Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 89. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 5. tiszta erkölcsén és kérlelhetle- nül szigorú ellenőrzésén alapul a közvagyon biztossága; s ezek hiányain múlik minden köz- pénz-fecsérlés és eltulajdonítás. Teljesen világos, hogy a mi legutóbbi sajnálatos megkárosításunk is ilyetén hiányokra, azaz : hibákra vezethető vissza. A kezelők nem érték fel azt a morális mértéket, melyet minden köztisztviselőtől, főleg a közpénzek őreitől el kellene várni. Másrészt felületes és elnéző voit az ellenőrzésük. Ha tehát a jövőben hasonló kellemetlen meglepetésektől meg akarjuk óvni magunkat, akkor mind a két irányban változtatnunk kell eddigi atyafiságos : könnyen megbízó, nem törődő s elnéző kényelmes álláspontunkon. Tiszta erkölcsű kezelőket és a legszigorúbb ellenőrzést! Sokan mondják, — s talán részben igazuk is van — hogy kisvárosok nem igen válogathatnak rátermett tisztviselőkben, főleg nem igen állíthatják fel a legszigorúbb erkölcsi mértékét tisztviselőikkel szemben. Ám, ha így áll is a dolog, a pénzkezelőkkel szemben mindig helyének kell lennie a szigorúbb cenzúrának : csak az tervbevett lefőzése céljából garasokat tegyen félre. A garasokból igy lettek a forintok, és igy történhetett, hogy ugyanazon a napon, amelyen a fiút dotorrá fogadták, végre olyan ruhába öltözhetett, aminőket régóta bámult az uccán és néha a kávéházakban. Mert eljárt ám a kávéházakba is. Nem ugyan az időt lopni, mint mások, hanem szemlélődni. Ott leste ki a divatos nyakkendőviseleteket, ott jegyezte meg a különböző pesti vicceket és a társaságtalan, magában küzdő szegény fiú a kávéházban tanult biztos modort és föllépést. Legalább ő azt hitte, hogy ezeket tanulta. A negyedik esztendőben jobbra fordult a sorsa; irodába került és hatvan forintokat szerzett havonta. Most megvalósíthatta titkos álmát: megtanulta ugyanis a karambol játék rejtelmeit. Ne méltóztassék mosolyoni, de ezen a ponton hivatkoznom kell a Mexikó kávéház karamból-matador- jára, Prompt úrra. Hogy a magánéletben kicsoda-micsoda ez a Prompt úr, teljességgel ismeretlen. De annál bizonyosabb, hogy amikor a Mexikó- kávéházban kezébe veszi a dákót, minden szem mozdulatait kiséri. Még a nők is abbanhagyják a pletykát és egyedül Prompt úrrairányozzák figyelmüket. A dákó kubelikje ő, mert valóban, magam sem láttam még soha senkit ennyi, érzéssel billiárdozni. Az a könnyed grácia — vagy mint a Mexikó- kávéház kaszirnője mondja : nonsvalens — amelylyel Prompt mester a dákót irányitja, és a melyben, bocsánat, van valami a borbélysegéd kecses borotva-lendítéséből és ollóaránylag legmegbízhatóbbakat szabad helyesen kiválasztani ily kényes hivatalra. Ám ez magaban még nem elég biztosítása a közvagyon megőrzésének. Fontosabb, hogy a pénzügyi tisztviselők soha ne legyenek ellenőrzés híján. Ha egy város, mondjuk: Esztergom a tisztviselői kiválasztásában esetleg kénytelen alacsonyabb mértéket alkalmazni, még nem következik, hogy tisztviselőinek ellenőrzésében is ugyanígy kellene eljárnia. Sőt ebben inkább ép fordított arányban jár el helyesen : ha t. i. az ellenőrzés mértékét a lehető legmagasabbra emeli. Ezt módjában van mindig megtenni. Meg is kell tennie, ha nem akarja vagyonát egyes táglelkiismeretű és lelkiismeretlen sáfárok szabad prédájára hagyni. Tövis. Tanítók a haza szolgálatában. Sok nyelvű, sok fajú, sok nemzetiségű népek vagyunk Magyarország lakói. A magyar nép körül van véve különféle ajkú s íaju nemzetiségekkel. Ha a magyar nemzeti eszme szempontjából mérlegeljük helycsattogtató íveléseiből; és az a biztonság, amellyel nyakra-főre csinálja egymásután a százas, sőt kétszázas szériákat, határtalanul imponáltak a mi fiatal Oszkár barátunknak. Es Oszkárnak az jutott eszébe, hogy ha odahaza Bátyokon, a nagykorcsma biliárd-asztalánál hirtelen megjelennék ez a művész : bezeg egyszeriben vége lenne a patikus meg a lódoktor dicsőségének. Mert Bátyokon ők ketten ejtik ámulatba karambol művészetükkel a naiv publikumot, bár hiszen ritkaság, ha olykor olykor egy tizes széria sikerül valamelyiknek. Oszkár kivált a patikust utálta szívből, még pedig azért, mert következetesen letegezte és amikor az érettségi után hazament, az utcán barackot nyomott a feje búbjára, mint valami kis fiúnak. Erezte Oszkár, hogy a patikus összezsugorodnék, mint a megszúrt hólyag, ha valaki karambolban legyőzné. Mi lenne, ha ő mérhetné a patikusra a megsemmisítő csapást? Es — lám, ilyen furcsák az emberek, Oszkár nem sajnált naponta egy koronát, néha kettőt sem, avég- ből, hogy megtanulja ezt a mesterséget. Elleste Promt úrnak nemcsak műfogásait, de még a mozdulatait is. Pár hónap alatt úgy belejött, hogy harmincas szériák már nem mentek nála ritkaságszámba. Kellőleg fel volt készülve tehát, amidőn egy júniusi reggelen vonatra ült. Zsebében doktori oklevél és ami Bátyok községben szintén pukkasz- tást fog okozni — arany óra. A sárga bőrkofferjában vagy öt külömbö ző rendű ruha. Szélestalpú amerikai cipők. Cilinder, monokli. zetünket, a népek nagy csatájában, a népek nagy családjában olyan súlyos helyzete egy he- gemoiára hivatott nemzetnek sincs, mint a magyar nemzetnek. Jóllehet hogy e nehéz napokban mind oda tömörülnek, hol védelmet találnak, a magyar nemzet oltalma alá, lehet, hogy talán magukhoz is térnek, de nekünk magyaroknak minden időben arra kell törekednünk, hogy fennhatóságunkat nemcsak hogy elismerjék, hanem mint gyermek édes anyjához, úgy ragaszkodjanak hozzánk. A mi alkotmányos nem cá- rizmusjogi érzületünk ezer éven keresztül sohasem nyúlt a meg- hódítottakkal szemben az erő és hatalom egybeolvasztó fegyveréhez. Ezen fegyvert a magyar nemzet nemhogy nem használta, hanem osztályos atyafiaknak tekintette őket. A mi elődeink engedték, tűrték, hogy alkotmányunk védelme alatt ápolják, fejlesszék saját nyelvüket, irodalmukat és nemzeti jellegüket. A hatalmas és nagy nemzetek lassankint magúhoz vonták és vonják még a velük közösségben nem élő rokon népeket is. A kicsi nemzetek úgy vannak a nagy és hatalmas nemzetekkel, mint a kis halak a cápával : menekülnek előle, mintha öntudatlanul adnák magukat a moloch szájába. A bajuszát angolosra nyiratta. Szóval: a Mexikó-kávéház elegánci- ájat birtokbavette, elsajátította és büszkén ment haza, ragyogni. Természetesen, Elzára is gondolt eleget. Már nem szerette. Jóformán el sem bírta képzelni pontosan az arcát. De azon, hogy már nem szereti, hogy már közömbös előtte, nagyon nagy megelégedést és biztonságot érzett így fölvértezve, elégtételt vehet rajta. És megkérdezheti tőle, mert megkérdezi, hogy: Nos, Elzácska, ugy-e, most hozzám jönne feleségül ? Milyen kár, hogy kereken elutasított, hogy egy büszke percben még a lehetőségét is kizárta ennek. Igen Elza most talán máskép gondolkozik. Az árvaság, no, meg a szegénység alkalmasint új élet felfogásra oktatták . . . Oszkár hazaérkezett. A vasúti állomáson bérkocsi után kiáltott. De bizony hiába. Azzal vett elégtételt magának hogy hangosan meg jegyezte : — No, ez a Bátyok még mindig egy utolsó fészek. Még kocsi sincs az állomáson. Otthon két dühös eb majd lekapta a tizkörméről. Apja és anyja rohantak elő a nagy lármára, és bizony nem ismertek rá az első pillanatban. — Ejnye fiam, megírhattad volna, melyik vonattal jösz. Kimentünk volna elibéd. Oszkár, szegény, meglepetést és örömet akart szerezni azzal, hogy jövetelét nem tudatta pontos időre. És ime ... de hát az a fődolog, hogy hazajött. Este, a vacsoránál, melyre hivatalos volt a kántor is, meg a tanító Tudjuk, hogy nemzetiségeink faji és nyelvi beolvadása, a magyar nép egyéni sajátságainál fogva ma már rég be- végzett tény volna hazánkban, ha a nemzeti eszme és kultúra fejlesztésére nagyobb gond for- díttatott volna a múltban Az is igaz, hogy a magyar nemzeti eszme fejlesztése és megszilárdítása tekintetében azon tanítóinkra, kiket hivatásuk ilyen nemzetiségi vidékekre helyezett, évtizedek mulasztásának helyrepótlása vár. De hát mi is tulajdonképen az a nemzeti eszme, mely a jelen háborús napokban örvendetesen jelentkezik nehéz közéletünk minden fázisában ? Mi volna más, mint a hazájához való hű ragaszkodás! A magyar nemzeti eszme, magyar népünknek azon közös tulajdonsága, mely megtörhet- len alapul szolgál az ezeréves magyar jellemnek. Az az erő, mely Árpád alatt hazát, szent István alatt alkotmányt szerzett, az a testi és lelki erő, mely Nagy Lajos alatt az ország határat három tengerig terjesztette az az erő, mely Mátyás király korában kelet hódító hatalmát törte meg, ez a lelki erő az ideális cél, mely felé törekszik tetteiben, gondolataiban és érzelmeiben a magyar állampolgár. Ez a lelki erő örökké élő fája a magyar nemzet hazaszeretetének, gyökeret vert a bölis, megkérdezte, hogy mi van Bol- váry Elzával ? — Ha egy héttel előbb érkezel, láthattad volna az esküvőjét, felelte az anyja. — Férjhezment? Kihez? — A patikushoz. — Ahhoz a vén bolondhoz. — Ahhoz. Bizony, senki sem gondolta volna, hogy a patikus valaha ebben az életben megházoso- dik. — Sorsát senki sem kerülheti el, — jegyezte meg tudákosan a tanító úr. Oszkár valami fájdalomfélét érzett. Úgy van, fájt neki, hogy Elza férjhez ment, még mielőtt bosz- szút álhatott volna rajta. Most már teljességgel nincs egyéb hátra, mint a patikust hiúságában lealázni. Jól rá verni egy párti karambolt. No, majd a napokban ... ha ugyan otthon van, ha nem ment nászúira. Biz az otthon maradt és ép úgy eljárogatott sörözni a nagykorcsmába, mint agglegény-korában. Másnap délelőtt ott találkozott vele Oszkár. — No öcsém — szólította meg kedélyesen a patikus — vakáció, vakáció ? Hát mi újság ? — Letettem a doktorátust, bátyám uram. — Miből, hé ? — A jogi tudományokból. — Ejha! Nézd' csak, no nézd csak, kikelt a csirke a tojásból. A patikus utálatosabb volt, mint valaha. És Oszkár egyáltalán tapasztalta hogy a törzsasztal tagjai — akik közé odaült — nem esnek le a székről azon való szent rökönyüle- tükben, hogy egy pesti úr, kivált egy doktor úr, egy levegőt kegyeskedig
