Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 100. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. december 13. pénzt, amit a cigánynak dobál, in­kább a szegény katonáknak adná. Vagy a feleségeiknek még gyerme­keiknek. Egy másik deres hajú bácsi pe­dig hozzátette: — Nem szégyenli magát ez az úr! Inkább a háborúba vitézked­hetne. Ölig erős ahhoz. Nem hogy ilyeneket vinnének el a muszkák el­len, a családosokat pedig inkább en­gednék haza. A fiatal úr szerencséjére nem hallotta ezeket a csendes megjegy­zéseket. Pedig legalább is annyiban szívlelhetné meg ezeket, hogy más­kor az ő privát mulatságából mások köteles nyugalmát ne zavarja. Elég a szegény embereknek a maguk baja. Úgy sincs egyéb élve­zetük, mint épen az alvás. S ettől aztán ne fossza meg senki. Ha vi­gadni akar, a káveházban is vigad­hat. Bár ez se illik most. Ha olyan sok szórni való pénze van némelyik úrfinak, adja olyan célra, amelyik reá nézve is hasznos lehet. Hadi célra. Annyiféle manap­ság a jótékonyság felé vezető út, hogy sok is. A rendőrség pedig okosan teszi, hogy az éjjeli zenéket vagy tiltsa be a jelenkorra, vagy pedig legalább is 200 koronával sarcolja meg a pén­zes úrfik mulathatnámságát. Ha úr, hát legyen úr. No nem igaz ? Salt. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt“ Egyletbe. Az uccán. Ha találkozunk még mostanában Az ucca népes forgatagában : Elmégy előttem lehajtott fővel, Mintha jobban törődnél a kővel, Mely éppen a lábad elé kerül . ■ . S én ? — Tovább megyek észrevétlenül. . • De ha szemünk mégis összetéved S én, mint régen, köszöntelek téged, Tán szokásból, ezt még elfogadod, Ám érzem : a múltat megtagadod. Lelked a lelkemtől messze elkerül S én ? — Tovább megyek észrevétlenül • • ■ Imre. gg|| HÍREK. I® Aki belékóstolt a harc mámorába, aki látta a mindig diadalmasan előretörő halált, aki közel volt a meg­semmisüléshez, s akinek csak véletlenségek adták vissza az életet, percek, sőt pillanatok alatt élte át azt a kínt, nyo­mort és szenvedést, amelyhez máskor egy egész élet kellett. Jönnek a meggyötört testű, vérző sebű hallgató betegek. A testük roskadoz, a járásuk bi­zonytalan, arcukra a láz fest tüzes virágokat s képükön a fájdalom, a bánat, az öröm ra­gyogó vonásai tükröződnek. Jönnek a megkinzott félis­tenek, a sok érzésű emberek. A ruhájuk rongyokban lóg le róluk, a sapkájuk lukas, sza­kadt és gyűrődött s a lelkűk s kínzó érzéseknek zivataros ör­vénye. Látom rajtuk, hogy nem a saját nyomorúságuk gyűjti homlokukra a ráncokat, nem szánalmas állapntjuk bántja őket . . . Tétova nézésükből a másokért aggódás, az övéiket féltés tüze tör elő. Sietnek, ro­hanni szeretnének, a fáradt lá­bak alig bírják a beteg testet, s ők lelkűkben messze kalan­doznak, előre küldik gondola­taikat . . . Játékos bódé előtt megáll egy katona. Nem tud tovább menni, míg nem vesz valamit, azoknak, akikert érdemes volt visszajönni, — a gyerekeinek. Feltört, a csaták hevében bámult kezei között apró já­tékszereket forgat. Mogorva ar­cán egy pillanatra szelíd mosoly­vonások vonulnak végig, s öröm­mel választ az apró ólomkato­nák közül. Reszketve keresi elő az ott megspórolt fehér nickel pénz­darabokat, s szinte megköny- nyebbülten megy tovább az apró játékokkal. Látom az ar­cán, hogy most egy percre bol­dog, lelkét elengedtek a mar­cangoló gondolatok s szabadon, vidáman, csapongva szállhat a kis faluba, ahol az uccaporá- ban maszatosképű csintalan gyerekek fakardokkal homok­várak ellen vívnak képzelt csa­tákat . . . (V) Dr. Andor György temetése. Andor György dr. kultuszminiszteri tanácsos, prelátus kanonokot szer­dán délután fél négy órakor temet­ték el a Kerepesi-temető halottas há­zából. A gyászlepellel bevont halot­tas kápolnában igen sok koszorú volt az elhunyt barátai, tisztelői, to­vábbá a kultuszminisztérium, a fő­káptalan és a különböző egyesüle­tek és testületek részéről. A temeté­sen résztvettek Jankovich Béla dr. kultuszminiszter, Balogh Jenő igaz­ságügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf államtitkár, Zichy Aladár gróf, Csorba, Tóth, Gopcsa, Gotthard, Ko­vács, Majovszky, Radnay miniszteri tanácsosok, Strausz István főszám­vevőszéki főtanácsos, Concha Győző főrendiházi tag, Lukcsics, Reiner, K. Kováts, Kiss, Hanuy egyetemi tanárok, a főkáptalan részéről Mol­nár János, Brühl József, dr. Koper- niczky Ferenc, dr. Rótt Nándor pre­látus kanonokok, a váci káptalan részéről Galcsek György prelátus és Kolossváry Mihály prépost kanonok, az egyetemi hittudományi kar nevé­ben dr. Mihályi Ákos dékán és még igen sokan a főváros előkelőségei és a papság tagjai közül. Városunk­ból is többen vettek részt a temeté­sen. A beszentelési szertartást az elhunyt elődje dr. Várady Árpád ka­locsai érsek végezte. A halottas ká­polnában való beszentelés után a holttestet a sírhoz vitték, ahol a te­metést végző érsek még egyszer be­szentelte a koporsót. Andor György dr. elhunytáról a kultuszministerium a következő gyászjelentést adta ki: „A vallás- és közoktatásügyi minisz­térium tisztviselői kara mély fájda­lommal tudatja azt a nagy vesztesé­get, mely őt Andor György minisz. tanácsos, pápai prelátus, esztergomi kanonok elhunytával érte. A mind­nyájunk által tisztelt és szeretett kartárs nekünk drága emlékét ke­gyelettel őrizzük meg.“ Kitüntetett esztergomi hős. A király Müller Gyula esztergomi takarékpénztári tisztviselőt, a 76. gy. ezred tartalékos hadnagyát az ellen­séggel szemben tanúsított példás bátorságéi magatartásának elismeré­séül a „Signum Laudis" ezüstérmé­vel tüntette ki. Halálozás. Sólyomy Lajost, a főkáptalan nánai uradalmának felü­gyelőjét súlyos veszteség érte. Sze­retett neje Pisuth Amália hosszú betegeskedés után csütörtökön éjjel Nanan elhunyt. A gyászoló család a alábbi gyászjelentést adta ki: „Só­lyomy Lajos mint férj, úgy a saját, valamint alulírottak nevében mélysé­ges fájdalommal tudatja, hogy forrón szeretett, példás jó felesége, a leg­jobb gyermek, nővér és rokon Só­lyomy Lajosne szül. Pisuth Amália Nanan, folyó évi december hó 10-én éjfel után fél 2 órakor, évekig tartó hosszú betegeskedés, sok kínos szen­vedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után meghalt, szelíd jó lelke angyaltársaihoz az Égbe szállt. A felejthetetlen drága halott földi maradványai a róin. kath. egy­ház szertartásai szerint december hó 11-én reggeli 9 órakor fognak a ná­nai templomban beszenteltetni s de cember 12-en délután 3 órakor Esz­tergomban a kir. városi temetőben az ottani kápolnából örök pihenőre helyeztetni. Az engesztelő szentmi- se-aldozat a nanai templomban dec. 11-én reggel 9 órakor, Esztergom­ban dec. 12-én d. e. 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nána, 1914. december 10. Mindenható Is­ten kérünk, adj neki a sok földi szenvedés után enyhet — s a bol­dog feltámadásig csendes nyugodal­mat 1 Özv. Pisuth Istvanne anyja. Özv. Fiedler Ferencne Pisuth Ilka, Pisuth Mariska, Feichtinger Sándorné Pisuth Izabella, Práznovszky Ferenc- né Pisuth Paula, Pisuth Kálmán, Pi­suth Aladar testvérei. Sólyomy Li- pótné Pólyák Anna, Rutich Béláné Sólyomy Gizella sógornői. Sólyomy Lipót, Rutich Béla, Feichtinger Sán­dor, Práznovszky Ferenc sógorai.“ Katonai kitüntetés. Őfelsége a király megparancsolta, hogy az el­lenséggel szemben vitéz magatartása elismeréséül Zechmeister László 26. gyalogezredbeli tart. hadnagynak a legfelső dicsérő elismerés tudtul adas- sék. Az ezredparancsnok köszöneté. Borotha Livius, a cs. és kir. 26. gy. ezred ezredparancsnoka sajátkezűleg írt meleghangú levélben mondott köszönetét özv. Reviczky Gáborné úrasszonynak, mint az Esztergomi Oltáregyesület elnöknőjének azért a példás, önzetlen fáradozásáért, mely- ivei az oltáregyesület áldozatos és ritka szorgalmú hölgytagjai a gya­logezred hadbavonuló hős katonáit meleg alsóruhákkal ellátták. Adományok a Vörös Kereszt részére. Molnár Erzsébet 10 K, Ti- cserits János (elvesztett fogadás cí­mén) 10 K, Sárisáp község gyűjtése 60 K. Fogadják az adományozók az egyesület hálás köszönetét. Hősi halál. Praznoczi és assa- kurti Práznovszky Ágoston herceg- primási uradalmi ellenőr, a cs. és kir. 46 ik gyalogezred tart. hadna­gya, Papházán az oroszok ellen in­tézet győzelmes roham alkalmával egy golyó által szivén találva hősi halált halt. — Neuhauszer István 26. gyalogezredbeli hadnagy, akit a harctérről sebesülten vittek Wienbe, ott meghalt. Debreceniek Magos Sándor főhadnagyról. Mi mar elsirattuk és beírtuk nevét az esztergomi hő­sök díszes sorába. Most kezünkbe került a „Debreceni Újság“ egyik száma, melyben hős halált halt föl- dínkről a következő sorokat olvas­suk őszinte megilletődéssel: „Sokan ösmerték, sokan szeret­tek Debrecenben Magos Sándor honvéd főhadnagyot, a polgári kö­rökben is. A meleg szívű katona­tisztek közé tartozott. Mindenki szerette a szelídségre hajló, nagyképzettségű, művelt ka­tonatisztet. Szerették bajtársai, ka­tonái és a polgári társaságok is, melyeknek körében megfordult. De különösen rajongtak érte katonái: a szazada. A tűzbe-vizbe, a ha­lálba utánna mentek volna érte mindannyian. Mielőtt harctérre indult volna, az egész századát magyar nem­zeti színű zászlócskákkal lobogóz- tatta fel a saját költségén. — Az én századom nem fog hátrálni, — mondta büszkén, mi­kor a harctérre ment és nem is hátráltak. Ott esett el hősként a százada élén. Nemes, melegen érző szivét fúrta át az ellenség go­lyója. Talán sejtette is halálát. Az ál­lomáson, mikor a harcba indult, jóbarátai virággal árasztották el. Zúgott az éljen, és zengett a dal, a lelkesedés mámorában el­hangzott jóslatra ki gondolt volna meg akkor ? Pedig a sajat jóslata beteljesedett: elesett a dicsőség mezején. Elhunytáról az ezred tisztikara az alábbi gyászjelentést adta ki: A m. kir. 3. honvédgyalogezred tisztikara mély fajdalommal tu­datja, hogy szeretett bajtársa: Magos Sándor m. kir. honvédfő­hadnagy úr augusztus 29-én Ga­líciában a királyért és a hazáért dicsőségesen küzdve, hősi halált halt. A harcmezőn elvérzett baj­társunk hősies vitézsége minden­kor példa lesz előttünk és emlé­két ezredünk örök időkre kegye­lettel és szeretettel fogja meg­őrizni. Az örök nyugalmat a harc­mezőn elhantolt bajtársunknak fegy­vereink győzelme adja meg. Deb- reben, 1914. október havában. A m. kir. debreceni 3. honvédgya­logezred tisztikara.“ Adományok a katonák kará­csonyi ajándékára. A hadbavonult katonai honfitársaink szent karácso­nyának derültebbe tétele céljából az Auguszta Segítő Egyesület útján kül­dendő Auguszta csomagokra újab­ban a következő adományok folytak be : Erőss Rezsőné 50 K, Esztergom- vidéki Hitelbank 30 K, Solyomy Lajosék 20 K, Deutsch Károly és neje, Einczinger Ferencné, özv. Laiszky Lénárdné, Pisuthné 10—10 K, Horváth András 6 K, Dukáth Kálmán, Pisuth Mariska, Preszler Já­nos 5—5 K, Kumajner Márton 4K, Blaschek Ferencné, özv. Burdán Já- nosné, Kitzinger Irma 3—3 K, Ber­ger György, Dudás I. 2—2 K. Ezen kimutatás mellett a következő soro­kat vettük: Tekintetes Szerkesztő­ség 1 Mint a fenti eredményből lát­ható Esztergom város társadalma ezen célra a már eddig felajánlott 2550 K 86 fii. adományon felül a mai napig újból lelkesen áldozott. Addig is, amig az Auguszta-alap ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom