Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 55. szám
Esztergom. 1914. XXXVI. évfolyam. 55. szám. Csütörtök, julius 9. POUTI HR lés TRRSRDRLMILRR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI F.S HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FL LÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Az esztergomi Szent István-napi ünnepségek. Esztergom városának a Szent István-napi ünnepségeket rendező bizottsága mint ismeretes, elhatározta — és ezt igen helyesen tette — hogy a szent király emlékére szentelt, s éven- kint megújuló ünnepségeket a jövőben nem aug. 20.-án, hanem aug. 15.-én, Nagyboldogasszony napján fogja megrendezni. Az ünnepségek dátumának áthelyezését több ok is támogatta. Az első és legfontosabb ok az volt, hogy Esztergom bíboros érseke, mint az ország első főpapja, augusztus 20.-án, a Szent Jobb tiszteletére rendezett budavári körmenetet vezeti s igy a székvárosa rendezte ünnepségeken nem vehetne tevékeny részt. Nagyboldogasszony napját, a főszékesegyház bucsu- napját azonban rendszerint körünkben tölti a főpap, ezen a napon ő pontifikái a bazilikában, igy a kettős ünnep fényét az ő bíborának ragyogása is emelni fogja. De külömben is Szent István emléke annyira össze van forrva Magyarország Nagyasszonyának tiszteletével és Nagyboldogasszony ünnepével, hogy az ünnepségek áthelyezését már csak ez okból is helyeselnünk kell. Hiszen ismeretes, hogy mily tisztelője volt a szent király egész életén át a Szűznek, s hogy éppen ezen a napon ajánlotta hazánkat a Boldogasz- szony pártfogásába, ettől a naptol Regnum Marianum, Mária országa szép Magyarország ! Áldásos életét is ezen a napon fejezte be első apostoli királyunk 1038-ban. Kívánatossá tette az ünnepségek áthelyezését az a szempont is, hogy a budavári és esztergomi egy napon tartott ünnepségek egymás sikerét nagy mértékben akadályozták. Az ünnepségek áthelyezése nemcsak segít ezen a bajon, de egyúttal — nem tudjuk, a rendezőség gondolt-e erre, mindenesetre kötelességünknek tartjuk figyelmét erre is felhívni — lehetővé teszi azt is, hogy a két ünnepség mintegy egymásba kapcsolódjon, egymást kiegészítse. A budavári körmenetre felutazó vidékiek ugyanis rendszerint több napot töltenek a fővárosban: ők tehát szívesen elzarándokolnak majd a szent király szülővárosába is, hogy résztvegyenek a magyar Bethlehem ünnepében, igy az ünnepség alkalmából nagyobb idegenforgalomra is számíthatunk. Az ünnepségek dátumának áthelyezésétől tehát mind azok lényének, mind pedig a város idegenforgalmának emelkedését joggal várhatjuk. És éppen ezért az idei ünnepségek > rendezése fokozottabb gondot és figyelmet is igényel! Anélkül, hogy az ambiciózus és fáradhatatlan rendezőség érdemeit kicsinyelni s munkáját gáncsolni akarnók, egy dologra mar most felhívjuk figyelmét: hogy t. i. az ünnepségek rendezésénél ne annyira az esztergomiakra, mint inkább a vidékiekre legyen elsősorban tekintettel. Mert bármennyire emelik is az ünnep fényét a kivilágítások, toronyzenek stb. a vidéki vendégek érdekeit elsősorban mégis csak a kifogástalan ellátás (lakás és élelem) s az előzékeny kalauzolás szolgálja. A rendezőség egymaga természetesen itt nem sóidat tehet, az előbbinél a szállodások és vendéglősök, az utóbbinál pedig a város minden intelligens polgárának támogatására szorul. Hisz- szük, egyik sem fog elmaradni! És még egyet! Lapunk már több ízben szállt síkra az Esztergomban felállítandó Szent István szobor érdekében. Szavunk mindannyiszor a pusztába kiál- tónak szava volt! Csak a Takarékpénztár minden nemes ügyet támogatni kész vezetősége juttatott idei nyereségéből egy ösz- szeget a nemes célra. Példája azonban nem talált követőkre. Most, hogy a Szent István- napi ünnepségekről szólunk, ak„Esztergom és Vidéke“ tárcája. Levéltöredékek. I. Puhaselymü, csipkés, fehér pongyoládat Előveszem sokszor, — ezerszer is egy nap! Csókolgatom sírva, vergődve... kínlódva... Milyen más voltminden, milyen más volt tegnap! II. Az atelier nyitott ablakán Be lőbogat a mandulafa ága, Betéved egy-egy lehullott virága És téged kérdez, Asszonyom ! Hogy hová tűntél és merre jársz, Hogy visszatérsz-e valahára ? ! Hulló könnyem felel szavára: Én nem tudom ! ... én nem tudom . .. III. Műtermemben félig-kész vásznak, Abbahagyott vázlatok, képek . . . „Magdolna“ festett csillogó hajára Rahull az alkony búcsúzó sugára . . . A szemei búsak, — égő kékek — Rámmerednek könnyesen feddőn : „Sohse lesz kész az én csipkekendőm ?!“ Milyenre fessem, lilára ? - kékre ? . .. Asszonyom I Jöjj! Óh jöjj! — az égre... IV. ,,Gangesparti sötét cypruságak“ A „Terpsichore“, „Léda“ és az „Éj“ Vádolnak, korholnak, — tivornyázó lettem! Mióta te nem vagy, semmit se festettem... Asszonyom, édes! — vissza kell, hogy térj! V. A szemeimet perzseli a tűz, Az ajkamat kiverte a láz... Nem kell az absinth!—nem kell nekem semmi! Elmegyek innen! — Örökre... pihenni... Asszonyom, édes — Jóéjszakát! Flott Zsóka, Vidám történetkék. Eszeveszett vármegyének bolond a főbírája. TüzifecskendŐt rendölt egy alföldi vármegye a falvak javára. Minthogy azonban sokáig nem ütött ki tűz, a fecskendőknek semmi dolguk sem volt. Egyszerre csak félreverték több helyütt a harangokat. Az iszonyú szárazságban az iszonyúan berozsdásodott fecskendők nem sokat használtak. Másnap beállítanak a károsult felek a vármegyeházára. Panaszkodtak a haszontalan fecskendőkre. A főbíró kurtán ezt felelte : — Máskor legyenek okosabbak és jelentsék be a veszedelmet három nap előtt. Akkor nem lesz bajuk a fecskendőknek. Ilyen rendelet se fog már több ezentúl megjelenni hazánkban ! Aki meg van lőve. Egy Lőwe Arnold nevezetű német gyáros érkezett a faluba, hogy megfelelő telket keressen uj gyár építésre. A falu jegyzője kedvében akart járni az idegen urnák és a nagy kocsma áldomásán németül szerette volna felköszönteni. Az örvendező község elöljárói várva-várták ezt a nagy eseményt. Végre fölemelkedik a jegyző. — Herr fon Lőwe ! — kezdte nagy páthosszal. De mikor a szemüvege alatt mosolygó idegen urra pillantott, egyszerre csak torkán akadt a szó és dühösen így végezte: — meg vagyok lőve ! Palóc szent. A jámbor palóc pecsétnyomót rendel a városban. Azt kívánta, „hogy legyék rajta Szent László ke- ráj életnagyságba.“ A véső mesterember csodálkozva nézett a büszke palóczra és szerényen kijelentette, hogy az egész szent nem fér rá a pecsétnyomóra. — Sebaj! A mi nem fér rá, az fityegjen le rúla! A hal úszni akar. Nagyszerű kirántott halat élvezett a Fürdővendéglő kertjében egy falusi úriember, aki odaszól a pincérnek: — Kérek bort, mert a hal úszni akar ! A szomszéd asztalnál borjupör- költet élvez valami jobb módú falusi gazda. Az is odaszól: — Hé pincér ! Hozzék bort, mert a borjú szomjúzik ! Titoktartás. Háborúra készül a vitéz honvéd- tábornok 1848-ban. De senkisem sejtette, hogy mi a haditerve. Hűséges