Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 58. szám

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. julius 19.

f 4

meglepetésül szolgált mindnyájunknak, hogy a vonatra várakozó közönség soraiban több esztergomi ismerősünket pillantottuk meg, kiknek útbaigazítása és tanácsa igen sok esetben nagyon megkönnyítette az ottartózkodást. Rövid, de annál jó- izűbben elköltött vacsora után a növendékek és férfiak a Magyar Kir. Tengerészeti Akadémián, a hölgyek a „Hungária“ szállóban tértek nyugalomra.

Másnap, hétfőn reggel a két csoport a fiumei áll. polgári fiúiskola előtt találkozott és elindult Terzattó felé. Utunkban a kormányzósági palotát, a törvényszéket és a fiumei vár maradványait tekintettük meg, majd hosszan gyönyörködtünk a Fiumára csatorna árbocerdejében és a susáki hídon át Terzattóra mentünk. Felérve a hires kegytemplomhoz, mely egy kalauzoló szentferenc- rendi szerzetes magyarázata szerint a bold. Szűz csodásán odaszállított háza helyén áll, megtekintettük ptt az állítólag Szent Lukács által festett kegyképet, a gyönyörű márvány oltárokat és a sok fogadalmi képet, melyek mind a hálás Mária-tisztelők igaz hitét és mélységes meggyőződését hirdetik. A templom előtti térről a festői Frangepán vár bástyáiban es az innen nyíló remek kilátásban gyönyörködtünk.

Lejövet a fiumei székesegyházat, majd Sz. Vid és Modest templomát néztük meg. E templomok környéke csupa szűk, de magas házakkal szegélyezett uccából áll, melyekben kóborolva fogalmat szerezhettünk az olasz népélet nem egy sajátos megnyilvánulásáról. Az egyik ilyen uc- cában Fiume régi varoskapuját is láttuk, mely kősziklákból van összetákolva. Sokáig néztük a város tornyát is a különös órával, majd a kikötőbe vonultunk, mely egészen világvárosi jellegű már Fiúméban.

Innen a tengerészeti hatóság palotájába mentünk, hol a tengerészeti múzeumot és az aquariumot szemléltük meg. Itt a véletlen kedvezése folytán azon szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy egy óceánjáró gőzöst is megszemlélhettünk. A hatalmas négyárbocos „Pannónia“ épen rakodott hazai árukkal, midőn felmentünk rája és alaposan össze-vissza nézegettük egy révkapitány szives kalauzolása mellett.

Délután a „Füred“ nevű gőzösön Abbáziába hajóztunk, hol mindenekelőtt kellemes tengeri fürdőt vettünk, ami a nagy melegben való egésznapi járkálás után kitünően esett. Majd a gyönyörű fürdőhely élénk életében és remek palotáiban gyönyörködtünk.

Kedden legelsőbben a „Danubius“ hajógyárhoz mentünk villamoson, melynekmegtekintéséhez a hadügyminisztérium engedélyét is megszerezte az ipariskola igazgatója. Itt szakszerű kalauzolással megnéztük a műhelyeket, a páncéllemezek gyártását, a torpedót és egy tengeralatt járó hajót, a rajztermeket, majd felmentünk a f. év elején vizrebocsájtott s jelenleg felszerelés alatt álló „Szent István“ dreadnought fedélzetére, melynek óriási méretei bámulatba ejtettek.

A gyár megszemlélése után a rizshántológyárba vonultunk, melynek komplikált gépei, modern és körültekintő tűzbiztonsági felszerelése, valamint óriási raktára élénk érdeklődésünkre tarthatott számot. Nem messze innen a komor külsejű „Kivándorlók Háza“ ragadta meg figyelmünket. Az igazgatóság ennek megtekintését is kieszközölte és igy alkalmunk nyílt ezen valóban humánus intézményt megszemlélni, hol a

szegénysorsú kivándorlók az utolsó 'jótéteményt élvezik a magyar haza részéről. Egy villamos zongora a a „Szózatot“ játszotta éppen és a nagy út előtt álló kis somogyi gyerekek szájtátva állták körül e csodaszerszámot, mely a hazaszeretetről zengett nekik. Vájjon értették-e ?

Délután a fiumei hires temető csodaszép síremlékeihez rándult ki társaságunk. A holtak iránti kegyelet itt valóban követésreméltó módon jut kifejezésre és esztergomi temetőink ugyancsak szégyenkezhetnek emellett rendezetlenségükkel, elha- gyatottságukkal. Egy megható gyászmenetet is alkalmunk volt itt látni igaz épülésünkre.

A „Népkert“ és a késő délutáni kikötői élet megtekintése után vacsorához ültünk és az esti gyors teljes jókedvben és egészségben szállította hazafelé a tapasztalatokkal megrakodott társaságot.

A kirándulók szerdán d. u. 2 óra 47 perckor érkeztek meg az esztergomi pályaudvarra, honnét a kerektemplomba vonultak hálát adni az egek Urának azért, hogy a lefolyt tanulmányút minden nagyobb zavaró esemény nélkül folyt le.

Az ipariskola igazgatósága minden résztvevő őszinte háláját érdemelte meg azért a szivességeért, hogy e tanulságos útban való részvételre elvitte nemcsak a növendékek tudnivágyó seregét, hanem más érdeklődőt is, kiket szintén körültekintő gondosságban és figyelemben részesített.

II. I.

Beszámoló az

értesítőkről.

I.

A főgimnázium értesítője.

Városunk és a környék legrégibb és leghíresebb középiskolájának, a helybeli bencés főgimnáziumnak értesítője a legterjedelmesebb a szerkesztőségünkbe beérkezett értesítők között. A 160 lapra terjedő vaskos füzet ízléses külső kiállítása méltó kerete annak a képnek, amelyet az értesítő Szent Benedek fiainak eredményes tanitónevelő munkásságáról nyújt.

Első helyen az értesítő dr. Cser- noch János biboros-hercegprimásnak a főgimn. Mária-Kongregáció dec.

7.-i ünnepségén a hit szükségességéről mondott gyönyörű buzdító beszédét közli, mely annak idején lapunkban is megjelent.

A szokásos programm-értekezés helyét eziden az intézet gazdag tanári könyvtárának magyar nyelvi és irodalmi, valamint történelmi munkáiról készített jegyzéke foglalta el; összeállításának hosszadalmas fárasztó, sok gondot és figyelmet igénylő munkáját Parcsami Henrik, a könyvtár őre végezte.

A szorosan vett értesítő első fejezete a tanári kar 13 szentbene- dekrendi és 3 világi tagjáról, a második az osztályonkint végzett — gondosan összeválogatott — olvasmányokról, a rendkívüli tárgyakról és az írásbeli feladatokról, a harmadik az intézet felszereléseinek, részben vétel, részben ajándék utján történt gyarapodásáról nyújt kimerítő felvílágositást.

A legnagyobb érdeklődéssel —- és egyúttal örömmel is — az Ifjúsági Körök című fejezetet olvastuk. E néma sorok beszédes bizonyítékai annak a sok nemes ambíciónak, munkának és kitartásnak, amellyel

az ifjak, tanáraik vezetése, útmutatása mellett a lelki tökéletesbedés s az elméleti és gyakorlati önképzés útait járják.

A Mária-Kongregáció tagjai vallásos buzgóságának növelése s hitüknek megszilárdítására törekszik. Fennállásának jelen jubiláris, tizedik évében működése méltó folytatása volt az előző évek munkájának. A gyűléseken elhangzott buzditó-beszé- dek, a tagoktól felvetett aktuális kérdések megvitatása és a szakosztályok munkája, mind hathatósan szolgálták a Kongregáció céljait. Különösen a sajtószakosztály végzett ezidén hasznos munkát, lefordítva és kiadva Könn József kölni lelkész; Légy férfi! című, a férfiifjúuságnak szánt praktikus kis művét.

Az immár félévszázados múltra visszatekintő Czuczor-Önképzőkör a már jól megalapozott úton haladott, fejlődött az idén is. Örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy az ifjúság a a szépirodalom mellett évről-évre növekedő buzgósággal fordul az egyes tudomány-ágak felé is és az évfolyamán beadott költemények, meg elbeszélések, illetve értekezések arányszáma — lassan bár — az értekezések javára fokozatosan javul. A másik örvendetes dolog, ami ezzel összefügg az, hogy ezidén az egyes tudományszakokból kitűzött önkép- zőköri pályatételek mindegyikére érkezett be jutalomra érdemes munka.

A főgimnázium legifjabb körében, a Gyorsirókörben is pezsgő élet íolyt az elmúlt évben. E kör, mely rövid három éves fennállása alatt az ország legelső és legismertebb gyorsirókörei közé küzdötte fel magát, ezidén különösen szép eredményekre tekinthet vissza. Az ország gyorsiró-deákságának tavalyi budapesti naggyűlésén mint egy kérdés előadója szerepelt a kör; itt Esztergomban meg beszédek felvételével állották ki a kör tagjai, többizben is a gyakorlat tüzpróbaját.

Az értesítőnek az intézeti tornaversenyről, céllövészetről és cserkészetről szóló fejezetei azt bizonyítják, hogy főgimnáziumunk vezetősége nem téveszti szem elől a már évezredes, de még mindég igaz közmondást: „mens sana in corpore sano“ : ép, éles, fogékony elme csak edzett, egészséges testben lakozhatik.

A főgimnáziumi Deákasztal, az intézet ösztön- és segélydijai, valamint egyes bőkezű jótevők adományai a — szorgalmas és jómagaviseletű — szegénysorsú tanulóknak is lehetővé teszik a középiskola elvégzését. Az értesítő adatai szerint az elmúlt évben a főgimnázium ifjúsága összesen 14,027 korona segélyben részesült.

Az értesítő IX. fejezete adatokat közöl az év történetéhez. Ezek közül különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy az 1913 — 14. isk. évben — hála a tanári kar buzgólkodásának és Kiinda Teofil pr. kanonok alapítványának — ismét 15 tanuló változtatta magyarrá idegen hangzású vezetéknevét.

(Folytatjuk.)

gó.

TOLLHEGGYEL

Az utazások ideje.

Igaz ugyan, hogy a pár napi reggeli időváltozás elrontotta a kéjutazó utazási kedvét, de azért, ha nem csalódom, most volna az utazási szezon. És ebben a szezonban mi a költő kötelessége ? Embertársai segítségére sietni a nehéz helyzetekben. Kinek nehéz most a helyzete ? A szegény asszonynak, aki elutazik, férjét szalmán és özvegyen hagyván. Sietek tehát segítségére és idediktálom azokat az „azután“-okát, amiket az állomáson és a megindult vonat ablakaiból legcélszerűbb a férj lelkére kötni.

Tehát:

1. Aztán írjál.

2. Aztán jól bezárd a lakást, ha hazúlról elmégy éjszakára.

3. Aztán ne halljam, hogy az éjszakát nem töltötted otthon.

4. Aztán a Fricit ne zárd az ebédlőbe.

5. Aztán ne borotválkozz mindennap, mert akkor azt mondják, hogy fiatalabbnak akarsz még most is látszani és az sérti a távollevő feleségedet.

6. Aztán ha éjszaka hazaérsz és fürdeni is akarsz, ne feküdj egy percre az ágyba, mig a fürdőkád telefolyik, mert úgy elalszol, hogy csak másnap délben tudod meg, hogy már a zongora is úszik a harmadik szobában.

7. Aztán ne követelj a cselédleánytól jégbehűtött rostélyost és legalább a hálóing legyen rajtad, ha ebédelsz.

8. Aztán ne keresd elő és ne küld el nekem a régi nyári leveleidet, mint tavaly tetted, hanem törd a fejed újakon.

9. Aztán ha nagyon büdös a naftalin, gondolj arra, hogy a moly másképen megeszi a mokett-kanapét és száz koronát kell ősszel az új huzatért fizetned, és az sokkal rosz- szabb a naftalin szagnál.

10. Aztán ne hencegj mindenütt azzal, hogy szalmaözvegy vagy, mert ez az alak csak kabaré-szinpadon mulatságos, az életben pedig visszataszító, mint minden elhanyagolt lény, és az is éppen akkor ment ki a divatból, mikor az anyós.

11. Aztán az íróasztalról a tintát ne a törülközővel töröld le és mikor este elmégy hazulról ne hagyd égve az összes villanyokat, hogy megbizottaim jelentsék nekem, mintha egész éjjel otthon dolgoztál volna.

12. Aztán ne igyekezz engem levélben féltékennyé tenni, mert úgy sem lehet és mert az első ilyen levelet felbontatlan kapod vissza és mert az első ilyen levélre hazautazom.

Pá . . .

Bolondok.

Egy kiváló színművészünk találkozik a Csernoch János-úton azzal a bohémtanyákon közismert bácsival, aki, mint aféle csöndes eszelős ember, biztos középpontja minden — jól vagy rosszul sikerült — élcelődésnek. A művész most is el akar sütni nagy garral egy viccet emberünk rovására s könnyedén odaszól hamisittatlan pesti dialektusban:

— Istenem, de régen láttam. Hát hogy megy maguknak, bolondoknak ez idén ?

— Köszönöm, rosszul — feleié ez nyugodtan. — Igen nagy most a konkurrencia — s ezzel sandán művészünkre mosolyog, aki erre a talpra esett válaszra jónak látta a hirtelen megugrást a további diskurzus elől.

Megtörtént.

Az eső a levegőben lóg, ahogy mondani szokás, sőt közbe-közbe lassan permetezik is. Hol kiderül, hol beborul, egyszóval amolyan áprilisi az időjárás.

Két úr jön egymással szemközt a Ferenc József-úton, az idő természetének megfelelően az egyik még nyi-