Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 22. szám
2 ESZTL^GOM és VIDÉKE. 1914. március 15. ropogás, a vér és halálhörgés. Nekünk egy titkos és sorvasztó betegség ellen kell küzdenünk, mely ellenség sokszor jó falatokkal és koncokkal, kenyérrel és pompával mérgez és sorvaszt bennünket, hogy kivegye méregfogunkat és megtörje virtusunkat. És csoda-e, ha sokszor és sokat vétkeztünk ? És mig a múlt bűneit korholjuk és ostorozzuk, nem féltjük-e jövőnket, mely csak a békés egyezségben, a hazafias összetartásban virulhat s hozhat gyümölcsöket? A nemzet, mely a meghasonlás útjára lépett, elvesztette szilárd alapját; a nép, mely a szabadság kiépítésére nem törekszik fokozott erővel, megingott becsületében; az ország, mely a lemondásban leli örömét, s a gyáva megalkuvással éri el békéjét, nem méltó a dicsőségre és sorsa a jogfosztás. Könnyezve szemléljük a sok-sok áldozatot, melyet már eddig is hoztunk, de a hazafiúi önzetlenséget és a céljainkban egyező összetartást nem akarjuk martalékul vetni, mert hiszen akkor pipogya nép leszünk, melyet az első jött-ment is lenézhet. Március idusán ne nyúljunk a megvetés és átok fegyvereihez, hanem az önzetlenségen alapuló tiszta meggyőződés legyen a mértékünk. Mert ki meggyőződése szerint cselekszik, az nem lehet hazafiatlan, s az ily férfiaknak a nemzet hogy „zászlótartónk, a még ifjú vérű Petőfi versenyt gyalogol velünk“. Pesten a költő csakhamar megkapta honvédkapitányi kinevezését s ezzel ment Erdődre, ott töltött pár napot, aztán bevonult Debrecenbe a zászlóaljához. Júliához „Búcsú“ címen meghatóan gyöngéd verset irt, melynek ismételten visszacsendülő refrainje ez: „Isten veled, szép, ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem.“ Petőfi az ujonckiképzéssel bíbelődött Debrecenben. Felesége, aki közel volt szüléséhez, egyszer szemrehányó levelet irt neki, amiért ily állapotban elhagyja s nem törődik vele, talán már nem is szereti. A költő erre „Szeretlek kedvesem“ című versével felelt, amelyben rajongó szerelme szinte egekig szárnyal. Mintha egy tűzhányóhegy izzó lávája omlanék benne, s a lobogó lánghullámokból ibolyák, liliomok és nefelejtsek hullanának le andalító illatot lehelve magukból: „Lemondanék minden Dicsőségről érted, S megszereznék érted Minden dicsőséget. Nekem nincsen vagyam, ünnepén egy táborban van a helyük, együtt kell ünnepelniük. A magyarnak hűséges nemtője hozzon a szivekbe békét és szeretetet, megértést és becsülést. Olvadjon meg a fagyos kéreg, csillapodjék az indulatok árja, a tavaszi szellő tisztítsa meg a léget, s hulljon le szemünkről a fekete hályog, hogy megtaláljuk a helyes utat és élvezhessük a rügyek fakadá- sát, virágok nyílását, hogy a magyar a magyart keblére ölelve menydörgésnél is hangosabb riadóval jelentse: nincs még veszve a magyar szabadság ! 1848-1914. Az emlékezet szövétneke ragyogja be ma az alacsony'- kunyhót s a büszke palotát, mert ünnep van: a szabadság ünnepe. — Emlékezzünk, Ünnepeljük kegyelettel március 15-ét mint a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ örökké emlékezetes kikiáltásának 66-ik évfordulóját. Nincs ebben a nemzetben olyan magyar ember, sem olyan egyszerű polgár, kinek szive hevesebben ne dobogjon az 1848. márciusi napok emlékére, a midőn lehullott a százados rabságban sínylődő magyar nép kezéről és lábáról a bilincs, szabaddá lett a gondolat s a szó, hogy magasan szárnyalva felemelje az eddigi leigázott jobbagyat a művelt ember színvonalára, s egyenlővé tegyen ebben a nemzetben minden embert nyelv és vallaskülömbség nélkül. A szabadság szellője lengedezett ekkor Európaszerte. Az erejük tuNincsen akaratom, Mert amit te akarsz, Én is azt akarom.“ Ez volt talán a legforróbb, leg- gyöngédebb költeménye feleségéhez, akit valósággal istenit; s ő, aki a hatalmasokkal is nyersen szembeszállóit, e gyönge galamb előtt szinte térden állva vallja meg újra és újra örök szerelmét. Akarata keményebb, mint a vas ; de az is meglágyul, fölolvad felesége akaratában; vágyai magasabban szállnak, mint a kőszáli sasok, de ezekről is lemond ő érette, valamint a dicsőségről is, amelyet pedig Istenként imád. Büszke is volt neje e költeményre. Ebből látta, hogy korlátlan hatalma van a költőn, aki azelőtt senkire se hajlott, csupán a maga akaratát követte. A költőnek zászlóaljával Nagy- becskerekre kellett volna vonulnia, de ő anélkül, hogy szabadságot kapott volna, feleségéhez ment Erdődre. E fegyelemsértés miatt meggyűlt a baja Petőfinek. Orlay barátja azonban kijárta, hogy utólag mégis szabadságot kapott. datára ébredt nemzetek és népek jogaik elismerését követelik. Eseményekkel terhes nagy idők következtek be. — Királyok zsarnoki uralmának vetett véget a népszabadság fényes eszméje. Büszke császári trón dől romba és sorsa intézését a nép ragadja kezébe. De mig Európa többi népei véres kardokkal s tépett zászlókkal kezükben jutnak az emberiség legdrágább, legféltettebb kincséhez a szabadsághoz, addig a magyar nemzet tisztán és érintetlenül polgártársai kiöntött véréből kiáltja ki a világnak, hogy: „A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ A bécsi forradalmi hang nálunk is megszüli a kívánt hatást. A kedélyek izokká válnak s csak alkalom kell, hogy iángra lobbanjon. S im felvirrad március idusa! Mi zaj riad ? lm ajkról-ajkra adják, mint apostolok a szent igét: „Szabadság, testvériség, egyenlőség!“ S hogy megszólal a szabadság dicső költője Pe tőfi, lángszavára felébred a nemzet a szolgaság szégyenletes álmából, talpra áll és tettre buzdul az a nemzet, mely eddig csak elfojtott zokogással siratta a hazát; elfojtott zokogással, hogy meg ne hallja senki. És száll az ének, mint a szabad sajtó első szülötte szerte az országban s a bérc és a völgy, a szegényes kunyhó s a fényes palota ezerszeresen visszhangozza az elnyomottak dörgő szózatát. „Talpra magyar!“ hangzik mindenfelé s nyomán lehuilanak a bilincsek, a börtönök ajtai megnyílnak. Megszűnt a rabság. Előkerülnek Rákóci kardjai s fennen lobog a nemzeti zászló, s rajta lángbetükkel ragyog az isteni jelszó: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!“ Fényes dicső kép — de rövid, mint az álom. Ki nem ismerné Magyarország dicső történetét, szabadságharcunk vérrel irt lapjait — midőn vezerek és költők, államférfiak és zsenge ifjak egymás mellett vetélkedve halálmegvetéssel harcolnak a honért. Petőfi zengi énekét s a dal zenéje csudákat művel. Ki békében szóval vagy tol.al szolgálta a hazát, harcba megy most büszke lobogóval, karddal, vérrel a szabadságért síkra száll, hisz egy jelszavunk van: „győzelem, vagy halál!“ Végzetünk betelt! A fellázadt nemzetiségekkel szemben dicső függetlenségi harcot vívunk, de a muszka colosszussal szemben világszabadságért vérzünk el. A zsarnok láncra veri a nemrég felszabadult nemzetet, s kezdődik a nemzet vérkrónikája. De nem szégyenfoltja ez a titani küzdelemnek, hanem dicsősége, szégyene csak a zsarnokságnak lehet, mely megfeledkezve méltóságáról, igazságtalan győzelmi mámorában, véres kezekkel fojtotta meg a szent ügyért küzdő nemes bajnokokat, a hősök elejét, legjavát. Halálhörgés -- bili ncs - csörgés. így telt el két hosszú évtized. Hosszú, halálos álom szállt a nemzetre s csak néha hallatszik a költő szózata: „Lesz még egyszer ünnep e hazában !“ Jóslata teljesült. — A nemzet kibékült királyával. De ne áltassuk magunkat. A nemzet szabadságát, melyért annyi drága vért és hősi életet áldoztunk, nem nyerte vissza soha! A dicsők nem támadnak föl többé! Testük rég elporladva, sírjaik behantolva ... De ha testünket megsemmisítette is a földi hatalom ; a szent és magasztos eszmét, melyért dicső vértanú halált haltak, nem lehetett sem golyókkal, sem bitóval kiirtani. Az eszme lelkűkkel felszállt az egbe, hogy ott új s örök életet kezdjen, s időtlen Időkig jelezzék az utat, hogyan kell a hazáért harcolni, élni, meghalni. A példát megadták. A mai társadalom és közélet egész más irányban halad. — Milyen most az ország ? Önző hatalmi célok ezek, mélyért küzdenek az emberek. A szent és nemes ügy, a jótett sokszor csak cégér, melynek leple alatt önző érdekekert egyenek és csoportok állanak, kik egymást tiporva, marva, csak az egyéni haszon után sóvárognak. Népszabadság, nemzeti függetlenség, melynek kivívásáért annyian feküsznek „Nagysalló, Komárom, Vácz, Isaszegnél jeltelen sírokban, ki védi, ki oltalmazza — lengő zászlaját ki ragadja kezébe? Testvériség—egyenlőségnek ki a hirdetője ? ,,0h mintha nem is utódaik volnánk Ha buzdulunk és eszméik szavára Lelkünk elernyedő, bátortalan Csak lelve nyílik fel zara Csak néha s felve lángol fel vérünk S lecsendesül mikor tettre érünk S van még silány magyar kettős színű Kiben nem gyűl a hála kegyeletre Kit honfiérzés akkor sem lep el Mikor maga a nemzet ünnepel.“ (Pe^trovics S.) Nem politika ez, csupán kötelesség. Tartozunk ezzel magunknak, de tartozunk különösen azoknak a hősöknek, kik jajszó nélkül estek el a golyo alatt, vagy halalmegvetéssel adták át magukat a hoher kötelének, s kiknek még csaK emlék sem jutott a sírra, csupán a szelektől szétzilált poruk van. Szálljon szent imánk messze sírotokig, ti dicső, ti nagy halottai a hazanak. Ne halljátok meg borús panaszainkat, higy- jetek, hogy szabadok, boldogok vagyunk, akik emlékteket ünnepeljük, a független magyar hazának vagyunk lelkes fiai. Lángerzelmü magyar szivetek szent hevét minden magyar embernek adjátok át, hogy állni lássa a világ soká a vészterhességü magyar hazát. Tartsuk ébren mindig ezt a nemzetet, hogy lelkében éljen a honfiúi hév, s igy neki biztosítva lesz még számtalan ezredev. Csév. Hussár István. áll. i*k. igazgató-tanító.
