Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 86. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 25. kíséreltek meg, sőt néhány ezer Ung-, Bereg- és Mármarosvár- megyékbe tolakodott be. A kishitűeket ez a bír nagyon megdöbbentette, megfélemlítette s az aggódó arcokon azt lehetett olvasni, hogy most már mindennek vége, minden elveszett. Pedig hát semmi más nem történt, minthogy az oroszok, akiket már azóta vitéz seregeink teljesen kivertek az ország területéről, — éppen olyan drágán fizették meg ezt a kalandjukat, mint a szerbek betörő bandái a Szávánál. A kishitűek azt is kitalálták, hogy a szerbek és monteneg- róiak már Szerajevóban vannaK. Pedig hát semmi más nem történt, mint néhány éhező csapat betört a Szandzsákba egy falat kenyérért. Ez a falat kenyér azonban igen drága volt nekik. Eljöttek ugyan érte, de haza már nem vihették ! . . . Az éhező szerbek is át-át törtek a Dunán és a Száván ; csapataink azonban vagy itt marasztalják őket nálunk, ahol szépen megcsendesednek és többé nem éheznek, — vagy a Duna és a Száva hűs ölébe űzik őket, ahol állandó nyugvóhelyet találnak. Mig katonáink mind és mindenütt hősiesen harcolnak, — itthon, a tűzhely melege mellett, a semmittevők között akadnak kishitűek, akik magukkal együtt rémítgetik a gyöngéket is. Pedig hát erőseknek kell lennünk. Egy pillanatra sem szabad felhagyni azon hitünkkel, hogy a győzelem a miénk lesz. orosz muzsikok, hosszúszakállú porköpönyeges pópák, kaftános-pájeszes zsidók, marcona külsejű cserkeszek, félrevágott süvegű éneklő kozákcsapatok sat. sat. fotyton változó hatással vannak a szemlélőre. Fényes pa- lotájú pompás, széles utak mellett földhöztapadt viskójú szűk, piszkos térjmeguccák, két-három stilus ve- gyülékét mutató templomok mind az ellentétek városának bizonyítják Varsót. A magyar utazó egy-kettőre otthonosan érzi magát benne, mert Budapesthez hasonló élénk, zajos város jó vendéglőkkel (s ezekben jó és hamisított magyar borokkal!) és mozgalmas éjjeli élettel. Nagyságra és lakosságra is hasonlít a mi fővárosunkhoz. Van egy uccája, illetőleg útja, az Aleja Ujazdovska, amely gyönyörű palotáival, villáival és remek fasoraival az Andrássy-útra emlékeztet. Varsó főtereit elég szép szobrok díszítik, amilyenek Miczkievicz költőnek, Copernicus csillagásznak, Zsig- mond királynak s a nekünk nem éppen kellemes hangzású Paskievics generálisnak szobrai. Több régi szép katholikus temploma van. Művészeti szempontból első helyen áll a hajdani koronázó Sz. János templom, mely a 13. században épült tiszta csúcsíves stílusban. Kár, hogy eldugott helyen van, szűk uccába szorítva. Sajátszerű a Szent-kereszt templom, melyben háNe birálgassuk a hadvezetőség cselekedeteit! Nem értünk mi azokhoz. A hadvezetőség tagjai ismerik a körülményeket, ők tudják legjobban, hogy mit és hogyan kell tenniök. Mi nem vagyunk illetékesek az ő terveik megbírálására. Azt el kell ismernünk, hogy amit eddig tettek, azt bölcsen és okosan cse- lekedték. Titkaikat, szándékaikat, fogásaikat a titok leple födi; azokat nem árulhatják el sem nekünk, sem másoknak. Azt tudnia kell mindenkinek, hogy a háborúban legfőbb dolog a hadititok megőrzése, mert az elárult haditerv többnyire vesztét okozza azon seregnek, amelynek mozdulatairól az ellenfél a titok elárulása folytán értesült. Minden napra nem eshetik nagy győzelem. Mikor milliók harcolnak a csatatéren óriási hosszú vonalakban, amelyek országokon húzódnak keresztül, akkor nem napokba, hanem hetekbe telik, amig egyes pontokon bekövetkezhetik a döntés. Máról-holnapra nem lehet százezreket elfogni vagy a föld színéről eltenni. A háborúban a hadfelek állása erősen hullámzik ; mi, akik messziről figyeljük, és hozzá még a terep ismerete nélkül, hogyan lehetnének képesek Ítéletet alkotni stratégiai fogásokról. A hadvezetőség még eddig semmit el nem titkolt, nem áltatott hamis hírekkel, hazugságokkal nem akarta kicsikarni bizalmunkat, őszintén közölt rom stilus egyesül eléggé harmonikusan. Érdekes a zsidó negyedben lévő Szent Jakab templom is, amely renessaince-stilű, de szép csúcsíves melléképülettel. Az orosz templomok közül legszebb az újabban épült ún. Alexander-Nevsky-kathedrális, amely külsőleg is impozáns, belül pedig csupa csillogás-ragyogás. Az ajtajánál mindig fegyveres katona áll, hogy a gyanús alakokat távol tartsa tőle. A számos szép középület között természetesen legérdekesebb az egykori lengyel királyi palota, mely a közönség előtt csekély belépő díjért a nap bizonyos szakában nyitva áll. A külseje ódon, egyszerű ; de belül elég királyi; ha nem is nagyon fényes. Az oroszok mindent eltávolítottak belőle, ami a lengyelekben nemzeti illúziókat ébreszthetne ; s a termek falait teleaggatták az orosz cárok, cárnék, cárevicsok, kormányzók és tábornokok arcképeivel. A bútorzatot és tapétát azoncan meghagyták. A termekben legértékesebb bútordarabok azok a ma is pontosan járó művészinél-művésziebb órák, melyek XIV. Lajos francia király adományai. A palota erkélyéről megragadó kilátás nyílik a várra, a Visztula folyóra s Varsónak ezen túl levő külvárosára : Prágára. Mindazon szépségek közül, melyeket egy világváros nyújthat látogatóinak, legszebbek Varsóban a parkok, különösen két hatalmas park : minden eseményt és azért megérdemli, hogy állandóan bizalommal legyünk iránta. Amit a hadvezetőség dicsőségesen bevégzett, azt a munka befejezése után dicsekvés nélkül közölte; és amit eddig velünk közölt, az mind igaznak bizonyult. Katonáink vitézek, kitartók és mindenekfelett hősök. Állásaik erősek. Harci kedvük nem lankadt el. Lelkesedés tekintetében messze felülállanak ellenségeink felett. Az ellenség túlnyomó számát a német seregek csatlakozása már kiegyenlítette. Nincs semmi ok az aggodalomra ! A győzelem a miénk lesz ! Mivelünk van az igazság ! Mivelünk az igazságos Isten is, aki segíteni fogja egyesült seregeinket a nehéz tusában. Nem szabad csüggednünk egy pillanatra sem. Az a nemzet lehet csak nagy, amelyik a szerencsétlenségben sem mutatkozik kishitűnek. A római nép a cannaei csata után, amelyben 70 ezer római vitéz, köztük 80 szenátor, s a polgárság színe java födte holttestével a rémes csatamezőt, nem esett kétségbe, hanem Varrónak, a hazatérő és szerencsétlenül támadó vezérnek köszönetét szavazott, hogy nem esett kétségbe a haza sorsán. Ez a római nép volt méltó a későbbi világuralomra. Nekünk sem szabad egy pillanatra sem kételkednünk. Miénk lesz a fényes győzelem és a győzelemmel egy szebb és jobb jövő! bent a város közepén az ún. Városi park és kint az Aleja Ujadozvska végén a lengyel királyok nyaraló kertje : a Lacienki-park. Az előbbi is pompás üdülőhely évszázados fáival, virágcsoportjaival és régi allegorikus szobraival; de az utóbbi ítéletem szerint szépségre ritkítja párját egész kontinensen. Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt állítom, hogy ezért magáért érdemes Varsóba utazni. A Lacienki-park erdős dombok közt egy megragadóan bájos völgyben húzódik s a legváltozatosabb természeti és művészeti szépségeket egyesíti magában. Tavi rózsákkal telehintett remek tavacskák, őserdőbe illő tölgy-, cser- és hárs-faóriások, bársonyos pázsitok és mesés virág csoportozatok váltakoznak benne. S a hatalmas fák árnyékában szerényen húzódnak meg a Szaniszló király építtette intim franciás kir. nyaralók művészi márványszobraikkal és remek óráikkal. Varsó régi részének legjellegzetesebb helye a pusztulásra ítélt piactér, amelynek négyszögű alakját sajátos építésű ősi házak körítik. Ezeknek tetejéből tudniillik oromzat gyanánt egész kis új ház emelkedik ki, amelyben szintén laknak. Egyébként az ószeresektől népes térség folytonos zsivajával, bűzével és piszkosságával nem a legjobb hatást teszi az emberre. Egyik érdekessége Varsónak, hogy zsidó hitközsége nagyságra második A nő a modern társadalomban. A kultúra és technika úgy változtatja át körülöttünk az életet, hogy ez a színváltozás alig érinti mélyebben az embereket. A technika vívmányait úgy fogadjuk, mint a kényelemnek nélkülözött eszközeit és hamar megszokjuk. Természetesnek találjuk, hogy mindig fejlődő igényeink kielégülést nyernek, mert hiszen a kultúra és technika műhelyében pihenés nincs, szünet nélkül virraszt ott a haladás géniusza. A fejlődésnek mechanizmusában átalakul maga az ember is; tudjuk, érezzük ezt mindannyian. Elváltoztunk úgy, hogy sokszor úgy állunk szemben önmagunkkal, mint két idegen. Vegyük szemügyre a modern világ színében elváltozott embert és kérdezzük meg tőle, boldog-e?! Főleg a nőkre gondolok itt, kiknek a lelkében épen a modern világfejlődés szuny- nyadó energiákat ébresztett fel, erőket, melyek felszabadulást és érvényesülést sürgetnek. Mit tegyen tehát a lélek, mely ennek az érvényesülést sürgető erőnek, ezeknek az ébredő energiáknak tulajdon lelke psychéje ? ! Emancipálódjék az elavult, konvencionális felfogások alul és új nézőpontot keressen magának. Induljon el hódító útjára, foglalja el azt a zónát, amely a neki megfelelő kiima. Ha a társadalmat, ezt a nyüzsgő-mozgó világot nézem, a világon (első a new-yorki!). A zsidóság nagyrésze koldússzegény, piszkos, kellemetlen külsejű ; de vannak természetesen gazdagok is európai ruházattal és viselkedéssel. A zsinagógájuk hatalmas méreteiről fogalmat adhat, hogy 2200 ülőhely van benne. A Varsóban megforduló magyar utas, kinek még emlékezetében van ama szép régi lengyel szójárás, hogy : „Venger, polák dva bratranki“ (= a magyar és a lengyel két egytestvér), a sok élvezet közt is szomorúan kénytelen megállapítani, mily ólomsúllyal nehezedik az orosz rendőruralom a „testvérek“ fővárosára. Besúgók és kémek mindenütt. A nemzeti érzésnek minden erősebb megnyilatkozása megtorlást von maga után. Fő árulkodók a házmesterek, kik mint a rendőrség fizetett spiclijei este 8 — 11-ig kint ülnek a kapukban és megfigyelvén a járókelőket, ki- és bemenőket, reggel a rendőrségnek jelentést tesznek. És jaj a gyanúba fogottaknak ! Így volt ez még két évvel ezelőtt, mikor ott jártam. Talán már javult valamit azóta a helyzet. De ha nem javult volna, most bizonyára gyökeresen javulni fog, mert a lengyel szabadság napja fölkelőben . . . Dr. Réthei Prikkel Marián.
