Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 15. szám

Esztergom, 1914.

XXXVI. évfolyam. 15. szám.

Csütörtök, február 19.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM $

TELEFON 21., $

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4

KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T

ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 4

FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS:

DK GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ

LAISZKY JÁNOS.

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

\

t

*

t

1

4

ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K

6 K

EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Hivatali ügykörök

átszervezése.

Legkevésbbé se túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a múlt csütörtöki városi közgyűlésen a hivatali ügykörök átszervezéséről szóló tanácsjavaslat határozottan közmeglepetést keltett. A képviselők — a cim után ítélve — egyes hivatalok ügykörének pontosabb körülhatárolását várták és kapták az eddigi ügykörök teljes össze keverését.

A javaslat előadója egyéniségéhez éppen nem vágó, szokatlan áthevültséggel olvasta fel a tervezetet (mivel önkénytelen azt a benyomást keltette, mintha a saját művéről volna szó!) és valóságos ditiramoot fűzött hozzá azokról a kecsegtető fényes eredményekről —

„Eszfcßfgom es Vidéke“ tárcája.

Miért néma a lelkem! . . .

Az én lelkem messze, forró Napkeletről Napnyugatra küldött kis Memnon-szobor . . ■

Mikor a tél álmos természetet ölt,

A didergő légben hópelvhet sodor ;

A szél uccahosszat bandukolva jár:

Elbújik ilyenkor ember és madár ;

Nem zeng szó az ajkon, elnémul a dal . . . Tel az úr mindenütt, mindent hó takar . . . Megfagyott az élet!

Nincsen napsugár ! . . .

Néma ezért lettem.

Ezért fáj a lét.

Alig várja lelkem Az ő idejét:

Mikor tavasz nyílik S a napsugár száll :

Megszólal a lelkem Mint egy pici száj . . .

Mert a lelkem messze, forró Napkeletről Napnyugatra küldött, kis Memnon-szobor . ..

Vince.

teszem a tisztviselők részéről várható friss munkakedvről, a megkétszerezendő munkaeredményekről stb. stb., melyeket a város az ajánlott átszervezés révén fog elérni.

A képviselőknek egy része — biztosíthatjuk róla olvasóinkat, hogy a kisebbik része, sőt nagyon kicsi része: pár naiv könnyenhivő — eleinte lelkendezett a szépnek rajzolt jövő csillogó perspektívájától. A reálisan gondolkodó' nagy többség azonban kétkedő fejrázásokkal fogadta a jobb ügyhöz méltó pátosszal elszaporicázott jövendelést. Amaz előbbiek lel- kendezése is hamarosan lelohadt, mikor az előadónak a szervezési bizottság ajánlatára való hivatkozása nyomán egyik bizottsági tag teketória nélkül kijelentette, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása felette

Csalódás,

Elmerengek álmaimban Ifjúságom borús éjen,

Tort remények, hiú álmok,

Sebet ütnek szivem mélyén.

Fáj, hogy hasztalan reméltem, Bánt, hogy céltalan bolyongtam, Bármerre vitt a sors útja Elhagyatott árva voltam ; •—

Mert mióta nincsen többé,

Az, ki féltve gondolt reám,

Azóta csak úgy bolyongok,

Mint koldus az ucca során . . .

Keresem a bo'dogságot,

De hiába, — nem találom : — Tálán nincs is boldog ember Sehol ezen a világon.

Elmerengek . . . gondolkozom . . . Gondolatim messze járnak.

Tudja Isten hol és merre Melyik részén a világnak . . .

És ginig igy gondolkodom,

Ram borul az éj homálya,

S álmaimban könnyem pereg Édesanyám sirhalmára . . .

Fikó Sándor.

hiányos és fölületes volt, mivel mindössze csak három bizottsági tag volt jelen, s ezek is erős nyomás alatt állottak a többségben jelenvolt érdekelt tisztviselők részéről.

Ennek a titoknak kipattanása azután rögtön egységes véleményt teremtett a képviselőtestületben : a javaslatot közakarattal visszavetették a szervezési és pénzügyi bizottságok együtteséhez alapos megtárgyalás végett.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tervezet már el- temetődött. Sőt ép ellenkezően: a közgyűlés rövid, kétheti határidőt tűzött ki, melyen belül újra foglalkozni fog vele s végleg dönt a sorsáról.

Világért sem akarjuk a kijelölt bizottságokat befolyásolni, vagy pláne véleményük elé vágni; de nem volnánk a koVizner a szabó.

Irta : Göndör Ferenc.

Vizner, a szabó, keskeny, furcsa kis ember volt, a jobb válla majdnem egy fél arasszal magasabban állott mint a bal; mindig rekedt volt kicsit a hangja ; általában nem volt szép férfi Vizner, inkább csúnyának lehetett mondani. Mint szabó, határozottan az ügyetlenek és tehetsegtelenek közé tartozott Vizner, aki többnyire elrontotta a ruhákat, amiket csinált. Úgy látszik, soha életeben nem vette észre, hogy neki egyik válla magasabban áll a másiknál, nyilván azt hitte, hogy ő a legtökéletesebb termetű férfiú, mert mindenkinek úgy szabta a ruháját, hogy a jobb válla jóval magasabban álljon. Alighanem itt hibázta el Vizner a mesterségét, egesz pályájának, sikertelen, szomorú életének ez volt tán a titka. Öntudatlanul az a meggyőződés alakulha tott ki benne, hogy az a természetes és az a szép, ha a vállak nem egy vonalban állanak. És Viznert mindenki nagyon rossz szabónak tartotta, csak ő hitte magáról, hogy művésze a mesterségének és úgy I tudott gyönyörködni azokban a lemoly közvélemény irányitói, ha kötelességszerűen nem hivnók fel a figyelmet bizonyos szempontokra, melyeknél fogva kell, hogy a javaslatot idegenkedéssel fogadja a bizottság, képviselőtestület és lakosság egyaránt.

Elsőben is semmi jelét se vettük észre se a múlt közgyűlésen, se magán a tervezeten, hogy a javaslat a tisztviselők többségének szabad óhajtásából vagy elhatározásából született volna meg. A közgyűlésen az előadón kívül egyetlen, szavazattal biró tisztviselő se szólalt fel a védelmére. A feltűnő hallgatás semmi esetre volt a tisztviselők helyeslésének jele! Azután a javaslat oly körmönfont észjárással van kieszelve, kicirkalmazva, hogy éppen nem látszik több egyén közös munkájának, hanem

hetetlenül szabott ruhákban, melyeket ő csinált. Ha a megrendelőnek kifogásai voltak, Vizner lelkesülten kezdett beszélni a müvéről, majd három, négy lépést hátrálva megállóit és kimondhatatlan élvezettel szemlélgette az éppen most hazaszállított ruhát, elragadtatással kiáltván föl:

— Ide tessék állni, innen tessék nézni, ebből a távolságból milyen szép ! . . .

A vevő azután alig tudta megmagyarázni, hogy saját magát nem nézheti három, négy lépés távolságról. Hiába volt Vizner a leszorgal- masabb szabó a világon, hasztalan dolgozott éjjel-nappal, hiába vitte haza személyesen az elkészített ruhákat : nem tudott boldogulni, nem ment semmire. Lassanként már negyvenéves lett, vagy tizenöt esztendeje dolgozott már, mint önálló szabó Pesten és még sem tudott kikerülni a Kender-uccai setét kis műhelyéből. Pedig nagyratörő tervei, gyönyörű messzi céljai voltak. A Belvárosban akart egyszer üzletet nyitni. Amikor lankadatlan, szorgalommal, szinte soha el nem fáradva szabott és varrt a sötét Kender-uc- cában, a lelke már ott járt valahol a legfényesebb Belvárosban, odaál-