Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 14. szám

Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 14. szám. Vasárnap, február 15. POUTIKfílés TRRSRDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : S1MOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Közállapotaink. Már azt hittük, hogy le­zárulnak a kínos margitszigeti bankbarlang botrányos aktái, már azt hittük, hogy feledésbe tűnik a sok bűn, mely az ál­talános forgalmi részvénytársa­ság és a sok nagyságos és méltóságos érdekeltek jó, vagy kevésbbé jó hangzású neveihez fűződik. Nálunk ez már úgy szokás. Nagyon hozzászoktunk ahhoz, hogy nap nap mellett kapjunk valami pikáns pilulát a figyel­mes sajtó soraiban, amit aztán kisebb-nagyobb adagokban szé­pen beveszünk, mint egy en­gedelmes — és talán éppen ezért — tehetetlen páciens. Ná­lunk a közgyomor úgy van megkonstruálva, hogy föltétle­nül mindig kell neki egy al­„EszíseTgom es Vidéke“ tárcája. Kis leányomnak. Letűnt a fény, a vágy oly nyugtalan Szárnya verdesve szivemre röpül S mint virágot a méhek ezrei Ábrándok, álmok rajzanak körül. Csüggedt szivemmel haza sietek, Hol örömemnek kis hajléka van — A tiszta hűség, kis családi kör. Felém ragyognak újra boldogan. Itt nincsen árny, mi búsan rámborul, Napfény s a lomb mosolygva játszanak, Örömben úszik mind a két szemem És reng a lelkem, mint folyón a hab. Kicsiny leányom futva szök elém, A házat vig kacaja tölti be, Egy új tavasznak fénye, illata Száll terhesen a lelkem mélyire. Fejecskéin a fürtök bodrosan Kicsiny vállára dúsan omlanak S a napsugártól úgy csillog haja, Mint tündér szőtte arany fonalak. Reá lehelem egész lelkemet És arca csókjaimtól kipirul, Mint a madárnak csevegő dala Árad a szó ártatlan ajkirul. FELELŐS SZERKESZTŐ : FÓMUNKATÁRS : | DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ \ * LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ $ $ LAISZKY JÁNOS. \ $ MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. $ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. kalmas panama-labdacs, amely a folytatólagos és zavartalan anyagcserét biztosítsa. Egyik panama a másik után! Úgy jönnek azok, mint iskolából a gyerekek. A „kijá­rás“ fogalma nálunk a köztu­datba ment át. Talán egy reg­gel majd arra ébredünk, hogy nyílt kijárási irodát nyit egy „mindenütt otthon“ ur, kinek megvannak az úgynevezett és föltétlenül szükséges összeköt­tetései, amelyek aztán biztosít­ják : tető ala hozni minden te- tőtlen ügyet. Természetesen nálunk kész veszedelem a régi sajtótörvény. Nekünk kell egy olyan sajtó- törvény, amely ne zavarja — kisded játékaikban — azokat az alakokat, kik a közélet szín­padján nyugodtan mutatkoznak és nyugodtan tesznek-vesznek — inkább tesznek, mint vesz­Ülj a karomra bohó gyermekem, Tapadj szivemhez, mint a rügy a fán Majd örömed csapongó illatát Magaba szíva áthevül talán. Önts újra dalt belém s a kikelet Varázsa bennem új tavaszra nyit . . . Mig emlékim múlton merengenek, Hozd vissza lelkem eltűnt álmait. Orion. Rudolf királyfi Január 30-an volt huszonöt éve, hogy a mayerlingi tragédia megtör­tént. A császári házra rászakadt a legrettenetesebb csapás, országok bo­rultak gyászba. A tragédiát ma is homály födi. Öngyilkosságról beszélnek, de tud a fáma egy tivornya részeg drámájáról is. Larisch grófnő emlékirataiban úgy Írja, hogy neki Wiederhofer doktor igy mondta el a borzalmas éjszakát. A trónörökös levelet irt Laxen- burgba és bejelentette nejének, hogy három napra vadászni megy Mayer- lingbe ; a január 30-ára tervezett csa­ládi ebédre azonban visszatér. Mialatt nek — és manipulálnak a lát­hatatlan kulisszák között . . . Más országban meg van az a hallgatólagos megegyezés és megállapodás a társadalom ke­retében, hogy azok az urak, utfiak és megnevezhetetlen hő­sei a parázs panamáknak, akik passzív, avagy aktiv szerepet visznek zug-ügyekben, a köz- megvetésnek vannak kitéve . . . Más országban a közerkölcsöt nem fertőzik meg azzal, hogy szemet hunynak, ha előadja magát egy kis margitsziget, avagy valamely más sziget. Nem törődnek azzal, ha valaki az anyagi jólét révébe jut — panama tengeren panama ha­jóval, — de aztán igazán nem törődnek vele, soha sem törőd­nek vele, ha bár mit is csinál s ha akárhogyan is vissza akarja csinálni a játékát. Nem veszik észre, tudomást sem Önök a trónörökösnél voltak, Vetsera Mary Brattisch kocsiján Mayerlingbe hajtatott és két órával később utána ment a főherceg is. A szerencsétlen leány érkezését senki sem vette észre a vadászkastélyban. Loschek a hátsó bejáraton át a trónörökös szobája melletti öltözőbe vezette és a szerel­mes pár együtt töltötte az egész időt. Másnap, huszonkilencedikén Rudolf néhány baratja érkezett meg a vadá­szatra. A vadászathoz ki sem ment Rudolf. Az estebédet a szobájában Mary társaságában fogyasztotta el és meghagyta Loscheknek, hogy reggel hét órakor keltse fel. Lennt az ebéd­lőben a vadásztársaság egész éjjel ivott és lármás mulatást rendezett. Loschek reggel hét órakor kopogott a trónörökös ajtaján, Rudolf azonban kikiáltott, hogy jöjjön félóra múlva. Fél nyolckor újból kopogott Loschek, de nem kapott választ. Mikor több­szöri kopogása is válasz nélkül ma­radt, megrémült és lesietett gróf Hoyoshoz, aki éppen reggelizett. Együtt mentek vissza az emeletre és feltörték az ajtót. A trónörökös az ágy oldalán feküdt. A fejéből, amely teljesen szét volt roncsolva, patakzott a vér, a keze görcsösen tartotta a revolvert. Az ágyon valami dudorodás volt. Gróf Hoyos felemelte vesznek róla — soha és sehol. Meghalt a társadalomra néz­ve! ... De nálunk . . . ná­lunk még megsüvegeljük azt az urat, aki- belemártotta vak­merő kezét valamely kevésbbé tiszta ügybe. Alázatosan kezet csókolunk annak a földi hatal­masságnak, aki úgy diszkréten hajlandó közelebbi érintkezésbe lépni, ha arról van szó, hogy pár, avagy sok garasért pana- mázzunk, avagy megsózzuk a már amúgy is megsózott köz­ételeket. Igazán szomorú képet nye­rünk, ha megcsináljuk csak a közel múltban lezajlott, lelár­mázott kisded panamák —for­dulataiban hajmeresztő, válto­zataiban gazdag — statisztiká­ját. Ha valami uj építkezésről, alapításról, rendezésről s álta­lában úgynevezett financirozás- rol van szó, várjuk, — mint a takarót. Ott hevert Vetsera Mary holtan, a fején lősebbel. Gróf Hoyos parancsára Loschek átvitte a leány holttestét a másik szobába, azután bezárták az összes ajtókat. A gróf lement a földszintre és értesítette a vadásztársaságot, hogy a trónörökös rosszul lett, Bécsbe kell sietnie, hogy orvost hozzon és a dolgot a császár­ral tudassa. Az orvos azután elmondta, hogy a legfelsőbb parancsra azonnal Mayer­lingbe ment és benyitott a trónörökös lakosztályába. A kis szalonban a va­csora maradványai álltak az asztalon, néhány üres pezsgősüveg és egy fel­borított szék a földön. A hálószobá­ban az ágy melletti szőnyegen félig üres brandys-üveg. Az orvos intéz­kedett, hogy eltávolítsák, nehogy a császár észrevegye. Azután amennyire lehetett, bekötötte a trónörökös fejét és megmosta vérrel áztatott arcát. Loschek segítségével rendbehozta az ágyat is, egyébként azonban mindent úgy hagytak a szobában, amint volt. A komornyik ezután végigvezette dr. Wiederhofert a hosszú folyosón és egy szűk. a tetőn át gyéren megvi­lágított szobába léptek. Szanaszéjjel női ruhadarabok, az egyik sarokban, kis pamlagon kendőbe csavart valami, rajta strucctollas nagy kalap. Lehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom