Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 27. szám

1914. április 2. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 tést senkitől, a rendőrtisztvise­lőktől sem; de elvégre, azt tart­juk, mindennek van határa: a jutalmazást nem szabad mér­téken és érdemen túl fokozni; ha pedig olyan koldus város teszi ezt, mint Esztergom, — ha még állami támogatásból teszi is! — kétszeresen meg­rovásra méltó. Rendőrségünk igenis rászo­rul a fejlesztésre, de hogy a „fejlesztés“ cime alatt ily meg- okolatlan és céltalan közpénz­pazarlás történjék, az ellen ke­reken tiltakozunk! Tessék sza­porítani a rendőrlegénységet és jól javadalmazni őket: nem lesz semmi szavunk ellene. Ám az igazi fejlesztés helyet mintegy nagyúri módon borravalózni semmiért: mindig botránkoz- tató kő lesz előttünk ! Mindebből pedig az a ta­nulság, hogy ütött a végső óra a városházi pazarló gazdálko­dással szemben való kérlelhe­tetlen fellépésre. Azok a képvi­selők, akik igazán szivükön vi­selik Esztergom javát és nem tartják magukat szavazó bábok­nak, fogjanak már egyszer ösz- sze komolyan s a biztosabb gyógyítás végett az oktalan ílastromozás mellőzésével hatá­rozzák gyökeres műtétre magu­kat ! — Kedves tanár ur egy áprilisi tréfa áldozata lett ma. De nyomban intézkedem, hogy az összes rendel- mények azonnal visszaszármazzanak. A rendőrség mindent elrendezett, csak az nem sült ki sohasem, hogy kik voltak azok a titokzatosan hun­cut rendelők ? III. Már most következnek egyes vi­lágtörténeti áprilisi tréfák. Nagy Péter orosz cár egy Ízben, március harmincegyedikén éjfél után óriási máglyát gyujtatott meg. Péter- vár lakosai megrémültek a rettentő fénytől. Fejvesztetten, fogyatékos öl­tözetben rohantak a város végén álló óriási máglyához, melyet katonaság őrzött. A katonák vidáman kijelen­tették, hogy ez a máglyatűz nem egyéb a cár áprilisi tréfájánál. Burgundiában pedig Jó Fülöp ki­rály az ő népszerű udvari bolondját szerette volna már egyszer bolonddá tenni. Március utolsó napján tehát fogadott vele a király: ha sikerül valami uj áprilisi ötlete, akkor színig megtölteti csörgősapkaját arannyal; de ha nem sikerül, akkor lefejezteti. Az udvari tisztviselők sorra el­búcsúztak az udvari bolondtól, aki a sok koccintástól csakhamar mámoros lett. Hajnal előtt fegyveres őrök ver­ték föl álmából. És a vérpadra kisér­ték, mert elaludta április elsejének első uj ötletét. Kétségbeesetten állott meg a hó­hér előtt. Az udvari bolond szomo­rúan lehajtotta fejét a tőkére. Ekkor Az új sajtótörvény április 11-én lép élétbe. Az új törvény az „Esztergom és Vi­déke“ szerkesztésében semmi változást nem okoz. Szigorítja a rágalmazásokat, amiket az „Esztergom és Vidéke“ eddig sem követett el; bünteti a va­lótlan hírek gyártását, az „Esz­tergom és Vidéke“ gondosság­gal ügyel a valóságra. Az új törvény nagy szigor­ral jár el a zsaroló sajtóalakok­kal és manőverekkel szemben, semmiesetre sem azonban több könyörtelenséggel és eréllyel, mint amilyent az „Esztergom és Vidéke“ állandóan sürget. Az új sajtótörvény üldözi a sajtóvisszaéléseket; — minden egyes hivatásos, tisztességes új­ságíró és lapvállalat eddig is küzdött e visszaélések ellen, de büntető szankció nélkül, most az új sajtótörvény megadja a nélkülözött szankciót, a tisztes­séges sajtónak pedig a védel­met. Nem szabad hazudni, nem szabad híreket, állításokat ko­holni, nem szabad magánembe­rekbe és magánügyekbe bele­kötni, sem alacsony rosszhi­szeműségből, sem zsaroló szán­dékkal, ami különben többnyire együttjárt. Ellenben mindent meg szabad írni, ami igaz és közérdekű. A városi és me­gyei élet minden üdvös és hasz­nos mozgalmát tovább is lehet lelkesen és komolysággal támo­gatni, a közűgyeket szabad és lehet tárgyilagos, művelt tónus­ban és helytálló érvekkel tár­azonban a hóhér korbáccsal suhin­tott a halálraítélt nyakára. A szegény udvari bolond mégis végigzuhant a padlón, eszméletlenül, mozdulatlanul. A király megdöbbent és attól tartott, hogy a rossz tréfa miatt valóban szél- hüdés érte. És sírva borult reá. Ekkor az udvari bolond hirtelen fölemelkedik, előszedi csörgősipkáját és igy szól a királyhoz : — Megnyertem az áprilisi foga­dást ! Harmadik témám végül a mai korból való. Köztudomású, hogy a világ legműveltebb városa London, ahol tehát nagyon nehéz sikerült áp­rilisi tréfát rögtönözni. Március végén azonban sokan előkelő meghívót kaptak. A két sze­mélyre szóló meghívó zártkörű ritka látványosságra csődiiette össze a leg­szebb társaságokat. A szöveg szerint a Tower ban (Taur-ban), a fehér oroszlánok mosdatására csakis a fehér ajtón lehet bejutni. Sokan megjelentek, de senki sem találta meg a Tower fehér kapuját. Az óriási, várszerű fogházépület őrei kijelentették, hogy semmiféle tudo­másuk sincs fehér ajtóról és fehér oroszlánok mosdatásáról. Tehát a hangzatos jelszó: Washing the white lions, csalókának bizonyult. Már most nyilván meggyőződhe­tik minden ötletes vagy szögletes ol­vasóm, hogy az áprilisi tréfa kifog mindenkin és igy állandóan napiren­den marad — a napvilágra került — kifogyhatatlan áprilisi ötlet. K. gyalni és bírálni. Eddig is ez volt a tiszta szándékú, becsü­letes törekvésű sajtóorgánumok jogos létalapja és zsurnaliszti­kái kötelessége. JVmelyik sajtó­termék erről az ösvényről le­tért, vagy erre az útra felemel­kedni erkölcsi vagy szellemi fogyatékossága miatt nem tu­dott, az eddig is ártalmára volt a sajtónak és a közérdeknek, annak a hangos jajgatása és káromkodása nem hatja meg a sziveket és nem téveszti meg az elméket. Az új sajtótörvény teljes hatályával és jelentőségével élet­belép. Az „Észtergom és Vi­déke“ a magyar sajtónak ezen új korszakában is a régi marad. Gyorsan és híven közvetíti kö­zönségének a helyi élet híreit, tárgyilagosan ismerteti a vá­rosi és megyei, politikai és tár­sadalmi élet minden mozzana­tát, megőrzi komoly nivóját. Zsurnalisztikái készültsége min­den esetben rávezeti a helyes útra, mert mindig igaz úton jár. Egyedüli célja, kötelessége, amit sajtórendeltetésnek ismer és házitörvényének vall: a nagy- közönség szolgálata. Ez a kö­telesség jelentkezik hírszolgála­tában és a közönség érdekei­nek védelmében. Ez volt min­den időben a programmja és marad a jövőben. Id. Tirts Rezső szabadságharcainkban. Midőn hősünk hivatását bevégezte, előbb megírta 1848-49.-i élményeit. Ez az érdekes könyv Késmárkon, Sauter Pál kiadásában jelent meg tiz év előtt. Az emlékkönyvet becsessé teszi néhány szepességi szabadság- harcos arcképe. Id. Tirts Rezső képe pedig szakasztott mása derék fiának, a hasonló nevű pilismaród kir. főer- dőmérnöknek, aki atyja kiváló jelle­mét is örökölte. Id. Tirts Rezső emlékiratai elő­szavában szerényen kijelenti, hogy szepesi földijeinek hazafiságát óhajtja méltatni. A szepesi hires guerilla-csa- pat jórészt gyerkőcökből verődött ösz- sze. De milyen csodálatos gyerekek teremtek akkor! Görgei István koszoruzta meg elő­ször munkájában Tirtset és derék társait, akik a hires szepesi guerilla- harcosokat jelentették. Ifjú hősünk 1849 junius 15.-éig vitézkedett, mi­dőn a kozákok foglya lett. Nem akarta azonban sírjába vinni emlékeit, azért irta meg azokat jegy­zeteiből utódainak. Midőn szülővárosában, Szepesvár- alján nemzetőrség alakult, fölbuzdult a város 12—17 éves ifjúsága is és ekkor valami hetven iskolás gyerek és inas gárdát alkotott, melynek ka­pitánya Tirts lett. És ebből a gár­dából négyen kerültek a szepesi hi­res Cornides vadászaihoz. Époszba illő a derék szepesi szá­szok hazafias fölbuzdulása. Tirts uno­kanővére, Topercer Julia volt az első, aki ékszereit elvitte a városházára a haza oltárára. A gyerekekből férfiak, a férfiakból hősök lettek. Midőn Windischgraetz győzelmei után a magyar kormány Debrecenbe menekült, Schlick tábornok a Szepes- séget szállotta meg. Az osztrákok le- döntötték Tirts szülővárosa szabad­ságfáját a nemzeti zászlóval és a vá­ros vezetőit Kossuth-kutyáknak ne­vezték. A kassai börtönök csakhamar megteltek a szepesiekkel és ekkor a zsarnokot veszedelmesebb helyekre küldötték. Guyon hires honvédtábor­nokot nagy örömmel fogadta Szepes- váralja, ahol a húsz fokos hidegben a városháztéren tábori tüzeket rak­tak és a honvédekkel magyar dalo­kat énekeltek. Azután Branyiszkó felé vonultak. Guyon harsányan ki­jelentette, hogy aki előre megy, az dupla zsoldot, aki hátrál, az kartácsot kap. Egy selmeci piarista tanár ment velük Kapisztrán keresztjével. Hon- védeink pedig fényes diadalt arattak. A kis Tirts hadiszemlét tartott és ő hozta haza a branyiszkói győzelem hírét. Görgei Artur is megtekintette az osztrákok hulláival megtelt csata­teret és dicsőítette Guyont. A rohamosan váltakozó esemé­nyek közt ismét fölbukkant Pott oszt­rák ezredes, aki Tirtséknél szállott meg. Az ezredes ekkor kijelentette, hogy a város összes gyerekeit meg- korbácsoltatná, ha nem lenne közöt­tük véletlenül Rezső. Mert a mi akkori derék cserkészeink a huszár őrjára­toknak minden osztrák mozdulatot elárultak. Nemsokára megjelentek a Jab- lonszky-svalizsérokkal a hírhedt Hur- bánisták is. Ezt a vad csőcseléket Húrban, Hodsa és Stur agitátorok vezették a magyarok ellen. Midőn Szepesváralján majdnem félezer ilyen féleszű dobrovolnik (önkéntes) verő­dött össze, Tirts és társai mulatsá­gos érdeklődéssel nézték a rozsdás fegyverű, halinás és bocskoros tót ármádiát. Stur az összes vidéki tót- ságot berendelte, mert beszélni akart velük. Az összecsődült nép előtt az­után kijelentette, hogy Debrecenbe készülnek, ott fölakasztják a minisz­tereket, a koronát magukkal hozzák és a császárt tót királlyá koronázzák, mert az országot a tatárok testvérei, a magyarok rabolták el őseiktől. Mi­kor a katholikus tótok megtudták, hogy a dühös Stur luteránus pap, egyenkint elpárologtak. Ilyen kudarc­cal lódultak azután a Hurbanisták Kassára, ahol az osztrákok nem igen büszkélkedtek velük. Midőn másnap néhány kassai deák azt kiabálta az utcán, hogy honvédhuszárok jönnek, a tót önkéntesek Eperjes felé mene­kültek. — Nem arrafelé van Debrecen ! — kiáltották utánuk tótul az aranyos kassai deákok. A tót önkéntesek az­után nemsokára rablóbandákká ved­lettek. Jó hir érkezett azonban, midőn Klapka és Bátori-Schule Bódog tá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom