Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 64. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 64. szám. Vasárnap, augusztus 9. FOLlTIKRIés TfíRSfíDfíLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMŰNKATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A nagy leszámolás. Amit a mélyebben gondolkodó elmék rég óta előre láttak; amitől az emberi kultúra csendes munkásai, épitői régtől fogva tartottak; amit évtizedeken át különféle nevű békekonferenciákkal igyekeztek jóakaratú lelkek leplezgetni s minél mesz- szebbre tolni: hirtelenül, váratlanul következett el — a nagy leszámolás, Európa népeinek véres leszámolása. Fájdalmasan érinthetne bennünket, hogy a kezdő lépést mi tettük meg benne; de lelkiismeretünk nem vádol e lépésért, mert egyrészt hosszú s kínos türelmi próba után tettük meg, másrészt igazában a jogos megtorlás indulata ragadott magával bennünket. Egyébként is tiszta sor, hogy a nagy leszámolás előbb vagy utóbb, de a mi kezdésünk nélkül is bekö- otetkezett volna; s talán az európai kultúrának nagyobb veszedelmével, mint ezúttal. A szerbek ellen indított megtorló hadjárat csak közvetlen és külső, nem pedig mélyebb s igazi oka az európai nagy leszámolásnak. A tulajdonképpeni okok a fékezhetetlen hatalmi vágy, a gyűlöletes bosszú, meg a nemtelen irigység. Az orosz határtalan terjeszkedési vágya, melyet Ázsiában a japánok megbénítottak, s amelyet ugyanott az angolok is erősen korlátoznak, újabban majdnem teljesen a Földközi tenger felé irányul s a balkáni orthodox népekben látja biztos eszközeit célja elérésére. A franciák bosz- szúérzése a németek ellen Sze- dánért és Elszászért lobogó lánggal ég s mielőbbi kielégítést keres. Az angol meg egyre leplezetlenebb irigységgel néz ugyancsak a hatalmasan fejlődő német birodalomra, melytől tengeri fensőbbségét félti. A nagy leszámolás tehát voltaképen nem érettünk és velünk, hanem a németséggel történik az oroszok, franciák és angolok részéről, kik egyértelműen a német birodalomban látják telhetetlen hatalmi vágyuknak fő-fő akadályát. Ám, ha mi kisebb szerepet játszunk is az európai hegemóniáért való háborúban, azért részvételünk korántsem mellékes, pusztán kisegítő szerep benne. {Monarchiánkra nézve ugyanis ez a háború jóval több, mint jogos bosszúállás dolga ! Jóval több, mint a szövetséges társ becsületbeli dolga ! Reánk nézve egyenesen életkérdés, mely határoz jelenünkről s jö- vőnkről egyaránt! Reánk nézve sokkal inkább fontos, mint a német birodalomra nézve, hogy az oroszok délfelé való hatalmi terjeszkedésének határ szabassék. Bennünket érdekel leginkább, hogy az oroszoknak döntő szavuk legyen-e a balkáni kérdés megoldásában, vagy sem ; hogy a délszláv népek főprotektoraiul szerepelhessenek-e vagy sem. Szóval elsősorban Ausztria-Ma- gyarországra nézve életbevágó: erősödjék-e az orosz hatalom, vagy sem. Nyilvánvaló tehát, hogy nekünk nemcsupán a szövetséges társ hűségével, hanem egyszers mind önnön életünkért és hatalmunkért is minden erőnkkel a három oldalról szorongatott németség oldalán kell küzdenünk. Ha győz a németség, a mi jövőnk is biztosítva van ; ha vereség éri, mi is érezni fogjuk csapá„Esztei^om és Vidéke“ teája. Gyertyavilágnál. Irta : Gécsy Ede. Gyertyavilágnál, bús éjszakán Nézem a képed, bájos arám. Rajt’ epedőn egy csók tüze ég .. . Jössz ide édes, jössz ide még . .. Gyertyavilágnál, fönn egyedül - Szivemen édes fájdalom ül, Lelkemen órák emléke ég... Jössz ide édes, jössz ide még . . . Messze keletről hajnali pir Ablakomon bé sugara sir. Gyertyavilág és kórszivem ég ... Jössz ide édes, jössz ide még . . . Lurdi emlékek. Irta : dr. Körösy László. I. Ha igaz, hogy minden ut Rómába vezet, az is igaz, hogy ma sokféle ut vezérel Lurdba. Mi a bécsi—innsbrucki—zürichi— genfi—lyoni — cettei és toulousi irányt követtük Lourdesba. Így is körülbelül kétezer kilométernyi utat tettünk meg gyorsvonaton. Első állomásunkon, Nagymaroson, azonban szilaj zivatar fogadott, mely Bécsben azután esőformában kisért minket. Szerencsére mindenütt akadt valami kellemes utitárs, aki a barátságtalan időjárást barátságos csevegésével feledtette. így történt, hogy egy jóképű alsóausztriai gazda, aki Bécsben szállott föl, udvariasan bemutatkozott és már eleve figyelmeztetett St. Pölten és Melk után a Duna balpartján uralkodó Arststetten várkastélyra. Szomorú szívvel tekintettünk Ferenc Ferdinánd trónörökösünk és fenséges neje megrendítő kriptájára. A régi, csöndes kastély most a világhírű tragédia gyászos emlékévé változott. A Zell am See festői tava már megkezdte a mesebeli tündéri tó országok sorozatát. Az arlbergi alagút tizenkét kilométernyi zordságát pedig megrövidítette száguldó gyorsvonatunk. így érkeztünk az elázott, kedves Salzburgba tizennyolc órai szakadatlan utazással. Uj utasok szállottak föl. A rohanó kilométerek után elhagytuk a nyájas Innsbruckot és a vidám Tirolt, mikor Buchsban már komor svájci vámőrök fogadtak. Az első óriási stáció után végtelenül jólesett a német Svájc kedélyes Zürich fővárosában, a Schöpfte Gasthausban megpihennünk. Másnap kora reggel pedig üdülten gyönyörködtünk a svájci panorámákban. A kényelmes és tiszta svájci vonatok a legfölségesebb látványosságok kalauzai. Nagyszerű bércek völgyében mosolygó tavak partján robogtunk. Az alpesek meredek viaduktjairól szédítő arányú tájképek siklottak el alattunk. Minden alagút másfajta látványossággal lepett meg. A zürichi tóról tökéletes áttekintést nyertünk. A meredek havasokról zuhanó patakokból keletkezik ugyanis a Waldensee, mely üde vizével az óriási zürichi tavat itatja. A remek zürichi tó pedig azután másutt a Rajnába ömlik. Délután már nem a természeti szépségekben, hanem Svájc serény iparában és szorgalmas gyárüzemeiben gyönyörködtünk. Bernben épen országos gazdasági és kereskedelmi kiállítás vonzott sok száz utast. Errefelé a gyárak is tetszetősek. Virág disziti a szorgalom méhkasait. Nemsokára a francia Svájcba érkeztünk Chateau St. Denisnél, ahol mindenki áhítattal merengett a középkori vár regényességén. Genf (franciául Geneve, Zsönév) már tökéletesen francia. Sőt erősen köztársasági szellemű. A hotel Suisse- ben pihentünk második nagy uttör- lesztésünk után, ahol a jubiláris ünnepségben gyönyörködtünk. Katonai zenekar nyitotta meg a fölvonulást. Néhány vitéz a száz év előtti hadi viseletben követte a zászlót. Azután néhány száz nemzetőr polgári ruhában, vállán fegyverrel vonult el daliásán a Rue de Montblanc felé. A genfi nők tömérdek virágot hintettek hőseikre. Az összes villamos kocsik, hintók és gépkocsik türelmesen vesztegeltek, mig a nemzeti ünneplés be nem fejeződött. Csak tömérdek fecske keringett a levegőben. Másnap már Franciaország hires kereskedő városában, a forgalmas és élénk Lyon ban pihentünk ki néhány száz kilométert a hotel de Bordeaux- ban. Itt fölséges bordói borral kínáltak. Véletlenül itt is kiállítást rendeztek, ami a vasúti forgalmat rendkívül fokozta. Ekkor útközben megismerkedtünk egy bordói hirlapiróval, aki végtelen szeretetreméltósággal magyarázta remek vidéke nevezetességeit. Egy mar-
