Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 12. szám
Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 12. szám. Vasárnap, február 8. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t 4 FELELŐS SZERKESZTŐ: DR GRÓH JÓZSEF FOMUNKATARS DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. t f t 4 t * 4 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A sovinizmus. A sovinizmus névnek sokak előtt nem a legjobb csengése van. Túlzó fajszeretetet, faji önzést, faji gőgöt, észnélküli fajimádást értenek rajta. A magyar sovinizmus fogalmát azonosítják a vadmagyarsággal ; s a magyar sovinisztákban többnyire rövideszü ma- gyarkodokat látnak. Hogy ez a nagyon elterjedt felfogás helytelen, mindenki tudhatja, aki a sovinizmus mibenlétével, eredetével és céljával tisztában van. De hányán vannak ? A sovinizmus helyes értelemben a kozmopolitizmussal (világpolgársággal, nemzetköziséggel) szemben fajvédő buzgalmat jelent, vagyis azt a buzgalmat, mely a faji (nemzeti) „EsztaPgom es Vidéke“ tárcája. Margit. Csak álmodom Rólad Meleg álmodással, Reszkető, könnyező Bús sóhajtozással. Te vagy az én álmom Lángsugara, fénye, Te vagy az én lelkem Örökszép reménye. Te vagy imádságom, 1 e vagy — mindenségem .. Rólad álmodtam már Valamikor, régen. — — S csak álmodom Rólad Kinos vágyódással . . . Ilyen éjszakákon Tele van a lelkem Vágygyal, vívódással ; S ölelni szeretném Azt, kiről álmodok — Zokogó sírással, Csókragyulladással, Csókbaborulással . . . Somogyi Imre jelleg: sajátságok, erkölcsök, szokások s külső bélyegek megőrzésére irányul. Ez a buzgalom nyilvánvalóan nemes és tiszteletre méltó ; legfeljebb olyanok kevesellhetik-ócsárolhatják, kik előtt a nemzetiség keveset vagy semmit sem nyom a latban. A sovinizmust a nemzeti életösztön hozta életre védel- mül az idegen hatás, elnyomás, beolvasztás ellen s ezzel kapcsolatban a faji fennmaradás biztosítására. Kisebb, gyöngébb nemzetek szivében fakadt először; de utat talált a nagyokhoz, legnagyobbakhoz is, természetesen kibővült tartalommal: a fajvédésből faji terjeszkedéssé változva. Bátran elmondhatni, hogy nem volt még a világon valamire való nép, melyet a sovinizmus tüze ne A falum. Október eleje, amely már november végének is beillik. Járkálok a kertemben. Körülöttem minden fényes, vizes. Ólmos fellegek úsznak a kopár hegytetőkön s a kékes füst, mely egyik parasztház kémé íyéből gomolyog, lomhán terül el a falu fölött. Egy-két álmos vakkantás hangzik innen-onnan. Arrafelé alighanem vándorló kéregét. Szorgalmas tyuk kodácsolása reszeli a levegőt az alvég felől. Egyébként csend. Nincs madárdal, gyerekhang, kocsizörgés, csak siket, unalmas, végtelen hang- talanság, mert megint csak esik, esik. Párába, ködbe, vízbe fül az egész látóhatár. Két-három görbe utca. A leghosz- szabb és a legszélesebb a Hosszusor. Amelyik hegynek vonul, az a Tabán, s az Öreghegy felé hajlót Üzbégnek hívják. De van Basarcz is a falu végén, igy hát séta közben elmélkedve megállapítom, hogy alighanem ennek az én falumnak is volt valamikor valamiféle köze a törökkel. Pedig jól elvan dugva ide a hegyek közé. Hát még akkor, a nagy törökjárás idején, csupa rengeteg, ir- tatlan őserdő vette körül! Kellett tehát, hogy jó helyén legyen a szive annak a spáhinak, agának vagy bimheviíett volna, melynek sovi- nisztái nem voltak. Sőt többet mondok: minden nemzeti nagyság és hatalom igazában a sovinizmusban gyökerezik. A világtörténet legnagyobb honfiai, nemzeti hősei mind-mind soviniszták valának. Természetes, hogy — mint minden nemes törekvésnek, úgy a sovinizmusnak is megvoltak és vannak a maga túlzásai, el- ferdülései, fattyúhajtásai. A faj védő nemes buzgalomból bizony sok- szorés sok helyt kapzsi faji önzéssé, visszataszító faji önteltséggé, dőre fajimádássá lett s mint ilyen részben nevetségessé, részben veszedelmessé vált. Gondoljunk csak vissza saját régebbi némely sovinisztá- inkra. Nem mosolygunk-e, mikor a 18. század első felében a zsörtölődő vén vadmagyar hasinak, aki két-háromszáz esztendő előtt errefelé portyázott. Kevesen lakunk benne, (már mint a faluban) de azért háromfelé dicsérjük az Istent, mert hát a lakosság pápisták, kálomisták, meg zsidókból áll. Mikor — úgy a múlt századbóli 60-as években — itt gyerekeskedtem, szép számmal laktak itten izrael népéből, de bizony azóta nagyon megfogytak. Mindössze kettő maradt magnak. Az egyiknek Adler a becsületes neve, a másiké Tennenbaum, véletlenül mindakettő Jakab nevezetű. Rövidség — de talán egy kis csúfolódás okáért is — Kóbi. S mind a Tennenbaum és Adler név becsületes kiejtése nem magyar ember nyelve alá való, lett abból, amelyik a templom felé fönt lakik, felső, abból meg, aki a patakmenti boltocskában árul, alsó Kóbi. Egyébként békésen tűrik a konkurenciát s keleti megnyugvással tekintenek a múltba, melynek szép napjairól már csak rombadőlt temp, lomuk két fala s a sok márványkő beszél ott, a Perjés András uram pincéje mellett. Ott van ugyanis a temetőjük. A két nagy felekezet : a katholi- kusok, meg a reformátusok meg vannak egymás mellett illendő békességben. Az utóbbiak templomának ugyan fából van a tornya, meg hát papjuk Apor Péternek elkeseredett ki- íakadásait olvassuk az Erdélyben elterjedt új szokások: a „nájmódi“ ellen; vagy amikor ugyané század végén Gvadá- nyi Józsefnek (és társainak) az a határozott követelése tűnik szemünkbe, hogy — „Fiscalis actio vettessen nyakába Olyannak, ki nem jár nemünk ruhájába ; A fiscus szálljon bé minden jószágába, Ily kapálhat krumpért svábok országába — “ amely szerint tehát jószágvesztés járna mindazoknak, kik nem akarnak magyar ruhát viselni! Ez a Gvadányi-féle vad sovinizmus veszedelmes gyakorlati tormát is öltött II. József halála után, midőn a külföldi ruhadarabokat mindenkiről irgalom nélkül letépték és összeszaggatták. Még a nők iránt se nem lévén itten, csak rektorral dicsérik a Magasságbélit, mindazonáltal ez katholikus részről soha, sem a községházán, sem a korcsmában szóvá nem tétetik. Egyformán süt a nap mindkettőjükre, most is egyformán áznak ebben a libának való hetes esőben — velem együtt — mindannyian, akik nincsenek fedél alatt. A hatalmasabb tehát ne éreztesse az ő szegényebb atyjafiával azt, hogy neki már e földön is több jut a lelki javakból, mint eretnek testvérének. De hát maradjunk a faluban. Magyarok lévén, mindenre ráérünk. Majd sor kerül azokra is, akik benne laknak. Most illendő lesz először is a községházáról elmélkedni. Némiképpen dombos tájon áll a falu közepetáján. Úgy a helye, az elég jól van megválasztva, bár ebben az Isten-verte sárban a hosszúsoriaknak nehéz megközelíteni. Nemcsak azért, mivel a felvégieknek útjába esik a szövetkezeti korcsma, de legfőképpen a sár miatt. Tettszett ugyranis a jó Istennek olyan kövér agyagból csinálni ennek a falunak a határát, hogy ilyen vizözöni időben csak egy kis partos helyen is, annyit megy az ember fölfelé, mint amennyit lefelé. Azaz, hogy lefelé itt nálunk már inkább csak csúszni szoktak, mint menni.
