Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 64. szám

1914. augusztus 9. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Lépőid Antal hercegprimási titkár volt, ki Őeminenciája megbízásából kijelentette, hogy a segítőakciónak Esztergomban olyannak kell lennie, hogy arról az egész egyházmegye példát vehessen. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a külső mun­kát könnyitsük meg a támasz nél­kül maradt szegénysorsú asszony­népnek azáltal, hogy gyermekeikre gondot viselünk. Meg kell nyitni te­hát a napközi otthonokat, melyek­ben necsak a szokásos tanidő alatt, hanem kora reggeltől késő estig fog­lalkoztassák a kis gyermekeket, akik közben élelmezést is kapjanak. Sür­gősen meg kell nyitni a népkonyhát is, ahol az arra szorultak az egesz háborús idő alatt élelmezésben ré­szesülhessenek. E célra a gyűjtést haladéktalanul meg kall indítani: ke­rülni kell azonban, hogy a nélkülö­zők — pillanatnyi szükség esetét le­számítva, — állandóan pénzsegély­ben részesüljenek. Ezáltal csak do­logkerülésre, koldulásra adnánk al­kalmat, amit e mozgalommal nem szabad elősegítenünk. Meszleny Pál főispán és Bleszl Ferenc felszólalása után, kik azt fej­tegették, hogy ezen, most megindult mozgalom olvadjon bele az ilyen cél­lal vasárnap meginduló hatósági ak­cióba, Vimmer Imre polgármester ki­jelentette, hogy a város a legszük­ségesebbekről már gondoskodott s igy ezen mozgalom sürgőssége már nem oly égető, hogy alaposabb meg­fontolással ne lehetne róla tanácskozni. A város tanácsa szerdán délelőtt meg­alakította az öttagú „bíráló bizottsá­got“ Rothnágel Ferenc gazd. taná­csos elnökletével, mely azt van hi­vatva megállapítani, hogy ki van rá­szorulva a segélyezésre, ki nem ? A segélyre szorulók összeírása is már a hét eleje óta folyamatban van s a tanács a pillanatnyi segélyezésekre is, — a közgyűlés utólagos jóváha­gyása reményében — már felvett nagyobb összeget, mely az időköz­ben beérkezett adományokkal együtt elég arra, hogy az első napok nyo­mora enyhittessék. A polgármester tudomására hozta az értekezletnek, hogy a társadalom bevonására vasár­nap d. e. 11 órára a főispán úrral együttesen gyűlést hiv egybe, mely­nek meghívóját fel is mutatta. Itt minden módozatot nyíltan meg lehet tárgyalni s biztosítja a megjelenteket, hogy az igy meginduló akció tüze­tesen csakis esztergomi lesz, mert a megyére vonatkozólag a főispán ur intézkedik. Dr. Pécsi Gusztáv utal arra, hogy törvényes intézkedés áll fenn a hadba vonulók családtagjainak segélyezésé­ről. A társadalom nem is volna képes mind eltartani azokat, akik háborús időben támasz nélkül maradtak s ezért szükséges, sőt nélki lözhetetlen a hatóságok közreműködése. A tár­sadalom csak pótolja, erősebbé teheti az államnak ez irányú és kötelesség­szerű tevékenységét. A jelenleg nehéz viszonyok között élő, támasz nélkül maradt családokat értesíteni kell arról, hogy az állam is segít rajtuk és nem lesznek kitéve később nélkülözések­nek. Magyary László a segélyt sür­gősnek tartja. Példákat említ, hogy micsoda nyomor ütött be némely házba a kenyérkereső elvitelével. Az ipartestület a múlt farsangon a sze- génysorsu iparosok segélyezésére gyűjtött összeget már csaknem kiosz­totta és egészében arra a célra for­dította, hogy ilyen szegény iparos­családokat az első háborús napok nélkülözésein átsegítse. (Éljenzés!) A segítség és intézkedés igenis na­gyon sürgős. Dr. Lépőid Antal örömmel veszi tudomásul a polgármester által mon­dottakat és szívesen csatlakozik a hivatalos akcióhoz, melynek vasár­napi értekezletére Őeminenciája meg­jelenését is kilátásba helyezi. Mielőtt azonban a hivatalos akció megindulna, addig is tenni kell valamit; igy a népkonyhát már mindjárt holnap meg kellene nyitni. Bleszl Ferenc 100 K-t azonnal felajánl a népkonyhának. (Éljenzés.) Számord Ignác óvónőképző int. igazgató közli, hogy a népkonyha dolgában már eljárt és a szegény­ház nővérei készségesen vállalták a munkát a készkiadások megtérítése ellenében. (Éljenzés.) Eljárt a napközi otthonok ügyében is. Ezek egyelőre a Sz. Anna-zárdában es a szentgyörgy- mezői árvaházban lennének egyelőre, 150 gyermek részére. A nővérek szí­vesen vállalták azt is, hogy felváltva foglalkoznak a gyermekekkel reggeli 5 órától kezdve egész estig, mig csak értük nem jönnek. Fiuk 2—7 éves korig, leánygyermekek 10 éves korukig is felvétetnek a napközi ott­honokba. Ez már biztos megállapo­dás, amit az értekezletnek csak tudo­másul kell vennie. (Hosszas és lelkes éljenzés !) Brühl József prelatus-kanonok a népkonyha és a napközi otthonok cél­jaira a főkáptalan részéről, a Szilányi- féle alapból azonnal kiutalhat 5700 koronát, melyet már holnap fel lehet venni. Szegedy Ancy az Esztergomi Ha­jós Egyesület tennisz társaságának nevében 200 koronát ajánl fel e célra, mely összeget az értekezlet felkérése folytán Bleszl Ferenc veszi át. Dvihally Géza a tüntető ifjúság zászló-alapjából a nála felmaradt 10 koronát, dr. Machovich Gyula prel.- kanonok pedig 200 koronát ad át erre Bleszl Ferencnek nagy és lelkes ováció közben. A felemelő példák másokat is adakozásra késztetnek és csakhamar tekintélyes összeg gyűlt egybe a ne­mes célra ezen értekezlet folyomá- nyakép. Farkas Elek a visszaélések elke­rülése végett indítványozza, hogy a népkonyha minden egyes élvezője csakis a megalakított városi „bíráló bizottság“ igázolványának előmuta- tása mellett részesülhessen a jótéte­ményben. Dr. Aldori Mór kir. tan. szintén a városi tanács azon elhatározásának jelentőségét méltatja, mely a pilla­natnyi segélyezést beállította s igy lehetővé tette, hogy az ügyről na­gyobb körültekintéssel tárgyalhassunk és a kellő előkészületet megtehessük. Dr. Rajner Lajos püspök az ér­tekezlet eredményeképen kimondja, hogy a megjelentek a hatóság ez- irányu intézkedéseinek készséggel segítségére lesznek és a hatóság ak­ciójába ezen akció beleolvad. Ki­mondja továbbá, hogy a napközi otthont mielőbb megnyitják s ab­ban a gyermekek élelmezésben is részesülnek, — a népkonyha pedig szombaton nyílik meg azok részére, akik addig a hatóságtól nyert igazol­vánnyal jelentkeznek. Végül Vimmer Imre polgármester kérte fel a jelenlevőket, hogy a va­sárnapi gyűlésre minden külön meg­hívás nélkül szíveskedjenek megje­lenni, mert a falragaszokon kívül másféle meghívót nem bocsájt ki a hatóság. Riporter. A szerb hadi szintér. A monarchia múlt hó 28-án kelt hadüzenete után Szerbia ellenséges terrénumnak számit. Az események, amelyeket eddig diplomáciai közbe­lépések hátráltatták, most már gyors egymásutánban fognak bekövetkezni. Mihelyt a mozgósítás legapróbb rész­letei is befejeződnek, a hadsereg a legnagyobb lelkesedéssel, az igaz ügyért harcoló s a haza üdvét elke­rülhetetlenül kívánó legmélyebb meg­győződéssel indul a harctérre. Most látszik meg, hogy a hadseregünk mi­lyen nagyszerűen van szituálva és milyen könnyű szerrel, simán hajtja végre és fejezi be a mozgósitást. A tökéletességnek példaképét mutatja ez a hadsereg, amely felszerelésben és felfegyverkezésben a képzelhető legideálisabb s amely az utolsó köz­embertől fel a legmagasabb rangú tábornokig egy egységes érzésben, a győzelem eszméjében indul harcolni a nemzet, a monarchia ügyéért. Mihelyt a hadseregünk átlépi a Dunát, az ellenség földjére ér, A ha­tár átlépésekor bizonyára kisebb üt­közetek lesznek, azonban a döntő fontosságú harcok Szerbia belsejében fognak lefolyni. Most miután min­denkit érdekelhet Szerbia földje, áll­jon itt rövid geográfiái áttekintése az ellenséges földnek. Szerbiát egy erősen elkarsztoso- dott középhegység borítja, melyet a Morava-folyó két részre oszt: keleti és nyugati Szerbiára. Ez a központi fekvésű jól művelt és gazdag Morava völgye a főforgalmi ere az országnak. Nyugati Szerbia erősen erdős és csak kevéssé elkarsztosodott, 700— 1500 méter magas középhegységgel, hegyvidéki jelleggel bir ; hellyel-köz- zel sziklás, keskeny, mély völgyekkel, meredek hegyoldalakkal, melyek igen nehezen járható, sűrű erdőkkel van­nak borítva, kevés úttal és lakossal. Úgy az áttekintés, mint a tájékozás igen nehéz itt. A hegyvidék észak felé gyors átmenettel elveszti ezt a jellegét s a Duna és Száva folyókig, mint alacsony- és közép-dombvidék jelölhető meg; a Száva- és Drina- szögletben az igen termékeny, jól művelt és sűrűn lakott Matva és ettől keletre a Kolubár mély föld terül el. Általában az a terület, melyet a Duna, Száva és Drina egyfelől, to­vábbá a Golubac, Despotovac, Sv. Pelka és Morava összefolyása, Kra- gujevac, Topola, Slovac és Lesnica határol, gazdag, sűrűn lakott (72 la­kos négyszögkilométerenkint), min­denféle természeti és sok ipád ter­mékkel és száraz időben jói járható utakkal bir s igen jó hadműveleti terület. Az áttekintést azonban a szá­mos erdő-, szőlő- és tengeriföldek igen megnehezítik. A Morava völgye a legsűrűbben lakott és a legjobban művelt része Szerbiának. Központias fekvése, mely az egész országon keresztül húzódik, valamint a fő közlekedési vonalak, melyek benne vezetnek — egy vasút, három országút — végül több neve­zetes város, mint vidéki központ — mindez mutatja ennek a völgynek nagy fontosságát. Maga a Morava- folyó, Nistől 140—230 m. szélesség­ben, kisebb, de sűrű kanyarodások után, Temes-Kubinnal szemben öm­lik a Dunába. Elhanyagolt medencéje folytán nagyobb hajókkal nem hajóz­ható, nedves időjárásban mindkét partja mentén meglehetős szélesség­ben elmocsarasodik s igy tekintélyes akadály. Kelet-Szerbiában délre a Morava és Niseva között 1400 —1900 méter magas alpesi, illetve középhegység van, Nisavától Zajczárig pedig egy 1600—1900 m. magas alpesi hegység terül el; mindkét vidék erősen erdős, nehezen járható és gyér lakosság­gal bir. Egész Szerbiának agyagos talaja van, mely rövid nyári záporeső után is a járhatóságot igen megnehezíti, éppen ezért ott csak könnyű kétke­rekű talyigákat használnak teherhor­dásra. Éghajlati és egészségügyi viszo­nyok : a kiima teljesen szárazföldi jelleggel bir, hirtelen hősülyedéssel és emelkedéssel. A nyár rendszerint száraz és különösen északon igen forró nappalokkal. A hegyek vízsze­gények. A síkságokon és völgyekben sok a mocsaras terület, aminek folytán veszedelmes a váltóláz, mely nehéz lefolyású. Sűrűn előforduló betegség még a lélekzési és emésztési zavar. Közlekedési viszonyok: Fővonala a Belgrád—Nis—Vranje-vasut, mely­ből elágazás van Pirot, Szemendria és Kragujevac felé, valamennyi egy­vágányú, normális távközzel, jó kar­ban és a viszonyoknak megfelelő tel­jesítőképességgel. A Moravián és Nisaván át több vas- és fahíd van, Belgrádtól délre három nagyobb alagút. Az utak, melyek a hegységekbe vezetnek, erős emelkedéssel és éles szerpentinákkal, gyenge alépítmények­kel vannak ellátva. Az állami utak körülbelül olyanok, mint a mieink.

Next

/
Oldalképek
Tartalom