Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 59. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. dús helyek éppenséggel nem nyújtják. De nyújtanak annyi kellemetlenséget és oly borsos heti számlákat, hogy ettől minden hazafias érzés ellenére meg kell szaladni. így van az, hogy mi a természetadta pazar gyönyörűségeink a magyar nemtörődés és üzleti tehetetlenség következtében a régi kis közönségnek maradnak, nem fejlődnek, vagy éppenséggel visszafejlődnek. Csak amit a természet pazar kézzel ad, az a vonzó, amit az ember fukar kézzel hozzá tapaszt, a fürdői árak merész csoportosításával, az csupa gyötrelem, méreg és kellemetlenkedés. Nagyrészben a mi klímánk is lehetetlenné teszi fürdőink kifejlesztését. Való igaz, hogy hat-nyolc heti szezonért nagy költségeket a vállalkozás nem bir el. Más a tenger melléke, ahol kevés időt leszámítva, egész esztendőre jut fürdőző közönség, itt aztán olyan tőke verseng minden szépnek jónak és kellemesnek elővarázsolására, hogy csoda. Ebben a helyzetben nagyon nehéz amellett kardoskodni, hogy annyiszor csalódott íürdőzőket újra a magyar tájak felkeresésére lelkesítsük. Hozzájárul még a divat is, a hiúsággal erősen vegyítve. Bizony pukkasztóbb dolog az, miatt sínylődött tehát a kóristanők karában. Völgyi György, a kitűnő bariton hangú énekes és daliás színész, ekkor még maga is fiatal ember volt. Felesége, a szoborszépségű színésznő, a kedvelt társulat sokoldalú primadonnája. Séta közben az igazgató Kölesiék szerény szobája előtt haladt, mikor egyszerre csak álmélkodva, meggyökeresedik a lába és gyönyörűséggel hallgatta a kis Lujza megható népdalait. Ilyen szépen senki sem énekelte akkor dalainkat. Völgyi György nem sokáig gondolkodott, hanem rögtön fölléptette a kóristanőt a Csikós-ban. Bandit maga Völgyi óhajtotta énekelni és játszani. Az esztergomi közönség azonban megütközéssel vette észre a színpadon, hogy egy kóristanő akar most egyszerre szerepelni. Ugyan mit tud ilyen tudatlan kardalosnő ? Kérdezték itt is, ott is; de mégis azért siettek a színházba, mert érdekes bukásra készültek. És mi történt ? Kölesi Lujza olyan fönségesen énekelt, hogy ilyesmit még sohasem hallott az aréna fabódéja. A meglepődött közönség eleinte tapsolni, azután éljenezni s végre tombolni kezdett elragadtatásában. Kölesi Lujza rejtett tehetsége tehát egyszerre csak tündökölni kezdett. Néhány nap múlva azonban Kölesi Lujza és anyja olyan titokzatosan eltűnt Esztergomból, hogy senki sem tudta, hová mentek. ha a téli zsúrokon a tanácsosné őnagysága eldicsekedhet vele, hogy ő Nordeneyban nyaralt, nem pedig Kajászo-Li-Lottyon. Azért a kérdést csak hagyjuk nyitva ; ki-ki oda megy, ahova a szive vágya vonza. Magára a társadalomra szociális szempontból az a jelentőséges, hogy mind több és több ember szabadul föl az egész évi robotos munka alól és áldozhat egészségének. Munkában elnyűtt szervezetét pihentetvén, életét meghosszabbítja, ezáltal családjának jobb sorsba helyezését munkálhatja. Jó, egészséges, erőt visszaadó nyaralást kívánunk olvasóinknak ! P. B. Az etikett. Az egész osztrák—magyar monarchiát alapjaiban megrendítette a serajevói merénylet és mint ilyen megrendülések mindig, ez a merénylet is felszínre vetett néhány olyan momentumot, amelyekből ennek a szerencsétlen kettős monarchiának sok bajára, e bajok okaira vonhatunk következtetéseket. A legszomorubb, legelkese- ritőbb a merénylet következményei, illetve a merényletet kisérő körülmények közül feltétlenül az udvari spanyol etikett mindeneket legázoló uralkodása és előtérbe tolódása volt. Ez az etikett, még soha sem látszott ennyire mindenekfelett állónak, ennyire mindenen, sziveken lelkeken uralkodónak, mint ebben az esetben, mikor azok, akikre alkalmazták, lelkűkben, gondolkodásukban, életükben és halálukban egyaránt egész különleges emberek voltak. De ma négy héttel a merénylet után már szinte lezár- hatnók a tragédia aktáit. Lezárhatnék, igen, ha az etikettnek ez a különös, hihetetlen és mondjuk meg, kissé felháborító uralma nem vetne fényt e monarchia népeinek minden bajára. De fényt vet, még pedig nagyon szomorú fényt és e fényben meglátjuk a mi sok bajunk egyik nagyon nagy, nagyon végzetes okát. Az etikett, a forma ez uralkodik az egész társadalmon, mindnyájunkon. Mindenütt formákhoz ragaszkodunk, egész életünk a formákkal való harcból, küzdelemből és viaskodás- ból áll. Ezek a formák — a különböző társadalmi osztályok formái akadályozzak meg, hogy bármilyen eszme, bármilyen terv valóban megvalósulást nyerjen. Minden akció beleakad valami formába; valami szabályba, mely azután huzza le a mélybe, a megvalósulhatatlanság mélyébe. Osztálytagozódásunk sem egyébb, mint a formák következménye, amelyekhez a legtöbb ember oly szigorúan ragaszkodik. Pedig azt legjobban tudta a kezdő művésznő és édes anyja. Hiszen folytonos nélkt'lözésben vergődtek, visz- szavonulfan éldegéltek dunaparti szerény szobácskájukban. Egyszerre csak valami Ockleitner nevű ifjú kereskedősegéd tisztelgett náluk először virággal, azután cukrászsüteménnyel. A fiatalember a Széchenyi- téri Spanraft kelmekereskedésében elég csinos fizetést kapott. Szülei sem voltak szegények. Mikor ékszerrel kedveskedett, Kölesiné nem kételkedett az udvarló becsületében. Spanraft azonban rajtakapta segédjét sikkasztáson. A szenttamási illetőségű fiatalember bűnügyét pedig a szigorú főszolgabíró kezelte. Mi, a Széchenyi-téri tiz éves elemistái nyomban észrevettük, hogy valami nagy baj van valahol, mert a főszolgabíró hivatalosan, két pandúrral kivonul a megyeházáról. Kíváncsiságból utánuk mentünk. A Szentta- mási-hegy oldalában épült emeletes kocsmába lépett be a főszolgabíró kíséretével. Ebben a sárga házban lakott Ockleitner szüleinél. Nemsokára nagy néptömeg verődött össze. Az emeletről egyszerre csak lehallatszott a vallatott segéd jajgatása. A nép pedig azt mesélte, hogy Ockleitner arany ékszert ajándékozott egy szinésznőnek, aki azonban értesülvén a sikkasztásról, azt azonnal átadta a szolgabiróságnak. A bűnös megbünhődött. Elvesztette becsületét, állását és szabadságát. Az ékszer visszakerült az aranyműveshez, az ára pedig Spanrafthoz. Természetesen Kölesüknek is meg kellett jelenniük a megyeházán. Habár teljesen kiderült ártatlanságuk, mégis csak kínosan hatott reájuk ez a rettentő és lesújtó kellemetlenség. Ezért tűntek el nyomtalanul Esztergomból. Kölesi Lujza ekkor azonban szerencsésen járt. Megismerkedett ugyanis Blaha Gyulá közös hadseregbeli karmesterrélfaki épen megvált szolgálatától és a hires debreceni színház karnagya lett. Blaha rögtön észrevette Kölesi Lujza fenomenális hangját és szívesen és alaposan tanította. Idővel annyira kiművelte a művésznő hangját, hogy nemsokára elsőrendű énekesnő vált belőle. Blaha Gyula pedig nemsokára feleségül vette a bájos Kölesi Lujzát. Ünnepelt művésznő volt már, midőn mellbeteg férje elhunyt. Bécsi vendégszereplésekor szerződést ajánlottak neki. De Blaháné nem óhajtott hazájától megválni. Az uj Népszínház dicsőségét főkép a nemzet csalogányának köszönhette. Páratlan művészettel énekelt és szerepelt népszínműveinkben. A magyar operettet szintén Blaháné teremtette meg. Innen, dicsősége otthonából érkezett azután vissza még egyszer Esztergomba vendégszereplésre. 1914. julius 23. A fővárosban a polgárság és a munkásság erősen demokratikus befolyása alatt a formák uralma már hanyatlóban van, de itt a vidéken még in floribus van a formák hatalma. Azt hisszük, nem is kell erről bővebben beszélnünk. Mindenki tudja, hogy egy-egy bál vagy bankett megrendezése, egy jótékonycélú előadás vagy estély beállítása milyen nehéz, mert vagy az egyik, vagy a másik uriasszonynak van valami kifogása valami ellen. Forma és etikett, ezen a kettőn alapul a mi egész társadalmi berendezkedésünk, ahelyett, hogy őszinte egyetértésen és bensőséges érzéseken alapulna társadalmi rendszerünk. Ezért nem vagyunk erősek, ezért nem tudunk egységes, határozott állást elfoglalni semmiféle kérdésben és — valljuk meg — ezért gyenge a mi egész monarchiánk. Etiketten egy államot felépíteni nem lehet. Az etikett külső váz és nem lehet belső tartalom. Abba a vázba, amely- lyel a monarchiát az etikett és a formák körülveszik, komoly és igazi belső tartalmat kell tölteni. Az etikettnek az a különös szereplése, amely a trónörököspár bécsi temetésén megnyilvánult, talán gondolkodóba ejti azokat, akiknek mindene az etikett és talán változást fog előidézni a kettős monarchia társadalmi életében. Violetta. A holtkéz és a magyar kultúra. A legközelebbi képviselőválasztásokon érdekes erőpróbája lesz a magyar katholicizmusnak. A szekularizáció nyílt kérdésével most lép egy párt először a választók elé. A vereség reménye oly nagy ebben az új pártban, hogy már eleve kijelenti, hogy neki nem számít, vájjon lesznek-e mandátumai vagy sem, mert ő elsősorban csak oktatni akar. Bár ez a visszautasítás első megnyilvánulása, amelyet a párt maga is érez, mégis az idők jele, hogy ily kérdéssel előhozakodnak. Legutóbb is azt a kérdést vetették fel egy népgyűlésen, amelyet a tiszta katholikus Szegeden tartottak, hogy a katholikus holtkéz mit sem áldoz a kultúráért. Soha jobbkor nem jöhetett tehát a kormánynak ama kimutassa, amely arról számol be, hogy a magyar katholikus egyház az általa alapított iskolák cí-; mén a magyar kultúra emelésére 66,809.792 koronát tett le és fenntartásukra 14,116.744 koronát áldoz évenként.
