Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 1. szám

1914. január 1. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 nyoknál keresik a boldogságot s ha megnősültek ? az ilyen zsúrnősülés után csak zsúr élet, majd zsúrneve- lés következhetik s ez — ez dege- nerál minket; de nemcsak a férfiakat, a nőket is ! Nő ! Micsoda fogalom volt ez a múltban ? A régiek leborul­tak előtte, a görögök és a rómaiak imádták őket, magas piedesztálra állították, feltekintettek hozzájuk s az anya még szentebb fogalom volt. — Ma ? Ma hová lett a nő ? Mi lett a nőből ? Hová állítjuk őket ? s ma a férfiak többsége előtt csak annyival bir értékkel a nő, hogy mennyi ho­zományt hoz a házhoz! A nő ma szabad préda, akit az utcán meg­szólítani virtus ; utána hangos meg­jegyzést tenni, szellemesség. Tiszte­let azon kivételeknek, akik nem szá­míthatók ide, bizony nagy többség­ben gyarló emberek vagyunk, akik fölött a tisztultabb gondolkozásuak csak sajnálkozhatnak. Becsüljük meg a nőt, emeljük vissza őt régi helyére, a magas piedesztálra, hogy kézzel ne is érhessük el s hiszem, hogy akkor lesz egy édes „hazá“nk, egy meghitt „otthon“ unk s egy meleg, boldog „családi tűzhely “-ünk. Violetta. (Kedves olvasóinkhoz! Mielőtt lapunk harminchatom dik évfolyamának küszöbét átlép­nék, előbb bizalmasan és nyájasan beszólunk minden jóbarátunk küszö­bén, hogy maradjon meg hűségesen előfizetőnknek, sőt legyen illetékes és lelkes terjesztőnk. Mert kedves olvasónk jóval több van, mint kedves előfizetőnk, bz nem árt ugyan népszerűségünknek, de nem sokat használ megerősödésünk­nek. fia csak minden tizedik buzgó olvasónk arra iparkodnék, hogy oda­haza is élvezhesse családi köre la­punkat, akkor valóban új korszak virradna reánk. Minden előfizetőnk illetékes véle­ményt mondani lapunk szellemi ér­tékéről. És minden rendes olvasónk meggyőződhetett arról, hogy lapunk a kor szellemében halad és fejlődik. Irodalmi és esztétikai Ízlés a mi lapunk kormánya. Az élet tengerén nem ingadozunk bizonytalanságban, mert erős kezekben van vezetése és így a közöny zátonyán sohasem fo­gunk fönnakadni. Eddigi következetes pro gram­munkhoz híven, irányítani óhajtjuk ezentúl is az eseményeket és igaz= ságosan kifejezni a közérdek közvéleményét, sőt hűségesen ve­zetni ott, ahol tétovázó a tájéko­zódás. Arról is meggyőződhettek kedves olvasóink, hogy önzetlen lelkesedés­sel teljesítjük kötelességeinket. Ugyan­ilyen lelkesedéssel állítja ki lapunkat buzgó kiadónk, aki több évtizedes szakértelmével, mintaszerű formá­ban nyújtja át lapunkat a nagykö­zönségnek. fia pedig ilyen eszményi lelke­sedéssel és egyetértéssel dolgozik la- Diink szerkesztősége és kiadóhivatala, akkor valóban méltán lelkesedést vár­hatunk városunk és megyénk művelt közönségétől is, mert csakis az ő érdekeiket szolgáljuk. Nem hiú kérkedéssel, de férfias önérzettel merjük hirdetni, hogy la­punk harminchatodik évfolyamá­nak is teljes függetlenség és válasz­tékosság marad kipróbált alapköve. Aki rokonszenvéie méltatta la­punkat, az lelkesítse ismerőseit, hogy előfizetőink táborába lépjen. Hiszen nyilvánvaló igazság, hogy mennél több előfizetőnk van, annál jobb és szebb lapot teremthetünk. Aki tehát a haladás hive és azt óhajtja, hogy a fejlődés törvényei szerint a jónál még jobbat kaphasson, az gyarapítsa jóindulatával és lelkesedésével la­punk törzsfönntartóinak számát. Min­den ajánlat olyan jótékony hatású, mint a teremtő erejű enerzsia. A jövőben is legnemesebb célunk az egész művelt közönség rokonszen- vének megérdemlése és megtartása. Minden előfizetőnk a mi szellemi családunk benső tagja és így föl van jogosítva arra, hogy a közér­dekű kérdésekhez, jólelkiismerete sze­rint, hozzászólhat. Valóban eszményi helyzetbe jut­nánk, ha minden községünkben leg­alább is csak egy lelkes és agilis barátunk volna, mert akkor meggyö­keresednék lapunk nemcsak a városi kultúra humuszában, hanem elhagya­tott vidékünk termőföldjén is, ahol nemsokára virágozhatnék, sőt gyü­mölcsöznék a közjóiét. Szintén emeli lapunk önérzetét, hogy saját erőnkből élünk. Ezt az erőt ideális szolgálatkészség fokozza. Minden közleményünk irodalmi szín­vonalon áll. Minden bírálatunk az igazság vértezetében jelenik meg. Nem alacsonyodunk le sohasem a személyeskedés ingoványába. Ellenfe­leinket nem tartjuk ádáz ellensé­geinknek. Féktelen indulat, korlátlan szenvedély, sötét elfogultság ki van rekesztve hasábjainkról. Önállóságunkat bizonyítja, hogy a közjó érdekében kritika szolgála­tába kell szegődnünk. Nélkülözhetlen faktor ma a higgadt felfogású, az önzetlen forrású, a nemes szándékú és elfogulatlan birálcit. Ez pótolhatat­lan regulatora minden modern fejlő­désnek. Tegyünk azonban éles meg­különböztetést a jogosult kritikus és az élősdi kritikaszter között. Ma már minden művelt család visszatérülő adójának tekinti, ha ked­velt lapjára előfizet, amely állandó gyönyörködtetője, hűséges szórakoz­tatója és szellemes felvilágosítója. Midőn mindezen kötelező nyilat­kozatot közöljük, ismételten hangoz­tatjuk, hogy lapunk Esztergom és vidéke anyagi és szellemi érdekeinek szószólója első sorban. Minden ere­deti cikkünk, sőt minden saját so­runk városunk és vidékünk szerete- tétés javát szolgálja. Még a kellemet­len, az elkerülhetetlen kritika is a jóindulat tiszta forrásából fakad ná­lunk, épen azért még ellenségeink sem vádolhatnak jogtalansággal és igazságtalansággal sohasem. Támogassanak tehát azok is min­ket, akik Esztergom és Vidéke jobb sorsával kapcsolják össze a mi la­punk iobb sorsát. „Esztergom és Vidéke“ szerkesztősége. Ajándék előfizetőinknek! Mindazon t. előfizetőinknek, kik előfizetésüket 1914. évié meg, hosszabbítják, továbbá azoknak, kik új előfizetőkul jelentkeznek, ingyen és bérmentve adjuk aján dékul az 1914. évi Esztergomi Sz. István Naptár-t, ha előfizetésük eszközlésekor ezen igéretilnkre hivatkoznak■ A kiadóhivatal. *♦- -*+- -♦ Olvasóinkhoz! Kérjük t. olvasóinkat, kiknek előfizetésük lejárt, vagy kik hát­ralékban vannak, hogy az ese­dékes összeget sürgősen bekül­deni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Kiváló tisztelettel „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatala. HÍREK. Boldog újévei. Ne kívánjunk, de teremtsünk Igaz boldog újévet ! A teremtő napsugártól Föltámad a kikelet Az ujesztendőben. A haladás századában Elavul a kivánat, Mert, őszinte akaratból Áldást hajtó tett fakad Az ujesztendőben. Hogyha a jót, az igazat És a szépet akarjuk, Akkor tettel teremtsük meg És ne szóval kívánjuk óz ujesztendőben. Legyen kezünk baráti kéz, Legyen minden szónk igaz S akkor jutalomkép több lesz Zord telünknél szép tavasz Az ujesztendőben. Szeretetünk bokrétája Tövist soha ne rejtsen, A hol a szó szívből fakad, Ottan álnokság nincsen Az ujesztendőben. Becsüljük a becsületest, Szeressük az igazat, Segítsünk a szegényeken S reánk üdvösség fakad Az ujesztendőben. Ne kívánjunk de teremtsünk Igaz boldog újévet 1 A teremtő napsugártól Föltámad a kikelet Az ujesztendőben. Dr. Kőrösy László Boldog újévet kívá­nunk kedves előfizetőink­nek, munkatársainknak és minden olvasónknak! A szerkesztőség és kiadóhivatal. A hercegprímás, mint már jelez­tük, vasárnap Budapestre utazott és hétfőn résztvett a főrendiház ülésén, hol nagyhatású beszédet is mondott. A fővárosból szerdán érkezett haza Esztergomba, hogy a Szilveszter-esti hálaadó ájtatosságon szeretett szék­városának hithű népével egyetemben ő is résztvehessen a bazilikában. Az önkormányzat nagy­rabecsülése. E lap hasábjain talán túlon túl engedünk teret, az önkormányzati élet kivaló fontossága hangoztatásának. Kü­lönösen szívesen tesszük ezt most, amidőn az állami köz­igazgatás úgy a törvényható­sági, mint a városi önkormány­zati életet elhomályosítja s a midőn bizonyos aggódással fé­lünk az eddig is megnyirbált önkormányzati élet megszünte­tésétől. Álláspontunk még saját önkormányzatunkban is kevés visszhangra talál. Épen ez ok­ból különös súlyt kell helyez­nünk K. Kovács Gyula egye­temi rektornak azon szavaira, a melyeket az őt üdvözlő dr. Perényi Kálmán alispánhoz in­tézett. Nagy örömére szolgál úgymond, a vármegye es a vá­ros vezető személyeinek, dok­torainak üdvözlése, mert ebben a történelmi jelentőségű vár­megyei és városi autonómia tiszteletének megnyilatkozását látja a szintén autonom egye­temmel szemben. Az önkor­mányzat hódolatát, mely annál értékesebb, mert a magyar ön- kormányzatot kell, hogy bizo­nyos nemesség, büszkeség rá- tartóság jellemezze. Kiragadjuk e mondatot e jeles történész és egyházjogász beszédéből. Őrizzük meg híven a törté­nelmi tradíciókat, azt a büsz­keséget és nemességet, a melyet saját ügyeink önálló független intézése magával hoz, mert ez az autonómia s annak egész­séges fentartása a közszabad­ságunk s az alkotmányosságunk legnagyobb biztosítéka. Önkor­mányzati életünk fokozott nagy­rabecsülését merítjük a tudo­mány egyetem méltóságos Rek­torának K. Kovács Gyulának szavaiból. A polgármester üdvözlése. Adorján János, Áldori Mór dr., Bleszl Ferenc, Etter Ödön, Fehér Gyula dr., Grósz Ferenc, Horvát Mihály, Kiffer Mihály, Mátéffy Viktor, Ma- gyary László, Mitter János, Perényi Kálmán dr., Rudolf István, Tóth János, és Török József városi kép­viselők aláírásával a következő fel­hívás küldetett szét a város képvi­selőihez ; „Rendszerint az évforduló szokott kedves alkalmat szolgáltatni ahoz, hogy az emberek egymás iránt érzett érzelmeiket kicseréljék és kölcsönös tiszteletüknek és szere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom