Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 44. szám

6

ESZT^TGOM és VIDÉKE.

1914. május 31.

mészetesen a hölgyek asztala, amelynél Rasskó Istvánná, Novak Mártonná és Schenek Istvánná prezideál- nak. De a többi asztalnál is vidáman folyik a tányércsörgés, pohárcsengés.

A fogadások már véget értek. Megjelenik a buffet-ben a hercegprímás is talpig selyembiborban, fején a bíboros kapuciummal. Arcán a napok óta tartó ünneplés fáradalmainak semmi nyoma ; friss, ruganyos léptekkel járja be többször a termeket : mindenkihez van egy egy barátságos szava . . . Éppen az egyszerű fekete redingotos herceg Esterházy Miklós magas, karcsú alakja, arisztokratikusan finom szőke feje tűnik föl mellette, kivel hosszasan elbeszélget, majd többszörös meleg kézszoritással búcsúzik tőle.

Cav. Francesco Alessandroni Cer- matori, a pápa követe a második teremben tartózkodik. Gyönyörködik a ragyogó pompában, amelyhez hasonlót otthon, a pápai udvarban is csak elvétve láthat; bámuló szemekkel nézi a festői díszmagyarokat, a melynek viselői szinte megifjodnak a selyem atillákban, prémes, bársonyos mentékben, aranyveretű kardokkal oldalukon. (Még a jó Hová- nyi bácsi, a nagyváradi követ is fiatalosan lépked sarkantyús csizmáiban !) Közben-közben akad a civilek közül is, a papok közül is egy-egy, ki bírja Italia zengzetes nyelvét. Ezekkel aztán szívesen eltársalog, s mikor beszédközben meghajlik, látható lesz válldiszén a két arany csillag, katonai (alezredesi) rangfokozatának jelzője.

Dr. Jankovich Béla kultuszminiszternek viselnie kell a „nagyság átkát“. Értve nagyságon mind termete magasságát, amely már mesz- sziről láthatóvá teszi kopaszodó fejét, szemüveges arcát, mind állásának nagyságát, mely maga után vonzza a protezsálók, s a hatalom fényében sütkérezni szeretők seregét. Alig tud hozzájutni a hercegprímás, aki aztán hosszabb ideig beszélget vele.

Mennyivel könnyebb a dolga Papp Géza bárónak, a legkisebb honatyának ! Fürge kis alakjával észrevétlenül tud elsiklani a beszélgetők csoportjai között, nyugodtan élvezheti a gazdag buffet nyújtotta örömöket.

A vendégek közt van Esztergom város volt képviselője, dr. Kmetty Károly is. Mióta nem láttuk, bizony felette is eljárt az idő: oldalszakálla erősen megszürkült; megnyerő, szíves modora azonban most is a régi.

Majd itt, majd ott tűnik fel Szmre- csányi érsek aszkéta arcéle, gróf Zichy János férfias szépségű arca, a főudvarnagyi bíróság elnökének Wolf Károlynak egyenruhája, Butty- kay páter tipikus franciscanus képe, Túri Béla magas alakja, az ismert ázsiai utazónak, dr. Sebők Imrének napbarnította arca.

. . . Ürülnek a tálak, üvegek egyaránt. Az urak szivarra gyújtanak, a hercegprímás is elfogad kivételesen egy vékony cigarettát s egy gyertya tüzénél meggyújtja.

Az idő sietve halad előre : a rendezők már figyelmeztetnek a hajó indulására . . . Még egy utolsó roham a virágbokréták és cukorkás tálak ellen ; azután megindul a tarka tömeg; a szolgasereg eltakaríttja a maradékokat és terítékeket; kioltják a csillárokat, s az éjjel csendje és homálya veszi birtokába az előbb még oly hangos, oly ragyogó termeket . . .

Az esztergomi

múzeumról.*)

Három kis szobában szerénykedik a helybeli muzeum; de napvilágon van. Uccára néz valamennyi ablaka; bele az életbe. Az élet számára alapították újra; és már az első megnyilatkozása életre való. Alacsony kis ablakain még a kis gyermek is betekinthet ; be is tekint mostanában, hogy rendezik. Örömmel hallgatom a naiv megjegyzéseket; az érdeklődés szólal meg bennük. Szeretnék már belülről is látni.

íme az első lépés nagy sikere. Az emberek közé ment a muzeum ; meg is fogja oldani feladatát; köz- mívelődési intézetté lesz ; ez pedig a célja. A réginek az volt a baja, hogy pincehelyiségben rejtőzött. Meg is penészedéit, ki is múlt.

Minden múzeumnak főfeladata, hogy keresse az élettel való kapcsolatot. Mindenkinek nyújtson valamit, ami érdeklődését fölkelti. Nem kellenek ehhez nagy kincsek, meg szembeötlő raritások, csak kis magyarázó szöveg kisérje a tárgyakat. Beszélnek ezek maguktól is. A Borzhegyen talált mamutóriás csontja, a bajóti barlangi medvének foga, a vármegye külömböző vidékeiről való kőfejszék, bronzkardok és bronzékszerek, az urnák, bögrék, tálak és csészék nagy változatossága és különféle díszítése, a világhódító rómaiak sírkövei, a hónok, avarok és honfoglaló magyarok szablyái, az Árpádok korából a Szent- királyi mezőn talált pénzek, a Nagy Lajos és Mátyás király idejéből való páncélok meg sisakok, a török hódoltság emlékei, a régi Esztergom képei, a helybeli céhek ládái és jelvényei, a házi ipar termékei mind-mind élénken szólanak hozzánk, mert annak a földnek szülöttjei, melyen mi is születtünk, amelyhez szivünk és lelkünk minden rajongásával ragaszkodunk.

Ha van megye, melynek nagy a múltja, akkor első sorban Esztergom vármegye az. Az emberi lét szálai itt visszanyúlnak a diluviális idő legutolsó szakáig, a Magdalenien korszakig, tehát húszezer év előtti időre. Nagyon sokat várunk ez időből a vármegye barlangjaitól, melyeknek szakszerű felkutatása a Földtani Társulat kebelében megalakult barlangkutató szakosztálynak feladata.

E héten indított útnak Esztergomba a szakosztály 637 drb. cserepet, melyek mind a Legény- és Leánybarlangból, tehát két óra járásnyira a várostól kerültek napfényre. Csak töredékek ezek, de az ember sok évezredes ittlétének bizonyságai.

Nagy hálával tartozik a muzeum vezetősége ama lelkes hölgyeknek és uraknak, kik a birtokukban levő emlékeket letétképpen engedték át a gyűjteménynek. így vált pl. lehetővé Brenner Ferenc ur gyűjteménye alapján egy szekrényben a vármegye múltját olyan szakadatlan időrendi sor*) Örömmel hivjuk fel olvasóközönségünk figyelmét ezen tanulságos cikkre, m'ely- lyel a kiváló régiségtudós lapunkat megtisztelte. Szerk.

ban bemutatnunk, milyennel csak kevés vidéki muzeum dicsekedhetik. Itt van az újabb kőkor számos emléke, következik a bronzkor, majd a régibb vaskor vagy Hallstatti idő, azután az újabb vaskor vagy La Téne idő, mely a római hódítással véget ért. Egy szekrényben tehát áttekinthetünk olyan időt, mely kezdődik a Kr. e. ötödik évezreddel és végződik a Kr. u. első századdal; még pedig szakadatlan folytonosságban. Ez az egy szekrény tehát ötezer évet mutat be az emberiség történetéből, még pedig — kizárólag csakis esztergomi leletek alapján.

Ebben rejlik a vidéki múzeumok nagy jelentősége. Bemutatják a maguk vidéke történelmi fejlődésének egész láncolatát és ez utón oly hasznos oktató munkát végeznek, melyet nem lehet elegendőképpen értékelni. Ismételten és huzamos időn át szemlélhetik a látogatók a vidékük érdekességeit bemutató helyiségeket és maradandó benyomásokkal távoznak, nem úgy, mint a nagyvárosi nagy múzeumokból, ahol teremről-teremre sietve mennek keresztül, hogy fáradtan távozzanak. Szellemi hasznuk pedig a hajsza miatt nagyon kevés. E tekintetben tehát a vidéki kis múzeumok sokszorta hasznosabb kultur- munkát végeznek.

Szerényen indult meg az esztergomi muzeum a népnevelés utján, de a vezető férfiak lelkesedésében és komoly munkakedvében megvan a biztosíték arra, hogy nemsokára szűknek bizonyulnak a helyiségek és bekövetkezik az az idő, mikor a nagyközönség is nemcsak hangoztatni és kívánni, hanem föl is fogja építeni a népnevelés igazi templomát, az esztergomi kultúrházat.

Bella Lajos.

Tanitógyűlés

Nyergesujfalun.

Az „Esztergom-vármegyei Általános Tanítóegyesület első rendes közgyűlése.

Ünnepe volt szerdán vármegyénk egyik szépen fejlődő, intelligens nagyközségének, Nyergesujfalunak, midőn falai között látta Esztergom vármegyének csaknem egész tanítóságát, élén dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelővel.

E község volt szemtanúja az uj egyesület első működésének, melyet — elmondhatjuk — komolyság, alaposság, munkaszeretet, izzó hazafi- ság és vallásos érzés jellemzett.

A közgyűlés az ottani állami iskola mintaszerű, impozáns épületében pontban délelőtti 10 órakor kezdődött. A gyűlést Kálnai Károly sárisápi áll. igazgató-tanitó, elnök nyitotta meg tartalmas megnyitó beszéddel, melyben az egyesület fő jelszavául a valláserkölcsös nevelés odaadó kultiválását jelölte meg és élesen elitélte azon mozgalmat, mely a vallásoktatásnak az iskolából való kiküszöbölésére irányul.

A szép megnyitóra dr. Pacséri Károly kir. tanácsos válaszolt. Örömének adott kifejezést, hogy első esetben látja maga előtt a vármegye minden jellegű tanítóságát. Az Ált. Tanítóegyesület alapjait ugyan nem ő rakta le, hanem hivatali elődje, Schwetz Vilmos, de a továbbfejlesztésen ő buzgólkodott és az eredménnyel teljesen meg van elégedve, mert az egyesület tagjai között példás összetartást, egyetértést és ügybuzgalmat tapasztal. Ami az egyesület jelszavát illeti, abban teljesen egyetért az előtte szólóval. Buzdítva a megjelenteket, hogy a valláserkölcsös alapon mindvégig szilárdan megmaradjanak, kéri a közgyűlésre a Mindenható áldását.

A lelkes éljenzéssel fogadott beszédek után ‘Vitái István indítványára a közgyűlés táviratilag üdvözölte dr. Csernoch János bíboros hercegprímást, az elnök javaslatára pedig Jankovich Béla vall.- és közoktatásügyi minisztert és dr. Neiszer Antal min.- tanácsost.

A jegyzőkönyv felolvasása után, melyet Stefkó Károly eszközölt, az elnök ismertette a Tanítóegyesület megalakulásának és eddigi működésének főbb mozzanatait. A megyében a virágzó kath. tanítóegyesületek mellett is szükség volt, úgymond, ez uj egyesületre, melybe a megyebeli más jellegű iskolák tanítói tartozzanak és működjenek a kultúra javára. Hasznára van ez a már meglevő kath. egyesületeknek is, hol most már a kath. jellegű tanitók teljes intenzivi- tással, senkitől sem feszélyezve dolgozhatnak a szigorúan vett belső, reneszánsz katholicizmus szellemében és hasznára van a más jellegű iskolák tanítóinak, kik megtartva a valláserkölcsös alapot, az egyesületi szellemben rejlő alkotó erőt szintén a tanítás és művelődés mélyítésére használhatják fel. Ezen uj egyesület senkitől sem kívánja, hogy most már odahagyja a kath. egyesületet, ha abban működésének jobb teret talál, de a törvény szelleme szerint a már meglévő egyesületekkel karöltve azokat is be kívánja vonni a közös célért folytatandó munkába, akik eddig amazoktól távol állottak.

Az egyesületnek jelenleg 94 rendes, 5 alapitó és 1 pártoló tagja van, mely számok annál inkább növekednek, minél szélesebb körben lesz ismertté az életrevaló egyesület célja és tevékenysége.

Virágh Irén sárisápi áll. isk. tanítónő tartott ezután érdekfeszitő előadást a népisk. számtantanitás érdekessé tételéről. Nagy szakképzettségre, ügyszeretetre és találékonyságra valló munkáját, melyet táblai rajzokkal és példákkal is fűszerezett, általános tetszés követte.

Majd Ferenczy Kálmán a kir. tanfelügyelőséghez szolgálattételre berendelt áll. isk. ig.-tanító ismertette szakszerűen az uj választói törvény azon szakaszait, melyek a népiskolával összefüggnek. Tetszéssel fogadott előadását most Ezerné, Rubin Emilia piszkei áll. tanítónő fel-