Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 42. szám
2 ES2T^3GOM és VIDÉKE. 1914. május 24. magukat nevezik!) megszelídítését és igy megmentését. Végezze minden kézi munkás becsületesen és függetlenül kötelességeit. Mert mi, kik fejjel dolgozunk, soha sem fogunk a véresszáju kolomposok után menni! A munka lelke isteni eszme. De a nemes munka megsemmisítése — kereken kimondjuk — ördögi mesterség. Mihelyt összes hazai munkásaink teljesen velünk fognak érezni, hinni és cselekedni, biztosan felszabadulnak zsarnokaik rémuralma alól és mint uj nemzetrend új korszakot teremtenek majd nemcsak saját javukra, hanem kétségkívül az egész ország boldogitására is. Censor. Borsszem. I. A test és a ruha kultusza! Sehol a világon úgy és olyan rosszul nem öltözködnek, de viszont sehol sem fordítanak annyi gondot és pénzt a test és a ruha kultuszára, a külsőségre, — mint nálunk Magyar- országon. Nálunk a fő a külső, az amit látni lehet; pózolás, nagyzolás, hencegés, affektalás, hazudozás, a világ szemébe port hinteni, többet mutatni, mint az asszonyokra, a gyermekekre pedig csak ha igen éhezik. A majommal jó barátságban vagyon. Epéje rózsa-vizben a szem világosságát megélénkíti, s a nagy nyavalyát (kórságtörést) meggyógyítja. Szive az eledel közt bevétetvén, a negyednapi hideglelést megjavítja. — A szarvasról azt állítja, hogy felette száraz állat, s ő szárazságát növelik a kígyók, kiket az ő erős leikével líkukból kisziván meg eszi s úgy ujitja meg magát. Az oktalan állatok közül csak a szarvas hullat halálakor könnyet. — A vadszamár iszonyú kegyetlen állat; fűvel él, ha azt nem kaphatja, akkor széllel. — A krokodilus alattomosságát igy festi: ha embert lát, könnyezni kezd, mintha sírna, s ha megsajnálva közel megy hozzá, megöli: innen mondatik köz példabeszédben : a krokodil sírása. Az ichneumo nevű macska nagyságú állat megeszi a krokodilus tojásait, s mikor a krokodilus dühösen szájtátva rárohan, szájába ugrik, a belső részeit megevén megöli. Természet szerént való barátsága van az ökörszemmel, mert ez az ő szájába repül s kieszi onnan a piócákat s fogait megtisztítja. — Érdekes megfigyelései vannak a rókáról. Az általánosan ismeretes, hogy a róka a farkával halászgat, sőt a darázsfészekbe is bedugja farkát, s azt ott benn meghadarván kivonja, s a sok ráragadott darásokat falhoz vagy fához tsapja, hogy igy őket megölvén megehesse. Betegségét a fenyőfa köny- nyével gyógyítja meg. A bolháktól ha marattatik, szénát avagy pozdor- ját vészen szájába, vízbe megyen és halkal-halkal először a térdét, osztán többnek látszani, mint amik vagyunk ; — de a belső emberrel, a lélekkel, a szívvel ki törődnék ? A belső érték ? Az értéktelen lom, cifra rongy, haszontalan semmiség; de a külső, igen, az a fő, az a legfontosabb; olyasféle, mint az a család, aki nyakig úszik adósságban, hitele nincs, fizetése letiltva, otthon szalonnát és kenyeret esznek hetszámra ebédre—vacsorára; de jön egy bál, egy estély, ezen ott kell lenni, pénz azonban nincs; s ekkor a szalonna és a kenyérnemü elmarad és sült krumplin élnek, hogy a toilette költséget valahogy összehozzák; mert ami az ember gyomrában van, nem látják, ellenben a ruhát, a külsőt azt igenis — sőt eszerint értékelik, becsülik az embert. A női test és a női kultusz olyan fokra hágott, amely már perverzitás számba mehet, de maradjunk ez alkalommal csak a férfiaknál. — Európa minden országának divatját meg lehet találni egyetlen egy férfin. Pld. szmokinghoz amerikai széles talpú cipőt, a bő divatos zsakettre, szűk derekú angol szabású felöltőt veszünk. Rövid kabáthoz cilindert, szakkóhoz puha nemez kalapot viselünk. A nyakkendő ? Ezzel meg már egyenesen belső emberünket tartjuk tel a joizlés rovására. Fehér és szőke szinarnyalatu arcbőrhöz olyan szinü nyakkendőket viselünk, amelyek csak a hasát, vállát, hátát, nyakát elmeriti: ezenközben a bolhák a fejére gyűlnek, osztán lassan lassan a fejet is elmeriti, úgyhogy a bolhák mind a szénába vagy pozdorjába menjenek: mellyet ha eszébe vészen, magát epenséggel a vízbe meríti s igy szabadul meg tőlük. — A házi nyúl ártalmasságáról megjegyzi. Spanyol- országban addig áskáltak egy városka alatt, mig az elsülyedt. — Az egér szerinte igen kacér, minekokáért igen kevésig is él. — A hangyákról hamis fölfogassal azt mondja, hogy vénsé- gükben megszárnyasodnak, ez a jutalma fáradságuknak. — A selyemeresztő bogár először féreg, ki az ő akkori cselekedeteit véghez vivén meghal és az elrothadás után az ő csúszó állati bőrét levetvén, élő és szárnyas leppendékké lészen. — A kígyó az éhomra való ember nyálától meghal, mint valami méregtől. Az asszonyokat inkább gyűlölik, mint a férfiakat. Ha egyszer marásával embert ölt, soha többé a föld bé nem fogadja, úgyhogy tsak egy likba is bé nem bujhatik, hanem szüntelenül széllyel bujdosik. — A szalamandra a tűzben él és örvendik. — A scorpió, ha marása után a sebhez éretik, ismét vissza vonja magába. — Megemlítvén, hogy a pók tsuda mesterséggel tsinálja az ő hálóját, áttér a természeti csodákra, így a mimikri állatokról azt írja, hogy Cinibubon szigetben egy fának levelei leesésük után mennek. — A baccha- ras gyökeri állat. Sidó országban estve ragyogással tündöklik s az őket kl- szakasztani akaró előtt elfut, nem is fogattathatik pedig meg, ha egy néminemű dologgal meg nem hintetik. sötét teintü arcbőrhöz illenék. Szmoking gomblyukban piros szegfűt viselnek. S a hajviselet? Szögletes, rideg szabású amerikai farmer kabátokhoz ábrándos biedermeier frizurákat hordanak. — Ezek ugyan, ha nem is szerencsétlenségek, de minden bizonnyal defektusok, mondjuk úgy: rosz- szul alkalmazott Ízlés, az élet külső kultúrájában, mely szakadék ! Az tényleg nem olyan baj, ha az emberei narancs- sárga nyakkendőt kötnek redin- góthoz és cilindert hordanak bársonykabáthoz; de éppen ez az, — az embereknek van pénzük cilinderre, nyakkendőre, bársonykabátra; de nem tudják, hogy melyiket mikor és hogyan alkalmazzák! Hivatalos voltam egy five oc-lock teára. A tea előtt sietve, izgatottan oda lép egyik szomszédomhoz egy fehér mel- lényes ur s kérdi: „A fehér mellényem fölött viselem ezt az aranyóraláncot, lehet ezt kifogásolni ? mert erről vitatkoztunk e percben a háziúrral!“ — Szomszédom a következő magyarázattal szolgált: „Oralán- codat kilógatod mellényed fölött, ezzel olyan toilette hibát követsz el, amely még csak takarékosságra sem vall; van tehér mellényed és van arany óraláncod, úgy gondolod tehát hogy mindkettőt egyszerre kell mutogatnod, mint az a patve- nű, ki a szalonjában a Rosa — Skóciában egy néminemű fának a tengerbe eső gyümölcséből réczék lesznek. Ekkédig a nevezetesebb, csak a föld színén elő állatokról. Következnek a levegő égben fenn élők. A sas, a madarak királyné asszonya, 3 tojást rak, kettőt kőit ki, s egyet nevel fel. I Azokat tartja igaz fiainak, akik egyenesen a napra nézhetnek; ha valamelyik hunyorgat, avagy megöli, avagy a fészekből kiveti. Se vénség, se betegség neki végét nem éri : hanem az ő orra az állát végre úgy elrontja, hogy nem ehetik, s igy hal meg éhei. — A kánya a megfogott verebet mellyéhez szorítja, s magát tőle megmelegitvén elbocsátja. — A hattyú az ő természeti halála előtt édesen énekel, de ezt sokan csak hazugságnak tartják. — A főnix igen ritka madár, talán nincs is sohul a világon ; Boldog Arábiában mondatik élni, élni — mondom — hatszáz esztendőkig, sőt még tovább is. Akkor osztán drága szerszámokból fészket csinál, mely a nap melegétől felgyulladván, az ő testét hamuvá változtatja, melyaől osztán megújulván feltámad. — A pelikán egyptomi madár, ki a kígyótól megöletett fiacskáit az ő maga mellyéből kibocsátott vérrel megéleszti és megeleveníti. — A varjú kilenc annyit él, mint az ember ; a szarvas 4 annyit mint a várju; a holló 3 annyit, mint a szarvas, a fe- nix 9 annyit, mint a holló — mondja a mi tudósunk. — A páva szép ma dár, de ha rut lábát meglátja, kevé- lyen felborzolt farkát lebocsátja szégyenében. — A húros madárnak jóízű húsa vagyon, süket, de süketséBonheur állatképét a Fernand Khnoff rejtelmes színe mellé aggatja s ezzel a világ legrémesebb ízléstelenségét követte el és bizonyára nem takarékosságból. De Khnoff mellé ne akasszon egy Bonheurt, tegye azt más szobába. így vagy te is. Sokkal kisebb baj lenne, ha nem volna óraláncod, mint az, hogy van, és fehér pikémellény fölött hordod, mert a láncodhoz egy buja — vörösbársony — mellény kitűnő alaptónus volna. Fordulj meg és nézd ott azt a hölgyet, te is úgy nézel ki. Annak a hölgynek sem került volna pénzébe, ha halvány liberty-selyemblúzára nem tűzte volna fel ezt a mü- virágcsokrot.“ Úgy, ahogy az emberek megtanulnak rossz könyvek helyett jókat olvasni, rossz darabok helyett jókat nézni ugyanazért a pénzért: — úgy megfognak tanulni jól öltözködni is ugyanazért, sőt kevesebb pénzért. Csak akarni kell és az ember beletanul az élet külsőségeinek kultúrájába, amely végre is kell, hogy szükséges kerete legyen a belső élet kultúrájának, aminthogy a latinok is csak ép testben ösmertek ép lelhet. Ibsen Hedda Gablerjában egy célt ismernek az emberek: szépségben meghalni; —a mai igazi kultúrember sokkal szerényebb, ő csak annyit kér a társadalomtol: — szépségben élni! Violetta. gét csácsogásával viszi helyre. —- A vadgalamb 30 esztendeig él; az ő húsa a guta ütötteknek hasznos, mivel a meleget öregbiti. — A bagoly a levegő-égnek minden megveszgését jó előre érzi, s ezt a szokottnál nagyobb huhogásával jelenti. — A pa- raditsom madárnak noha lába vagyon, a földre mindazáltal sohsem száll. — A fülemüle az énekben oly szorgalmatos, hogy gyakorta, ha másnak éneklését halija, meghal inkább, mint annak engedne. — A prütsök csak szinte harmattal él. A vizi állatok közül emlékezetesek ezek: A delfin a vizi állatok fejedelme, szelídséggel, szeretettel, erősséggel minden tengeri állatokat felülmúl. És mivel az embert, a muzsikát s a gyermekeket igen szereti, az ő teste állásában az emberhez ütött, nyelve hamar forduló (pergő), szól és szagol; az ember attyafiának mondatik. — A potykáról sokan azt Ítélik, hogy arannyal él; oly rest, hogyha a csuka fel nem ébresztené, talán éhen halna meg. — Ha a harisa borban megfőjtatván, valaki azt megissza, bornemissza lészen. — A menyhal lelke nem a fejében tartatik lenni, hanem a farkában, mivel a feje megrontása miatt nem hal meg, hanem a farka megsértődése miá’. Pálcával is nehezen ölethetik meg, könnyebben ostorral. — Az elektromos halról ezeket mondja : a torpedó sárban heverő hal, mely minekelőtt a halászoktól megérintetnék, az ő hidegsége által egész kezének érzését elveszi. — Az echeneis igen kicsiny hal, mely a nagy hajókat megtartóztatja. — A ráknak minden érzékenysége a mely-
