Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 91. szám

Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 91. szám. Csütörtök, november 12. POLITIHRI és TBR5RDF1LMILFIR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Vásároljunk hadiköl- csön-kötvényeket. Ez a felkiáltás kell, hogy minden igaz magyar ajkán él­jen most, midőn az állam az ország népéhez fordul, hogy a háború okozta költségek fede­zésére áldozatkészségét kérje. Amilyen megingathatlan a hi­tünk, hogy ez a háború csak a mi győzelmünkkel végződ­hetik, ép oly biztosra vesszük azt is, hogy e hívó szónak ha­zánk minden hű fia vonakodás nélkül eleget is tesz. Hiszen testvéreink, gyermekeink, ma­gyar véreink életüket áldozzák az ellenségeinkkel folytatott ádáz tusákban, kell tehát, hogy mi, kik fegyverrel nem szol­gálhatjuk hazánkat, ily módon vegyük ki részünket minden erőnkkel a körülöttünk folyó kemény küzdelemből. És mi is tulajdonképen az az áldozat, melyet az ország jóléte tőlünk most kiván ? Mind­össze annyi, hogy szedjük elő félelem okozta első felindulás­ban elrejtett és gyümölcsözet- lenül heverő tőkéket, vagy a magasztos cél érdekében von­juk el a szétforgácsoltán fekvő, csekély hasznot nyújtó pénze­ket jelenlegi helyükről és hadi kölcsön-kötvények vásárlásával helyezzük el oly helyen, hol a teljes biztosság mellett állandó igen jelentős anyagi hasznot is hajtanak számunkra, mert, hogy az államnak ezúttal kölcsönadott összegek valóban tekintélyes nyereségeket biztosítanak gaz­dáiknak, az a kölcsön feltéte­leinek megismerése után két­ségtelen. Vegyük csak első sorban azt, hogy a kötvények 6 %-os kamatot hoznak. Már ez a kö­rülmény maga is igen alkal­massá teszi a kölcsönt a jelen­legi viszonyok között a tőke- befektetésre. De tényleg még 6 %-nál is nagyobb a befekte­tett tőke kamata, mert hiszen az a 6 % a névérték után szá- míttatik, már pedig a beszerzési ár a névértéken alul marad. Azután figyelembe veendő, hogy a kamatozás már 1914. november hó 1-én kezdődik, jóllehet a tényleges befizetés csak jóval később következik be. Ez tehát ismét csak a vá­sárló anyagi előnyére szolgál. Módjában áll ezenkívül a kötvény birtokosának az is, hogy a magas kamatozáson kívül még jelentékeny tőkenyereségre is szert tegyen. Az a kötvény­birtokos ugyanis, aki a vásárolt kötvényeket öt e zároltatja és a zárt ezen idő alatt fel nem oldja, a kölcsönt az ötödik év utolsó negyedében felmondhatja, amikor is a kincstár az árfolyam- értéktől függetlenül a kötvény teljes névértékét visszafizeti. Ily módon tehát a kötvény tulaj­donosa jelentős haszonhoz jut. De tegyük fel, hogy valaki ép a fentebb említett kedvező körülmények következtében na­gyobb összegű kölcsönkötvé- nyeket szerez be és ekkor va­lamely előre nem látott oknál fogva készpénzre van szüksége. Vájjon nem érheti-e őt ily eset­ben érzékeny veszteség? Nem, mert a kölcsön kibocsátásakor még erre az esetre is a leg­messzebbmenő gondoskodás tör­tént, mely a károsodást teljes­séggel kizárja. A közelmúltban „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Szent viharok! Kavargó szél zúöja-búája : Itt a vihar, itt van. újra, Észak és dél szele szárnyal, Tusára kel fény az árnnyal, Halljátok-e vad zúzását, Nyugat réme, hideg átok Jeges tőre mered rátok 1 Körülöttünk bőszült népek, lyiint valami bomlott gépek, (Jalambűző, fékevesztett, Miket gazság eleresztett: Titkon, lopva megindultak Zsákmányolni jövőt, múltat. Magyar lelket, magyar álmot, Délibábban rengő rónát, Picsőséget, szabadságot. Ébredjetek, alvó lelkek! Nincs még késő — gyertek! [gyertek! Közönyötök éjjelébe Világít a rpultak fénye, Múltak fénye, csodás jövő — Üj időknek új lelke jő, •A Pégi is ha visszajár : fészket, lel a Turul madár. „Most vagy soha“ elérkezett, Minden magyar fogjon kezet S egész világ csodájára Tomboljon a vihar árja. Ezer a harc ha édes teher: Ezer évre jön új ezer És fölvirrad valahára Ä magyarra, a hazára ! Tuba Károly. Erős akarat. (Elbeszélés.) Irta: Dr. Kőrösy László. A világháború világraszóló ese­ményeket teremt. Egészen más a le­vegője mint a békés időknek. Em­berei is mások. Óriási átalakulás mindenben. A béke korszakának első férfiai utolsókká válhatnak és az utolsók az elsők közé küzdhetik föl magu­kat ott, ahol csak az erős akarat uralkodik. Ez a világháború azonban a vi­lág természetes földrengése. Mert már régóta összegyülemlett pokoli gyűlö­let kitört lávája rengette meg most az egész világot. Ez a rettenetes földrengés pusz­tító tornádóval egyesül. Városok és nemzetek veszhetnek el. De végre elpusztulnak a nemzetek iszonyú ha­lálos bűnei is : az ádáz nagyravágyás, az olthatatlan gazdagsági szomjúság, az égbekiálltó kapzsiság vétkei most meztelenül megjelentek előttünk. Eze­ket kell elsöpörnünk millió szurony­nyal, millió karddal, millió ágyúval, millió golyóval és erős akarattal. Tisztuljon meg valahára Szodo­mái átkaitól a világ, pusztuljon a zsarnokoskodó erkölcstelenség és győzzön végre a szent igazság, mikor majd a becsület diktálja a világbékét. Ezt érezzük most mi, akik a harc­térre indulnak erős akarattal. Érez­zék azonban azok is, akik itthon ma­radtak. Legyen minden magyarnak része a nagy diadal óriási küzdelmé­ben. Én, jól tudom, hogy csak egyet­len falevél vagyok a mi hadseregünk rengetegében. De élhet-e cserfa levél nélkül ? Az erdő parancsol a fáknak és a leveleknek. Tehat az én akarato­mat is alárendelem a közérdek erős akaratának. Sőt még érzéseimet is a hadsereg szelleme irányítja. Így búcsúzom most a társadalom csöndes berkében és igy indulok erős akarattal az őserdőbe, Hatvani úr. Ezt mondta az igazság lázas he­vével Várday Zoltán július végén, mikor már a világháború első elfoj­tott villámai végig cikáztak Európa sötét fellegein. A derék önkéntes valóban meg­érezte és megértette a közelgő há­ború szellemét. Nem családi körében adta elő mindezeket, hanem főnöke irodájában, ahol legnehezebb elbú­csúznia erős akarata szerint. Hatvani Rudolf, a büszke és va­gyonos bankár, figyelemmel végig hallgatta a lelkes fiatalember szives szavait, azután szokott keleti nyu­galmával, udvariasan szivart kínált és igy nyilatkozott: — Tudomásom van róla, hogy Várday úr szívesen teljesiti hazafias kötelességeit a harctéren, mert tud­ja, miért küzd. Nekünk is marad itthon kötelességünk egyéb áldoza­tokkal. — Szabad-e az önáldozat kézsé­gére nekem is számitanom, főnök úr. A bankár rögtön megfejtette a fiatalember szándékát. Diplomatiku­san ezt felelte : — Kedves Várday, most ne tes­sék Kornéliára reflektálni, hanem csak a háború után. — Ne biztosítsam tehát nyugal­mamat erős akarattal a háború előtt, hogy el ne jegyezhessem ? — Erre most még nincsen szük­ség kedves Zoltán. Hiszen teljes bi­zalmammal rendelkezik. Én is teljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom