Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 39. szám
1914. május 14. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 zet a növendék 150 francot s a két első évre 15—15 franc tandíjat. A harmadik évben 20, a negyedik- és ötödikben pedig 25—25 francot fizet anyagelhasználás cimén. Ezeket azonban szegényebb szorgalmas tanulóknál el is engedik. Az első harmad vegén sikerrel kiállott vizsgálat után a növendékek 2—2 fillért keresnek óránként. Ez a második év másik két harmadában 10 fillérre emelkedik. Az emelkedés azután 2 fillérenként egész 20 fillérig megy. E keresményt a növendék atyjának nevére takarékba teszik, de szükség esetén felét az atyának a hónap végén ki is fizetik. Ha a növendék idő előtt kilép, akkor keresménye felét az iskola javára elveszti. Az első két évben a növendékek legfeljebb nyolc-nyolc órát dolgoznak naponként, a következő években kilencet s csak kivételesen tizet. A munkástanitók mindent elkövetnek, hogy tanításuk eredményes legyen, nem csupán azért, mert az iskolában többet (mintegy 2000 francot) keresnek, mint egyébként keresnének, hanem azért is, mert szaktársaik előtt megtisztelés számba megy az iskolával való kapcsolatuk. Annak, hogy a növendékeket a munkában túlságosan ki ne használhassák, elejét veszi egyrészt az iskola igazgatójának állandó ellenőrzése, másrészt a növendékeknek minden évharmad végén megejtett vizsgálata. Ennyi talán elégséges ahhoz, gyón foglalkoztatott? Én májust kerestem, nászt, csókot, szerelmet nagyon forrót és . . . — Tudom, nagyon csalódott — vágott közbe a leány és felállott. Kadar is menni akart, mint akinek kiadták az útját. Készülődni kezdett. — Haragszik, Juliska? A leány sokáig nem válaszolt, az ablakra nézett, amelyre az alkony már ereszkedett. Azután mint aki elájul, visszarogyott egyszerre a kis díványra. Arcra bukva tenyerével eltakarva képét. És csöndesen, fájón, mély szenvedelmességgel fölhallatszott a sírása. Kadarnak is könny kezdte csavarni az orrát. Aztán odament a leányhoz. — Ne sírjon, Juliska, ne sirj . . tudom, mi bánt, mi fáj — remegett a hangja. — Menjen csak, Kadar, Isten vele — sírta a leány elhárító mozdulat nélkül. — Jobb lesz magárak úgy, Istenvele. Hagyjon. — Letörlöm homlokodról a bánatot, Juliska, lecsókolom szájadról, ami csak fáj . . . Szeretlek ... — Átfogta vigyázón a leányt. Az hagyta. Es a májusi alkony illatozott körülöttük, mig a végső napsugár fel- ittá a könnyes szem harmatát. Pozsgay Gésa. hogy az érdeklődők fogalmat szerezhessenek róla, mily okos tervszerűséggel, életrevaló ügyességgel s erős szociális érzékkel van megalkotva ez az igazi mintaszakiskola, melyet a helyes iparos képzésben bármely állam például tűzhetne maga elé. Különösen reánk magyarokra férne első sorban, hogy ne kísérletezzünk, ne okoskodjunk, hanem tétovázás nélkül kövessük a gyakorlatban bevált belga példát. Kövessük pedig úgy, hogy ne csak a szabóság, hanem az ipar többi ágai számára is állítsunk mielőbb hasonló praktikus szakiskolákat. Oltáregyleti kiállítás. Örült az ember lelke, midőn ezen napokban fölment a vizivárosi-zárda emeleti nagytermébe, hol három napon át látható volt a sok szebbnél- szebb kézimunka és egyházi ruha, melyek mind az oltáregyleti tagok adományaiból és áldozatkészségéből halmozódtak össze. A termet a minden szépért és jóért lelkesülő zárda főnöknője engedte át az Oltáregyesület céljaira. Meghatottság vesz erőt a szem lélőn, mert látja, hogy a mai hithideg világban is vannak még szeretettől áthatott lelkek, kik nem riadnak vissza a fáradságtól, készek nyugalmukat is feláldozni és szorgalmasan dolgozni az Ur Jézusért, kit lelkűk egész melegével szeretnek, és éppen azért mert szeretnek, a munka nem fárasztja őket, hanem lelkesíti. S igy kétszeres gyorsasággal mozog kezük is, hogy minél többet készíthessenek szeretett Jézusuk templomainak, ki az Oltáriszentségben jelen van ; s mégis bizony sok elhagyott falusi kis templomban a legszükségesebb egyházi ruha is hiányzik a királyok- királya oltáráról. Legtöbb érdeme van e remek kiállítás rendezésében özv. Reviczky Gáborné elnöknőnek, buzgó alelnöknő társának Marosi Józsefnének, özv. Zubcsek Mihályné ruhatárosnőnek, Magos Sándorné, özv. Czobor Gyulá- nénak és még több buzgó urhölgynek. Az elnöknő páratlan finom Ízléssel választotta és rendelte meg először a szebbnél-szebb miseruha szöveteket, melyekből azután a ritka ügyességű sekrestyés nővérrel: Hilá- riával együtt szabták ki a sok-sok miseruhát (számszerint 32-őt) és plu- viálét (12-őt). Ezek megvarrásánál a fáradhatatlan Marosi Józsefné alelnöknő áldozott legtöBb napot a saját idejéből. Igazán kedves látványt nyújtott, mikor a hölgyek összejöttek a mindig szives főnöknő.ől rendelkezésükre bo- csájtott terembe és ki-ki a saját munkájával iparkodott a jó Istent dicsőíteni. A gépkerék vígan forgott, mintha érezte volna mily szent dolgokat készít rajta özv. Sándorné Koperniczky Boriska. Ezenkívül sokat faradtak még: Magos Sándorné, Draxler Ala- josné, Szarkásy Gizi, Bleszl nővérék, a kis Koperniczky Boriska stb. De nemcsak a felső egyházi ruhák tesznek tanúságot a legfinomabb ízlésről, hanem a fehérneműk is. Gyönyörű albák, superpelliciumok sorakoznak a miseruhák mellé. Ezeknek elkészítéséhez már a múlt évben hozzáfogtak a hölgyek. Itt különösen feltűnő szépségű Draxler Vezér Mariska Richelieu-al- bája, özv. Mattyasóvszky Vilmosné pointe lasse csipkéje. S ezután a szebbnél-szebb tüll kivarrás, horgolás. Igazán az ember nem tudja megítélni, melyik is a legszebb! Most pedig nézzük a 600 darabnál több vászon oltárteritőt, kehely- kendőt, pallát, kéztörlőt, hum éráiét és több effélét. Ezek a legszükségesebbek és ezek is Ízlésesen, sárga szalaggal összekötve ott voltak láthatók az oltárteritők között. Voltak egyszerűbbek is, de voltak gyönyörű azsurosak is, melyek közül legszebbek voltak az özv. Szecsányi Kajetánnétól készítettek. (Hetényi-féle munka.) Megkapó volt az egyik ablakfülkében elhelyezett piros szalagos csoport. Ezeket a kis iskolás gyermekek készítették. A kézimunkák közül feltűnő szép volt azon arannyal hímzett terítő, mely a terem főoltárán volt. Készítette Czejer Erzsébet. Továbbá az a Richelieu-oltárteritő és párnák, melyeket lovag Wipplinger Róbertné és nővérei: Hajas Nacus és Suhajda Jánosné a vizivárosi-zárda Mária-oltá- rára készítettek. De nem is lehet itt külön felsorolni az izlésesnél-izlésesebb oltárte- ritőket, mert hiszen mindenki a legszebbet akarta készíteni. Sok szép stóla, cibórium, köpeny és burza is volt, melyek közül leginkább Reviczky Erzsiké, Bedros nővérek, Bleszl nővérek, Janits Irén, Pacséry Mariska és Mattyasóvszky nővérek munkái tűntek ki. Volt még egy remek szűz Mária szobor (Vimmer ímréné ajándéka). A szent Szűz lábainál egy halpikkelyből készített művészi koszorú (szentség-tartóra) Magos Margitka művészi munkája. Egy értékes kehely báró Wodianer Albertné ajándéka; egy misekönyv lovag Mattyasóvszky Lajos ajándéka. Több misekönyv-állvány is volt, melyek közül Schwetz Vilmosné és a sz. Anna-zárdában készített állványok voltak a legszebbek. Egy kis asztalkán pedig azon tárgyak voltak, melyek akkor szükségesek, mikor kedves betegeinket az utolsó nagy útra kell elkészítenünk. Az arany szelencét, melyben az Oltári- szentséget hozzák a beteghez, dr. Földváry Istvánná ajándékozta. Minden kézimunkáról lehetetlen megemlékeznünk, mert mindenik magában véve szép és értékes. Értékessé teszi az a szándék, amellyel készítették. És az az Ur Jézus, aki itt közöttünk van az Oltáriszentségben, aki látja mindnyájunk legtitkosabb gondolatait és szándékát, bőven meg fogja jutalmazni ezen áldozatos lel- keknek munkáját. M Tanitógyűlés városunkban. Szép, nyugodt lefolyású és tartalmas közgyűlése volt kedden az „Esz- tergomvidéki Róm. Kath. Népnevelők Egyesületéinek, mely a városház nagytermében folyt le délelőtt 10 órakor. A vármegye egész kath. tanítósága adott itt egymásnak találkozót, kiknek körében örömmel láttuk a helybeli és vidéki papság számos képviselőjét, élükön dr. Machovits Gyula pr.-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelővel és dr. Fehér Gyulával, a tanítók igaz barátjával. Megjelent a gyűlésen dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő is. A karzaton a tanítóképző IV. éves növendékei figyelték a gyűlés lefolyását. A közgyűlést a múlt évben megválasztott elnök, Szölgyémy Gyula esztergomi igazgató-tanitó nyitotta meg tartalmas és nagy tetszést keltett megnyitó beszéddel, melyben a tanító igaz ideálját állította a közgyűlés elé sok taps és nagy tetszés közepeit. Az elnöki előterjesztés után Hegedűs Sándor titkár olvasta fel jelentését az egyesületben koalizált esztergomi, bajóti és párkányi espe- resi kerületek tanító köreinek lefolyt évi működéséről. A lefolyt évben legtevékenyebben az esztergomi járáskor működött, melynek őszi közgyűlését nívós előadások, felolvasások és határozatok tették eredményessé. Kiinda Károly tanitóképző-intézeti h. igazgató nagynevű hivatali elődjének, Guzsvenitz Vilmosnak emlékét idézte fel gyönyörű gondolatokkal teli nekrológban, mely, mint értesülünk, a tanítóképző idei értesítőjében fog megjelenni egész terjedelmében. A szép emlekbeszédet nagy figyelemmel es igaz megilletődéssel hallgatta a közgyűlés. Utána Homor Imre esztergomi tanító olvasta fel ismertető előadását a tanításban előforduló tárgyi hibák és tévedésekről. Az olvasás, természetrajz, történelem földrajz, egészségtan stb. körébe vágó tárgyi tévedéseket több frappáns példában világította meg azon célzattal, hogy ezek irtását és kiigazítását a tanítóság egyik fontos feladatának ismerje. Szabó Endre szőgyéni tanító a tanítóság nyugdijreviziójáról mondott el megszivlelésre méltó igazságokat azon akcióval kapcsolatban, melyet a várva-várt tanítói nyugdijügyren- dezés érdekében a „Magyarországi Tanítóegyesületek Orsz. Szövetsége“ indított meg. Mindkét felolvasást jegyzőkönyvi köszönettel honorálta a megjelent tanítóság. Ezután a tisztujitást ejtették meg. A lemondott Szölgyémy Gyula helyébe elnökül Szabó Endre szőgyéni tanító, titkárul pedig Hegedűs Sándor utódjául Erős Imre, ugyancsak szőgyéni tanító választatott meg. Végül még több indítványt fogadott el a közgyűlés, köztük, hogy a Szegfű-féle, Rákóczit gyalázó munkát az egész ország közvéleményével egyetértve elitéli s ugyancsak, hogy a hitoktatásnak a népiskolákból való kiküszöbölése érdekében megindult mozgalmat nem helyesli, sőt a hazára nézve károsnak, veszedelmesnek tartja. A közgyűlést a „Himnusz“ el- éneklése zarta be.
