Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 69. szám
Csütörtök, augusztus 27. Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 69. szám. SLTcmn POLITIERI és TRRSfí SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A Vöröskereszt. A földön megjelentek az apokaliptikus lovagok. Ebben az óriási vajúdásban, mely új világot szül a régi helyébe, egy percre pihenjünk meg ennél a névnél: Dunant Henri. A világ egyik legnagyobb jótevőjének neve ez. Nyolcvankét éves korában halt meg 1910 őszén, oly szegényen, mint ahogy a világ jótevőihez illik. Mit alkotott? 0 a genfi szerződés atyja, a Vöröskereszt Egyletek megalapítója. Különben egyszerű szegény svájci orvos. Első, aki a háború borzalmaira írt szerzett. A solferinói csatában jelenik meg először fehér műtőköpenyében, közismertté válik, a vérben úgy jár mint fehérruhás jóság, a neve a katonáknál „fehér ember.“ A háború után kiadta könyvét, az Emlékezés Szolferinóra című, világfeltü- nést keltő művet Tolsztoj erejével megdöbbentő reálizmussal „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Ébredjetek! Ha még sokáig szunnyadunk, Isten uccse megrothadunk. Pezsgő vérünk lassan megáll, Ólálkodva jön a halál, Ébredjetek ! Körülöttünk száz rabló, zsivány Az áldomást hörpenti már, Suttogja, hogy holtak vagyunk, Cibálja már a vánkosunk’, Ébredjetek ! Rohanjunk a határ felé, Nagy a veszély mindenfelé: Haj, magyarok, ott a Duna i Vérrel follyon a Visztula! Ébredjetek! Villám ne legyen vészesebb, Halál ne legyen véresebb, Naphő ne legyen rekkenőbb, Tűzláng ne legyen perzselőbb, Mint fegyverünk, létünk, erőnk! Ébredjetek! Köveskuti Jenő. tárja fel a lombard csataterek szívfacsaró jeleneteit. Ezren meg ezren pusztultak ott el nyomorultan, mert nem volt elég ápoló, hogy visszamentse őket az életnek. „Mennyi anyának lehetett volna ott megmenteni a fiát! Vájjon nem volna-e lehetséges minden országban segítőtársulatokat alapítani avég- ből, hogy háborús időben önként vállalkozókkal ápolhassák a harctér sebesültjeit, nem tekintve nemzetiségüket?“ —kérdi megindító gyengédséggel ebben a művében. Ettől kezdve nyugodt perce nem volt, országokat bejárt, királyokat igyekezett megnyerni tervének, előkelők közé vitte be eszméit, a tudomány embereit kötötte magához. Csodálatos, mintha felsőbb erő lüktetett volna szivében, oly fáradhatatlanul dolgozott célja érdekében. Mennyi akadályra talált! Katonáknál, civileknél egyaránt. Nem kiméit pénzt, fáradtságot; Franciaországi utam epizódjai. Irta: Nádler István. A franciák németgyűlölete. Az augusztus 1-én közhírré tett általános mozgósítás, mely 60 éves korig fegyverbe szólította a francia szárazföldi és tengeri haderőnek ösz- szes tagjait, leírhatatlan ijedtséget és rémületet okozott. Olyan lelkesedésnek, aminőt Ausztriában és idehaza láttam, nyoma sincs. Csak a nizzai éjjeli tüntetésnek heve hasonlítható hozzá, amikor a hadüzenet még nem történt meg. Talán komolyan nem is várták. Lehet, hogy ezzel a műlelkesedéssel a saját mellükről akarták elűzni a háborús rettegésnek nehéz boszorkánynyomását. Szalmatűz volt, mely azonnal kialudt a másnapi hadüzenet szörnyű, kijózanító hírére. Mert hát Franciaország minden háborútól fel, de különösen retteg egy német háborútól. Van oka rá. Az 1870—71 iki csúfos vereség réme szüntelenül kisért. 44 év óta egyebet sem tesz, mint óriási áldozatokkal erősíti a keleti határokata német betörés ellen. Mintha bizony sáncok, falak és pénz megvédhetnék ezt a rothadni kezdő országot. Lélek és ember kellene. Ez pedig egyik végül III. Napóleont és I. Vilmos porosz királyt — a későbbi két ellenfelet — sikerült megnyernie tervének. 1863-ban összeült a genfi nemzetközi gyűlés, melyet egy év múlva ugyanott hivatalos nemzetközi diplomáciai kongresszus követett. Létrejött a genfi szerződés, melyhez a föld minden népe hozzájárult. Megalapították a sebesült ápoló szervezeteket, melyeknek jelvénye a vörös kereszt lett. Dunant ezután bejárta egész Európát, hogy megalapítsa a Vöröskereszt Egyleteket. Törökország? Japan, Ferzsia is megalapította a maga egyesületét, csakhogy a török és perzsa intézmény vörös félholdat, a ja- páni négy derékszögű négyszöget fest jelvényül. Dunant elérte célját. 1875-ben harcra készült a rabszolgatartás ellen, ámde a nagy filantrópnak ez nem sikerült. Nyugalomba vonult. 1901. évben a Nobel sincs. Lelkének legszebb ideáljait régen megörölte a vallástalanság és a nemzetközi szociálizmus, a létszámot pedig lenyomta az erkölcstelenség, az élvezethajhászás és az egykerendszer. Érthető tehát, hogy a francia előtt gyűlöletes dolog a háború, következéskép gyűlölt mindaz, aki szerintük a háborút felidézte: elsősorban a német. Minden idegenben — 8000 van belőlük Lourdesban — németet szagolnak. Sőt maga a német beszéd is annyira izgatja őket, mint a piros posztó a bőszült bikát. A bennrekedt németeket, többnyire leányokat, kik éveken át lourdesí üzletekben voltak alkalmazva, a hatóság alig tudja megvédeni a folytonos bántalmazásoktól. 1-én este egy német leányt a hídról a Gaveba akartak dobni, alig lehetett kitépni a csőcselék kezéből. Egy papot, mert az üzletben németül beszélt, torkon ragadtak, hogy nyomát napokig viselte. Estén- kint tüntető menetek járták be a várost, — eg^es csoportok a kegyhelyre is elvetődtek — s a szállodák előtt óriási lármával követelték az idegeneknek, főképen a németeknek kiadatását. Zarándoklatunk nőtagjai még másnap is remegve beszéltek a rémületről, mely egész éj szakán át fogva tartotta őket. alapította békedij felét kapta meg. A német császár és az orosz cár — a ma eseményeinek ez a két óriási gyújtópontja, az egyik a kultúra fényével, a másik Szibéria kődével degenerált babonás fejében — nyugdíjat biztosított számára. Elvonulva, lelkében megnyugodva, hogy élete nagy célját elérte, élt szülőfaluja szegény házában. így kellett tengődnie, pedig ő egymaga többet használt az emberiség kultúrájának, mint az a százmilliós nép együttvéve sem, mely a mai lángözönt rázúdította a világra, az orosz nép. Jól esik megpihenni gyönyörű életénél ma, amikor azt kell látnunk, hogy olyan kulturnép, mint a francia, a gloire népe, össze ölelkezik a kancsuka népével. Jól esik, ma a kultúra válságos óráiban, mikor az a francia nép, melynek Napóleonja mondotta azt, hogy vakard meg Ezek az esetek, a naponkénti szóval történő bántalmazások és a hatóság komoly intelme is szigorúan parancsolták, hogy lábunkat a városba be ne tegyük. S bár vezetőségünk kérésére mindnyájan megígértük, hogy este a szállót el nem hagyjuk, 6-án este legjobb akaratunk mellett néhányan mégis úgy belekerültünk a bajba, hogy azt hittem, hogy agyonütnek. Az eset különben híven jellemzi a franciák németgyűlöletét. Lourdba érkezésünk második napján szállónk előtt álldogáltunk, midőn egy feltűnő külsejű zarándok lép elénk és tiszta, szép magyarsággal üdvözöl bennünket. Alig néztem bele nagy, kék szemébe, rögtön kutatni kezdtem emlékemben, hol láttam én ezt az arcot. — Hogy hívják ? — kérdeztem. — Szentpáli Jusztin. Ilyen névre nem emlékeztem. — Mindig igy hívták ? — vallatom. — Nem, ez magyarosított név, azelőtt Janecznek hívtak. — Hisz akkor ön az én osztálytársam, együtt jártuk a gimnázium első három osztályát Esztergomban. Hamarosan felújítjuk a múlt kedves emlékeit. Látom őt, a tejarcu szép fiút cifra testőri öltözetében, a mint a gimnáziumban egy pápai ün-
