Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 41. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 41. szám. Csütörtök, május 21. POUTIKfílés TRRSFlDRLMILFlR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK : DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE , 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Villamos vasutnnk érdekében a napokban nevezetes fordulat történt. Metzker Károly, a fáradat- lan visegrádi engedményes ugyanis lépéseket tett városunkban is az új vivmány létesítésére. Önzetlen és lelkes fáradozásának köszönhető, hogy két évi munkája immár befejezésre kerül. A szentendrei-visegrádi vonalrészre már elkészültek a részletes és szakszerű költségvetések. A kereskedelmi minisztériumban pedig megígérték, hogy még május folyamán megtartják az engedélyezési tárgyalást. Ezt a vonalrészt tehát már jórészt nyélbe ütötte Metzker Károly, aki azonban nem vállalkozik csonka munkálatra, mert soha nagyobb odaadással, kitartással és lelkesedéssel nem szolgált még jelentősebb közügyét, mint a napirendre került budai—esztergomi teljes villamos összeköttetés megvalósítását. Ahol az agilis kezdeményezőt és engedményest jól ismerik, ott teljes bizalommal jegyezték a kellő törzsrészvényeket. Nálunk sem ismeretlen, de csak most jelentkezett személyesen nagyobb szabású kezdeményezésre. Benyújtotta ugyanis kérvényét törzsrészvények jegyzésére a főkáptalanhoz, a hol 60,000 kor. hozzájárulást kér, továbbá a városhoz és a vármegyéhez is, ahol külön 50,000 korona jegyzését kérvényezi. Ez a fordulat valóban nagy jelentőségű villamos vasutunk történetében. Mert most már csak attól függ a teljes mű teljes sikere, ha mindhárom felkért fórum szintén hozzájárul a létesítéshez. Gondolatnak is fönséges, hogy hazánk első székesvárosát összeköti az új villamos vasút mostani székvárosával. Valóban korszakalkotó eseményről és történeti nevezetességű vívmányról van tehát szó. Az új jobbparti villamos vasút elterelné a forgalmat a balpartról, mely tél idején úgy sem közelíthető meg több du- naparti mezőváros és község részéről. Haladásunk és fejlődésünk nélkülözhetetlen tényezője ennélfogva csak az esztergomi- budai villamos összeköttetés. Esztergomot ma is fölkeresik országos vásárokon a szentendrei sziget közeli falvai. A villamos vasút azonban hozzánk terelné a szomszédos községek terményeit, élelmicikkeit, melyek forgalmából kereskedelmünknek is csak haszna lehet. Az új villamos vasút Esztergom és Buda közt új korszakot, új alakulást jelent. Most már inkább remélhető, hogy a főváros legszebb szomszédsága, a remek Dunapart festői vidékein új otthonokkal népesül be. A biztos összeköttetés biztosítja az állandó forgalmat. Eddig csak nyaralók üdültek a változatos jobbparton. Most már állandó lakókká válhatnak. Aki Párkány-Nánáról Budapestre utazik, az évről-évre látja azt a bámulatos fejlődést, mely Váctól a homokos és akácos Pestig virul. Sződ és God, Dunakeszi és Rákospalota valóságos fővárosi virágzó telepekké váltak. Verőcze és Nagy- Maros pedig még mindig forgalmasabb, mint az átellenes festői „Eszijßigom es Vidéke“ tárcája. Sohasem. Csillagos, holdas éjjeleken Almomban képed megjelen Úgy, miként egyszer láttalak, Midőn délcegen megüléd a lovat. S bár horkol-prüszköl paripád, Bátran ugratod a széles árkot át. Oh mily gyönyörű voltál igy édesem Voltam boldogabb, mint akkor? Nem, sohasem ! Látlak, midőn csendes reggeleken Sietve mész át a földeken, Sietsz oda, hol a csermely csobogása hallszik, Hol hajnal tájban a sok vad alszik, S szép szemeddel végig nézed, (Oh mily bűbájos most a tekinteted) Végig nézel a hullámzó érő vetéseken. Voltam boldogabb, mint akkor? Nem, sohasem 1 Hallom, amint oly szépen énekelsz. 0 e hangok elhatottak szivemhez, Ott egy húrt megérintettek Ezek oly bájosan, édesen meséltek, Átszellemülve halgattam éneked. Ah mily lágy, édes hangod van tenéked, Boldog mámor vett erőt szivemen Voltam boldogabb, mint akkor ? Nem, sohasem 1 De nem tudtam hinni a szivem szavának, Inkább hittem a csermely csobogásának, Elmentem hát oda, hol a kristály patak A vén sziklából locsogva fakad, Hol a mohos szikla virágokkal körül, Hol az emberi sziv olyan nagyon örül S ott is azt, mint máshol kérdém csendesen: Voltam boldogabb, mint akkor ? Nem, sohasem ! De még felmentem a magas berekre, Honnét lelátni a virágos völgyekre, Honnét ellátni messzire, távolra El lehet látni a zöldes rónára, Honnét látni lehet virágot, lepkéket Honnét látni lehet a szép természetet S Ott is a természettől kérdeztem: Voltam boldogabb, mint akkor ? Nem, sohasem ! Iphigenie. Visegrád nevezetessége. (Jellemrajz.) Visegrád, 1914. május 16. Zubovich Fedor, az országos népszerűségit, kiváló huszárkapitány inár évek óta Visegrádon nyaral. Megvásárolt a Fő-uccan egy rozoga épületet és azt, saját ízlése szerint, pompás uriházzá alakíttatta. Névjegye is érdekes : Zubovich Fedor kúriája. Azelőtt a telet rendesen Afrikában töltötte, hol a puszták fiaitól, a beduinoktól, megtanulta a sólyomvadászat mesterségét, mely Nagy Lajos király korától hazánkban szintén ismeretes volt. De az állatok királyát is csak olyan biztosan lelőtte, mint a vérszomjas tigrist, vagy a sirásó hiénát. Tavasszal már visegrádi motoros csónakjával repült a szőke Duna hullámain. A zúgó gépet a nép ma is eleven sárkánynak tartja. Zubovich Fedor minden szava, mozdulata, cselekedete most is hu- szárkapitányos, bravúros tempó. Mikor még a régi váci püspöktől bérelte a verőcei Migazzi-kastélyt, olyan tüzes paripái és vérengző buldog ebei voltak, hogy az összes csavargók és cigányok rémüldözve menekültek a kastély tájékáról. Innen megcselekedte egy szép napon, hogy dr. Csáky Károly váci orvost lóháton látogatta meg. Egyenesen belovagolt a verandán vacsorázó házaspár elé. Eleinte rémület, később vidám nevetés környékezte a váratlan vendéget. Még régebben magam is szemtanúja voltam egyik legvakmerőbb bravúrjának. A dáliás kapitány fogadott valakivel, hogy világos nappal átusztatja lovát a Dunán. A pesti korzón egyszerre csak ezerszámra növekedett a kiváncsi közönség, midőn Zubovich Fedor a dunai parton már Pest-felé tartott. A lánchídon megszűnt a forgalom. A hintók mind megállották. A hid csak úgy ringott az óriási tömeg alatt. Zubovich nagyszerű tempóban törtetett át a hullámokon. Még a propeller is megrémült tőle. A pesti kőparton a nemesvérü paripa ügyesen föllépett a lépcsőkön az alsópartra, hol a tolakodó szemlélőket csakhamar megkeresztelte, mikor megrázta sörényét. A kapitány derékig csuromviz volt. De a következő másodpercben már elröpült az első vendéglőbe, hogy ne éljeneztesse magát az óriási közönségtől. A tüzes vér a temperamentumos huszárkapitányt gyakran elkapatta és hevességével nem egyszer okozott összeütközést. Néha úgy pattog, mint a mennydörgős mennykő. Száz közül kilencvenkilencen megrémültek tőle és kitértek neki. Azok voltak a vesztesek. A századik azonban ellenállott. És az lett a győztes,
