Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 43. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 43. szám. Csütörtök, május 28. POLITIHRIés TRRSRDRLMILRfí SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Jiódo latunk. KKOR, amikor egy ország szeme csügg a Magyar Sionon; mikor a pápa nemes követének jelenlétében, mondhatni, az egész magyar nemzet rebeg üdvöt és áldást az ősi hitnek ősi színhelyén; mikor feldobog a katholikus hívek millióinak szive, mikor hő fohász kél Esztergom minden rendű s rangú lakosának ajkain: akkor — az öröm és üdvözlések zajában, önkéntelenül eszünkbe jutnak a költőnek ihletett szavai : „Ki a tömjénnek mindenkor kitértél, Most felszáll hozzád annak illata . . . Forró lelkeddel gyújtottad te azt meg, Sziveddel győzted meg a sziveket!“ Valóban bölcs rendelése a Gondviselésnek, hogy az igazi, szívből fakadt ünneplés nem azokat éri a földön, kik beteg vágyódással sóvárognak-küzdenek érte, hanem akik kitérnek- futnak előle : „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik.“ És az is rendesen úgy szokott történni, hogy a spontán, szívbeli ünneplést nem a fényes, ragyogó külső, hanem a meleg szív váltja ki az emberekből : ,,Szív győzi meg a sziveket.“ Akik dr. Csernoch Jánost jól ismerik, mint mi esztergomiak ismerjük, azok bizonyára készek tanúbizonyságot tenni róla, hogy senkinek lelke nem áll távolabb az ünnepeltetés, fény és pompa keresésétől, mint az övé ; s viszont senki sem érti úgy az emberek megnyerésének művészetét, mint az ő igénytelen külsejű, de melegszívű egyénisége: >,Vere homo ad hominem: igazán emberséges ember.“ Csoda-e tehát, hogy most, amikor az Ég kegyelméből elérte a legeslegmagasabbat, amit alacsony sorsban született halandó nálunk elérhet; mikor a biborosi fényes méltóságra feljutott : minden szerénysége, még egyenes akarata ellenére is hódolnak, örülnek, ujjonganak előtte azok, kik Istenadta képességeit, ragyogó erényeit közelebbről megismerhették, s akik nagy szivének melegét érezhették. Ilyenek pedig igen-igen sokan vannak! Tanúskodik róla három nagy egyházmegye, tanúskodik az országháza, sőt tanúskodik immár egész Magyarország. Legigazabb meggyőződéssel tanúskodunk pedig mi esztergomiak, kik őt kékreverendás kora óta sok-sok éven át s most már véglegesen, bíborban is teljesen magunkénak mondhatjuk. Lehet az egyház és az ország hódolata iránta a bíbor átadásakor zajosabb, tündöklőbb, de mélyebb s igazabb a mienknél semmiesetre sem lehet, mert a mi szivünkhöz áll legközelebb: ő a mi lelkűnktől lelkezett fiunk, a mi édes testvérünk, szeretett polgártársunk, kegyes főpásztorunk, legnagyobb büszkeségünk! Kérjük tehát, fogadja az esztergomiak szerényebb keretű, de igaz örömtől áthatott hódolatát legelsőnek, legközvetlenebbnek, legmaradandóbbnak! S engedje, hogy az „Esztergom és Vidéké“-nek mély hódolása is egy szikra lehessen a tűzből, mely Esztergom város és megye lakóinak szivében a bennünket is ért magas kitüntetéstől lángra gyulladott! Igaz hódolatunkat azzal a hő fohásszal végezzük: legyen a jó Isten ünnepelt bíboros főpásztorunknak fényes, de nehéz pályáján továbbra is ereje és segítsége ! Adjon neki tiszta látást a helyes irányok megtalálásában és rugalmas lelket a megtalált igazságok alkalmazásában: hogy lehessen arany, hol a sziveket szeretetben kell összeforrasztani; s lehessen acél, hol a háborgó hullámok szilárd kormányrúdat kívánnak! Lehelje beléje a Machabeusok lelkét, hol az egyháznak vagy hazának veszélyeztetett jogait és igazait kell megvédelmeznie; s árasz- sza el a királyi lantos bölcseségével, hol a kötelességek ösz- szeütközésének nehéz eseteiben kell cselekednie! Fény nevére, áldás életére! Dr. h^cthci Prikkel Marián.
