Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 5. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. január 15. se díszfringiát nem viselt soha. Egyszerű polgári kabátjában mégis mekkora piramisokat emelt örökbe nyúló művekből a hazának, a nemzetnek, a magyarságnak ! Veridicus Látogatás az esztergomi múzeumban. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat“ múzeumát, mely Német ucca 2. sz. alatt van, azon 6 óra alatt, mely megnyitása óta a közönség rendelkezésére állott, több mint 500 ember nézte meg. Vasárnap mi is tanúi voltunk azon lelkes érdeklődésnek, mely a múzeum iránt népünk minden rétegében egyaránt megnyilvánult. Szemlélői lehettünk azon kultur- munkának is, mely e múzeum révén a Társulat vezetőségére hárul s mely hivatva lesz hazánk és Esztergom múltja iránt az érdeklődést a legszélesebb körben felkelteni. A múzeum céljaira szolgáló helyiség mind kívülről, mind belülről nem valami nagy várakozást kelt a szemlélőben, Erősen „vidéki“ szine- zete van, kivált, ha az ember már látott kultúrpalotákat. Különösen a kapun való belépéskor hangol le kissé az elénk táruló kép. A kapu alja lapidárium gyanánt szolgai. Itt vannak azon emlékkövek, siremlékmaradványok, melyek városunk és vármegyénk területén találtattak s a római kori Salva emlékét keltik fel a múltba elmerülő lélekben. A kövek mellett van felhalmozva a helyiségek fűtésére szánt vágott tűzifa, szemben a botok-esernyők tartója foglal helyet, az időnkint megnyíló udvari ajtón pedig a profán házi foglalkozás felhalmozott udHuszonnégy órája volt mindössze. Ez alatt a határidő alatt kötelessége egyenruhája becsületét megmenteni. A halálos Ítélet szörnyű vádja: a katonaszabaditás, valóban igaz volt. Ezt sem megcáfolni, sem enyhíteni már nem lehetett többé. Egy utálatos jellemű és termetű csámpás falusi kocsmáros árulta el a csúnya történetet a maga meztelen valóságában. Bejelentette az ez- redparancsnokságon kegyetlen bosz- szuállással, hogy a fia kiszabadítására megfizette a sorozó főhadnagyot, Lehóczky Jánost, aki a megváltás becstelen jövedelmét épen azokkal a nagyképü urakkal dözsölte el, akik másnap a kocsmáros fiát besorozták. Lehóczky vissza akarta adni a judáspénzt, de az elkeseredett sánta kocsmáros gyorsabban járt, mint a hadnagy éplábu jóakarata. Ezt a csúnya bűnt lehetetlenség volt levenni a napirendről. Lehóczky tehát összetört lélekkel, szégyenpirtól lángoló arccal és a kétségbeesés rettentő súlyával tért lakására. Ünneplő egyenruhájába öltözött. Tisztiszolgáját a kertészhez küldte thearózsákért. vari lim-lomja látszik, erősen megrontva az illúziót, amellyel eltelve lép be az ember a rendőr őrizte küszöbön. Annál nagyobb azonban meglepetésünk, ha a tulajdonképeni múzeumi helyiségekbe pillantunk. A három szobát egyszerre végiglátjuk, de nem jut időnk ajkbiggyesztésre, mert már benn is vagyunk az első „terem “-ben és a látnivalók egész sora köti le figyelmünket. A falakon régi olajfestmények egy tekintélyes gyűjteménye foglal helyet. Műbecsük igen kevés, de értéket ad nekik a régies patina, vagyis ez esetben a rájuk száradt por, füst és erős megrepedezettségük. A műértő szem nem sok figyelemreméltót vesz észre rajtuk, de kulturszempontból mégis nagy hivatásuk van. Megtanítják népünket arra, hogy az ilyen öreg vásznakat is meg kell becsülni. Nem lehet tudni, hogy gondos restaurálás után nem egy műremek tü- nik-e ki a most még nehezen felismerhető, vagy fölényesen mellőzött képek közül. Két hatalmas szekrény tartalmazza e szobában az őskorszakbeli, a római es a középkori emlékeket. Évezredek találkoznak itt e szekrényekben és bekén megférnek mindaddig, mig csak rendszeresen osztályozva nem lesznek. Egy deszkafalon szénrajzok szemléltetik á kő- és bronz-korszak életét. Ezek mellett fényképek a múlt századbeli Esztergom nagy esenré- nyeinek megörökítését célozzák. A keretbe foglalt illusztrációk pedig a régi Esztergom várának és főtemplomának elhelyezkedését, tervrajzait és madártávlati képét tárják a szemlélő elé. Az alattuk levő üveges fiókokban már értékesebb dolgok kötik le figyelmünket. Itt van ifj. Bayer Ágoston szép, Nem nézett feléje többé senki. Legbizalmasabb cimborái is óvakodtak attól, hogy bepiszkítsák keztyű- jöket. Halálraítélt embernek tartotta az egész tisztikar. Leült nehéz sóhajjal íróasztalához és levelet akart irni valakinek. De nem bírta elkezdeni. Remegett a toll kezében és még jobban elsápadt arcától levélpapirosa. Kihúzta a fiókokat és kirakosgatta emlékeit. Gondosan, gyöngéden rendezgetett. A finom rózsaszínű selyem szallagokkal összekötözött illatos és édes szerelmesleveleket olvasgatta még egyszer. Ezeket azok írták, akik szerették, de akiket Lehóczky János főhadnagy sohase méltatott szerelemre. Remegni kezdett azonban kezében egy kék szalaggal összekötözött csupa rózsaszínű levélpapír. Megcsókolta egyenkint az igazán szerető szív sugárzó sorait. Ekkor érezte életének legkínosabb fájdalmát. Ezt az ártatlan, ezt a gyönyönyörű, ezt a jó leányt bántotta meg nagy bűnével rettenetes csapással. Összetörte nemes szivét. Hulló csillag lesz belőle, mely azonban nem a bukás mocsarába zuhan. És világéletében ő is csak azt az osztályozott régipénz gyűjteménye, jobbára az Árpádházi királyok idejéből. A deszkafal másik oldalán Knauz Nándor szelencegyüjteménye, több nagybecsű ereklye, okmány és iparművészeti tárgy van elhelyezve. A szoba bal sarkában egy polc az ötvösművészet néhány figyelemreméltó alkotását tartalmazza, alul pedig egypár nagy beccsel biró bronzedény foglal helyet. A második szobába lépve azonnal a középen levő szekrény vonzza magához a látogatót. Ebben van Brenner József hires régiséggyüjte- ményének pár ritka tárgya mintaszerű elrendezésben, pontosan osztályozva és meghatározva. Gazdag régipénz gyűjteményének az a néhány darabja is, mely itt helyet kapott, megérdemli, hogy percekig megálljunk előtte. Ritka fegyverek, edények, okiratok és érmek szintén érdeklődésre tartanak számot. Ugyanezen terem egy szekrénye Einczinger Ferenc porcellán, majolika és cserépedény gyűjteményét foglalja magában. A tulajdonos riika műveszi érzéke nyilvánult meg e tárgyak összegyűjtésében. Leírásához legalább is oly művészi lélek és tehetség volna szükséges, mint Einczingeré, kinek sokoldalúságát e gyűjteményen kívül még sok más adat is előnyösen hirdeti. Csak örvendeni tudunk, hogy ezen értékes férfiút lapunk munkatársainak sorában is tudhatjuk. Ezen helyiség még becses fegyvergyűjteményt is rejt magában, sok más múzealis tárgyon kívül. A harmadik szoba a legváltozatosabb. Itt régi bútorok, szekrények, szobrok, céhládák, templomi, ipari es néprajzi tárgyak vannak felhalmozva. Ha kellő hely állhatna rendelkezésre, az itt egybegyült tárgyakkal három ekkora szobát is meg lehetne egyetlen leányt szerette igazán. A többi asszony csak szeszélyes pillanatokat jelentett érzelmi világában. Mikor még egyszer elolvasta ezeket az elbűvölő szerelmi vallomásokat, újra összekötötte a draga leveleket. Nem volt ereje, hogy megsemmisítse. Megint irni akart. De még a megszólítást sem bírta leírni. így küzkö- dött, vergődött a fiatal főhadnagy a kétségbeesés órájában. Végre bezárta a fiókokat, föltűzte a thearózsákat és tehetetlenül föl alá járt szobájában. Várva-várta az alkonyt. Mikór fátyol takarja be az egész világot és az ő rettentő küzdelmét. Akkor bátrabban mehetne végig utoljára a kedves uccákon és nem kerülné ki legjobb barátja és nem forditáná el tőle fejét följebbvalója. Mielőtt az egyenruha becsületé nek megmentését végrehajtotta volna, még egyszer látni óhajtotta azt a boldogtalan teremtést, aki aligha éli túl rettenetes gyalázatát. (Folyt, köv.) tölteni. Különösen az érdekes néprajzi dolgok érdemelnék meg, hogy jobb helyet kapjanak. így sok látogatónak elkerülik a figyelmét, pedig a múzeum kuriózumai ezek között vannak. A múzeumról szólván, nem szabad megfeledkeznünk annak éltető leikéről, lelkes elrendezőjéről és legalaposabb ismerőjéről, Sinka Ferenc Pál városi közgyamról. Ő érzi legjobban, mi hiányzik még, mi nem felel meg a követelményeknek, de viszont az ő határtalan buzgósága teremtette meg azt is,, ami van s ezért az egész város háláját és köszönetét érdemli meg. Láttuk és lelkesedve gyönyörködtünk benne, hogy vasarnap hogyan magyarázott a köré sereglett népnek. Magyarázata nyomán megelevenedtek az eddig leszólt „ócska cserepek“, beszéltek a kövek, képek, megjelent az elmúlt Esztergom és a csöpp kis múzeum a felnőttek oktató, lelkesítő iskolája lett. És az eredmény ? A héten, mint halljuk, a múzeum ismét több nevezetes tárgy- gyal gyarapodott. Azok hozták, akik Sinkát hallgatták. Őszintén kívánjuk, hogy a kis múzeum mindig ily látogatott legyen. Akkor több kulturális haszna lesz, mint akármelyik fényes kultúrpalotának, melybe csak nagy ritkán tévéd be egy-egy elfinomult ízlésű kriűkus idegen. (—.) Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete hétfőn d. u. 4 órakor tartotta ez évi első közgyűlését, melynek főtárgya a bizottságok megalakítása volt. A közgyűlésen Vimmer Imre polgármester elnökölt. Legelsőbben a hercegprímás köszönő válaszát olvasták fel, melyet Ő főméltósága a város újévi üdvözlésére irt, s melyet nagy lelkesedéssel vettek tudomásul. Több bizottság megalakítására vonatkozólag dr. Zwillinger Ferenc 12 városi képviselő aláírásával titkos szavazás elrendelését kérelmezte a polgármesternél,amire a képviselők többségének zajos helyeslése között a szavazás nagy élénkséggel megindult. Különösen a pénzügyi bizottság és az iskolaszék megalakítása körül folyt le élénk harc. A szavazás eredményeként az egyes bizottságok a következőkép alakultak meg: Pénzügyi bizottság: Brutsy Gyula, Bádi András, Bleszl Ferenc, Brutsy János, Bayer Károly, Draxler Alajos, Farkas Tivadar, Fehér Gyula dr., Gróh József dr., Grósz Ferenc, Katona Sándor dr., Kis István, Korn aromy Ferenc, Magyary László. Marosi József, Mátéffy Viktor, Rudolf István, Rudolf Mihály, Tóth János, Zwillinger Ferenc dr. Iskolaszék: Bleszl Ferenc, Brutsy János, Dombay Nárcisz, Draxler Alajos, Farkas Elek, Farkas Tivadar, Fehér Gyula dr., Gróh József dr., Horváth Mihály, Katona Sándor dr.
