Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 48. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 48. szám. Vasárnap, junius 14. POUTIKfíf és TRR5F)DFILMILF)P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Postahivatalok szervezése. Négy évtizede bizonyára van már, talán több is, hogy a „Sissay- közben“, mint akkor nevezték, a Prokopp-féle házban, egy szűk, egy ablakos szobácskábán az összes postai teendőket egy német hivatalnok végezte, aki az egész város kedvence volt. Ap- raja-nagyja ismerte a „grober Michel“ bácsit, akinek pontosságát. szolgálatkészségét minta gyanánt emlegették. Csak ideges volt kissé. Ezért nyerte azt a jelzőt, amely elválaszthatla- nul íorrt össze nevevel! Nem akarta azonban ezzel senkisem „egyéni tisztességét, integritását“ érinteni. Nem is tudnak a leghitelesebb kútfők sem arról, hogy Michel úr ez epitheton miatt valakit páros viaskodásra szólított volna. Reggeltől estig méregette a leveleket — az egyszerű leveleknél is — csomagokat és férfias bariton hangján röviden jelezte az akkor még súly és távolság szerint változó vitelbért. Köszönést nem fogadott el senkitől. Hivatalos szótárában csak számok foglaltak helyet és ez egyetlen zengze- tes szó : No! Munkatársa is csak egy egy volt. Egyetlen egy levélhordó — az egész város területére abban az időben, midőn a repülőgépek közül még csak az Ikarus-féle jármű volt ismeretes ! Mindazáltal ment a dolog: Lassan ugyan, de biztosan. Ha nagyon sürgős volt az ügy, elsétált az illető levelével —rendeltetése helyére. A primási irodának volt abban az időben egy városszerte ismeretes „cursora“, (irodaszolga), aki egyúttal szenvedélyesen gyűjtött mindent, a mit a véletlen kedvezéséből úton-útfélen gyűjthetett. Azzal a megjegyzéssel kapott egy Ízben Waldvogel egy nagy levelet az irodában, hogy siessen vele (t. i. a postára), mert sürgős. A hű szolga azonban másként értette. Másnap a szokottnál később mutatkozott a hivatalban. Kérdőre vonatván, teljes nyugodtsággal válaszolta, hogy ép most érkezett vissza — Budáról, ahova a tegnapi levelet vitte. A négy évtized, amely e patriarchális viszonyoktól elválaszt, hosszú idő. Folyama alatt a fel nem tartóztatható haladás minden téren bámulatos alakulásokat hozott létre. Mégis talán a közlekedési eszközök és a postai forgalom terén lépnek a változások a legszembeszökőbben előtérbe. Ha a mai postai hivatalba bepillantunk és látjuk azt a szakadatlanul folyó lázas munkát, amelynek elvégzése több, mint negyven hivatalnokot vesz már igénybe, önkéntelenül a csodálkozás érzései ébrednek és jutnak uralomra bensőnkben. Őszintén örvendhetünk azonban a nagy haladásnak. Kétségtelen bizonyítéka az a város szellemi és anyagi fejlődésének egyaránt. Ez a fejlődés támogatást is kíván minden oldalról. Megkívánja hogy munkájában minden tényező közreműködjék és módot nyújtson arra, hogy minél könnyebben legyenek legyőzhetők azok a nehézségek, amelyek netán a haladás útjaiba gördülnek. Fontos e tekintetben, nagyon fontos — az időkimélés. És e szempontból kell kérnünk és sürgetnünk — postahivatalunk decentralizációját ! Kérnünk kell két postahivatalt a város azon pontjaira, amelyek a mai hivataltól legtávolabb esnek. Nagyon sok fáradságba „Esztergom és Vidéke“'tárcája. Valahol a Duna partján... Valahol a Duna partján Csendes kis faluban, Egy szép nagy fa lombjai közt Üres kis fészek van. Szomorúan ül az ágán Árva kis madárka, Azt dalolja azt csicsergi Neki nincsen párja. Fájó szívvel ott hagyja a Puszta üres fészket, Párosán szép csak az élet O igy meg nem élhet. Elszáll tehát messze-messze Ismeretlen tájra, Addig repül — kering, a mig Rátalál a párra. Hozza párját villámszárnyon. Nem üres a fészek, A szép nagy fa lombjai közt Vidám most az élet. Amint hallom csicsergésük, — Oly nehezen várom, Hogy az üres kis fészkemben Itt legyen a párom. Báthy Dénes. Tanulságos példák. Irta : Dr. Kőrösy László. II. Bűnösök a templomban. (Megtörtént esemény.) A mi templomunkba beléphet a vétkes, beléphet a bűnös, ha meggyónja vétkét és elhagyja bűnét mindörökre. Járnak oda azonban javíthatatlan bűnösök is. És ilyenekről mesélek most egy kis tanulságos történetet. Egy buzgó és nemesszivű falusi plébános már régóta meggyőződött arról, hogy sok hive vétkezik az anya- szentegyház parancsolatai ellen. Sok szép prédikációban szólott épen azokhoz, akik leginkább rászolgáltak a bűnbánásra. De hiába. Csak tovább fajtalankodtak és loptak a megátalkodott bűnösök. Egyik vasárnap más hangon szólott azokhoz a bizonyosokhoz Körülbelül ilyenformán: — Van köztetek valaki kedves híveim, aki még most sem szándékozik megjavulni. Pedig elég példával bizonyPotyam, hogy aki bűnös és meg nem javul, azt nemcsak a társadalom, hanem az egyház is sújtja. Tehát jól jegyezze meg az illető, ha jövő héten is az ördög utján követ el újabb bűnt régi bűnök után, akkor én azt a szószékről fogom megismertetni mindenkivel. Elmúlt a kritikus hét. De a makacs bűnösök még most sem hede- ritettek lelkűk üdvösségére. A plébános szomorú hangon végezte el szentbeszédét, példázódván, hogy a rossz lélek sok ártatlan lélek szomorúságára vész el ezen a világon és méginkább az örök életben. Azután rátért a következő feddő részletre : — Hiábavalónak bizonyult múltkori utolsó figyelmeztetésem, ájtatos híveim. Most már hiába fenyegetném meg újra azt a makacs bűnöst, aki ma is közöttünk van. Tehát más utón akarom bebizonyítani az Isten házában, hogy ki az itt, aki nem méltó erre a szent helyre. Áhitatos csend uralkodik a templomban. A jó lelkek sajnálkozva tekintenek jó pásztorukra, aki most megszakította beszédét és a zsebébe nyúlt. Balmarkában tartott valamit. A rossz lélek rosszat sejtett és kődarabnak vélte. Wie der Schelm ist, so denkt er — mondaná hazai svábunk ilyenkor hasonló helyzetben. — Figyeljetek most jól oda kedves híveim. Ahová ez a kő repül, az a javíthatatlan bűnös, hadd lássa mindenki, hogy ki az ? Valóban úgy is cselekedett, mintha a szószékről azt a képzelt mennykövet le is dobná a hívei fejére, mert egyszerre valami tiz hive hirtelen leejtette a kalapját, mert féltette a koponyáját. A templomban általános csodálkozással veszik észre a hívek ezt a szokatlan jelenetet. — íme, itt a próba! — szólalt meg a plébános szelíden. — Nézzétek kedves híveim ugy-e nincs kezemben kő és nem is volt, nincs ajkamon harag, de azért van szivemben elegendő fájdalom, mert úgy tapasztalom, hogy nem valaki, hanem tiz olyan bűnös van itt az Isten színe előtt, akinek a lelkiismerete most elárulta gazdáját. Most pedig hozzátok szólok szerencsétlen embertársaim ! Szánjátok- bánjátok meg végre bűneiteket, mert az a nem létező kő, melyet én jeleztem, tálán már a jó Isten haragjának mennykövét példázhatta. így terelt vissza a falu jó lelki- pásztora tiz eltévedt bárányt ismét a jó Isten nyájába.
