Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 19. szám

1914. március 5. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 az elengedhetetlenül szükséges kiadásokra kell szorítkozni! Te­gyen már egyszer róla a kép­viselőtestület, hogy a közgyű­lések tárgysorozatából a foly­tonos fizetésrendezési kérelmek hosszú időre törültessenek ! Mi jóreménnyel és bizalom­mal nézünk a közeledő tiszt- újitás elé, mert szebb kor haj­nalának hasadását várjuk tőle szegény varosunkra. Ezért az üdvös reformra vállalkozó több­ségnek a tettek küszöbén szív­ből kiáltjuk buzdításul: Annyi energiát a kivitelben, mint amennyi jóakaratot mutattak a feltevésben ! e. é. v. Bölcs tanácsok. Dr. Aldori Mór, az esztergomi orvosok Nesztora, Mátéffy Viktor bel­városi plébános fölkérésére, a belvá­rosi kath. olvasókörben, február vé­gén nagyérdekű szabadelőadast tar­tott. Köztudomású, hogy városunk leg­érdemesebb orvosa, már negyvenkét esztendő óta szenteli szülővárosa ja­vára alapos tudományát, csodálato­san nemes jóságát és sohasem visz- szariadó hivatását. Ritka jellemvonásokat méltatha­tunk, midőn elsősorban humánus szellemét emeljük ki. Dr. Áldori Mór kitűnő orvos,, de kitűnő embersze­rető is. A szegényeket szánalomból gyógyítja. Betegeit pedig embertársi szeretettel kezeli. Szivén viseli azután a város köz­egészségi ügyét, még a legválságo­sabb járvány-időkben is. így emelkedik ki tehát dr. Áldori Mór szeretetreméltó egyénisége a pá­ratlan háziorvosi köréből az egész város egészségi ügyének szolgálatára. Es ezen a színvonalon olyan ma­gaslatra emelkedik az ő neve, me­lyet méltán megörökít Esztergom annálesze. Bölcs tanácsok hangzottak való­ban a belvárosi olvasókörben. Tárgyalt ugyanis az életről, az egészségről és az egészség legna­gyobb ellenségéről, a betegségről. Az életet olyan lejáratú váltóhoz hasonlította, melyet az Isten minden embernek v kiállít. Ezt fenntartani, megótalmazni azonban minden em­bernek kötelessége. Mert akik életük fenntartása ellen vétnek, azok bűnbe esnek. Az előadó e tekintetben örömé­nek adott kifejezést, hogy negyven­két év óta szerzett tapasztalatai alap­ján állíthatja, miszerint az egészség védelmében a földmives osztály már sokat haladt, amennyiben a kuruzs- lóktól teljesen elfordult és most már kisebb megbetegedések esetében is orvosi segítséget keres. Aztán részletesen megemlékezett a június, július és augusztus hóna­pokban előforduló sok bélhurut és ránggörcs okozta halálesetekről. Az okot nem annyira a gyümölcsben, hanem abban találja, hogy sok anya a cseppjószágot más, 6—8 éves gyermek gondozására bízza egész napra, míg a határban dolgozik. A rossz táplálkozásból természe­tesen bélgörcs és ránggörcs jut ki az elhagyatott gyermeknek Míg pe­dig az anya hazatér, addig megtör­ténik, hogy gyermeke már súlyos beteg. Fut az orvoshoz. De a sze­rencsétlen gyermek gyakran már az utón vagy az orvos szobájában hal meg. Javasolja tehát, hogy ilyen kis gyermekek részére legalább három- négy hónapos korukban míg a külső munka be nem végződik, bölcső-ott­hon létesittessék, ahova az anya reg­gel gyermekét beadja és honnan este hazaviheti. Fejtegette azután a márciusi tüdő- bajokat, melyek a földmiveseknél igen gyakoriak. Az okot pedig abban találja, hogy munka után étkezéskor, a hideg barázdára ülnek anélkül, hogy először egy kis járkálással lehűtenék magukat és a kabátot felvennék. Miután a ragalyos betegségekről, a tífusz és koleráról nyilatkozott, bővebben szólt a dunaviz ivásának veszélyeiről. A városok fejlődésével a csatorna-rendszer mindinkább ki­terjed. A kereskedelem és ipar sok gyárat létesít. Ezeknek összes szeny- nyét azután a’ Duna nyeli el és ki ennek vizét issza, az nemcsak egészségét, de életét is veszélyezteti. Érdekesen fejtegette továbbá elő­adásában hogy a Duna eredetétől Felső- és Alsó-Ausztriáig a közön­ség a Duna vizét egyáltalán nem issza, sőt undorral viseltetik a Duna vize iránt. És innen ered, hogy ná­lunk a Duna és Tisza mentén, időn- kint kolera-járvány keletkezik; mig ellenben azon vidékeken, ahol e fer­tőzött folyóvizet nem isszák, a ve­szedelmet csak hírből ismerik. Raj­tunk áll a sor, hogy lassúk be, mi­lyen helytelenül és meggondolatlanul cselekszünk, ha a veszedelmes Duna vizet élvezzük. Forduljunk el tehát mi is undorral a beszennyezett Du­nától, amelynek vize már rég nem szőke sem nem kék, amint ezt a régi költők énekelték, hanem éppen olyan piszkos, amilyen a csatornák szennye. Korára való tekintetből — végül — arra hivatkozott, hogy mai elő­adása majdnem búcsúzkodása is, ép­pen azért óvatosságra inti hallgatóit. Mindenki mélyen megindulva hall­gatta ezeket a szókat: — Szivemből kívánom, hogy sza­vaimat megszívleljék és ezáltal nem­csak saját és a családjuk egészsé­gét védjék meg, hanem ténykedésük által az egész társadalomnak is hasz­nos szolgálatot tegyenek. A Kath. Legényegyesület közgyűlése. F. hó 1-én, vasárnap délután 5 órakor tartotta az Esztergomi Kath. Legényegyesület évi közgyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlést a Legényegylet el­nöke, dr. Andor György, p. prelátus, apátkanonok, miniszteri tanácsos, szép és tartalmas beszéddel nyitotta meg. mely után ifj. Merényi Gyula olvasta fel titkári jelentését: A felolvasott titkári jelentésből megismerhetjük a Kath. Legényegye­sület fennállásának, illetve újjászer­vezésének 21. életévét. Az egyesület épp úgy, mint minden időben, az el­múlt évben is az alapszabályok elő­írta irányt követve, ügybuzgó elnök­ségének, ennek élén Mátéffy Viktor plébános vezetése alatt élénk tevé­kenységet fejtett ki úgy a hit, a szel­lemi, mint az erkölcsös élet terén. Vallásos előadások során nyert ismeretekkel erősödve hitében az ifjú­ság, nagy számban járult a szentsé­gekhez s bátran jelent meg az egy­ház által rendezett körmeneteken, valamint a nagy ünnepek alkalmából az istentiszteleten. Szellemi fejlődésben volt része az ifjúságnak a rendezett népakadémiai estélyeken, hol nagytudásu előadója oktatásaiból ismereteit bővíthette s gyönyörködhetett a művészi előadá­sokban. Erkölcsös életre, a korcsmázás és duhaj életből való elmaradásra adott alkalmat az egyesület tagjainak a tar­talmas könyvtárral, az egyleti helyi­ségben levő társasjátékokkal — szó­rakozást nyújtott nekik táncestélyein és nagy mulatságain, melyeken egy­úttal szereplő képességeik bemuta­tására is módot nyújtott. És tapasztalhattuk is ifjaink igye­kezetét, láthattuk fogékonyságukat, mert volt alkalmunk gyönyörködhetni alakításaikban. De alkalmat nyújtott az egyesület arra is tagjainak, hogy ipari ismere­teiket bővíthessék, hogy a rendezett szaktanfolyamokon tudásukat töké­letesíthessék. Jgy törekszik arra is még az egy­let, hogy már zsenge korban nevelt jó és erkölcsös egyéneket adjon ipa­ros és kereskedő osztályunknak az elmúlt évben megnyitott tanoncinter- nátusból, amelynek a nevelési cél mellett az ismertetett tevékenységgel munkálkodó egyesület majdani anyagi jólétének biztosítására is kell szol­gálni. Mert anyagiakban bizony rá­szorul a jótékonyságra, az egylet iránt érdeklődők jószívűségére. Az egyesületnek az elmúlt évben 164 rendes, 49 alapitó, 280 pártoló és 17 tiszteletbeli tagja volt. Pénztári könyve szerint a mulat­ságok jövedelme, adományok, tagdi­jak cimán befolyt 6307 K 38 f. — Fenntartási költségekre, tartozásaira kiadott 6120 K 78 f. — Pénztári maradványa volt 186 K 60 f. A jelentések után a tisztikat le­mondott hivataláról, mire az új tisz­tikar a következőkép alakult meg : Elnök: dr. Andor György. Másod­elnök: Mátéffy Viktor. Világi elnök : Magyary László. Titkár: Merényi Gyula. Pénztáros : Horváth Rezső. Ellenőr: Schweiczer Vilmos. Ház­nagy : Krajniker Ferenc. Dékánok : Mórász Béla és Matáncsevits József. Könyvtárosok: Vavrovits Ferenc és Molnár Károly. A választmány a következőkép alakult meg: Bartalos Vince, Buda Ferenc, Búri József, Csincsura Már­ton, Csárszky István dr., Dánó Jó­zsef, Dombay Nárcisz, Draxler Ala­jos, Fehér Gyula dr., Franta Albert, Iványi Lajos, Jakobek Jenő, Kitzin- ger József, Kleppek Alajos, Kührner Antal, Laiszky Kázmér, Mészáros János, Mészáros József, Muzsik Géza, Parcsami Henrik, Pászter József, Philipp Konrád, Prikkel Marián dr., Polusin Mátyás, Sipeki Antal, Stricz Lajos Szeidl István, Toldy János, Varga József, Waldvogel József. A rendező bizottság tagjaivá a köz­gyűlés a következőket választotta meg : Aubéli József, Baglyas János, Barmos József, Buda Ferenc, Cseh Gyula, Domaniczky János, Dánó József, Drapák Kálmán, Filakovszky Oszkár, Fazekas József, Fritz Béla, Kabina Gyula, Kelemen Gyula, Laiszky Kázmér, Majorán István, Machacsek János, Muzsik Géza, Plank István. Póttagok: Apró Antal, Bé­lák Mihály, Oroszy Gyula, Tihanyi István, Torma József, Varga István, Takács Sándor. A magyar birtokpolitika megoldásáért. A birtokpolitikai kérdések nem­zeti szempotból való megoldása tár­gyában az Esztergommegyei Gaz­dasági Egyesület a következő elő­terjesztést intézte a megye alispán­jához : „A 7515/913. sz. felhívására van szerencsénk tisztelettel előter­jeszteni, hogy gróf Bethlen István­nak a birtokpolitikai kérdések nem­zeti szempontból való megoldása ügyében az Erdélyi Gazdasági Egyesületben, valamint az OMGE- nél tett előterjesztései, úgyszintén az azokhoz fűzött erdélyi birtok­statisztikai adatok s mindezeknek az érintett két országos egyesület kebelében történt megvitatása oly mérvben megvilágította a birtok- politikái helyzetet, hogy az nem­csak minden gazda — de különö­sen minden magyar emberre meg­döbbentő hatással volt. A nemzetiségi térfoglalás ijesztő mérve tárult mindezekből elénk s s nagyon is átértjük s átérezzük, ha Illyés István marostordamegyei atyánkfia aggodalomtól eltelten kérte Marostordamegye törvényha­tóságát, hogy hívják fel az ország társtörvényhatóságaiban lakó vé­reiket, hogy támogassák őket a nemzetiségi elözönlés veszélye el­len. Hogy ez a veszély mennyire kétséget kizárólag tárul elénk, azt fájdalom — nap-nap után érezzük a közéletban, olvassuk lapjaink­ban, ugyannyira, hogy azt hiszem, minden igaz magyar érzésű em­bernek áthatva kell lenni azon ér­zéstől, hogy összefogva egy szív és lélekkel álljunk sorfalat az or­szág szélein mutatkozó vésznek, mert ha itt nem állíthatjuk meg az árt, úgy bizonnyára mindna- gyobb térre szorul s mint szűkebb térre szorít minket: magyarokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom