Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 31. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. április 16. A városi szervezési sza­bályzat módosításához/) Az új városi törvény, mely a városok állami segélyezését rendsze­resítette, a városok közönségét kö­telezte, illetve felhívta arra, hogy szervezési szabályzataikat a törvény­nek megfelelőleg alakítsák át s egy- alkalommal a tisztviselők létszámát újból állapítsák meg a mutatkozó szükséghez képest. A legtöbb város a törvény ezen rendelkezésének már megfelelt és ez irányú munkálatai és határozatai már jóváhagyás alatt ál­lanak, városunk képviselőtestülete azonban ezen törvénybeli rendelke­zéseket még nem teljesítette. A tör­vény szellemének megfelelő módosí­tási javaslat ugyan már •tárgyaltatott a város képviselőtestülete által; azon­ban a közgyűlés elé került tárgy a közönség előtt ismeretes okokból el­döntve nem lett; s a mai helyzet az, hogy a képviselőtestületnek a kérdéssel újból kell foglalkoznia és pedig minél előbb. A kérdésnek közgyűlési, illetve bizottsági tárgyalása előtt minden­képpen szükségesnek tartjuk, hogy a kérdés anyagával és érdemével s különösen a helyes irányelvekkel a közönség és az illetékes tényezők megismerkedjenek, mert csak így biztosítható, hogy ezen igen fontos ügy minden tekintetben helyesen fog megoldatni. A kérdés megoldását két elv irá­nyítja, az első és főelv az adminisz­tráció érdeke, mely még akkor is meg volna védendő, ha a város nem élvezné a 34,000 koronás államse­gélyt ; a másik és nem kevésbbé fon­tos elv a takarékosság jelszava, mely tekintettel a közönség nagyarányú megterheltetésére, szintén érvényesí­*) Városi tisztviselői körből kaptuk e cikket. Bár írójával mindenben nem értünk egyet, szívesen közzétesszük, mert több életrevaló tervet ad a megfontolásra. Szerk. És a szivek kétségbeesett sze­relme mégegyszer összeforrasztja az ajkat és a kebleket. De itt a perc, a lány felsikolt és térdre veti ma­gát .. . — Kegyelmezz Gusztáv! nem merek, nem bírok meghalni 1 Úgy félek a sötét haboktól, csókod oly édes, oly éltető meleg! mi lesz be­lőlem, ha ajkad kihűl? . . . Karjá­val átfonva az ifjú nyakát. Nézd, hiszen oly szép az élet, karjaidban oly végtelen boldog vagyok. Ne hal­junk meg még ! Inkább később : egy hét, egy hó múlva. Addig szeress földien, mint más emberek. Vigyél tova, vigyél messzire, hol senki sem lát, hol elvonulva szerelmünknek él­hetünk. Gusztáv szerelmem ! Akarsz velem élni ? Egy hét elteltével a cuxhaveni tengerparton bolyong az ifjú egye­dül, dúlt vonásain látszik, hogy az utóbbi napok mindenike egy vagy több évi életszámba ment. Inkább leroskadva, mint ülve foglal helyet a tengerbe nyúló mólónak sark­kövén. — Kimentettek 1 Engemet men­tettek ki, a sikkasztót, az ördögöt! És veszni hagyták az ég angyalát! Szegény emberek, azt hitték, hogy tendő, de anélkül, hogy ezáltal az adminisztráció érdekei veszélyeztetve lennének. Nézetünk szerint az adott körül­ményeket tekintve, mindkét elv ér­vényesíthető, csak tárgyilagosan, el­fogulatlanul és a kérdés minden fá­zisát belsőleg ismerve fogjunk an­nak megvalósításához. A városházi viszonyokat és állapotokat vizsgálva éppen azon megállapítható tény, hogy a tisztikarban vannak nyug­díjra megérett tisztviselők, teszik le­hetővé, hogy az új szervezet meg­alkotásánál, a még használatba ve­hető munkaerők félretétele nélkül a rendelkezésre álló képzett s munka­bíró tisztviselőket állítsuk azon po­zíciókba, melyek éppen azért, mivel végeredményben a tisztilétszám csök­kenését el lehet és el kell is érniök, az illetőktől több és felelőségteljesebb munkát fognak követelni. Az erdők állami kezelésének el­határozásánál már érvényesíttetett a takarékosság elve, mert amennyiben a földmivelésügyi kormány annak el­rendezésével az erdőkezelés terheit könnyíteni fogja, a városi pénztárnak több ezer koronára felszaporodó meg­takarítása lesz anélkül, hogy az erdő jövedelmezősége csökkentetnék. A pénzbeli megtakarításon kívül na­gyobb munkakihasználást lehet ér­vényesíteni egyik-másik tisztviselő­nél, mely körülmény szintén a taka­rékosság számlájára irható. Az erdőkezelés állami ellátásának kérdése után szó volt már a városi adókezelés pénztári és számvevőségi hivatalok egyesítéséről is. Ezen esz­me nem új keletű, s a megvalósítás azért késett, mert állítólag nélkülöz­ték az új szervezetnek szükséges he­lyiséget. A kérdés újabban a pénz­ügyi tanácsosi állás megszüntetésé­nek kérdésével kapcsolatosan vette­tett elég helytelenül felszínre a taka­rékosság és a jobb adminisztráció el­vének hangoztatásával. Ami a taka­rékosságot illeti, ezen kérdés a meg­jót tesznek velem. Életre hoztak, hogy még egyszer kelljen meghal­nom. Mert hogy kell, az kétségtelen. Mi kötne még az élethez, midőn el­vesztettem őt és becsületemet ? Az elorzott pénzt elnyelték a habok, midőn a csónak felborult. Elnyelték Margitomat is, egyetlen reményemet, egyetlen boldogságomat. Nyomon büntetett az Isten. Fellázította a ha­bokat, hogy visszavegyék a lopott pénzt s a lopott arát. Három nap óta bolyongok e tájon, hol a sze­rencsétlenség történt, figyeltem a habokat nem lebegtetik-e kis ruhá­ját vagy aranyhaját ? A habok üre­sen jönnek, üresen térnek vissza. Semmi kétség; ő lent van a mélyen, hol senki sem látja: mindig odavá­gyott, hol nem zsibong az ember­tömeg. És most vár szegényke és búsul utánam . . . — Megyek már ! csak egy pilla­natig várj még egyetlen szerelmem. — És abban a pillanatban pisztoly­durranását visszhangozták a habok, és a partnál nagyott. loccsant a viz . Maróthy. valósítás után legkevésbé sem fogja a fenti hivatalok ellátására fordított eddigi költségeket apasztani, mert nem tekintve azt, hogy a tanácsosi állás mint a közigazgatási szervezet­nek az új törvény rendelkezéséből is fenntartandó fontos tiszti állás a a városi adminisztrációban nem nél­külözhető az új szervezetben a je­lenleg ott dolgozó tisztviselők egyike- másika fontosabb és felelősségteljesebb munkakörben, illetve átszervezendő ál­lásban dolgozván,a törvénykövetelmé­nye szerint magasabb dotációban lesz részesítendő, mért ne ámítsuk magun­kat azzal, hogy az a főszámvevő, a ki a mai kis hivatalában állandóan túlelfoglatságról beszél és ennek foly­tán mindig személyzetszaporítást kér, el fogja majd láthatni, anélkül, hogy megfelelő új munkaerőt, egy szám­vevőt vagy mást nyerne, az új adó­törvény életbeléptetésével megszapo­rodott munkát, amelynek s egyálta­lában az adóügyi igazgatásnak fon­tosságát és a közönség érdekeit te­kintve, nagy jelentőségét éppen az bizonyítja, hogy a városi törvényben elrendelt szervezési változtatások nyo­mán más városok (Lugos) éppen most szervezték az adóügyi taná­csosi állásokat. A fentiek mellett azonban el kell ismerni, hogy az új, bár drágább szervezet a pénz­tári ügykezelés, a számfejtés egy­szerűsítésével jár, de városunkban csak akkor lesz megoldható, hogy ha több ezer korona költséggel az új szervezet elhelyezésére alkalmas helyiség létesittetik, mely vagy a vá­rosháza udvarán, vagy az iskolák költséges kihelyezésével ezen helyisé­gek megfelelő átalakításával nyerhető. Ha tehát ezidőszerint az adóke­zelés és a számvitel csak költséges módon volna újjászervezhető, az észszerűség azt követeli, hogy más helyes megoldást keressünk, mely azonban ne akadályozza azt, hogy annak idején az új szervezet minden nehézség és a használható munka­erők mellőzése nélkül megvalósítható legyen. Ez pedig nem más, mint a mostani szervezetben dolgozó mun­kaerők megfelelőbb kihasználása, a tiszti létszám csökkentése, amelynek egyik módjára az alábbiakban ráté­rünk. Egy kisebb város adminisztrá­ciójában sem látjuk azt a luxust, a mi nálunk van a két iktató hivatal rendszeresítésében. A takarékosság,de még inkább az adminisztráció, a helyes irattári ügykezelés érdeke egyenesen követeli, hogy ezen helytelen állapo­ton a közel jövőben változtassunk. Ma külön iktatója és irattára van a polgármesternek és külön a tanács­nak, jóllehet egy iktató és egy irat­táros mindkét hivatal aktakezelését elláthatná, sőt a mainál jobban látná el, mert míg a katonai nyilvántartó a katonai ügyek ellátása mellett az iktatást és irattári kezelést kifogásta­lanul képtelen végezni, addig a ta­nácsi irattárban és iktatóban foglal­koztatott két rendszeresített munka­erőt, akik közül az egyik ezídősze rint csak ideiglenes, mert mint Írnok van csak oda rendelve, a nagyobb ügyforgalmat mintaszerűen elláthat­ják. A polgármesteri iktató katonai nyilvántartó mellett egy az elnöki ügydarabokat másoló és kezelő dij- nok van alkalmazva, mely a külön elnöki iroda feloszlatásával nélkülöz­hető lenne, mert a tanácsi ügykeze­lést ellátó közigazgatási irodában az a többlet leírási munka, mely a pol­gármesteri irodától átjönne, elvégez­hető a jelenlegi munkaerőkkel. A szervezési szabálynak módosí­tásánál tehát a katonai nyilvántartói, és egyúttal polgármesteri iktatói állás megszüntetendő volna, s az ál­lás mostani betöltője nyugalomba vo­nulásáig mint irattáros a tanácsi iktatóba osztatnék be, hol a jövőben az összes eddig polgármesterileg ik­tatott ügydarabok is fognak iktat- tatni. A katonai nyilvántartó teendői közül a fontosabbak, és pedig az ujoncösszeirás, sorozás, mozgósítási iratok vezetése és nyilvántartása, mint az más városokban is helyesen igy van, az egyik tanácsos kezeiben egyesitendők, aki a szorosan vett nyilvántartási és kezelési teendőket közvetlen felügyelete alatt a hozzá, mint egyúttal községi bíróhoz szük­ségszerűnek beosztott írnokkal végez­tetné. Ugyanezen tanácsos ügykö­rébe tartoznának az illetőségi ügyek, melyek a katona ügyekkel szoros kapcsolatban vannak és az látná el a szegény, gyermekvédelem, kórház, munkásbiztositási, anyakönyvi, köz­egészség, adó, pénztári és személyi ügyeket és egyúttal közvetlen fel­ügyelő és ellenőrző szerve volna az egyesülés előtt az adóügyi osztály­nak, melynek közvetlen vezetésére azonban az adópénztárnok szerveze­tileg megfelelő jogkörrel volna fel­ruházandó. Minthogy a fennt részletezett ha­táskör, melyhez ezen tanácsosnak még árvaszéki működése és más hozzá utalt ügyekkel való elfoglalt­sága is járul, oly arányú, hogy ezt egy ember elvégezni és betölteni kép­telen, ezen ügykörből a kevésbbé fontos természetű ügyek polgármes­teri szignálás által külön előadói könyv mellett és előadói felelőséggel egy aljegyzőnek adandók, amely tiszti állas, amennyiben előlépés foly­tán az I. o. aljegyzői állás megürül, ennek megszüntetésével a X. rang­osztálybeli fizetésű olcsóbb munka­erővel is betölthető. Ma a városi szolgálatban három gyakornoki állás van rendszeresítve. Nézetünk szerint, ha a most szolgá­latban levő gyakornokok eddigi tevé­kenységük jutalmául rendszeres tiszti állásokba jutnak, a tisztviselő neve­lés szempontjából, de az ügykezelés és helyettesítések elláthatása érdeké­ben is teljesen elég egy gyakornok, annál inkább is, mert ily kis tisztvi­selői státusban kevés kilátás lévén az előmenetelre, az idősebb szolgá­latú gyakornokokban a szolgálat ér­dekében alig előnyös elégedetlenséget növeljük, amelynek bár csak fizetés emeléssel való kielégítése is anyagi megterhelést jelent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom