Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 29. szám
1914. április 9. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 künk összes gazdáihoz, gazda- testületeihez, valamint hatóságaink mezőgazdasági üzemekkel foglalkozni hivatott tagjaihoz is azon kérelmet intézzük, hogy vonják be a kertészkedés népszerűsítését is tevékenységük körébe, ezzel kimondhatatlanul jó szolgálatot tesznek nemcsak közgazdasági téren annak művelői javára, hanem különösen a virágkertészet felkarolása terén a nép lelki művelődése érdekében is. Flor us. Városi tisztújítás. A városi tisztujítás kedden folyt le a városház nagytermében. A város életében oly jelentős eseményt a városházán két zászló hirdette. A' tisztújító közgyűlésen a városi képviselők szép számmal jelentek meg. A közgyűlést Vimmer Imre polgár- mester nyitotta meg, felkérvén dr. Perényi Kálmán alispánt a választás vezetésére. Dr. Perényi Kálmán rövid beszéddel nyitotta meg a választást, melyben komolyságra, higgadtságra és méltányosságra kérte a képviselő- testületet, mint amely erények még eddig mindenkor jellemezték a város közönségének képviselőit tisztujítá- sok alkalmával. Bizalmi férfiakul Erős Rezső, Marosi József, Mátéffy Viktor és Török József képviselők kérettek fel. Az alispán tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy minden meghirdetett állásra csupán csak egy kérvény érkezett be s a kandidáló bizottság a pályázókat, mint egyedü- lieket jelölte. A választás igy egyhangúlag megtörtént s hol zajosabb, hol gyérebb éljenzés hangzott fel a megválasztottak neveinek kihirdetésekor, aszerint, ki milyen kegyben állott eddig is a képviselőtestület előtt. Hat évre választattak: Polgár- mester : Vimmer Imre. Gazdasági tanácsos: Rothnagel Ferenc. Főügyész : dr. Prokopp Gyula. Főszámvevő: Huray Ferenc. Főmérnök : Tiefenthal Gyula. Házi pénztáros : Kotra Kálmán. Adópénztáros : Bérczy Endre. Házipénztári ellenőr: Koksa Tivadar. Adópénztári ellenőr: Pongrácz László. Közgyám: Sinka Ferenc Pál. Az életfogytiglan megváltasz» ott vizmester az szintén egyedül [pályázott Csézán Béla oki. vizmester llett, ki ezen állást szervezés óta iideiglenesen eddig is betöltötte. A megválasztott tisztviselők nyom- jban le is tették a hivatalos esküt ICsézán kivételével, ki nem volt jeden. A választás ilyképen megejtetvén az alispán köszönetét mondott a vá- sasztás higgadt lefolyásáért a képviselőtestületnek, majd a tisztikart c;érte, hogy a megnyilvánult biza- com fejében kettőzött szorgalommal colytassák a munkát s amennyiben ggyik-másik tisztviselő szellemi qualitásával testi ereje nem állana arányban, a többiek buzgósága és szorgalma pótolja a hiányokat. Az alispánnak nagy tetszéssel fogadott szavai után Vimmer Imre polgármester a maga és tiszttársai nevében mondott köszönetét a megválasztatásért. Beszédében hangoztatta, hogy a közterhek folyton tartó emelkedését takarékossággal és növekedő közjövedelmek beállításával kell ellensúlyoznunk. Rámutatott a lefolyt 6 évben megvalósult vívmányokra, milyenek a nagy katonai lövölde, az uj kövezetvám engedélyezése, a halastó, a világítás és a kövezet jobbátétele, a városi kőszénszerződés megkötése, a Kisduna szabályozása stb. A közel jövőben megvalósításra várnak még a vágóhíd, vízvezeték, amelyek azonban csak átmeneti költségeket igényelnek, a csatornázás, a városi iskolák állami segélyezése, a főreáliskola államosítása és egyéb dolgokhoz tetemes államsegélyek kieszközlése. A polgár- mester végül kérte a vármegye és a város tisztikarát és a közönséget e helyről, melyre ezúttal már negyedszer választatott meg, hogy támogassák őt a köz érdekében végzendő munkájában. Ezután Brutsy János kért szót. A városi képviselőtestület, úgymond, most legszebb és legfontosabb kötelességét teljesítette. Örömnek kellene lenni az arcokon, (Zaj. „Eláll“ felkiáltások) de ő csak komoly, aggódó arcokat lát. A joggal várt rendszerváltozás tehát nem következett be. El fog jönni azonban az idő, midőn kényszerítő körülmények fogják az óhajtott jobb viszonyokat megteremteni. Kéri az újonnan megválasztott tisztviselőket, hogy szakítsanak a múlttal és szigorú gazdálkodással enyhítsenek e szegény város helyzetén. Az önmagukról való gondoskodás már ki van merítve, legyenek hát most mar azon, hogy a terhek ne emelkedjenek, hanem csökkenjenek. Higgadt, nyugodt tanácskozás csak úgy lesz ezután a közgyűléseken, h a a tisztikar és a képviselőtestület e gondolatban egyesülnek. Az alispán e felszólalást a város jól felfogott érdekében lévőnek Ítéli, melyhez ő is hozzájárul. Kéri ő is a tanácsot, hogy a takarékosságra és a hivatalnokok szorgalmas munkájára ügyeljen. Majd kijelentette, hogy akinek a választás ellen kifogása volna, 15 nap alatt megfellebbezheti s ezzel a közgyűlés nem egészen háromnegyed óra alatt véget ért. Riporter. A Munkásbiztosító Pénztár közgyúlése. A Kerületi Munkásbiztosító Pénztár vasárnap d. e. tartotta meg ez évi rendes közgyűlését, amelynek főtárgya az 1913. évi zárószámadás volt. A szép számban megjelent kiküldöttek egészen betöltötték az ipartestület tanácstermet. A közgyűlést dr. Walter Gyula munkásbizt. elnök, vál. püspök, a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A munkásbiztositási pénztár intézménye fennállásának hetedik évéhez érkezett. Az ó-szövetségi törvények szerint a hetedik ev szün- vagy pihenő év volt. Tartama alatt sem a szántó ekéje, sem az arató kaszája, sem a szőllő-munkás kapája nem villogott a kelő nap fényében. Nyugodtak a kezek és eszközök, amelyek a föld termésének munkálásában szoktak fáradni. A munkásbiztositó pénztár nem ismerhet ily szünetet. Nem lehet a legrövidebb időre sem felfüggesztenie tevékenységét és munkáját. Azok a különböző természetű igények, amelyek a pénztárral szemben érvényesülnek, minden tényezőjének megszakítás nélkül folytatott munkálkodását és fáradozását sürgetik. Még a legodaadóbb munka, a legóvatosabb körültekintés, a legéberebb vigyázat mellett is megtörténhetik, hogy a pénztár kisebb-nagyobb jelentőségű érdekei sérelmet szenvednek. A kötelességteljesités és siker tudatának jóleső érzésével pillanthat e tekintetben pénztárunk a lefolyt évre. Minden anyagi nehézség és fennakadás nélkül felelt meg a t. tagok összes jogos igényeinek és kötelezettségeit minden irányban teljesítette. Nem hiányzik emellett az az eredmény sem, amelyről a megtakarításokat feltüntető zárszámadási tételek szolgáltatnak bizonyítékokat. Ez a körülmény, amelyet szabad talán örvendetesnek nevezni, csak serkentésül és buzdításul szolgálhat a pénztár vezetőségének arra, hogy magasztos célokat szolgáló tevékenységét ugyanazon mederben ügyekez- zék a jövőben is folytatni. Szükséges is a serkentés és buzdítás, amely lelkiismeretes munkára, hű sáfárkodásra, gondos óvatosságra, szigorú takarékosságra int és ösztönöz ! Nem szabad u. i. elzárkóznunk azoknak a valóban szomorú jelenségeknek komoly megfigyelésétől és mérlegelésétől, amelyek egyes pénztárak kezelésében és működésében a fentebbi irányelvek szoros érvényesítésének hiánya miatt szemeink elé tárulnak. Azok a jelenségek, amelyek nemcsak az illető pénztárak létét kockáztatják, hanem az egész intézmény csődjének előfutárai gyanánt tekinthetők, mind hangosabban sürgetik annak az időpontnak az elérkezését, amely ezt az igen fontos, valóságos áldásokra hivatott szociális intézményt oly mély, oly szilárd, oly megtámad- hatatlan alapokra fogja fektetni, amelyeket semmifele érdekek és törekvések rugói sem lesznek képesek megingatni és állandó fennmaradást biztositó erejüktől megfosztani. A legilletékesebb helyekről elhangzott kijelentések, nyilatkozatok és — még fokozottabb mértékben — azok a hivatalos leiratok, amelyek alig néhány hónap előtt nyilvánosságra jutottak, alapos reményt nyújtanak arra, hogy a törvény közóhajtást képező módosításának és tökéletesítésének idejére nem kell már sokáig várakozni. Annál szívesebben tápláljuk e reményt, minél szembeszökőbbek a jelek, amelyek a mai helyzet tarthatat lansága mellett tanúskodnak. Halaszt- hatlannak és küszöbön állónak tartván a változást, egy forró óhajtásnak kölcsönzünk kifejezést. Kívánjuk, hogy azok az alakulások, amelyek a törvény gyökeres revíziójának nyomában fakadni fognak, feledtessék a legfőbb hivatalok között, az intézmény életbe léptetése óta fennálló ellentéteket és súrlódásokat. Szüntessék meg a helyenként mutatkozó visszásságokat és szabálytalanságokat. Ezek képezik sajnálatos akadályait a pénztár rendeltetésszerű, kifogástalan működésének. Ezek gátolják, hogy sikeresen oldhassa meg országszerte azoknak az emberbaráti és közgazdasági céloknak nem könnyű, de annál jelentősebb feladatait, amelyek kizárólagos osztályrészét képezik. Minél gyorsabban fog ez az idő a munkásbiztositó pénztárra felragyogni, minél hamarább fogják a cél- tudatosság és összhang, a szakszerűség és önzetlenség sugarai munkáját termékenyíteni: annál nagyobb lehet minden érdekelt megnyugvása, annál erősebb lehet az a bizalma, hogy az intézmény féltett érdekeinek nemesen gondolkozó, gyöngéden érző képviselője, minden magántekinteten magasan felülemelkedő oltálmazója és védője. A hivatottak bölcseségének, tapasztalatainak és az intézmény jelentőségéről táplált meggyőződésének sugallatai meg fogják mindenesetre jelelni azokat az ösvényeket és utakat, amelyek törvényünk minden jogos igényt és indokolt óhajt megvalósító ujjáal- kotásához vezetnek. Ügyekezniök is kell a haza anyagi emelkedése, virágzása, jóléte körül verítékező munkás- osztály sorsát irányitó tényezőknek arra, hogy a törvény módosításánál, alapos átdolgozásánál megtalálják azokat az elveket, foganatosítsák azokat az intézkedéseket, amelyek véget vethetnek a keserű és nem indokolatlan panaszoknak, amelyek a jelenlegi viszonyok miatt úgy a munkaadók, mint a biztosítottak széles köreiben sűrűén felhangzanak. Midőn ezt hőn kívánom, a lefolyt év soknemű ügyének elintézése körül tanúsított szives fáradozásaiért őszinte köszönetemet nyilvánítom a tekintetes igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak. Hálás köszönettel adózom a tekintetes orvos uraknak, akik utánzásra méltó odaadással buzgólkodtak hivatásuk mezején. Elismerést és köszönetét mondok a t. tisztviselői karnak, amely fáradságos, gond- és felelősségteljes munkáját pontosan és lelkiismeretesen végezte. Mély tisztelettel üdvözölvén ezek után a t. Közgyűlést, azt ezennel abban a reményben nyitom meg, hogy tanácskozásunk az intézmény érdekeinek javára fog szolgálni. Ezután következett az 1913. évi zárószámadásnak és mérlegnek, valamint az erre vonatkozó igazgatóságijelentésnek tárgyalása és az 1914. évi pót- és az 1915. évi költségelőirányzatnak megállapítása. Az igazgatóság jelentéséből közöljük a következőket: Az 1913. évi rossz pénzügyi viszonyok és gazdasági pangás folytán szüneteltek az építő ipari munkálatok, a gyárak termelésüket apasztották, mely körülmények sok munkás kezet feleslegessé tettek, ami által a pénztár tagjai is kevesbedtek. Az évi átlagos taglétszám 4922 volt. A pénztár készpénzsegélyben kifizetett 60301 K 47 fillért, természetben nyújtott segélyek címén: 45188 K 88 fillért, összesen tehát: 105490 K 35 fillért fordított segélyezésekre, a
