaretta dobozt ajándékoztak a kö­vetkező felirattal: „Zum Andenken an die verwundeten russischen Offi­ziere. 1914. Okt. Tedorow, Bojkoto, Siwanow, Adlerberg, Korenew, La- vostin, Pjatnizky, Skoporosky, Vino­gradov, Rasantion, Loschalsky.“ A tisztek ezenkívül csoportfényképük­kel is megajándékozták a két orvost, valamint önzetlen ápolóikat. Haditudósítók a fogolytábor­ban. Hétfőn délután a sajtóhadi- szállás több tagja járt a kenyérmezői fogolytáborban, ahol Linhardt tábor­nok, az összes fogolytáborok parancs­noka fogadta őket. A tábornok kísé­retében voltak : helyettese Csák Máté ezredes. Lépéseit Viktor ezredes, a 6. sz. őrzászlóalj parancsnoka és Aggházy Kálmán százados, a hadtáp- zászlóalj parancsnoka. A hadi tudó­sítók, akik között több nagy külföldi lap képviselője is jelen volt, az egész tábort bejártak, megnézték az összes helyiségeket és mindenütt hosszab­ban beszéltek a foglyokkal részben tolmács útján, részben anyanyelvü­kön, vagy pedig németül. A foglyok elbeszéléséből, de meg a konyha és az összes helyiségek megtekintésé­ből is azt az impressziót nyerték a haditudósítók, hogy az ellátás jó és hogy a foglyoknak nemcsak szalma­zsákjuk van, hanem paplanjuk, pok­rócuk is és igen jö téli ruháik. Va­sárnap is 30 vaggon paplan, pok­róc és 17 vaggon téli ruha érkezett a táborba. Az egészségügyi viszo­nyokat dr. Wiener törzsorvos elis­merésre méltó, fáradhatatlan mun­kája és kiváló szakértelme teljesen kifogástalanná tette. A foglyok szá­ma jelenleg 27.500. Ezek 15% a lengyel. 11%-a mohamedán és tatár, 7%-a zsidó, a többi orosz. A keresz­tény vallásúakból 76% pravoszláv hitű, 16% katholikus, a többi német­protestáns. A táborban szombat estén- kint és vasárnaponkint a szabadban egy kereszt előtt orosz istenitisztele­tet tartanak. A nemzetközi egyezmé­nyek szerint a foglyok zsoldot is kapnak, illetőleg a tisztek gázsit. Minthogy jelenleg a monarchiában több, mint százezer fogoly van, ez a zsold igen nagy összeget tesz ki. A tábornokok naponkint 10 koronát kapnak, a törzstisztek 8, a főtisztek 4 koronát. A legénység, tekintet nél­kül a rangfokozatra, naponkint 16 fillért kap. A hadi tudósítók az esti vonattal utaztak tovább a táborból. A virilisták névjegyzékének megállapítása. Az 1915. évre szóló városi virilisták névjegyzékének meg­állapítása céljából a város képviselő­testülete Grósz Ferencet és Marosi Józsefet küldötte ki a névjegyzék egybeállítására hivatott bizottságba. Százezer ember Esztergom­ban. Százezer emberre készítenek helyet az esztergomi táborban, mely valósággal megérdemli a „fogolyvá­ros“ elnevezést. Eddig 20 ezer fo­goly számára készültek el a fűthető helyiségek 40 nagy épületben. Az épületek kétféle típus szerint készül­tek. Az egyik típus favázas falakkal teljesen a föld felett, építette egy fő­városi cég, a másik egy méterre a föld színe alá sülyesztve készült. Ezeket Eggenhofer és Toldy, vala­mint Kósik Ferenc esztergomi építési vállalkozók a foglyok és a katona­ság munkaerejének felhasználásával készítették. A munkálatokat kisbéri Schmidt mérnökkari százados vezeti aki az egész tábort rendbehozatta, kicsinosította, bekerítette, a közeli kőbányából fejtett és most létesített bányavasúttal szállított kövekkel ki­tűnő utakat készíttetett, kutakat fura­tod, úgy hogy a tábor most már megfelel minden humánus és hygié- nikus követelménynek. Különösen a kutak fúrása volt elengedhetetlen szükséglet a táborban, melynek ered­ménye máris örvendetesen tapasz­talható, amennyiben a kolerás és a vérhas megbetegedések a foglyok között teljesen megszűntek. A ba- raktábori állapotok a sok ember­életbe került kezdetlegesség fokán tehát örvendetesen túl vannak s most már elülhet minden félelmünk, me­lyet eddig a tábori állapotok nem minden ok nélkül keltettek miben- nünk. Csak most már az a — száz­ezer ember! . . . . Nem lesz-e már mégis csak sok ide Esztergomba ? . . . Az építkezések különben foly­nak tovább a táborban és az esz­tergomi építőipart is üdvösen igénybe veszik a nagyszabású munkaiatok­nál. Megemlítjük még, hogy a se­besült és beteg foglyok részére min­taszerű kórház is van a tábor te­rületén, melyben többé nem helybeli orvosok teljesítenek szolgálatot, ha­nem a hadvezetőség által szolgálat­tételre ide rendelt katonaorvosok, az ápolói teendőket pedig a foglyok kö­réből kiválasztott, arra alkalmas egyének végzik. Állattartó kisgazdák figyel­mébe. Az esztergomi rendőrkapi­tányság felhívja mindazon szegény­sorsú kisgazdákat, akik állataik be­oltására sertésorbánc és lépfene elleni ingyenes oltóanyagot óhajtanak igény­be venni, hogy f. é. december 10.-ig jelentkezzenek a rendőrkapitányi hi­vatalban. Vízvezeték a dorogi bánya­telepen. A dorogi kőszénbánya igaz­gatósága legutóbb elhatározta, hogy alkalmazottjai részére vízvezetéket létesít a kolóniákon. A vízvezeték engedélyezése ügyében tartandó hely­színi tárgyalást az alispán a m. kir. kultúrmérnöki hivatallal egyetértőleg folyó hó 9-ének délelőtti 10 órájára tűzte ki. Betörések a határban. Hétfőn este ismeretlen tettes a szentgyörgy- mezői határban feltörte özv. Krech- nyák Ferencné és Mayer János esz­tergomi lakosok tulajdonát képező pincéket. A fegyveres mező-őrök ész­vették a betörest, de mig egyikük leszaladt a városba, hogy a rendőr­ség segítségét kérje, addig a másik, abbeli félelmében, hogy a tolvajok majd vele is elbánnák, elbújt és igy a tettes nyugodtan elmehetett. Amikor kérdőre vonták ezért a csőszt, avval védekezett: „Hát kérem, egy ember csak egy ember.“ Csuda, hogy őt is el nem lopták 1 A rendőrség igy va­lószínűleg ez esetben is ama bizo­nyos botot veheti elő amivel az ismeretlen tettesek nyomát szokta ütni. A soknevű cigányasszony. Egyik legutóbbi számunkban megír­tuk, hogy Horvát Galambné és Hor- vát Szelence esztergomi cigányasz- szonyok városunkban több lopást kö­vettek el. A rendőrség érdeklődött a nevezettek előélete után és Horvát Galambnéról több érdekes adat bir­tokába jutott a budapesti rendőri nyilvántartó útján. Horvát Galambné, szül. Sárközi Verona, aki rendőrsé­günkön nagyszakállasi születésűnek vallotta magát, győri születésű. La­katos Jozefa, Horvát Mária, Kozák Mária és Kalderás Borbála nevek alatt már több Ízben foglalkoztatta a fővárosi és győri rendőrséget s egy ízben egyfolytában 2 és fél évig ült Márianosztrán. „Kisebb“ csinyekért 3 esetben összesen 20 hónapot ült fogházban, legutóbb pedig három hé­tig, majd négy napig volt „hűvösön.“ A viharos múltú cigányasszony az­előtt Lakatos Pocokkal élt vadházas­ságban, kit azután otthagyván, az esztergomi Horvát Galambbal lépett törvényes házasságra. Ez annál is inkább helyrehozhatatlan hiba volt, mert igy ő is idevaló illetőségű lett és nem lehet eltoloncoltatni. Az újoncjutalék fedezése. A honvédelmi miniszter valamennyi magyarországi vármegyei és városi törvényhatósághoz, valamint vala­mennyi horvát-szlavonországi megyei hatósághoz körrendeletét intézett a közös haderő és a honvédség részére kivetett újoncjutalékok évenként való fedezéséről. A számbavétel folyama- tositása céljából az elsőfokú kiegé­szítő hatóságok a véderőtörvény vég­rehajtására vonatkozó utasítás értel­mében „részletes“ kimutatásokat tar­toznak szerkeszteni. A kimutatások egyébként a rendelet értelmében, a véderőről szóló törvény szigorú be­tartása mellett minden sorozójárásra nézve külön-külön, az illető kiegé­szítési kerületi és honvédkiegészitő parancsnokságokkal egyetértőleg ké­szítendők. A kimutatásokba bejegy­zendő adatok tekintetében a közelebbi rendelkezéseket az egyes rovatok cimiratai tartalmazzák. A vonatfékező balesete. Gre- gula József 40 éves dömösi vonat­fékező múlt hó 29.-én a kőbánya vonatján éppen kocsikikapcsolást vég­zett, midőn az egyik kocsi ütköző­jén levő láncszem jobb kezének hü- velykújját összezúzta. Sebének gyó­gyulása az orvosi látlelet szerint hosszabb időt vesz igénybe. Az ifjúsági tudakozó iroda a katonai beszállásolások miatt a Kath. Legényegyletből átköltözött a belvá­rosi leányiskola épületébe, amelynek egyik földszinti termébe a katonák­nak és hozzátartozóiknak szolgálatára áll a levélírásban, csomagok és pén­zes levelek helyes címzésében és a harctéri sebesültek iránti tudakozó­dásban. Irodai órák mindennap d. u. 6 — 7-ig tartatnak, de szombaton déli 12—1-ig és vasárnap d. e. 11 — 12-ig van a hivatalos óra. M. kir. anyakönyvi kivonat. 1914. okt. 25-tól okt. 31-ig. Születtek: Markó János cipészsegéd fia, — Mikler Rozália kőmivessegéd leánya. Házasságot kötöttek: Horvát József sátoros-cigány és Horvát Anna Esztergom, — Sál János bányász Sárisáp és Schindler Rozália varrónő Esztergom, — Vla- csek József bádogossegéd és Erős Ilona Esztergom. Meghaltak: Rózsa Erzsébet 35 éves napsz. — Mandusitz Ferenc 12 napos, — özv. Blahoter Lőrincné — Takács Anna 69 éves cukorkaárus. Hirdetés jutányosán felvétetik a kiadóhivatalban. 1034/914. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János utca 18—ao. szám,

Next

/
Oldalképek
Tartalom