Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 49. szám
1914. junius 21. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 gén dr. Hillebrand Jenő már hozzálátott a dologhoz és egyfelől az előcsarnokban másfelől a barlang há- tulsó szakaszában megkezdette a rendszeres ásatást. Az előcsarnok alluviális rétegéből sok bronz- és neolith-kori cserép került napfényre sok récens állatcsont kíséretében. A neolithkori cserepek közt akadt néhány darab, mely egyfelől az őscsanádi, másfelől a Bükkhegység barlangjainak edénytöredékeivel egyezik meg, bizonyságául annak, hogy az újabb kőkorban már sűrűbben érintkeztek egymással hazánk távoleső vidékeinek lakói. A bronzkori cserepek a magyar Duna felső szakaszát, különösen pedig Esztergom és Nógrád vármegye vidékét jellemző edények töre- ékei. Ezek közt a lapos tányérszerű tálak töredékei. A leggya- koriabbak. Két olyan töredék is akadt, amely nyílván a kisplasztika köréből való és kerek talpon álló emberi szobrocskának maradványa. A barlang hátulsó, mélyebb rétegeiből a fennt felsorolt állatok csontjain kívül gazdag mikrofauna is akadt, amelynek feldolgozása télire marad. A nagyobb állatok csontjai majdnem mind, még az állkapcsok is, fel voltak törve, jeléül annak, mennyire szerette az őskőkor embere a csontvelőt. Egyik helyen sok csont-ár került elő, többnyire törött állapotban. Ezeket inkább dárdahegyeknek tartom, mert meglehetős szélesek és hosz- szúak. A barlangi medve erősfalu szárcsontjaiból készültek. Akadt közöttük egy, amilyen eddigelé hazánkban még nem fordult elő. Hossza 16 cm., csiszolása gyönyörű, patinája pedig ritkaszép. Néhány szép köpenge, egy nyújtványos, hosszúkás dárdahegy kőből, egy csinosan kidolgozott kőfúró, valamint néhány kővakaró gazdagította gyűjteményünket. A diluviális csontok között akadt egy forgóból készült tárgy, mely idehaza állatfejnek bizonyult. Tehát van már szobrászati tárgyunk is a hazai öskökorból. Legjobban megörült Hillebrand egy rövid, hegyesen végződő csont- rúdacskának, mely a francia barlangokból ismeretes hasonnemű dilu- viumkori csontkészségek zeg-zúgos díszítését mutatja. E nemben szintén az első lelet hazánkban és sziklarajzokat sejtetett. . . A fal melletti földrétegek eltávolításával a barlang keleti oldalán kisebb nyílás mutatkozott, mely mintegy 6 méter hosszú, keskeny folyosóba vezetett. Hasmánt végigkúszva ezen, egy kupolaszerű csarnokba kerültünk. Mély meghatottság vesz rajtunk erőt, amint körültekintünk e helyen, melyen húszezer év óta nem fordult meg ember. Vájjon milyen nyelv hangzott itt utoljára ? Végre megcsendült a magyar szó és megindult a fürkészés. Lábunk alatt feltűntek a barlangi medvék feltört csontjai, egyikén-másikán az égés jelei. Cserépnek semmi nyoma. Tehát már a neolithkori ember sem ismerte ezt az üreget. Hillebrand a falakhoz lép, vizsga szemmel jár végig rajtuk. Egyszerre felkiált: — Megvan! Rajzok! Művészet! Emberi alak ! Csakugyan. Vékonyan vésett körvonalak, de oly puhák, hogy az első érintésre elsimulnak. Az évezredes nyirkos levegő megpuhitotta a kő felületét. Remegve nézzük e karcolatokat. Bizony, ez emberi alak akar lenni, még pedig áldott állapotban levő nő alakja, amilyet csak egyet ismerünk a francia barlangokból. Csakhogy ez rénlapickára van róla; a nő hanyatt fekszik, előtte egy rénszarvas áll. A miénk a sziklafalon egymagában áll. Odább egymást keresztező vonalak látszanak. A déli oldalon megint egy alak ; alatta ismét vonalak hálózata. Mélyebben, a padszerű sziklafalon szigony- alakú karcolatok, amelyek a szintér kemény kérge alá folytatódnak. íme a szenzációs felfedezés ! Eddig csak Francia-, Spanyol- és Olaszország barlangjaiból ismerünk ily képeket; ezek jobbára festettek is. A mieink csak karcoltak. Kint a barlang előcsarnokában hegyes tűzkővel vonalakat próbáltam karcolni a szikla falába; alig fogta a falat a kemény kő hegye. Innen az őskori vonalak csekély mélysége. Nem is hiszem, hogy közülünk más megismerte volna ezeket, szerencse, hogy Hillebrand a télen meglátogatta a francia és spanyol barlangokat és ezúton élesítette szemét ily vonalak megismerésére. Megvan tehát hazánk közepében az őskori művészet nyoma, melyet eddig Közép- és Kelet-Európábán hiába kérésiek. Biztató jel ez a további kutatásokra nézve. Csak egy kissé jobban támogassanak bennünket törekvéseinkben. Szerdán dr. Szontágh Tamás, a Földtani Intézet igazgatójának vezetése alatt a tudósok egész gárdája rándult ki a helyszínére : magukkal vitték az intézet kitűnő rajzolóját, velük volt az intézet ezermester praeparátora is ; bizonyára sokkal több eredménnyel térnek vissza. Erősen bízunk abban, hogy az ő felszólalásuk siettetni fogja a feltáró munkának mielőbbi befejezését, mely szerény viszonyaink mellett akár évekig várathat magára.“ Bella végül hálás köszönetét mond cikkében Baits György jegyzőnek a Földtani intézet barlangkutató szakosztályának nevében. E cikkel egyidejűleg a jeles tudós levelet irt lapunk szerkesztőjének, melyben a szenzációs és nagy fontosságú felfedezéssel kapcsolatban ismét az esztergomi múzeumra kívánja irányittatni a művelt közönség és a régészeti társulat figyelmét. Tekintsük csak, — írja, — Esztergom és környékének földrajzi fekvését. A (Duna legszebb szakasza küszöbén, a Garam és Ipoly torkolatánál fekszik. A Garam és Ipoly az északnyugati felföld nagy területét ide utalja. Itt találkozik a Kis Alföld a Pilisi hegységgel. Erre vonult a nyugat-keleti népek nagy útja, mely itt kerüli ki a Pilisi hegységet és átlósan vezet Aquincumba. Megfordult erre mindenféle nép minden időben. Azután a magyar kereszténység ébredésével Esztergom központja lett a magyar történelemnek hosszú időn keresztül... Hol akad megye, mely ennyi kedvező tényezővel rendelkezik ? Csak a lakosságon múlik, hogy az ige testté legyen. A hercegprímás és a főkáptalan segítségével és szép példája nyomán Esztergom megint gócponttá válhatik művészeti emlékek dolgában is.' Történelmi múzeumunk pedig mindezek után áldozatkész fejlesztés mellett az ország egyik legkiválóbb intézete lehetne! Üngfirnsz. Irta: Dr. Kőrösy László. Ez volt szomorú neve szegény hazánknak a másfél évszázados török rabságban. Összes ellenségeink nem ártottak nekünk annyit, mint a törökök. A gyászos mohácsi vész után elpusztult nemzetünk szine-java. Az egyetemi ifjúsággal Nagy Lajos egyeteme. A vezérlő egyházférfiakkal a nemzeti kultúra. Az országfönntartó nemességgel meghalt az ősi dicsőség. Mátyás király budai palotájában török basa utalkodott. Szent István szülőhelyén, az esztergomi várban bég zsarnokoskodott. Üngüruszból kimenekült az esztergomi érsek, káptalan és szeminárium az ország biztosabb nyugati határára. Az épületekben, az új hódoltsági kerületekben szpahik és def- terdúrok zsarolták a népet. Templomaink mecsetekké, iskoláink istállókká, kastélyaink pedig raktárakká alakultak. Új török nemzedékek élősködtek Üngüruszban, az elpusztult magyarság helyén. Epen kerek harmadfél évszázad előtt, 1664-ben örökítette meg a szultán kedvelt íródeákja a szerencsétlen Esztergom siralmas történetét. Dr. Karácsonyi Imre, történettudósunknak köszönhetjük, hogy Edia Cselebi magyarorsz. utazásait (1664- 66.) két kötetben lefordította a konstantinápolyi levéltárban. A Magy. Tud. Akadémiának lehetünk hálásak, hogy ezt a tanulságos művet kiadta. Keserves olvasmány ez ma nekünk ! Egyelőre csak az egyik véres lapját mutatom be most szülővárosom mai nemzedékének. Edia Cselebi arab himnuszából kihangzik a mai romlásunk siralma és az európai kereszténység jajkiáltása. Ezt irta a szultán tudósa: — „A kegyelmes és irgalmas Allah nevében zengem országunk dúlásáról, én Edia Cselebi a következő kaszidét.*) A nagy Isten egykoron magasztosan így szóla a prófétának : Küzd- jetek 1 Harcoljatok 1 És az iszlám meghódított most sok kerésztény népet, velők egész Jonán-t (Görögországot). Hála Allah*) arab mesét. nak! Ez évben Üngüruszban is voltunk 1 Összeomlott az ország boltozata, kivágatott kertje, szőlője. Szétszóródott a pogány minden országba és elnyomorodott, ki bilincsbe verve, ki meg összetörve. A gyötrelemtől legjava népe elfelejtette kastélyát és lakását. Harcolj Edia, te is, amennyi csak erőd és tehetségedből telik!“ Tehát mi voltunk a szétzúzódott pogány ok“ és ők a zsarnokoskodó „igazhitűek“ 1 Ilyen fölfordult világ járta akkor Üngüruszban ! Amilyen rettenetes az, amit hazánkról irt, olyan rémséges az, amit Esztergomról jegyzett föl. Terjedelmes jelentésben, kéjelegve örökíti meg a török égbekiáltó vandalizmusát. Csak rövidesen végzek vele : Esztergomban, a város mezein huszonnyolcezer keresztényt kaszaboltak le a janitsárok. A levágott fejekből diadalhalmot állítottak a nagy vezér sátra előtt. Ezeket a diadalmi jelvényeket azután Jedi-Kálá-ba (a konstantinápolyi hírhedt Héttoronyba) szállították a vérszomjas törökök lándzsára szúrva. A szultán szakálla remegett örömében. Ilyen diadalokkal büszkélkedett a műveletlen török, mely még ékszereit is sarcolta, mert semmi szellemi képessége sem volt. Végre Üngüruszból 1686-ban kivertük Edia Cselebi utódait. Esztergom három évvel előbb szabadult meg a török járomból. Újabb másfélszáz esztendőbe került Magyarország romjainak fölépítése. Hála az égnek, végrevalahára kihevertük a török rabságot. Pedig tömérdek műemlékünk pusztult el a barbár heréktől. És Üngüruszból ma hatalmas ország keletkezett. Az ozmánokat idővel a Balkánról is kikergették. Ma Konstantinápoly környéke, a régi zsarnokbirodalom rongyos küszöbe. Megérjük még, hogy a mai Aja Sophia mecsetre, Jusztinián görög császár remek bazilikájára ismét visz- szakerül a kereszt és a félhold a félhomályos Ázsiában fog csak pislogni. Aki Edia Cselebi könyveit elolvasta, az örökre kiábrándul minden török rokonszehvből. Mert valamely nemzet valódi értékét nem egyes példából, hanem az összes cselekedeteiből lehet a történet itélőszéke előtt eldönteni. És Európa egyik legkellemetlenebb témája a „keleti kérdés“ csak úgy oldható örökre meg, ha az európai műveltségre alhalmatlan törökség egészen keletre, Ázsiába kerül. Üngürusz néhai szultánjai tehát nemsokára Ázsiában fogják európai kalandjaikat visszaálmodni a hét paradicsom renyhe háremeiben. Turisztika. A Magyar Turista Egyésület Esztergomi Osztályának egy csoportja reggel Brilli Gyula ügyv. alelnök vezetésével Szob— Öregdamásdi-patak- völgy—Mária-Nosztra—Szob utirány- nyal kirándulást rendeztek. Mária- Nosztrán az Országos Turista Egyesület kiránduló csapatával fognak találkozni, melyet Bláskó A. vezet. Ma délutáni kirándulás útiránya Kovácspatak — Chleba-dla — Garam- kövesd—Kovácspatak. Vezető Szoby Tivadar, Indulás az esztergomi csavargőzössel délután 1 óra 30 perckor. Gyaloglás 2 óra.
