Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 90. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 8. Az új hadikölcsön. A pénzügyminiszter a hadiszük­ségletek fedezésére szükséges ősze gek beszerzése céljából legközelebb kölcsönt fog kibocsátani. Hat száza­lékkal adómentes járadékkölcsön ki­bocsátása van tervbevéve, még pedig nyilvános aláírás útján, kizárólag a magyar szent korona országai és Bosznia és Hercegovina területén. A pénzügyminiszter tehát közvet­lenül fordul a közönséghez, amint ez a német birodalomban is történt és a kölcsönkibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog megállapíttatni. Az aláírás előre láthatólag egy hét leforgása után veszi kezdetét és mint aláírási he­lyek az összes állampénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és közvetítő helyei s az összes szá­mottevő hazai pénzintézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláírási ár min­den száz korona névértékért ki- lencvenhét korona ötven fillér lesz, amely az aláírás alkalmával azonnal befizetendő. A kötvények első szel­vénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra. A folyó évi novem bér elsejétől az aláírási napig járó folyó kamatokat azonban az aláíró­nak nem kell megtérítenie, úgy hogy ha az aláírás például november 23-án történik, ez az aláírónak száz koro­nánként harmincnyolc fillér megta­karítást jelent, vagyis a tényleges kibocsátási árfolyam kílencvenhét korona tizenkettő fillér, ami hat egész tizennyolc századrész százalékos ka­matozásnak felel meg. Az aláírt kötvények árainak kifi­zetésére azonban száz koronát meg­haladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybevehető olyképen, hogy az aláíráskor csak az aláírt névérték tiz százaléka lesz biztosítékképen leteendő, még pedig vagy készpénzben vagy megfelelő értékjegyekben. A jegyzett összeg ezt követőleg lesz befizetendő olyké­pen, hogy negyven százalék az alá­írási felhívás közzétételétől számí­tott egy hónap alatt, á további hat­van százalék pedig két egyenlő rész­letben egy további hónapon lesz befi­zetendő. A biztosíték az utolsó rész­let befizetése alkalmával lesz elszá­molva, illetőleg visszeadva. Ez a kedvezményes fizetési mó­dozat minden száz korona névérték­nél ötven fillér kamatmegtakarítást jelentvén és ily módon befizetett kötvények aláírási ára minden száz korona névértékért kilencvennyolc korona lesz. Az aláírási áron kívül az aláíró terhére sem folyó kamat, sem jutalék nem számítható fel. Az az aláíró, aki az általa jegy­zett kötvényeket zárolja s a zárolást öt éven át fel nem oldatja, a kötvé­nyen alapuló követelését legkésőbb 1919. évi november hó elsején ettől a naptól számított egy évre névér­tékben leendő visszafizetésre felmond­hatja, viszont a pénzügyminiszter fenntarja magának a jogot, hogy három havi felmondás mellett a köl­csönt egészben vagy részben név­értékben visszafizethesse. A felmon­dás azonban 1920. évi november hó elsejét megelőző időre nem fog esz­közöltetni. Á kölcsönre történő befizetésekre a felmondási idő betartásával átuta­lás útján igénybe vehetők az 1914. évi aug. hó elseje előtt betétikönyvre vágy folyószámlán elhelyezett, egyéb­ként moratórium alá eső betétek is s azok, akik a befizetésre ily betétjei­ket kívánják igénybe venni, betétjük teljes összege erejéig az illető inté­zet közvetítésével jegyezhetnek s ezek az intézetek amennyiben nem hiva­talos aláírási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket a hivatalos aláírási helyek valamelyikével fogják elszámolni. A kibocsátandó kötvé­nyekre és pedig úgy a szabad mint a zárolt darabokra az osztrák-magyar bank és a hadi kölcsönpenztár a mindenkori hivatalos váltóleszámito- lási kamatláb mellett, amelyik jelen­leg öt és fél százalék, fognak kölcsö­nöket nyújtani s ily kedvezményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak ked­vezményes, vagyis a szabályszerűnél fél százalékkal alacsonyabb kamat­láb mellett, tehát jelenleg az állam­papírok legnagyobb részére öt és fél, más megfelelő értékpapírokra hat százalék kamat mellett fognak előle­get nyújtani ezek az intézetek, ameny- nyiben a felveendő összeg az új ki­bocsátás jegyzésére szolgál. Az új járadékkölcsön kötvényeit úgy az osztrák-magyar bank főinté­zete és fiókintézetei, mint a szelvé­nyek beváltásával megbízott fővárosi pénzintézetek az 1915. év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Annak elérése végett, hogy ennek a kizárólag hadicélokra szolgáló ki­bocsátásnak jegyzése a kisebb em­bereknek is lehetővé tétessék, leg­kisebb kötvény névértéke ötven ko­ronában fog megállapíttatni. Kölcsön előnyös feltételei a pénz­piac kedvező helyzete s annak fel­ismerése, hogy kölcsön jegyzésében valaminél nagyobb részvétel aláírók magán érdekei mellett, közérdeket is nagy mértékben szolgálja, biztosíté­kai annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegyzésének eredményeiben az ország közgazdasági ereje impo­zánsan fog megnyilvánulni. TOLLHEGGYEL I Gyászjelentés. Berlinből kaptuk a következő gyászjelentést, mit megillető örömmel közlünk : t A „fehér“ Miklós és a „fekete“ Petár mély megdöbbenéssel és szomorúság­gal, de megadással adják tudtul, hogy „Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia“ sújtó karja következtében a legkedvesebb fia, unokaöccse és unokája a szövetségeseknek, a BELGA KIRÁLYSÁG az összes európai rendjelek tulajdonosa r. i. p. a „Szorgalmas Berta“ által okozott kéthónapi szenvedés után, magas ko­rában jobblétre szenderült. A temetés október 16-án történt a legnagyobb csendben. Csöndes részvét kéretik. Antverpen, 1914. október 16. A soha viszont nem látásra. Grey Joffre Nikita Poincaré mint apa mint anya mint nagyapa mint nénje Mánuel mint mostohafiu. ,A gyászbaborult hátramaradottak. Hindenburg humora. Amikor az oroszok Hindenburg serege közeledésének hírére kiürítet­ték insterburgot, nem vihettek min­den készletet magukkal és azért mit otthagytak, megrongálták. Többek közt az óriási kenyérkészletet leön- tötték petróleummal. Amikor ezt Hindenburg tábornok megtudta, így szólt: — Ugylátszik, az oroszsk petró­leummal eszik a kenyeret. ízlés dolga ! Hát akkor adjuk ezeket a kenyere­ket az orosz foglyoknak. Természetes, hogy a tábornok ezt nem gondolta komolyan. Sehonnai . . . „Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.“ Ezek a pa­rázs szavak jutnak eszünkbe, a szabadságharc hős költőjének daliás alakja vonul fel lelkünk előtt ma, midőn szemléljük és tapasztaljuk, hogy hányán ta­nulmányozzák a „maródi vizit“ titkait; mennyi buzgósággal iparkodnak a vörös kereszt kö­rül elfoglalva lenni, irodába tö­rekedni. Pedig valamikor, ami­dőn nem volt reá szükség, mennyi pátosszal szavalták a „Talpra magyar“-t, mennyi hév­vel kiáltották a szint játszani nem tudó gyermekek, fiúk, em­berek felé : sehonnai bitang em­ber, ki most, ha kell, halni nem mer! És ime! Most, amidőn iga­zan halni kell: most a maródi vizit, a vörös kereszt kórházá­nak keresése a divat. Akik azt mondják, hogy csak a hadve­zetőség rendelkezik velük, olyan kevesen vannak. Akik a felfegy­verkezett komitácsinak szemébe mondják az igazságot, oh az olyanok ritkássak! Ezért illeti mély tiszteletünk a haza vé­delmében elesett fiaink hősi ön- feláldozásának emléket. De vi­szont szánalommal — hogy ne mondjunk többet — gondolunk a képmutatókra, kik, akkor, midőn nem volt aktuális, meny­dörögték a „Sehonnai bitang embert . . . .“ de ma, midőn helyt kellene állani, most drá­gább nekik rongy életük, mint a haza becsülete! Ezért időszerűnek találjuk megállapítani azt, hogy aki most iparkodik magát kivonni a glé- dából, elvesztette a jogot ah­hoz, hogy méltatlan ajkaira ve­gye a haza szent nevét. Tanácsos volna egy kis szemlét tartani a kávéházak, irodák, üzletek közönsége kö­rében és meg tudni, hogy kik maradnak itthon ?! Ez a kér­dés fontos. Ennek tisztázása világosságot derítene sokfelé. Egy rokkant. A hercegprímás Budapesten. Múlt számunkban már jeleztük, hogy f. hó 4-én, szerdán áldotta meg és adta át nemes céljának dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a Kasselik Ferenc és Erzsébet-féle alapítvány­ból létesített kórházvonatot. Az im­pozáns ünnepségre pont tizenegy órakor érkezett meg a hercegprímás dr. Lépőid Antal titkára kíséretében és röviddel utóbb Auguszta kir. her­cegnő báró Majtényi Anna udvar­hölgy. A kir. hercegnőnek és a meg­jelent notabilitásoknak a hercegprí­más mutatta be a kórházvonatot. Tizennyolc teherkocsi és három ét­kezőkocsi, d,e mindegyik a ráismer- hetetlenségig átalakítva: ez a kór­házvonat. Egy-egy teherkocsi nyolc ágy, kettő-kettő egymás fölött. A szabadon maradt sarkokban mosdó, kötözőszer állvány, a sok tisztoga­tásra szükséges szerszám áll, a ko­csi közepén jókora vaskályha és mint ideiglenes berendezés, egy-egy jól táplált népfölkelő külsejű baka a most még hideg kályhák mellett. Következő teherkocsi a raktár: öt­száz alsó ruha az egyikben, ötszáz, vagy még több ágynemű a másik­ban. Most az egykori étkező kocsik jönnék sorra. Az első étkezőkocsi­ból műtőterem lett; azután az ebédlő kocsi következik a dohányzóval és olvasóteremmel, majd a parancsnoki kocsi és végül négy szertárkocsi. A kórházvonat egyszerre 144 sebesül­tet szállíthat. A megtekintés után az ünnepi áldás következett. Hátul egy sor már felgyógyult sebesült katona, előttük a notabilitások, középen pe­dig a hercegprímás, ki a szertartás végeztével gyönyörű beszéd kísére­tében adta át a kórházvonatot, me­lyet igy fejezett be: „Induljon út­jára vassíneken, hogy elbírja a nem­zet súlyos gondját és nehéz gyászát. A szeretet hatalma hajtsa kerekeit s a nemzet őrangyala legyen kísérője.“ — Délután 5 órakor megjelent a bu­dapesti egyházkerület lelkészkedő papságának, a közp. papneveldében tartott őszi gyűlésén. A váratlanul megjelent egyházfejedelmet az egy- begyült papság nagy ovációval fo­gadta, kikhez beszédet is intézett. — Csütörtök délelőtt folyamán több ha­dikórházat látogatott meg. Az egy- hazfejedelem elsőnek a Kőbányai Keresztény Szociális Egyesület he­lyiségben berendezett kórházat te­kintette meg. Innen a Radetzky-ka- szárnyában felállított hadikórházba ment a hercegprímás kísérőivel, hol négyszáz sebesülit van Fedák Sári vezetése alatt álló önkéntes ápolónők gondozásában. Az egyetemek kere­tében felállított több hadikórházat te­kintette meg ezután. Meglátogatta a Bársony János dr. udv. tanácsos kli­nikáján lévő tiszti pavilont, valamint a Kétly László báró, Kuzmik Pál és Verebély Tibor professzorok klini­káin elhelyezett sebesülteket. — Pén­teken délelőtt a hercegprímás meg­látogatta a Budapesti Kerületi Mun­kásbiztosító Pénztár négyemeletes új palotájában létesített ezer ágyra be­rendezett köztemető úti hadikórhá­zat. A délelőtt folyamán meglátogatta még Bárczy István kíséretében a fő­város egyik legszebb iskolaépületé­ben, a Pedagógiai Szemináriumban elhelyezett s 600 betegre berende­zett hadikórházat. Majd a Budapesti Országos Középponti Oltáregyesület és Mária Reparatrix-kolostor üllői-úti hadikórházát látogatta meg. Innen a Szent István-kórházba látogatott el. Azután a Dollinger-klinikára ment. Végezetül megtekintette a Nékám- klinikai hadikórházat. A hercegprímás mindenütt végiglátogatta a kitünően berendezett kórtermeket, elbeszélge­tett a betegekkel, kik között magya­rok, németek, tótok, horvátok és ro­mánok voltak. Az egyházfő minde­nütt elismerését fejezte ki az or­vosoknak és az önkéntes ápoló­nőknek és vigasztalta, bátorította a sebesült vitézeket. — A hercegprímás pénteken este dr. Lépőid Antal tit­kárával hazaérkezett. Kitüntetések háziezredünknél. Őfelsége az ellenség előtt való vitéz és bátor magatásért Auffahrt Rudolf

Next

/
Oldalképek
Tartalom