Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 23. szám

6 ÉSZT L3GOM és VIDÉKE. 1914. március 19. teti. Hovatovább részére a szemüveg beszerzése elkerülhetetlen. Hogy en­nek elejei vehessük, a kért színházi látcső költségeinek megadását tisz­telettel javaslom. Pitypanghy Aladár biztosítási Ír­nok, 7 gyermekes családapa, a Ko­vácspatakon építendő nyaralójára kér kegyes adományt. Nincs közöt­tünk, i. t igazgatóság egy sem, aki kétségbevonná Kovácspatak levegő­jének egészséget megtartó, kiválóan elismert higiénikus erejét, épen ezért tisztelettel indítványozom, hogy a nevezett betegpénztári tag urnák 7000 kor. építési költség annál is inkább szavaztassák meg, nehogy az esetleg családjában bekövetkez­hető betegségek miatt bennünket okoljon. Kujon. A legszebb nők hazájából. Vikár Béla, akadémiai tag márc. 21.-én, szombatoii délután 6 órakor a főgimnázium dísz­termében jbtékonycélu előadást tart Rustaveli georgiai költőnek „A párducbőrös lovag“ c. művéről, s előadását Zichy Mihálynak a Kaukázusban készített festmé­nyeivel illusztrálja. Vikár Béla ezen előadását nemrég a Mű­barátok körében is megtartotta, s erről a fővárosi lapok a leg­nagyobb elismeréssel emlékez­tek meg. Egyik politikai napi­lap vezércikkben ünnepelte Vi­kár előadását s érdekes részle­teket mondott el. Vikár ugyanis, hogy Rusztavelinek nyolcadfél- száz éves remekművét lefordít­hassa nyelvünkre, megtanulta a gyönyörű költemény Írójának nyelvét: a kartvel, vagy oroszo­sán grúz nyelvet. E nyelv azonban olyannyira különbö­zik más nyelvektől, hogy sem­miféle európai vagy ázsiai nyelv nem segíti a megtanulását, s igy még Vikárnak, a nagy nyelv­tudósnak is, erős munkájába került elsajátítása. Minthogy Georgiába el nem mehetett, on­nan hozatott magához egy fia­tal grúz Írót, Cziklari Györgyöt. Közös nyelvül az esperantót használták, Vikár előbb ezt ta­nulta meg, s aztán fél évi buzgó munkával a grúz nyelvet sajá­tította el s egyúttal a költői mű­nek fordítását is elkészítette. A fordítás maga is kiváló alkotás, s a Műbarátok Körénék dis- tingvált résztvevői nagy gyö­nyörűséggel hallgatták a sok századok után fölismert költő­fejedelem varázsos hangjait Vi­kár előadásában és gr. Festetich Pálné elnöknő meleg köszönet­tel adózott az ismert műfordí­tónak ezen irodalmi és művé­szeti csemegéért. 1 K-ás ülő­helyek a főgimnázium pedellu­sánál kaphatók. Parcsami Henrik. Kettős eljegyzés. Múlt vasárnap, március hó 15-en, Szecskay Kornél, az esztergomi ügyvédi kar legidősebb tagjának és az Esztergomi Keresk. és Iparbank ügyészének úri házában kettős eljegyzesi ünnepély ment végbe. Ugyanis Amon Károly, a Wiener Bank Verein budapesti főfiókjánal a váltó osztálynak közkedveltségű és igen agilis főnöke eljegyezte Szecskay Kornél es neje kedves leányát Mar- gitot, — dr. Schrantz Pál, a buda­pesti árú és értéktőzsde főtitkári hi­vatalának jeles tehetségű segedtitkára pedig eljegyezte néhai Fuchs Isván- nak a budapesti árú es értéktőzsde múlt évben elhunyt fenyes tehetségű főtitkárának es nejének szül. Szecskay Vilmának kedves leányát Klárikát. — A vőlegények és menyasszonyok szüiői, nagyszülői, testvérei és unoka- testvérei férjeikkel es nejeikkel együtt, — köztük dr. Hoványi Géza ország­gyűlési képviselő és több budapesti pénzintézet igazgatósagi és felügyelő­bizottsági tagja is, a vőlegények és menyasszonyok iránt viseltetett sze- retetük bizonyságául teljes számban vettek részt ezen családi kettős ünne­pélyen. A kettős eljegyzés a déli órákban az összes jelenlevők előtt történt meg ünnepélyesen, utánna családi diszebéd következett, mely alatt az egész család távollevő jóba­rátai és ismerős tisztelőinek távirati jókivánatai érkeztek meg nagy szám­mal. Az ebéd, valamint a délutáni órák a legnagyobb örömben és a legjobb hangulatban teltek el és az esti vonatokkal a legjobb kivánatok megújítása mellett utazott el az egesz rokonság saját otthonába. A Szecs­kay családot a múlt évben ért ket­tős megrendítő gyászeset fájdalmá­nak némi enyhítéséül elkövetkezett ezen családi kettős örömünnepély­ről jól esik nekünk a t. olvasó Kö­zönséget is ezúton értesíteni. A két jegyes párnak nagy boldogságot, az örömszülőknek pedig sok örömet mi is őszintén kívánunk. Afrikai utón. Dr. Fehér Gyula és dr. Kiinda Teofil prael.-kanonokok e hó elején hosszabb időre afrikai útra indultak. Algírt és Kgyptomot tekintik meg tanulmányutjokban és a Szentföldön keresztül térnek vissza városunkba. s Névmagyarosítás. Poszpischil Ferenc esztergomi lakos családi ne­vének „Pálmai“-ra való változtatását a belügyminiszter engedélyezte. Miniszteri döntés Nagy Antal ügyében. Annak idején megírtuk, hogy a vall.- és közoktatásügyi mi­niszter egy feljelentésből kifolyólag fegyelmi vizsgálatot rendelt el Nagy Antal volt főreáliskolai igazg. ellen a tanári karral szemben tanúsított ösz- szeferhetetlen modora, továbbá a ke­zéhez befolyt tandijak hűtlen keze­lése miatt. A miniszter döntése e héten érkezett a városhoz, mely Nagy Antalt a hűtlen kezelés vádja alól fölmenti, ellenben a hanyag ügyke­zelést megállapítja és ezért, valamint a másik vád beigazolt volta miatt a volt főreáliskolai igazgatót 100 kor. fegyelmi birsággal sújtotta. Hazafias ünnepély a Legény- egyesületben. Vasárnap este 6 óra­kor népakadémia kereteben szépen sikerült hazafias ünnepélyt rendezett a Kath. Legényegyesület vezetősége az egyesületi nagyteremben, melyet zsúfolásig megtöltött a közönség. A műsort a „Turista dalárda“ azon éneke nyitotta meg, melyet a Hon­védtemetőben is hallottunk. A szép ének, mely itt hangzott el másod­szor, a zárt falak között sokat nyert szépségben és finomságban. Szer­zője, Táky Gyula karmester lelkes éljenzésben részesült a dal elhang­zása után.. Majd Merényi Gyula, az egyesület buzgó titkára szavalt el két Ábrányi költeményt zajos hatást keltve. A műsor legfelemelőbb száma Gamauf István vízivárosi káplán lel­kes, meggyőződéssel előadott értékes beszéde volt a letűnt magyar szoká­sokról és az elaludt magyar szellem­ről, mely utóbbinak pedig különösen Esztergomban van meg kiapadhatat­lan forrása a várhegy dicsőséges múltról beszélő köveiben. A beszéd sok elismerést jelentett a fiatal am­biciózus orátornak. Ezután ismét a „Turista dalárda“ énekelt, előadván Luspay Kálmánnak „Imádkozzunk a hazaért“ c. megható, férfikarra irt szerzeményét. Végül Zemplenyi Mi­cike és Ekessy Berta zongorázták el a Rákóczi indulót négy kezre, majd külön is mindkettőjük előadott egy- egy szép magyar darabot nagy tet­szés mellett. A „Függetlenségi és 48-asKör“ közgyűlése. Az „Esztergomi Füg­getlenségi és 48-as Kör“ vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg évi rendes közgyűlését a „Magyar Király“ nagytermében szép számú érdeklődő jelenléteben. A közgyűlést Brutsy János elnök beszéde nyitotta meg, melyben a mostani politikai viszo­nyokat részesítette éles bírálatban. Kitért a helyi viszonyokra is, ameny- nyiben szóvátette az árvizvedelmi kirendeltseg okozta mizériákat és a főreáliskolával való, eléggé el nem ítélhető beugratást. Mindkettő a je­lenlegi kormánynak jóvoltából okoz ezrekre menő károkat e szerencsét­len városnak. A tetszéssel hallgatott elnöki megnyitó után dr. Zvvillinger Ferenc titkár olvasta fel hazafias lel kesedéssel megirt jelentését és elpa- rentálta a körnek a lefolyt egyesületi évben elhunyt két oszlopos tagját : Guzswenitz Vilmost és Walch Má­tyást. Dr. Prikkel Marián a szám­vizsgáló-bizottság jelentését, Draxler Alajos pedig a pénztári jelentést ol­vasta fel. Mindkettő egyhangúlag elfogadtatott. — A tisztujitás során Farkas Tivadar indítványára újból a régi tisztikar lett megválasztva nagy lelkesedéssel. Végül Sztahovits Jenő felszólalására elhatározta a kör, hogy akciót indít a tagok toborzására, kü­lönösen azok sorából, akik az új választói törvény értelmében szava­zati jogot nyernek. A taggyűjtés mó­dozatainak megbeszélésével és kivi­telével a választmány bízatott meg. Ezzel a közgyűlés véget ért. Elmaradt a repülőnap. Kvasz András pilótának kedd délutánra hir­detett esztergomi felszállása a hatal­mas szél miatt elmaradt. A felszállást annak idején előre fogja jelezni az aviatikus, kinek gépe jelenleg az esz­tergomi vasútállomáson várja a sze­relést. Az iparostanonciskola ünne­pélye. Az esztergomi iparostanonc- iskola ifjúsága a szabadság ünnepé nek évfordulóján vasárnap d. e. 10 órakor szép lefolyású hazafias ün­nepet rendezett a kath. Legényegye­sület nagytermében. A nagytermet iparosmesterek és azok családtagjai, valamint az iparos ifjúság töltötte meg. A műsor a Himnusszal kezdő­dött, majd több iparostanuló alkalmi költeményeket szavalt elismerést ér­demlő buzgósággal. Az ünnepi be­szédet Ferenczy Kálmán iparisk. tanító mondotta a hazáért való szor­galmas munkáról és a magyar föld szeretetéről. Ezután a „Hazaáruló“ c. 1 felvonásos kis alkalmi színmű­vet adták elő az iparostanulók meg­ható igyekezettel. A szép ünnepély után az intézeti zászló elővitele mel­lett vonult az ifjúság a belvárosi plébánia templomba, hol sz. misét hallgatott. Hirtelen halál. Mogyorósbányá­ról táviratozták, hogy Schalkhaz Gyula 60 éves ottani lakost lakásán kedd reggelre halva találták. Halálát minden valószínűség szerint szivhű- dés okozta. Kiterjedt rokonság gyá­szolja. A városok kölcsöne. A bel- lügyminiszter a városok kölcsönszük- ségletére vonatkozólag újabb leiratot intézett, amelyben kizárólag azokról a szükségletekről kér kimutatást, a melyekről 1914-ben feltétlenül gon­doskodni kell. A városok ugyanis az első felhívásra adott kimutatásokban a kellő határt átlépték. így pl. Pozsony három milliót kíván köve­zésre s ehhez hasonló kívánságok szerepelnek. A vágóhíd ügye. A vágóhíd érdekében a minisztériumnál járt de- putaciónak lett annyi eredménye, hogy a miniszter leiratot küldött a városhoz, melyben a vágóhíd ügyét újból a város közgyűlése elé utasítja. A miniszter ugyanis azt találja, hogy a vasútállomás közelsége s igy a könnyebb szállítás, továbbá, hogy a levágni szánt állatokat nem kell eset­leg vészterületen keresztülhajtani és még más hasonló okok amellett szól­nak, hogy az uj vágóhíd a vasútál­lomás környékén építtessék fel. Igaz, hogy igy az építés 50000 koronával többe kerülne, de legalább teljesítve lenne a városbeli hentes és mészá­rosmesterek forró óhajtása. Hitünk szerint azonban aligha lesz az áthe­lyezésből valami, mert — tetszik tudni, — nagy pénz ám az az 50000 korona ebben a spórolós világban! Egy vigéc hálája. Egy Eszter­gomba érkező kereskedelmi utazó felfogadta Vastag Vince hordárt, hogy mintákat tartalmazó bőröndjét hor­dozza utána. Mikor aztán a megbí­zatás végeztével Vastag a borravalót kerte, a vigéc csupán köszönettel fi­zetett, amiről pedig tudvalevő, hogy semmit sem hoz a konyhára. Vastag erre erélyesebb hangon követelte a jussát, mire a vigéc ur őt néhány akkora pofonnal fizette ki, hogy a hordár a földre esett s eközben tag­jait úgy megütötte, hogy a Kolos- kórházban kellett őt gyógykezelni. Az ismeretlen vigéc pedig nyomtala­nul eltűnt Esztergomból. Zsebtolvajok a hetivásáron. A szombati hetivásáron a rendőrség letartóztatta Kovács Erzsébet 30 éves szabadkai illetőségű foglalkozásnél­küli asszonyt, Lakatos Rudolfné sz. Kolompár Róza nevű 19 éves cigány- asszonyt és Lakatos Róza őrszállási lakosnőt, kiknél nagyobb mennyiségű készpénzt talált. A pénzek eredetéről nem tudtak szavahihető magyaráza­tot adni s kt lönben is vallatásukkor valamennyijükről kitűnt, hogy több­ször büntetett előéletűek. A rendőr­ség mind a három asszonyt fogva tartotta, mert alapos a gyanúja, hogy szombaton több zsebtolvajlást, me­lyekről panasz érkezett, ők követtek el. Kokárdarablók. A március 15-i ünneplőknek valóságos rémei azon apacshajlamú szentgyörgymezői su- hancok, akik a Honvédtemetőből visszatérők melléről letépik a kokár­dát és egyéb jelvényeket, nem ki­méivé természetesen a ruhát sem. 15—20-an vannak egy csomóban és megsem ijednek az idősebbek kor­holó szavától. Vasárnap a gimnazista és reálista fiúknak valósággal ököl­harcot kellett ellenük vívni — taná­raik szemeláttára. A hatásos ünne­pély és a hazafias kegyelet ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom