Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 100. szám

4

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. december 13.

pénzt, amit a cigánynak dobál, inkább a szegény katonáknak adná. Vagy a feleségeiknek még gyermekeiknek.

Egy másik deres hajú bácsi pedig hozzátette:

— Nem szégyenli magát ez az úr! Inkább a háborúba vitézkedhetne. Ölig erős ahhoz. Nem hogy ilyeneket vinnének el a muszkák ellen, a családosokat pedig inkább engednék haza.

A fiatal úr szerencséjére nem hallotta ezeket a csendes megjegyzéseket. Pedig legalább is annyiban szívlelhetné meg ezeket, hogy máskor az ő privát mulatságából mások köteles nyugalmát ne zavarja.

Elég a szegény embereknek a maguk baja. Úgy sincs egyéb élvezetük, mint épen az alvás. S ettől aztán ne fossza meg senki. Ha vigadni akar, a káveházban is vigadhat. Bár ez se illik most.

Ha olyan sok szórni való pénze van némelyik úrfinak, adja olyan célra, amelyik reá nézve is hasznos lehet. Hadi célra. Annyiféle manapság a jótékonyság felé vezető út, hogy sok is.

A rendőrség pedig okosan teszi, hogy az éjjeli zenéket vagy tiltsa be a jelenkorra, vagy pedig legalább is 200 koronával sarcolja meg a pénzes úrfik mulathatnámságát.

Ha úr, hát legyen úr.

No nem igaz ?

Salt.

Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt“ Egyletbe.

Az uccán.

Ha találkozunk még mostanában Az ucca népes forgatagában :

Elmégy előttem lehajtott fővel,

Mintha jobban törődnél a kővel,

Mely éppen a lábad elé kerül . ■ .

S én ? — Tovább megyek észrevétlenül. . •

De ha szemünk mégis összetéved S én, mint régen, köszöntelek téged,

Tán szokásból, ezt még elfogadod,

Ám érzem : a múltat megtagadod.

Lelked a lelkemtől messze elkerül S én ? — Tovább megyek észrevétlenül • • ■

Imre.

gg|| HÍREK. I®

Aki belékóstolt

a harc mámorába, aki látta a mindig diadalmasan előretörő halált, aki közel volt a megsemmisüléshez, s akinek csak véletlenségek adták vissza az életet, percek, sőt pillanatok alatt élte át azt a kínt, nyomort és szenvedést, amelyhez máskor egy egész élet kellett.

Jönnek a meggyötört testű, vérző sebű hallgató betegek. A testük roskadoz, a járásuk bizonytalan, arcukra a láz fest tüzes virágokat s képükön a fájdalom, a bánat, az öröm ragyogó vonásai tükröződnek.

Jönnek a megkinzott félistenek, a sok érzésű emberek. A ruhájuk rongyokban lóg le róluk, a sapkájuk lukas, szakadt és gyűrődött s a lelkűk s kínzó érzéseknek zivataros örvénye. Látom rajtuk, hogy nem a saját nyomorúságuk gyűjti homlokukra a ráncokat, nem szánalmas állapntjuk bántja őket . . . Tétova nézésükből a másokért aggódás, az övéiket féltés tüze tör elő. Sietnek, rohanni szeretnének, a fáradt lábak alig bírják a beteg testet, s ők lelkűkben messze kalandoznak, előre küldik gondolataikat . . .

Játékos bódé előtt megáll egy katona. Nem tud tovább menni, míg nem vesz valamit, azoknak, akikert érdemes volt visszajönni, — a gyerekeinek.

Feltört, a csaták hevében bámult kezei között apró játékszereket forgat. Mogorva arcán egy pillanatra szelíd mosolyvonások vonulnak végig, s örömmel választ az apró ólomkatonák közül.

Reszketve keresi elő az ott megspórolt fehér nickel pénzdarabokat, s szinte megköny- nyebbülten megy tovább az apró játékokkal. Látom az arcán, hogy most egy percre boldog, lelkét elengedtek a marcangoló gondolatok s szabadon, vidáman, csapongva szállhat a kis faluba, ahol az uccaporá- ban maszatosképű csintalan gyerekek fakardokkal homokvárak ellen vívnak képzelt csatákat . . .

(V)

Dr. Andor György temetése.

Andor György dr. kultuszminiszteri tanácsos, prelátus kanonokot szerdán délután fél négy órakor temették el a Kerepesi-temető halottas házából. A gyászlepellel bevont halottas kápolnában igen sok koszorú volt az elhunyt barátai, tisztelői, továbbá a kultuszminisztérium, a főkáptalan és a különböző egyesületek és testületek részéről. A temetésen résztvettek Jankovich Béla dr. kultuszminiszter, Balogh Jenő igazságügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf államtitkár, Zichy Aladár gróf, Csorba, Tóth, Gopcsa, Gotthard, Kovács, Majovszky, Radnay miniszteri tanácsosok, Strausz István főszámvevőszéki főtanácsos, Concha Győző főrendiházi tag, Lukcsics, Reiner, K. Kováts, Kiss, Hanuy egyetemi tanárok, a főkáptalan részéről Molnár János, Brühl József, dr. Koper- niczky Ferenc, dr. Rótt Nándor prelátus kanonokok, a váci káptalan részéről Galcsek György prelátus és Kolossváry Mihály prépost kanonok, az egyetemi hittudományi kar nevében dr. Mihályi Ákos dékán és még igen sokan a főváros előkelőségei és a papság tagjai közül. Városunkból is többen vettek részt a temetésen. A beszentelési szertartást az elhunyt elődje dr. Várady Árpád kalocsai érsek végezte. A halottas kápolnában való beszentelés után a holttestet a sírhoz vitték, ahol a temetést végző érsek még egyszer beszentelte a koporsót. Andor György dr. elhunytáról a kultuszministerium

a következő gyászjelentést adta ki: „A vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselői kara mély fájdalommal tudatja azt a nagy veszteséget, mely őt Andor György minisz. tanácsos, pápai prelátus, esztergomi kanonok elhunytával érte. A mindnyájunk által tisztelt és szeretett kartárs nekünk drága emlékét kegyelettel őrizzük meg.“

Kitüntetett esztergomi hős. A király Müller Gyula esztergomi takarékpénztári tisztviselőt, a 76. gy. ezred tartalékos hadnagyát az ellenséggel szemben tanúsított példás bátorságéi magatartásának elismeréséül a „Signum Laudis" ezüstérmével tüntette ki.

Halálozás. Sólyomy Lajost, a főkáptalan nánai uradalmának felügyelőjét súlyos veszteség érte. Szeretett neje Pisuth Amália hosszú betegeskedés után csütörtökön éjjel Nanan elhunyt. A gyászoló család a alábbi gyászjelentést adta ki: „Sólyomy Lajos mint férj, úgy a saját, valamint alulírottak nevében mélységes fájdalommal tudatja, hogy forrón szeretett, példás jó felesége, a legjobb gyermek, nővér és rokon Sólyomy Lajosne szül. Pisuth Amália Nanan, folyó évi december hó 10-én éjfel után fél 2 órakor, évekig tartó hosszú betegeskedés, sok kínos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után meghalt, szelíd jó lelke angyaltársaihoz az Égbe szállt. A felejthetetlen drága halott földi maradványai a róin. kath. egyház szertartásai szerint december hó 11-én reggeli 9 órakor fognak a nánai templomban beszenteltetni s de cember 12-en délután 3 órakor Esztergomban a kir. városi temetőben az ottani kápolnából örök pihenőre helyeztetni. Az engesztelő szentmi- se-aldozat a nanai templomban dec. 11-én reggel 9 órakor, Esztergomban dec. 12-én d. e. 10 órakor fog az Egek Urának bemutattatni. Nána, 1914. december 10. Mindenható Isten kérünk, adj neki a sok földi szenvedés után enyhet — s a boldog feltámadásig csendes nyugodalmat 1 Özv. Pisuth Istvanne anyja. Özv. Fiedler Ferencne Pisuth Ilka, Pisuth Mariska, Feichtinger Sándorné Pisuth Izabella, Práznovszky Ferenc- né Pisuth Paula, Pisuth Kálmán, Pisuth Aladar testvérei. Sólyomy Li- pótné Pólyák Anna, Rutich Béláné Sólyomy Gizella sógornői. Sólyomy Lipót, Rutich Béla, Feichtinger Sándor, Práznovszky Ferenc sógorai.“

Katonai kitüntetés. Őfelsége a király megparancsolta, hogy az ellenséggel szemben vitéz magatartása elismeréséül Zechmeister László 26. gyalogezredbeli tart. hadnagynak a legfelső dicsérő elismerés tudtul adas- sék.

Az ezredparancsnok köszöneté.

Borotha Livius, a cs. és kir. 26. gy. ezred ezredparancsnoka sajátkezűleg írt meleghangú levélben mondott köszönetét özv. Reviczky Gáborné úrasszonynak, mint az Esztergomi Oltáregyesület elnöknőjének azért a példás, önzetlen fáradozásáért, mely- ivei az oltáregyesület áldozatos és ritka szorgalmú hölgytagjai a gyalogezred hadbavonuló hős katonáit meleg alsóruhákkal ellátták.

Adományok a Vörös Kereszt részére. Molnár Erzsébet 10 K, Ti- cserits János (elvesztett fogadás címén) 10 K, Sárisáp község gyűjtése 60 K. Fogadják az adományozók az egyesület hálás köszönetét.

Hősi halál. Praznoczi és assa- kurti Práznovszky Ágoston herceg- primási uradalmi ellenőr, a cs. és kir. 46 ik gyalogezred tart. hadnagya, Papházán az oroszok ellen intézet győzelmes roham alkalmával egy golyó által szivén találva hősi halált halt. — Neuhauszer István 26. gyalogezredbeli hadnagy, akit a harctérről sebesülten vittek Wienbe, ott meghalt.

Debreceniek Magos Sándor főhadnagyról. Mi mar elsirattuk és beírtuk nevét az esztergomi hősök díszes sorába. Most kezünkbe került a „Debreceni Újság“ egyik száma, melyben hős halált halt föl- dínkről a következő sorokat olvassuk őszinte megilletődéssel:

„Sokan ösmerték, sokan szerettek Debrecenben Magos Sándor honvéd főhadnagyot, a polgári körökben is. A meleg szívű katonatisztek közé tartozott.

Mindenki szerette a szelídségre hajló, nagyképzettségű, művelt katonatisztet. Szerették bajtársai, katonái és a polgári társaságok is, melyeknek körében megfordult. De különösen rajongtak érte katonái: a szazada. A tűzbe-vizbe, a halálba utánna mentek volna érte mindannyian.

Mielőtt harctérre indult volna, az egész századát magyar nemzeti színű zászlócskákkal lobogóz- tatta fel a saját költségén.

— Az én századom nem fog hátrálni, — mondta büszkén, mikor a harctérre ment és nem is hátráltak. Ott esett el hősként a százada élén. Nemes, melegen érző szivét fúrta át az ellenség golyója.

Talán sejtette is halálát. Az állomáson, mikor a harcba indult, jóbarátai virággal árasztották el.

Zúgott az éljen, és zengett a dal, a lelkesedés mámorában elhangzott jóslatra ki gondolt volna meg akkor ? Pedig a sajat jóslata beteljesedett: elesett a dicsőség mezején.

Elhunytáról az ezred tisztikara az alábbi gyászjelentést adta ki:

A m. kir. 3. honvédgyalogezred tisztikara mély fajdalommal tudatja, hogy szeretett bajtársa: Magos Sándor m. kir. honvédfőhadnagy úr augusztus 29-én Galíciában a királyért és a hazáért dicsőségesen küzdve, hősi halált halt. A harcmezőn elvérzett bajtársunk hősies vitézsége mindenkor példa lesz előttünk és emlékét ezredünk örök időkre kegyelettel és szeretettel fogja megőrizni. Az örök nyugalmat a harcmezőn elhantolt bajtársunknak fegyvereink győzelme adja meg. Deb- reben, 1914. október havában. A m. kir. debreceni 3. honvédgyalogezred tisztikara.“

Adományok a katonák karácsonyi ajándékára. A hadbavonult katonai honfitársaink szent karácsonyának derültebbe tétele céljából az Auguszta Segítő Egyesület útján küldendő Auguszta csomagokra újabban a következő adományok folytak be : Erőss Rezsőné 50 K, Esztergom- vidéki Hitelbank 30 K, Solyomy Lajosék 20 K, Deutsch Károly és neje, Einczinger Ferencné, özv. Laiszky Lénárdné, Pisuthné 10—10 K, Horváth András 6 K, Dukáth Kálmán, Pisuth Mariska, Preszler János 5—5 K, Kumajner Márton 4K, Blaschek Ferencné, özv. Burdán Já- nosné, Kitzinger Irma 3—3 K, Berger György, Dudás I. 2—2 K. Ezen kimutatás mellett a következő sorokat vettük: Tekintetes Szerkesztőség 1 Mint a fenti eredményből látható Esztergom város társadalma ezen célra a már eddig felajánlott 2550 K 86 fii. adományon felül a mai napig újból lelkesen áldozott. Addig is, amig az Auguszta-alap ve-