Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 23. szám

4 ESZI 1RGOM és VIDÉKE. 1914. március 19. séges, erős magyar nemzetről, fajo­tok fényes jövőjéről, a független és szabad Nagy-Magyarországról! Ál­modjatok csak hősök, álmodjatok!“ A hatásos befejezéshez kiválóan illett a „Turista Dalárda“ sikerült énekszáma, melyet Táky Gyula kar­mester ez alkalomra szerzett. Cime: „Nyugosznak ők, a hős fiák . . .“ A dalarda eddigi sikereit méltó mó­don növelte ez a fellépés is, amely­hez a szerző-karmesternek igen so­kan gratuláltak. Perger Lajos szentgyörgymezői esperes-plébános most imára hívta fel az ünneplő közönséget az elhunyt hősök lelkiüdveért és a haza javáért. A meghatott hangon elmondott imát végül a „Szózat“ eléneklése követte, mely után a közönség egy felejthe­tetlen ünnepély emlékével, hazasze­retetben megerősödve oszlott szét. A Polgári Egyesületben. Este fél 8 órakor a „Magyar Ki­rály“ nagytermében tartott társasva­csora zarta be az emlékezetes évfor­dulót, melyet hagyományos szokás szerint a „Polgári Egyesület“ rende­zett. A vacsorán mintegy 200 polgár vett részt. Az ünnepi szónoklatot Draxler Alajos elnök felkérésere a a Kossuth serleggel kezében Rolkó Béla főszekesegyhazi karkáplán, az „Esztergom“ szerkesztője mondotta gyújtó hatással. A formailag is minta­szerű, nagy gondolatokat tartalmazó beszédből a következő szemelvényt közöljük : „A nemzeti önérzet, bármily erős nyomást is gyakoroljanak reája, élni akar és épen azért táplálékot keres. Ha a nemzet termékeden esz­tendőket él, visszaszarnyalnak a lel­kek a múltba s mint az éhező ma­darak a ringó vetésre, mint a szom­jas szarvasok a hűvös patakra : mohó vággyal vetik rá magukat a múltnak emlekeire. A családapák, tanítók, ta­nárok tapasztalhatják hogy az őszinte gyermeki lélek mint éli át lázas agy- gyal, forró szívvel a nemzet dicső­séges csatáit, mint szívja magába a hősöknek, nagyjainknak szellemét. Ugyanezen érzésekkel rójuk mi — a fölnőttek is — a történelem útjait és ha talán a megfontoltság, a ko­molyság — némelyeknél tálán a szá­mítás és álszemérem — eltakarják, befödik a lelkesedés jeleit, odabent, mélyen — a szívnek egy rejtett zu­gában, ahová a hazafiatlan korszel­lem, a pártoskodás és az osztrák törekvések őrszemei be nem pillant­hatnak : hamu alá takarva, csendes pangással ég egy tűzvész — a ha­zaszeretet tüze, amely féktelen lán­gokban tör ki, ha jő az elnyomás órája s belevilágít a zsarnokság fáj­dalmas éjszakájába.“ A beszéd után felhangzott éljen­zés és taps lecsillapultával Brulsy János emelkedett szólásra és Eszter­gom egész polgárságának köszönetét tolmácsolta Dr. Prikkelnek és Rolkó- nak a ma elmondott tüzes, hazafias és nagy tanulságokat tartalmazó be­szédekért. Dr. Katona Sándor a jelenlevő öreg honvédeket köszöntötte fel meg­ható beszéddel. Dr. Prikkel Marián a mai kor vigasztalan, sivár politikai és társa­dalmi helyzetének megjavitóira, a magyar ifjúságra, haza jövendő re­ményeire mondott hatásos felköszön­tőt, Parcsami Henrik bencés tanár pedig az egyenlőség és testvériség nagy eszméit állította a jelenlevők szemei elé remek hazafias beszéd keretében. A jelenlevők a késő éjjeli órákig maradtak együtt lelkes hangulatban. Riporter. ♦» ♦» « A „Vörös Kereszt“ önkéntes ápolónői tanfolyamra való jelentkezés. A helybeli Vörös Kereszt Egye­sület hétfőn délután 5 órakor tartotta meg a városház tanácskozó termé­ben Meszleny Pál főispán vezetése mellett az önkéntes ápolónői tanfo­lyamra való jelentkezés és tájékoz­tatás érdekében összehívott gyűlését. Az emelvényen az elnöklő főis­pánon kívül Vimmer Imréné elnöknő, Reviczky Gáborné alelnöknő, dr. Gön- czy Béla kórházi főorvos, dr. Berényi Zsigmond, dr. Hamza József orvo­sok és Reviczky Gábor szolgabiró foglaltak helyet. A gyűlésen mintegy 80 nő : asz- szony és leány jelent meg városunk külömböző társadalmi osztályaiból. Mellettük ott láttuk Hoffmann Ferenc városi tanácsost, Zsiga Zsigmond gyógyszerészt, dr. Huszár Gyula or­vost, Gottmann István vármegyei levéltárost stb. A főispán megnyitván az ülést, örömmel üdvözli a nagy számban megjelent hölgyeket. Úgy véli, hogy a jóság, mely a női szivekben nagy fokban van meg, ösztönözni fogja őket azon nemes emberbaráti célra, amely mindannyiuk előtt ismeretes. A Vörös Kereszt Európában már min­denütt szervezve van, nálunk azon­ban még hiányosan. A legutóbbi há­borúban ugyan küldöttünk egy kisebb ápolónői csapatot a harcok színhe­lyére. Ám ha nálunk is kiütött volna a háború, könnyen zavarba jutottunk volna. Itt az ideje, hogy a jövő min­den eshetőségére előkészüljünk. A magyar Vörös Kereszt Egyesület újabban már számos vidéki városban tartott önkéntes ápolónői tanfolyamot; s a magyar intelligens nők mindenütt örömmel jelentkeztek rája. Hihető, hogy az esztergomi hölgyek is buz- dulva a jó példán, nagy számmal fog­nak az emberbaráti cél szolgálatába állani. Erre egyébként külön is felkéri tisztelettel a megjelenteket. Hogy a hölgyek tájékozást nyerjenek a tan­folyam mibenlétéről, módjáról és ide­jéről, átadja a szót dr. Gönczy Béla főorvosnak, ki a következőkben ter­jeszti elő a felvilágosítást: „Az ápolónői tanfolyamot oly módon kívánjuk rendezni, hogy a délelőtti órákban csekélységem és dr. Vándor kollégám mutatnók be dr. Hamza segítségével a szükséges eljárásokat. De mert súlyt vetünk arra, hogy ezen eljárásokat magunk ismertessük meg a résztvevő höl­gyekkel, 6 héten át a hétnek egye­lőre csak 2 —2 napját tüznők ki, s csak amikor a szükséges jártasság­ra méltóztattak szert tenni, ajánla­nék, hogy akik erre önként jelent­keznek, a kórszobákban az ápoló­nővéreknek is segédkezzenek, vagy más, közösen meghatározandó napo­kon a műtéteknél is jelen legyenek. Ezen délelőtti gyakorlati bemuta­tásokkal parallel dr. Huszár járási es dr. Berényi városi orvos urak szintén a hétnek 2—2 délutánján volnának szívesek elméleti előadáso­kat tartani, melyek a legszüksége­sebbeket ölelnék fel az emberi test bonctanáról es élettanáról, a sérülé­sek gyógyulásának rendes meneté­ről s az azokhoz csatlakozó szövőd­ményekről, a sebfertőzésekről, a há­borút kisérő általános fertőző és egyéb betegségekről s az előbbiek terjedésének meggátolásáról. Végül az első segélyekről. Célunk az, hogy a résztvevő hölgyek előbb a gondolathoz s ké­sőbb ahhoz szokjanak hozzá lassan­ként, hogy ne találjanak visszatet­szőt abban, amit a beteg egyén kö­rül kifejteni kell, s anélkül, hogy erre a résztvevőket kényszeríteni akarnók, módot fogunk nyújtani arra is, hogy az önként jelentkezők ne csak a sérülések látásához, ha­nem az azoknál való segédkezések- hez is hozza szokjanak. Nem hi­szem, hogy a jelenlevők közül volna csak valaki is, aki ne apolta volna már valamelyik kedves hozzátarto­zóját s ne adta volna tanujelét an­nak, hogy szeretettel tudja körül­venni a szenvedőt. Az már az em­beri természetben rejlik, s igy rossz néven senkinek sem vehető, — ha­csak nem hivatásos ápoló, — hogy ez az érzés hiányzik belőle, midőn idegen egyéneket kell ápolnia; de bekövetkezhetnek lélekrenditő ese­mények, mikor mindenki egy csa­ládhoz tartozónak érzi magát, s a mikor minden ember segítene em­bertársán, ha képes lenne erre. Az országban szervezett ápoló­női tanfolyamoknak is ez volna a céljuk, hogy mikor az az érzés ál­talánosan eltöltené a sziveket, azok, kik nem áldozhatják fel a hazáért mint harcosok magukat, képesek le­gyenek a sebesülteknek segítségére lenni. Az Esztergomban rendezendő tanfolyamnak is ez volna a célja.“ A főorvos ezen tájékoztatásának meghallgatása után az elnöklő főis­pán felkéri a megjelent hölgyeket, hogy sajátkezű névaláírásukkal minél többen jelentkezzenek a tanfolyamra. Mire a jelenlevők — városunk nő­közönségének nem csekély dicsére­tére 1 —- örömmel jegyzik nevüket a kitett ivekre. Az eredmény várako­záson felüli, mert — 69 a jelentke­zők száma, még pedig : Özv. Bischoff Antalné, Beck Já- nosné, Bedros Erzsi, Bedros Manci, Borz Erzsébet, dr. Boross Gézáné, Brutsy Márika, özv. Büttner Róbert- né, Büttner Irma, Chernyné K. Irén, Csillag Gizella, Feigl Anna, Fekete Marianna, Gottmann Istvánná, Hardt Józsa, Halmos Anna, Halmos Mária, Homor Margit, Homor Imréné, Ho­nig Karolin, özv. Janovits Palné, Ja- novits Tériké, Janits íren, dr. Ka­tona Sándorné, ifj. Koperniczky Bo- riska, özv. Lindtner Jánosné, Lindt- ner Etelka, Lieb Aranka, Mack Au­guszta, Magos Margit, Mattyasóvszky Mariska, Mattyasóvszky Olga, Me- széna Jolán, Miedler Irma, Marosi Teréz, Mátrai Józsefné, Mihalic Mar­git, Mohos Mária, Müntzberger Már­ta, Nagy Mariska, Novák Rózsi, Os- terer Rudolfné, Obendorfer Mariska, özv. Palkovich Jenőné, Pacséri Ma­riska, Pacséri Rózsi, Poit Gusztáv- né, Psenák Mariska, Reviczky Er­zsiké, özv. Reviczky Gáborné, Ruth Tériké, Salzer Miksáné, Sándorné Koperniczky Boriska, Skopetz Gyu- láné, Stromf Jolán, Schrank Béláné, Schroth Amalia, Szántó Gézáné, Sze­gedi Anci, Szerkál Aranka, dr. Szi­lárd Béláné, Thierichter Teréz, Vaj- dané Áldori Vilma, Vezér Maria, Walter Károlyné, Wimmer Imréné, Zajda Julia, Zemplényi Mici és Osz- vvald Mária. A főispán hálás köszönetét tol­mácsolván a jelentkező hölgyeknek, felolvassa dr. Csernoch János her­cegprímás ur ő főmeltóságanak Buda­pestről, gyűlés közben érkezett követ­kező táviratai. „Szívből üdvözlöm a Vörös Kereszt ápoló kurzust nyitó gyű­lését és bizton remélem, hogy Esztergom nemes szivű hölgyei tömegesen vállalkoznak a hazafias föladatra. Csernoch János. “ A gyűlés hódolattal teljes éljen­nel fogadja a főpásztor üdvözletei és buzdítását. Miután pedig külön indítványt senki sem tesz, az elnök örömének s köszönetének ismételt megnyil- vánitásával berekeszti a gyűlést azzal a figyelmeztetéssel, hogy a hölgyek majd az Esztergom és Vidékében leg­közelebb közzéteendő hirdetésből lóg­ják megtudni a kurzus megkezdésé­nek idejét, helyét s módozatait. Abban a helyzetben vagyunk, hogy referádánkkal kapcsolatban mindjárt itt közölhetjük a kórházi főorvos urnák hirdetését is: Esztergom Hölgyközönségéhez! Meszleny Pál főispán ur ő méltóságának kezdeményezé­sére és buzdítására Esztergom hölgyei nem remélt számban jelentkezvén a M. K. Vöröske­resztegylet önkéntes ápolónői tanfolyamára, a tanfolyam si­kere érdekében a további be­iratkozást meg kellett szüntet­nünk. Azon urhölgyeket, akik a M. Kir. Vöröskereszt önkéntes ápolónői tanfolyamara már be­iratkoztak, tisztelettel felkerem, hogy szíveskedjenek f. hó 19.-én csütörtökön délután öt órakor az első elméleti tanításra a gimnázium dísz­termében megjelenni, me­lyet dr. Molnár Szulpic giinna-

Next

/
Oldalképek
Tartalom