Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 60. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. julius 26. magyar szivének egész hevével, szereti egyházát s hazáját, gyá- molitja a szegényeket; hogy hihetetlenül sokat dolgozott tollával s a kötelességtudás következetessége uralkodott egyéniségén. Nevével egykor majd ha felássák a magyar katholikus szépirodalom s papiműveltség vetését, érezni fogják, hogy a fejlődés alapját ő jelölte ki. Őrizzük azért Maszlaghy püspök jubiláris emlékét szivünk egész melegével minél tovább közöttünk. Szükségünk van erre. Mert ha minden ezüst lesz is Maszlaghy püspök körül, érdemkoszorúja zöld maradt s aranyvirágokkal tűzte tele a magyar papság történeti nagyságát. Keményfy K. Dániel. »♦»♦»♦• ♦» ♦» ♦» ♦» »» ♦» ♦» ♦» ♦» ♦ Maszlaghy Ferenc életrajza. Maszlaghy Xav. Ferenc 1839 november 24.-én született Budapesten. Theologiai tanulmányait az esztergomi szemináriumban végezte, mely után 1864 julius 26.-án áldozópappá szenteltetett. Mint ujmisés, először Karancsságra küldetett káplánnak, a következő évben azonban ugyanezen minőségben Muzslára került. 1866-ban „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Egy ifjú lánynak. Irta: Balázs József. Te ifjú vagy még, gyermeteg leányka: Te nem tudod még, a szív mit jelent — S már szállni vágynál egy olyan világba, Melyet eléd fest csalfa képzelet. — Te bimbó sem vagy s már is nyílni vágyói A Napot kéred, esdve, óh, csak azt . . . S felejted, hogy a Nap perzselve lángol . . . De megsiratnád a kora tavaszt ... I Kora tavasz — a pokol sötét képe. — Mert eljövend még az a szép idő, Amikor neked, igen — nyílnod kéne S te hervadsz már, mint őszi rózsatő. Azért ne vágyd hát a Nap lángsugárát — Vigyázz 1 — Megcsalnak: ábránd, álmodás — Mert úgy szabták meg a világ folyását: Kora nyílásra — kora hervadás. Blaha Lujza Esztergomban. Irta : dr. Körösy László. II. Az Esztergomi Kör hívta meg a nagy művésznőt Esztergomba 1880 szept. 28-ára. Mi volt ez a kör? 1878-ban alakult Budapesten. Védnöke : Szilágyi Dezső egyetemi tanár. Alapitó tagok: Simor János hercegprímás, Mayer István püspök, Kántz Lázár püspök, Lollok József, Somogyi Károly kanonokok és Palkovics Károly polgármester. Az Esztergomi Kör elnöke: Kő- rösy László, titkára : Klauzál Gábor, mint nevelő, gróf Pálffy Mór udvarába került Pozsonyba, hol egyúttal mint a főgimnázium hittanára és mint akadémiai hitszónok működött. 1871- ben az esztergomi szemináriumhoz neveztetett ki tanárnak, 1874-ben pedig érseki levéltáros és ceremoná- riusi minőségben Simor János bíboros hercegprímás udvarába került. Simor igen szerette az élénk szellemű és sokoldalú papot, kinek munkái már akkor országszerte feltűnést keltettek. 1878- ban ő ment Simor bíboros oldalán Rómába a conclavéra, melynek eredménye XIII. Leó megválasztása Ion. Maszlaghy volt az első pap Magyarországon, aki az uj pápától a pápai kamarási címet elnyerte. A pápaválasztás lefolyásáról is ő irta a legelső és leghitelesebb tudósításokat a magyar sajtó számára. 1879- ben szentszéki jegyzővé lépett elő Simor aulájában. 1882. év nagy változást jelent Maszlaghy életében. Ekkor már mint országosan ismert és kedvelt kath. iró a megüresedett budavári plébá- nosi állásra s egyúttal a Szent Jobb őrévé neveztetett ki. Ugyanezen évben elnyerte a Budavári Szent Zsig- mondról nevezett c. prépostságot is. 1889-ben esztergomi kanonok, 1900-ban komáromi főesperes, valamint Oeminentiája, a hercegprímás káptalani szertartója és pápai prelá- tus, 1908-ban őrkanonok lett. Múlt évben, március 27.-én, érdemei elismeréséül dr. Csernoch János előterjesztésére almissai választott püspökké nevezte ki Őfelsége, amely kitüntetést nagyobbszabású adománnyal hálálta meg a bőkezűségéről ismert püspök. Maszlaghyt a román király a román koronarend középkeresztjével, Őfelsége a Ferenc József-rend közép- keresztjével tüntette ki, kisebb kitüntetései szintén számosak. Maszlaghy mint iró, a hetvenes és nyolcvanas évek kedvelt irodalmi férfia volt. Kedélyes színdarabjait, páros jeleneteit számos helyen játszották, útirajzaiban pedig nemcsak szines és vonzó leírásaival ragad meg, hanem bő teret szán a szórakoztató epizódoknak is, nem feledkezvén meg azonban az ötletes megjegyzésekről és a mély tanulságokat rejtő gondolatokról sem. Mint elbeszélő, kath. Íróink sorában még ma is számottevő helyen áll és termékenységre nézve igen kevés kath. szépirónk állítható mellé. A hetvenes és nyolcvanas években alig volt kath. szépirodalmi kiadvány, melyben ő egy vagy több köziemé» nyével ne szerepelt volna. Jeles tollát csak a legutóbbi évtizedekben tette le előrehaladott kora és betegeskedése miatt, irodalmunk nem kis kárára. Nevezetesebb művei: Schweizi képek. 1872. — Rajna vidékén. Úti vázlatok. 1874. — Dél-Franciaorszagból. Úti vázlatok. 1875. — Dürer Albert kisebb passiója. 1875. — Hardy Bernát Gáspár viaszművei. 1876. — Az esztergomi primási képtárban levő művek jegyzéke. 1879. — Római emlékeim. 1879. — Kisebb útirajzok 1879. - Elbeszélések. 1879. —- Újabb elbeszélések. 1880.—- Epigonok. Beszélyek. 1883. — Mai jellemek. Beszélyek. 1884. — Ezeken kívül számos kisebb-nagyob'o füzet és értekezés, cikk, tárca, színdarab jelent meg tőle különböző lapokban, folyóiratokban, évkönyvekben, igy pl. a Kőrösy-féle ,,Mulattató Zsebkönyvtár“-ban is. Mint műértő, maradandó emléket állított nevének a nagybecsű Simor- muzeum képtárának és az ezzel kapcsolatos metszet és kézirajz gyűjteménynek szakszerű katalogizálásával, rendezésével és ismertetésevei. Lakása szintén a legkiválóbb mesterek festményeivel, szobortervezetekkel és iparművészeti tárgyakkal ékes. Magángyűjteménye nem egy ritkaságot rejt magában, melyekért szakszerű értékeléssel nagy összegeket adott ki. Mint Mecénás, Maszlaghy követésre méltó módon pártolja a művészeket, különösen a festőket és szobrászokat s e tekintetben méltó tanítványa a nagy Simor prímásnak. Kiss György szobrászművész, kinek városunkban már annyi szép alkotása díszeleg, az ő közbenjárására nyert meg számos esztergomi megrendelést, melyek sikerült kivitele máris elismert nevet biztosított neki hazai művészeink sorában. Érdekében a bazilika előtti Máriaszobor létesítése után szakszerű polémiát is folytatott Fieber Henrikkel, a nagy egyházművészeti szakreferenssel, ki még legutóbbi művében is (Modern Művészet) megemlegeti a kapott orrot, jóllehet csaknem 10 év telt el már azóta. A közjótékonyság terén általánosan ismert Maszlaghy neve. Legutóbb fejedelmi adománnyal jaBlaháné zengő kacajjal ezt mondta: — Sohase mentegetőzzenek kérem. Hiszen igy akartam ! Kedden reggel tízkor kezdődött a próba. A művésznő kifogyhatatlan jókedvvel és buzgó odaadással délután fél kettőig forgolódott a műkedvelők és színészek közt. Völgyi Gyula ügyes rendező, Jónás Pali pedig ügyes kísérő volt. Ébéd után kérésünkre, hogy emléket hagyjon Esztergomban, szívesen átment velünk az aréna szomszédságában lakó Brodszky fényképészhez, ahol három fölvételt állott ki hősiesen. Azután Palkovics Károly polgármester családjához hajtattunk a művésznő óhajára. Palkovics Karoly, a valódi mágnás modorú ur, fölajánlotta neki vendégszobáit. Blaháné pedig ellenállhatatlan vidámságával ezt válaszolta: — Nevezzék kérem régi szokásomat szeszélyességnek, de már én következetes maradok hozzá. Blaháné végtelenül jól érezte magát a fenkölt műveltségű társaságban, ahonnan aztán némi pihenésre a vendéglőbe kívánkozott. Az előadás természetesen óriási érdeklődést keltett. A pénztárost valóságos ostromállapotban tartotta napok óta a közönség. Az összes jegyek (még pedig háromszoros áron) már mind elkeltek. Mégegyszer annyi hely kellett volna. Blaháné hatodfél órakor kocsizott a színházba. Ünnepi hangulatban helyezkedett el az ünneplő közönség, a város és a megye előkelősége. Az arena megtelt nemcsak remek hölgyekkel, hanem rengeteg virágillattal. Fölvonul a függöny. Az esztergomi műkedvelőket megtapsolja a közönség. Mikor azonban Blaháné jelent főjegyzője : Szabó Gyula, jegyzője : Szalay József, pénztárosa: Kelen Izidor, ellenőre : Lányi Adolár. Rendes tagok: Aradi József, Barta Tivadar, Boróczy Béla, Bauer Adolf, Doleschall János, Ekkert Antal, Ettenberger Lajos, Fáy Sándor, Feichtinger Győző, Fiedler Lajos, Forster Kálmán, Fedor Károly, Heimlich János, Janovecz Lajos, Kelen Izidor, Kollár Károly, Körösy László, Kubina József, Klauzál Gábor, Kreskó Lajos, Latky Albert, Lányi Adolár, Lőrinczy Kálmán, Martinkovich János, Márkly Géza, Maurovich Fábián, Nagy Alajos, Náthy Jenő, Pro- kopp Gyula, Sooky Béla, Schwan- nauer János Szabó Gyula, B. Szabó Mihály, Szalay József, Szaller Ferenc, Szemnecz Emil, Tergina Gyula, Varázséji Gusztáv, Wilheim Ármin, Wipplinger Ödön és Zsarnóczay László. Pártoló tagok: Avar Riedl Rezső, Bártfay Gézáné, Barta Andor, Csillag Antónia, Földváry Imre, Föld váry István, Feichtinger Ernő, Gunszt Irma, Horánszky Nándor, Hartlik Mihály, Hoffmann Teréz, Hunkár Irma, Hunkár Pál, Kleiszner Rezső, Kaan Etelka, Merényi Michaella és Vilma, Szabó Géza és Turcsányi Irén. Az Esztergomi Kör alapszabályai szerint az első cél a helybeli szegény egyetemi hallgatóinkat segíteni, másodsorban pedig városunk társadalmi életét föleleveniteni. Nagy eszmét kellett azonban megvalósítanunk, midőn a nemzet csaló gányát hívta meg körünk Esztergomba. A művésznő a bizottságnak megígérte, hogy szept. 28.-án megérkezik hozzánk. Lelkesen hozzáfogtunk az előkészítő rendezéshez. Öt nap előtt azonban a művésznő ezt a (most először publikált) levelet intézte Körünkhöz: „Igen Tisztelt Körösy Ur! Én már intézkedtem, még pedig úgy, hogy ismét megyek hétfőn és még aznap fellépek a Piros Bugyel- lárisban, minthogy kedden megint itthon kell lennem. De itt, kérem azzal ijesztgetnek engem, hogy ott arénában kell játszanom. Ezt nem tudom és nem is hiszem, mert akkor nagyon sajnálom, de le kell mondanom. Ilyen időkben én az arénában semmi szin alatt nem játszom, még a nagyon nagy forróságban is meggondolnám. Egy kis léghuzam tönkre tehetne. Erre mondom nem vállalkozom. Különben azt hiszem, ez csak beszéd. Nagyon kérem, tessék a vendéglőben számomra két szobát rendelni; de mindenesetre ott, mert sohasem szoktam máshová szállni. Ez már nálam bevett szokás. Ez az egy szeszélyem van és erről nem bírok leszokni és ez nekem sokkal kényelmesebb. Aztán arra is kérem, én végettem ne csináljanak maguknak semminemű alkalmatlanságot. Nem kell kérem nekem semmi fogadtatás. Elég az nekem, ha szívesen látnak. Kérem mielőbb válaszát. Üdvözli Blaháné. Budapest, 1880. szept. 23.“ Megnyugtató válasz után a művésznő azt sürgönyözte, hogy a hat órai hajóval érkezik. És épen öt órakor gyulladt ki a ferencesek külső épülete. Az összes lovak a rettentő tűz felé tartanak, így történt, hogy a hajóállomáson nem lehetett senki. A művésznő uno- kahugávál, a kedves Cserép Ida ur- leánnyal gyalogosan bevonult a Für dő-vendéglő felé, ahol hadisorban tisztelegtünk.
