Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 97. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 97. szám. Csütörtök, december 3. PDUTÍKR! és TRRSRDRLM1LRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. Nagy idők, nagy emberek. Mikor a halhatatlan író történelmi munkájának eme jellegzetes címet adta: Nagy idők, nagy emberek, akkor nemzetük fejlődésének új korszaka következett. Talán nem bántom meg a halhatatlan írónak emlékét, ha jelen rövid ébresztő szózatomban ezt a jelentős címet használom. Vájjon a világtörténelem mutathat-e fel a jelen időkhöz, hasonló történelmi időt? Vájjon számlálhat-e annyi nemzetéért, hazájáért küzdő hőst, mint a jelenkor? Ha a történelem lapjain megörökített eseményeket a jelenkor világra szóló háborújával összehasonlítjuk, el kell ismernünk, Nagy Sándor, a hatalmas Mohamed, a hadnagyból lett „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Ilyen az élet . . . A boldogságot kerestem S ezért mindent, mi földi kín, Elviseltem, elszenvedtem. Kerestem az életen át S addig a sok érdemeden, Ki nem kereste: rátalált! Imre. Irodalmi levél. (Szepessy László: Virágos vonattól a Vöröskeresztig, harcidalok és nóták c. könyvéről. Nágel Ottó könyvkereskedése. Budapest. 1914. Ára 1 K.) (Dr. K. L.) A háború vérrózsái között termettek ezek a kedves dalok. A nagy háború valóban külön irodalmat és költészetet teremt. Az irók és költők most Balassa lantját pengetik. Uj érzések, Uj gondolatok keletkeznek a csatatéren. FŐMUNKATÁRSAK: DR- RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. első Napoleon, világhódító háborúik eltörpülnek a jelen világháborúval szemben. Pedig Mohamed egykori hatalmas török császár szavait a történelem is megörökítette : Amint egy Isten van az égben, úgy egy uralkodónak kell lenni e földön. Ez pedig én vagyok. Talán a vutkis atyuskának is ez az elbizakodott kifejezés adja meg a bátorságot, hogy elnyomni letiporni törekszik. De amint nem sikerült a hatalmas Mohamednek egyedül uralkodónak lenni a földön, úgy nem fog sikerülni a muszka atyuskának sem, hogy az igazságért küzdő nemzeteket leti- porja. Ebben a világra szóló nagy háborúban, melyhez hasonlót a világtörténelem fel nem mutathat, ebben a nagy időben Szepessy László különben nem szorul bemutatásra. Népszerű és kedvelt poéta. Sohasem fordult meg a nyugatosok vagy holnaposok nemzetközi bodegáiban. Inkább a Petőfi csárdájába járt. Azért maradt meg romlatlan nemzeti költészete egészséges magyarságban. Kétszáznál több dalát megzenésítették már. Még a gramofonok is belészerettek. Tizenhét esztendő előtt jelent meg első verses kötete, mely azonnal el is fogyott. A következő évben a „Csalogány dalok“ c. új kötete már második kiadásnak örvendett. „Hit és haza“ címmel énekes vallásos és hazafias szavalókönyvet írt. A „Liliomok lilioma“ pedig a leg- bájosabb Mária-dalokat egyesíti vallásos költészetünkben. A mostani 64 oldalas füzetet színes virágos és vöröskeresztes töviskoszorú díszíti. Ez az illusztráció teljesen stilszerű. A megsebesült költő arcképe is érdekes. Jobb kezeben kard, baljában bot, jobblábán cipő, ballábán papucs. Egyenruhája katonás, de arcáról valami dac, valami bánat és valami öröm árad reánk vegyesen. Az érdekes poéta egyébként főgimnáziumi derék tanár és buldog családapa a magánéletben. Legújabb termését „Auguszta főannyi a nemzet nagyjainak száma, hogy nem kell féltenünk hazánkat, hogy az egyed uralomra törekvő muszka car, mint a ragadozó nagy hal elnyeljen bennünket. A mindenek felett bölcsen uralkodó nagy úr Isten nem engedi, hogy a bűn, az igazságtalanság diadalt, győzelmet arasson az igazság felett. Hazánk minden falujának, minden városának van most hőse, kinek neve említésénél imára kulcsolódnak kezeink. Szivünk mélyéből emelkedik a főiiász : Segitsd meg magyarok Istene hazánk létéért, hazánk szabadságáért küzdő hőseinket. Oh de már eddig is hányán voltak ifjak, férjek és családapák, kik értünk és hazánk szabadságáért a harctéren mint hősök elestek, hányán voltak már eddig is kiknek élethercegnő őfenségének, a háború védőangyalának“ ajánlotta legmélyebb hódolattal. Mi pedig ajánljuk őszinte szeretettel és elismeréssel választékosabb ízlésű olvasóinknak. Néhány kedves mutatvány is igazolja bírálatunkat. A Virágosvonat zengzetes refrénjét sohase feledjük el: Poétikus út: csupa dal, csupa illat, Feszül az atilla : igen szivemig hat. Legjellemzetesebb dalaiból fonjuk még ezt a kis hervadatlan bokrétát. Dalolni. Költők, ha bizton éltetek, Dalolni most ne késsetek ! A lant az ágyú mély szavát Tüzes dallá olvassza át! Míg itt dalolnak fegyverek, Ti dallal lelkesítsetek 1 Lantom s a fegyverem beszél: A példát adja, míg csak él. Vegyétek föl, ha elesem, Vérrózsázott, hű fegyverem ! Verjetek dalt a kobzomon, fia névtelen itt elbukom ! ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTER SORA 50 FILLER. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. felen testét, nem kisérve hátrahagyott özvegy, árván maradt gyermekek és szerető rokonok által, egy jeltelen közös sírba idegen földbe temették. Talán már nincs is város, avagy falu, melynek lakói a harctéren elesett és kebelükbe tartozott édes vérüket ne siratnák. De nekünk, kiket a háborúcsapásai megkíméltek, nem elég emez imádkozó szavakkal végbúcsút vennünk. Az Úr békessége virrasszon poraik felett! Hanem nekünk élőknek maradandó emléket kell hogy emeljünk elhunyt kedveseinknek. Talán gondolhatná valaki, hogy ez a felhivás idő előtti, én pedig állítom, hogy ez már időszerű, mert a hősök emlékének megerősítése nem rövid, hanem hosszabb időt, kialakulást von maga után. fia meghalok, közöttetek Elosztom izzó lelkemet. Dalolni, míg van ellenünk, Míg karddal, dallal nem nyerünk ! Dalolj, míg fegyverzaj kihal 8 dicső dalod lesz bucsudal 1 Meseország. Édes apám mostanában, Tudóm, forog a sírjában ; Mindig az jár az eszébe, Mikor nekem elmesélte, Hogyan harcolt Boszniában : ,,Fiam, térdig vérben jártam“ . . . Itt a szomszéd csatatéren Apám biztat, én úgy érzem. Hazasegít szintén innen Engem a jóságos Isten ; Gyermekeim, majd tinektek Én is, én is mesélgetek : Milyen volt a sátortábor, Hogy’ zúgott a golyózápor, 5 volt egy ország —elmesélem,— Szerbiának hívták régen . . . Tábori misén. Kis asszonykám, kis lányaim, Bevallom nektek én : Nem értetek repült imám Ezen a szent misén.
