Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 84. szám

Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 84. szám. Vasárnap, október 18.

POUTlKRIés TRRSFlDRLMILRP.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK:

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLER.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

IMA.

Istenünk!

Imádkozásunk oltárára sziveinket és lelkeinket hozzuk. Fogadd el áldzatul, ami nekünk legkedvesebb.

Egyiket Te adtad nekünk. Égi származású.

Másikat mi emeltük a szentség magaslatára. Ebbe helyeztük legdrágább kincseinket: nemes érzéseinket.

Tele van most érzelmekkel.

Szedd szét Uram, hadd folyjanak trónod zsámolyánál.

Ott ömöljön ki szivünk, lelkünk tartalma : a szenvedés, a fájdalom. A megtépett gyermeki szeretet. A ziháló fiúi vonzalom. A lehangolt rokonérzés.

Mig ezek lábaidhoz hullanak, a szemek könnyekkel áztatják. E könnycseppektől mintha újra élednének azok.

Olyan nehezen vigasztalódunk.

Talán unod is már Uram imádságunkat.

Azt a sok „jaj“-t, „Uram- uram, kiáltás“-t. Azt a sok tépett érzést, zaklatott gondolatot. A zsoltárok csendesen búgó accordjait megzavarja az izgatott szivverés dobogásának dis- sonans hangja. Az aj’k imájába belereszket a lélek fajdalma.

Ne dobj el magadtól népek Istene.

Fogd fel fájdalmunkat. Szedd össze széthulló érzelmeinket. Számláld meg a könnyeket.

Ezek fogják megszentelni életünket.

Ezek által lesz nemesebb e föld.

A föld gyarlóságaiból tekintünk fel örök világosságod felé. Dobj le egy világító sugarat, mely bevilágítja lelkünk sötét

fájdalmát, fölmelegíti hidegülő szivünk, fölgyújtja a reménység lángját.

Könnyeinket változtasd át Bethesda cseppjeivé, áraszd reánk Gileád balzsamát.

Uram ne engedd, hogy hitünk meginogjon benned, az örök szellem fenntartó erejében !

(Jós.)

Az orosz sebesültek önkéntes ápolónői.

Edmondo de Amicis, a világhírű olasz író megírta az önkéntes ápolók allegóriáját „A kis betegápoló“ c. megható elbeszélésében. A kis Cicilló bejön a nápolyi kórházba, hogy meglátogassa és ápolja beteg édesatyját. Az apáca tévedésből egy másik beteghez vezeti a

fiút, aki azután legnagyobb önfeláldozással segédkezik az atyjának vélt beteg ápolásában. „Beszélt a betegnek, beszélt sokat a mamáról, a kis testvérekről, a hazaérkezésről és bátorította őt meleg szavakkal. Bár gyakran kétkedett abban, hogy az megérti-e, de azért csak beszélt, mert úgy látszott neki, hogy a beteg gyönyörködve hallgatja a hangját, ezt a szeretettel és szomorúsággal teli rebegést.“ Már ötödik napja ápolta így a súlyos beteget kétségek és remény között, midőn a szomszéd szobából ismerős hangokat hall. A felgyógyult édes atya hangja volt. Képzelhető a viszontlátás boldogsága.

— Jer hát, — mondta az apja. És magával akarta vinni a gyermeket.

— Nem tata, várjon egy cseppet . . . mert én . . . nem

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

IRIGYSÉG.

Nem voltam én soha irigy, kapzsi, Hős vitézek, magyar katonák! Minden babért nektek hagyok most is, Amit csak a nagy természet ád.

Aratásom nekem is volt bőven: Dalból fontam gazdag koszorút, Nótám hangzott hegyen rónaságon Könnyet sajtolt s oszlatott borút.

Nem csábított kacki nyalkaságod, Nem csábított tüzes paripád,

De most, mikor karod tűzben edzed, Irigykedve most tekintek rád!

Harci kedved mindig is csodáltam, Nem múlott el nélküle napom,

Irigy voltam mégis melléd kerget, Harcmezőkön küzdő magyarom!

Irigységem nem a dicsőséged;

Nem irigylem vitézségedet, — Irigylem a csonka karod, lábad, Irigylem — a szenvedésedet.

Molnár Kálmán.

A délnyugati harctérről.

— Egy vidékünkben katontiszt levele. —

Előre nyomulásunk napról-napra halad és igy minden éjjel más kő a vánkosom, mert széna vagy szalma nincsen itten. Jó szolgálatot tesz ilyenkor a hálózsák, nagyszerűen tudunk benne aludni. Egy igen magas hegyen ülünk és berendezkedünk a lehetőség szerint. A hegy minden oldala oly meredek és sziklás, hogy ülni sem lehet és ezért terraszt építünk, hogy lepihenhessünk. Mögöttünk már építik az utat és ma délután talán már felérnek hozzánk. Utászainknak méltó dicséret jár, mert oly vidéken dolgoznak, ahol egy 250 lépésnyi utat mászva két óra alatt lehet csak megtenni, s a vizállomás- tól, mely talán 400 lépésnyire van tőlünk, a legénységnek 4 óra kell, míg lejut és visszajön.

Ma már kitűnő ellátásunk van. A tegnapi finom pörkölt csirkék nem érkeztek meg ; elakadtak valahol az emberek. Minden csajka fénylik a tisztaságtól, várják a legények a jó magyar gulyást. Reggelire volt tea, tízóraira gulyás csuszával és nemso- kárá itt lesz az ebéd, a megígért — pezsgővel. Augusztus 18.-án ugyanis

járt volna pár palack pezsgő, de az ütközet miatt nem kaphattuk meg, igy azután ma isszuk meg ebéb után — feltéve, ha el nem akad megint az utón. Úgy látszik, az ut még nincs úgy berendezve, hogy ily jó dolgokat szállítsanak. Ma pihenő napunk van. Az éjjel megint kitünően aludtam hálózsákomban, csak reggel 8 óra felé ébredtem, észre sem véve hogy hajnal óta esik az eső. Most már el állott s szárítunk mindent. Az esővizet sátorlapokkal felfogtuk, s igy megint van pár napra vizünk. Roppantul el vagyunk fáradva és jelenleg, délelőtt 11 órakor alszik mindenki, kivéve az őrök, az inspek- ciős és én, mert most írom levelemet.

Mily más világ van most erre felé 1 Nem hiába vagyunk oly országban, ahol a tisztaság csak fogalom, mert már mi is annyira megszoktuk, hogy a mosakodás már nem is hiányzik. A víz itt drága kincs, örülünk, ha szomjunkat olthatjuk. Sem fehérneműt, sem ruhát nem válthatunk, mert a lovak és a bagázsi nem jöhet utánunk. Leginkább azonban az újságokat nélkülözzük, kapunk úgy hebe- hóba, de tíz naposak vagy még öregebbek. így azután az már mind nem igaz, amit azokban olvasunk.

Úgy szeretnénk hírt hallani bajtársainkról és dicső szövetségeseinkről, de be kell érnünk ilyen töredékkel is, legalább ez nyújt némi szórakozást.

A legénység parancs nélkül teljesíti kötelességét, sőt még a fegyvertisztogatást is, féltő gonddal bánnak puskáikkal, becéző nevekkel illetik. Szinte komikus, hogy mily bolondos jókedvűek az emberek.

Az augusztus 18-iki ütközetben a zászlóalj ismét kitüntette magát s ezt az összes feljebbvalók elismerték. Hogy ragyog a fiúk szeme ily dicséret hallatára, jaj volna az etlenség- nek ilyenkor mutatkozni. Úgy viselkednek, mintha valami fontosabb gyakorlat lenne, csak sokkal nagyobb ambícióval dolgoznak és úgy mennek a tisztek után, mint a bárányok, de farkasokká válnak, ha bocskoro- sokat látnak.

Pár évvel ezelőtt még meghívásban részesültek tisztjeink a montenegrói udvarnál, most megyünk meghívás nélkül, ilyen délceg vendégei sem voltak még a magas montenegrói udvarnak.

A viszony a tisztek és legénység közt természetesen egészen más, mind béke idején. Kedvesek, bizalmasak, áldozatra készek és szeretettel csüng-