Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 98. szám

1914. december 6.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

függésben a házassággal. — És ha az eredményt nézzük: mindkettő

célhoz vezethet, és így, ha a cél szentesítené az eszközt, egyik ellen sem lehetne szólani. De mindkét diplomácia egyként veszedelmes. Nem akarjuk senkinek lerontani ábrándjait, sőt egyenes óhajunk, hogy váljanak azok valóra, s így diadalt aratvan fölöttünk, boldogan kacaghassanak bennünket. De hát az a korán kezdett barátság sok-sok illúziót idő előtt megsemmisít, pedig azokra a házasság hosszú évein keresztül is szükség lenne. És mennyire hiányzik az ily párokból az a bájos izgatottság, gyermekes öröm és tetszeni törekvés, mely mindenki előtt kedvessé tehetné őket, s helyébe a megszo- kottságból származó nyugodtság, kö- zönbösség és maga-elhagyása lép. És az a „biztos sorsú“ leány bizonyára igyekszik jelöltjéhez alkalmazkodni, de viszont egy s más irányban épen ezért elhanyagolt, elmaradt lesz. — A szabadság és le nem kötöttség szellemében nevelt leánynál ezt az egy irányú készültséget nem vesszük észre, de ott meg sokszor az ideiglenes gavallérok sűrű váltogatása okozza a károkat.

Általános orvosságként a leánybarátságot tudnók ajánlani, igaz, hogy evégből az alapokat kellene előbb megjavítanunk. — A nők közti külömbség megállapítása a legigazságtalanabb, mert úgyszólván kizárólag vagyoni helyzetüktől és szüleik társadalmi állásától függ. De ezen bajos lenne változtatni. Az már azonban határozottan helytelen, hogy ott is éreztetik a különbséget, ahol még a társadalmi közfelfogás sem követeli azt. — De vegyük azt az esetet, hogy végre minden körülményt mérlegelve, megtalálta a nő barátnőjét. Az első hibát mennyire sietnek elkövetni I Mily nyiltszivűek, mennyire bizalmasak, ragaszkodók és édesek lesznek egymáshoz, anélkül, hogy minderre elégséges okuk, alapjuk lenne. Mennyire föl tud szivük egymás iránt melegedni, s az egyetlen, sírig hű barátság sorsa evvel meg is van pecsételve. Mert rohamosan következik a kiábrándulás, annál gyorsabban, mentül hevesebb volt az összeédesedés. És váltogatjuk barátnőnket, mint a divatos kalapot, évszakok szerint. Megismerve egymást a vesékig, könnyű okot találni az elhidegülésre, sőt egymás kerülésére. — Mindennek előidézője természetesen mindig a másik fél, de csak azért, mert mi nem tudtunk alkalmazkodni, egy-más kis hiúságunkról, egyéniségünkről lemondani, vagy legtöbbször: mert nem találtunk kellő méltánylásra, megértésre.

Hogy jóakaratú szavunk ne tűnjék föl csipkelődő kritikának, őszintén elismerjük, hogy sokszor igazán a finomabb lelkek azok, akik nehezebben találnak valódi barátnőre; a női léleknek csodás megérző képessége, a legkisebb árnyalatok észre- vevésében való jártassága s az érzelmeknek könnyű kiváltása és váltakozása erős magyarázatot nyújtanak nekünk. — De mi mégis hajthatat- lanul ismételjük, hogy mentül kevésbé szorítjuk leányainkat kezdettől fogva a hasonló neműekkel való ba- rátkozásra, annál kevesebb lesz e téren csiszoltságuk, alkalmazkodási képességűk s annál inkább ki lesznek téve későb is a férfiak társasága utáni vágyakozásnak. Ennek pedig sok kínos példáját találjuk napjainkban és bizony őszinte lélekkel visz- szasóhajtjuk azt a már mind elszór- tabban jelentkező nevelesi rendszert, melyben a leány leánypajtásaira volt utalva, s csak bizonyos alkalmakkor ismerkedhettek s mulatozhattak az ifjú emberekkel. S nem kellett mégsem attól félniök, hogy nem találja meg őket a sorsuk-kijelölte, sem attól, hogy így idegenekként kerülvén össze, több lesz a csalódásuk, mert a házassági tervek sokszor a sétatereken semmisülnek meg, és sokszor nagyon is előmozdítja ezt a túlságos kiismerés. — Evvel megmondtuk véleményünket arról a fölfogásról is, amely a leánynak mulatságát tisztán a férfiakkal való ba- rátkozásban találja, nem is szólva arról a törekvésről, amely ezen az az úton keresi a művelődést s a társalgásbeli ügyességet. Hisz valami kis jó minden rosszból származik, de nagy javakat nem szoktunk csekély eredményekért föláldozni.

Végezetül még egy fontos körülményre térünk ki a leánynevelés terén, s ez a testedzés. Ma egészségesebb anyákra van szükségünk, mint valaha, s a nőknek mások hibáit is jóvá kell tenniök, mások mulasztásait is kell pótolniok. Egészségtani ismeretek nélkül nem vezethet senki egészséges háztartást, de nem nevelhet egészséges gyermeket sem. Nem mondjuk evvel, hogy csak tankönyvből lehet ismereteket szerezni, de szükségesnek tartjuk az elmélet terjesztését annál inkább, mentül jobban lefelé megyünk a társadalmi rétegekben. — És nem is hinnők, hogy — ha más eszközök nem állanak is rendelkezésünkre, — legalább a napi sétára ne jutna minden leánynak ideje. Mert a gömbö- lyűség még nem egészség, s a kétes értékű fehér arcszin még nem szépség. S ha bizonyos irányokban a régi jó erkölcsöket emlegettük, most azt is kijelentjük, hogy ma már nem üvegházi virágokra van szükségünk, mert azoknak nincs szerepük a természet háztartásában, s hogy nem tartjuk az erény és háziasság követelményének az otthoni zárt levegőben való hervadást, mert tisztán a nőktől függ, hogy hogyan viselkednek az utcákon velük szemben a férfiak. Csak mindent a maga helyén, módján és idejében, és kellő ellenőrzéssel.

Tárgyilagos Írásunknak evvel a befejezéséhez jutottunk. Nem mintha nem volna több mondanivalónk, de egyelőre ezt is elégségesnek tartjuk. Nem mondjuk, hogy beszédünk minden része általánosítható, mert mi

bizony itt-ott csak gyéren mutatkozó szépséghibákat akartuk eltüntetni. És nem is vagyunk azoknak álláspontján, akik szerint a nők mindent szeretnek, csak az igazságot nem, Szerintünk az embernek kötelessége emberi méltóságát fejlesztenie, és pedig nem gőggel, nem elbizakodottsággal, nem egyénisegébén nevelt visszásságokkal, hanem az eszmé- nyiséghez való folytonos közeledésével ; s ami áll az egész emberiségre, az miért ne állana a nőkre ? Csak a ruházkodás és frizura divatjában volna előrehaladás, a lélek, a szellem, a test finomításában, edzésében pedig nem ?! Korunk mindenki elé nagyobb és nagyobb követelésekkel áll, s ugyanígy tesz a nőkkel is. Mi nem korholjuk a régieket, hisz az ő vállaikon emelkedtünk idáig, de nem szűnünk meg buzdítani, serkenteni a jövő nemzedékét. S annál nagyobb bizalommal fordulunk a nők felé, mentül tisztábban látjuk és érezzük, hogy az emberiségnek szebb és finomabb jövője az ő ügyes kezükbe van letéve.

(Vége.)

A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre Hadsegéíyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja.

A hadak Urához.

Győzelemről győzelemre Jár sereged ősz Király! Visztulától Szávapartig Győzelemnek hire száll.

Népek ezre áldja érte A magyarok Istenét,

Millióknak szive, ajka Dicsőíti szent nevét!

Ősapáink vérrel szerzék,

Vérrel őrzik ezt a hont;

Átok veri, karunk sújtja,

Aki határunkra ront!

Belgrád ormán magyar zászló, Orosz síkon robogunk, Győzelemről győzelemre Szent neveddel jó Urunk!

Ereinkben nem asszonytej,

Ősök vére csörgedez,

Lóra magyar! Huj, huj! hajrá! Hét magyarok vére ez! . . . Turul madár száll az égen Árpád apánk szeme lát;

Messze földön sok száz sirat Ellenséges daliát . . .

Miasszonyunk, nagy Pátronánk Száll feléd a háladal,

Szent Fiadnak öt sebével Te szerzéd a diadalt!

Népek ezre áldja érte A magyarok Istenét;

Millióknak szive, ajka Dicsőíti szent nevét!

(kj.)

Az Oltáregyesület

beszámolója.

Az esztergomi Oltáregyesület, mely a béke áldásos napjaiban az Isten hajlékainak díszítését vállalta el és teljesítette legjobb tehetségei szerint, hazánk élethalálharczának kitörése után új feladatot keresett és városunk hazafias közönségének segélyét kérve és megnyerve dicsőséges seregeinek meleg ruhával való ellátását, valamint katonai kórházainknak felszerelését tűzte ki munkássága céljául.

Ezen cél elérése végett többször fordult a közönség nagylelkűségéhez, amelyben nem csalódott és tevékenységét részint az adományok sokasága, részint egyes tagjainak szorgalmas és önfeláldozó munkája segélyével siker koronázta.

Most amidőn ezen tevékenységnek a jelen évre eső része befejezéséhez közeledik, elérkezett annak a szüksége is, hogy arról az áldozatkész adományozók és a nagylelkű közönség előtt beszámoljak és a megvizsgált számadást is nyilvánosan közzétegyem.

A számadás kiemelkedő tételét képezi a bevétel, mely készpénzben 7192 kor. 05 fil-t tett ki, mely ösz- szegben foglaltatik a Hercegprímás 0 Eminenciája és a székesfőkápta- lannak, úgy egyes tagjainak 3860 koronányi adománya, míg a további 3332 kor. 05 fii. a temetők virágainak megváltásából és a nemes cél által vezérelt kegyes adományokból gyűlt össze.

Ezen bevételeket a kiadások teljesen kimerítették, azaz azok összege szintén 7192 kor. 05 fil-t tett ki.

Úgy a bevételek mint a kiadások Marosi Józsefné úrnő, mint az Oltáregyesület alelnöknője és az erre célra általam felkért dr. Katona Sándor ügyvéd által pontról-pontra és az összes számlák összehasonlítása által megvizsgáltattak és rendben levőknek találtattak, amiről szóló okirat az Oltáregyesület okmánytárában elhelyeztetett és minden érdeklődőnek megtekintésre rendelkezésére áll.

Ezen kiadások a kitűzött célnak megfelelőleg kizárólag küzdő hős katonáink meleg ruháira fordíttattak és sikerült azok árán a következő meleg ruhákat részint készen, de legnagyobb részben azok anyagának beszerzése és az Oltáregyesület tagjainak szives munkakészsége révén beszerezni, illetve elkészíteni és mindenkor idején az egyes menetzászlóaljak indulásakor Eggenhofer Aladár százados úr rendelkezésére bocsáj- tani, illetve a hideg északon fázó katonáinknak leendő szives elvitel végett átadni.

Eszerint ki lett osztva 1152 db. hósapka, 1450 pár érmelegítő, 2420 db. haskötő, 1306 db. meleg kapca, 664 pár lábvédő, 188 pár meleg harisnya, 80 db. meleg ing és 80 pár meleg keztyű, összesen 11028 darad.

Az ezen meleg holmikról készített pontos kimutatás szintén meg-