Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 96. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 29. rendieknél minden ájtatosság már a megrenovált templomban tartatik. Hisszük, hogy e szép templom mai fölszentelése után is marad, ami eddig volt; Esztergom hitéletének erős vára és az írás szavai szerint: „Isten méltó hajléka az emberek között. “ Riporter. TOLLHEGGYEL Tűz, mely nem melegít. II. Nagyságos Asszonyaim ! Megkaptam a választ. Nem illatos levélpapíron érkezett, hanem tettek­ben nyilvánult. Arról Írtam múlt levelemben, hogy profán kezek versenytársat akartak állítani a Napnak s tüzet gyújtottak. S mire a Nap eltűnt a látóhatárról, kialudt a tűz is, ahol és mikor szük­ség lett volna, nem adott sem fényt, sem meleget. Ezt írtam s arra kér tem Nagyságos Asszonyaimat, hogy szépségüknek, szemük csillogó tüzé­nek ne állítsanak versenytársat — az idő most arra úgy sem alkalmas — adják oda, ahol szükség van fényre, melegre — a függőiket. Rosszul fejeztem ki magam — félig. Ennek tulajdonítom, hogy Nagy­ságos Asszonyaim is csak félig ér­tettek meg. Úgy kellett volna Írnom — függő helyett — a boutonokat. Tudják mi történt Nagyságos Asszonyaim ? A boutouok kikerültek a versenyből. Hálás köszönet érte. S méltóztattak a függőket elkül­deni : aranyat, esetleg ezüstöt — vasért. Nem boutonokat, csak függőket. Az ékkövek kimaradtak, csak éppen a foglalat került a jótékony célra. Különös érzés vesz rajtam erőt, ha a szerény öltözékü leány hoz be egy vékonyka arany, vagy ezüst gyűrűt. Meghat, mert tudom, hogy anyagi értékkel alig biró gyű- rücskéjével minden ékszerét felál dozta. És különös érzés vesz erőt raj­tam, ha ilyen ékkövektől megfosztott vékony foglalatokat látok. Idők múlásával, mintha félrema­gyaráznák ennek a szép és hasznos mozgalomnak a célját. Úgy gondo­lom, az aranyat — vasért mozga­lomnak az a lélek emelő emlék volt az indítója, amiről a történelem lap­jain úgy beszélnek, hogy apáink és nagyapáink ékszereiket áldozták a haza oltárára. Megnőnek a gyermekeink, akik még ismerni fogják a mai viszonyo­kat s olvasni fogják és érdeklődnek, mi lehetett az, hogy X. Y., akiről úgy tudják, hogy módos, sőt vagyo­nos család, ezüst törmeléket adott — vasgyürűért. Mert igy áll a dolog és ebben van a .tévedés, hogy „vasgyüriSU-ért adják. A vasgyürűt emlékül tervezték a haza oltárára adott értékekért. Mi pedig ott tartunk, hogy lehető olcsón kössünk üzletet vasgyürűért. Elpletykálok Nagyságos Asszo­nyaim egy esetet. Vett valaki egy koronáért egy ezüst tárgyat. Szerzett érte valahol egy vasgyürűt. A vas­gyürűt elvitte ékszerészhez s mire „kiadjusztáltatta“, fizetett érte hét koronát. Helyesen és okosan van. Vásárol­jon ékszert, adjon munkát az arany­művesnek, mert csak ily módon — a pénz forgatásával — tarthatjuk fenn jól a közgazdasági éleletet. De ... . Az illetőnek kiindulási pontja, végcélja az volt, hogy vasgyürűt szerezzen. A vasgyürű célja, hogy szegény embereken segítsen. A vég­eredmény pedig az, hogy az illetőnek a vasgyürű belekerült nyolc koroná­jába. A haza oltárára pedig került egy ezüst tárgy, ezüst értéke — nem értek hozzá mennyi — ha so­kat mondok, tiz fillér. Ennyibe talán belekerül a vasgyürű is. Nagyságos Asszonyaim, a höl­gyeknek annyi és oly jó érzékük van a jótékonyság gyakorlására: Jól van ez igy ? Kezüket csókolja Floribuss. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre hadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. Száraz virágot takargatok. Emlékezem még egy kis leányra . . . Derült ég napja ragyogott le rája ; Szőke haját szép koszorúba fonta ; A szeme kék volt, fehér a ruhája ■ ■ . Édes, szép gyermeki ffol s merre jársz most? Mikor Téged keres a gondolatom S korán múlt szerelmek emlékeit Bús dalokba, rímekbe simogatom. Merre jársz fürgén, gyermeki kedvvel, Tavaszt teremtő vidám kacagással ? Van-e derült napod? — míg az enyém Letűnik, elvész borús hanyatlással ■ ■ ■ Van-e virágod nyár idejéről ? — Mikor az enyém már rég elhervadott ; Nyílik e mosolyra szép, piros ajkad ? (Engem a jókedv rég elhagyott.) Van-e még szivednek rejtett szép titka ? Bókolnak-e néked a fiatalok í Szállnak-e feléd szerelmet zengő Sóvdrgó, esdeklő, édes dalok? Látod, én kifogytam már a víg dalból, Kihűlt már a szívem csapongó lángja, — Csak száradt virágot takargatok, De emlékszem még a kis leányra; Kék volt a szeme, fehér a ruhája . . . Imre. I HÍREK. I A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros herceg­prímás dr. Lépőid Antal hercegpri- mási titkár és dr. Zsembery István Vörös Kereszti megbízott kíséretében csütörtökön délben meglátogatta a belvárosi ferencrendi zárda által a rend Kossuth Lajos uccai berházá- nak első emeleti frontján berendezett hadikórházat. A főpásztor megtekin tette a minden kényelemmel bérén, dezett kórházat, elbeszélgetett a se besültekkel, majd beírta nevét a ven­dégkönyvbe. Előzőén a hercegprímás a főváros Révész-uccai hadikórházat kereste föl, hol az orvosok mellett Bolgár Ferenc v. b. t. t. főmegbízott, Bissingen gróf és az ápolónők élén Fiáth bárónő fogadta. Ugyancsak az nap délelőtt részt vett a Központi Kath. Körben közel harminc úrinő önkéntes ápolónői vizsgáján és fo­gadalom tételén, mely után megte­kintette a kör kórházában fekvő be­tegeket és áldását adta rájuk. Katonai kitüntetések háziez- redünknél. Őfelsége a király az el­lenséggel szemben vitéz magatartása elismeréséül Wiblinger Jakab, Kurth Frigyes és Bloss Győző 26. gyalog- ezredbeli századosoknak a katonai érdemkereszt harmadik osztályát a hadiékítménnyel adományozta. Halálozások. Egy sokat ígérő fiatal élet szűnt meg ismét. Szántay Gyula III-ad éves gazdasági akadé­miai hallgató, ifjú életének 22-ik évé­ben, folyó hó 26-án reggeli fel Sora­kor hosszas és kínos szenvedés után örökre lehunyta szemeit. Temetése f. hó 28-án délután fél 3 órakor folyt le Nagykőrösön. Szántay János és neje Bárány Karolina a megbol­dogultban egyetlen fiúgyermeküket gyászolják. Legyen minden ismerő­sük szivében feltámadó osztatlan részvét enyhítő vigaszuk a nagy csa­pás békés elviselésében. — Özv. Ékesy Adolfné szül. Gyenge Julianna f. hó 27-én éjjeli fel 12 órakor agy- szélhüdés következtében 68 éves korában elhunyt. Temetése ma d. u. 4 órakor lesz a belvárosi temető ká­polnájában. Az elhunyt úrasszony­ban Ékesy Berta, főszékesegyházi énekesnő édesanyját gyászolja. Nyugdíjazás. Jaksics Imre kesz- tölci r. kath kántortanitó 34 évi si­kerdús működés után 2460 K. nyug­díjigénnyel nyugdijaztatott. Hosszú tanítói működésének befejezése al­kalmával a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter magas elisme­résében is részesítette, melyet a kir. tanfelügyelő meleg szavak kíséreté­ben adott tudtára a nyugalmazott tanítónak. Adományok a katonák meleg ruhájára. Katonáink meleg ruhá­jára újabban adakoztak : Dr. Cser­noch János bibornok hercegprímás 200 K, Schiffer Ferenc prael. kano­nok 100 K, Eggenhofer Aladár szá­zados útján 100 K, Graeffel János pral. kanonok 50 K, Perselypénz a zárdából 12'08 K, dr. Gönczy Bé- láné 10 K, Pelczmann László 10 K, Esztergomi Polgári Egyesület 20 K, Kamenitzky Jánosné Dorog 5 K, ki ezenkívül ajándékozott még a sebe­sült katonák részére 2 üveg bort, 8 üveg befőttet, egy kis zsák babot és 8 db. haskötőt. Hálás köszönet­tel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. Karácsonyfa a hadbavonultak- nak. A szeretet szava ismét kopogtat a gyermekszívek ajtain. Az Isteni Megváltó nemcsak a palotákat és kunyhókat látogatja meg, elmegy az ágyudörgésekkel és puskaropo­gással telített harcmezőre is, hogy a küzdő vitézek honszerelmét, bizalmát megerősítse s erőt adjon a harcos hősöknek. Nem drága ajándékot, csak egypár fillért kér, mely azért kedves, mert nemzetünk jövendő hősei adják a jelenkor hős titánjai­nak. Szülők ! ne akadályozzátok meg fiaitoknak és leányaitoknak, ha lel­kűk nemes érzése megnyilvánul, ha filléreikkel a harc mezején felállított oltáron áldoznak! Isten áldása van azon és lesz gyermekeiteken 1 Elkésett kitüntetés. RenczLászló 26. gy. ezrcdbeli főhadnagyot, mint mi is megírtuk, az ellenség előtt tanú­sított vitézsége elismeréséül a leg­felsőbb helyen hadiékitményes szol­gálati éremmel tüntették ki. Mivel a hős főhadnagy időközben az egyik ütközet hevében életét veszítette, kitüntetését a hadvezetőség a pol­gármesteri hivatalnak küldötte el az elhunyt hős családjához való eljut­tatás céljából. Adományok a fertőző-kórház részére. Jótékony tevékenységük fo­kozott és sokirányú igénybevétele dacára özv. Reviczky Gáborné és dr. Perényi Kálmánné úrasszonyok módot találtak arra, hogy a katonai tartalékkórház fertőző-osztályát is a legnélkülözhetlenebb vászonneműek- kel felszereljék. Özv. Reviczky Gá­borné 17 párnát, 3 kis párnát, 2 le­pedőt, 6 takarót, 6 pár papucsot, 68 db. zsebkendőt, 21 db. törülköző ruhát; dr. Perényi Kálmánné 30 in­get, 25 párnát, 20 párnahuzatot, 12 törülközőt. 18 lepedőt, 30 alsónadrá­got, 10 pár papucsot, 1 takarót, 1 dunnát és 2 áthuzatot küldött a kór­ház számara. E nemeslelkű adomá­nyokért úgy a két lelkes gyűjtőnek, mint az egyes adakozóknak a bete­gek, valamint az egész megpróbál­tatásoknak kitett, magyar közönség nevében háiás köszönetét fejezi ki dr. Áldori Mór kir. tanácsos, a fer­tőző kórház vezetője. Egymilliós hadikölcsön jegy­zés. Az „Eternit-Művek, Hatschek Lajos“ cég, melynek Nyergesújfalun levő hatalmas gyára vármegyénk egyik büszkesége, a hadikölcsönre egymillió koronát jegyzett, olyképen, hogy 600,000 koronát az osztrák és 400,000 koronát a magyar hadiköl­csön jegyzésre fordított. Ujabbi adományok a vörös- kereszt egylet részére. Csolnok község gyűjtés utján 66 K. 76 fii., Süttő község gyűjtése 50 K. Ehhez hozzájárulták: Reviczky Károlyné 20 K. Reviczky Karoly 20 K. Hol- dampf S, utódai 10 K. Szent Huber­tus vadásztársaság adománya 25 K. Hollósy Giziké adománya 25 K. Esz­tergom vármegye közönsége adomá­nya 10Ó0 K. Természetbeni adomá­nyokat kü,dtek: Dr. Perényi Kál­mánné meleg ingeket, ruhákat és teljes férfi öltönyöket, Esztergomi oltáregyiet vánkos huzatoknak 50 K. arat megtérítette. Kicsind község lel­kes tanítónői gyűjtéséből: 10 zsák krumpli, 16 üveg paradicsom, bab és lekvár. Fogadjak a nemesszivű adományozok és gyűjtők az egyesü­let hálás köszönetének nyilvánítását. Szedertea a katonák részére. A vall. es közokt. m. kir. miniszter úrnak 4456/1914. sz. alatt kelt ren­deleté alapján a tanulóifjúság általa katonaság részére gyűjtött szedertea az 5102/1914. sz. miniszteri rende­let értelmében összegyűjtve, lehető­leg zsákokban a Magyar Királyi Hon­védelmi Minisztérium Hadsegélyző Hivatala címére Budapestre küldendő el. Esztergomvármegye kir. tanfel­ügyelője ennekfolytán felkéri azon iskolák igazgatóit, akik a gyűjtés eredményéről nem tettek hozzá je­lentest, hogy az összegyűjtött és megszárított teát zsákokba csoma­golva vasúton vagy postán a fenti címre adják fel. A szederlevél cso­magok vasúti szállítása ingyenes. Ajándék az esztergomi kato­náknak. Csütörtökön délelőtt 11 órakor az Esztergomi Oltáregyesület 160, az Izraelita Nőegyesület pedig 40 teljes katonai téli alsóruha fel­szerelést szállított be a helybeli ka­szárnyába, melyet rövid, de meg­ható ünnepség keretében adtak at a hadbavonuló katonáknak. A kiosz­táson özv. Reviczky Gáborné, Marosi Józsefné, Marosi Ferencné és Reviczky Erzsiké az Oltáregyesület, özv. dr. Berényi Gyuláné pedig az Izr. Nő­egylet képviseletében jelentek meg. A hatóságot Meszleny Pál főispán, a katonai parancsnokságot pedig Eggenhoffer Aladár százados képvi­selte. Az ajándékot előbb a száza­dos, majd az egyik katona társai nevében köszönte meg a jelenlevő hölgyeknek keresetlen szavakbsn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom