Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 17. szám
Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 17. szám. Csütörtök, február 26. FOLITIKfíl és TfíRSRDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM \ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI T ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t i FELELŐS SZERKESZTŐ: DK GRÓH JÓZSEF FŐMUNKATARS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.-- -- ^ ÉÉ Aák ÉÉ A* ÉÉ Aá áÉ AÉ Éá A* Aá ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K ♦ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. J HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT t KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Á.................______ A villanyfejlesztő telep birtokbavétele. Igazán utolsó óra, melyben ehhez a város jövőjét mélyen érintő ügyhöz birálóan hozzászólhatunk ! Hogy eddig nem szólhattunk, annak megvan a maga könnyen érthető oka: egész a legutóbbi közgyűlésig abban a jóhiszemben voltunk, hogy a város vezetősége az ügy fontosságához mért minuciózus gonddal kellően előkészült a birtokbavételre. Sajnos, a legutóbbi közgyűlés kiábrándított bennünket optimizmusunkból. Elképpedve kellett rájönnünk, hogy az előkészület igen-igen fogyatékos volt; mindössze annyiból állott, hogy kaptunk egy ritka gavallériával megalkotott üzemszabályzati tervezetet, mely a jövendő nagy jövedelem„Esztefgom es Vidéke“ tárcája. Álmodozom. Irta : Ifj. Fdy András. Gyakran álmodozom Nyitvahagyott szemmel, A jövő mennyei Boldogságát látom; Telve minden perce Üdvvel, szerelemmel, S véled szép kedvesem Egyetlen virágom. Az élet ezernyi Aprólékos gondját, Mind, mind elképzelem Az utolsó szálig; Almaim azt véled Egyenlőn megosztják, S az üröm örömmé Búm gyönyörré válik. Az életet mintegy Hosszú utat látom, Hol kis lábad nyomán Ezer virág terem ; Előled a röget Mind elhajigálom, S virágid illatát Tevéled élvezem. bői csakúgy osztotta a jobbnál- jobb fizetéseket és szinte szórta a 2%-os duzéneket az alkalmazottak, vezetők és ellenőrzők között. Szerencse, hogy a képviselők semmi hajlandóságot nem mutattak a tervezet elfogadására; mert ha véletlenül elfogadják, hát — nem akarunk nagyot mondani és személyében senkit se sérteni! — a városi villanyfejlesztő telep valóságos Csáky-szalmájává lett volna. Teljes elfogulatlansággal megállapíthatjuk tehát, hogy a villanyfejlesztő telep birtokbavétele ügyében máris nagy mulasztás történt; ami pedig meg történt, az oly felületes előkészület, melyről jobb nem beszélni. Szóljunk egész világosan! Mondjuk ki az igazat minden farizeusi kertelés nélkül! A város vezetősége nagyon A lanyha szellő is Kedveskedik nekem, Lágyan cirógatva Nevedet susogja; Elmeriti lelkem Tündéri mesékben, S az álmok aranyos Országába vonja. Mindenütt csak te ! te ! Mint sötét tengeren — Eltévedt hajósnak A hajnal csillaga ; Te vagy vezetőm, a Zajongó életen, Miattad nem hagy el A reménység soha. El-elhallgatom a Kismadár danáját, Amint párjához szól Busan, szerelmesen'; Figye've, vigyázva Hallgatom a párját S a szerelmi választ Esdő szívvel lesem. Csakhamar felel reá S a két kis madárka Eggyütt folytat aztán Zajos vig éneket; Egy sóhaj lebben el, Te is; én is ; bárha — jól tudta, hogy a villanyfejlesztő telep ez évben birtokunkba kerül. Tehát kötelessége szerint jó előre kellett volna számolnia nemcsak magával a birtokbavétel tényével, hanem minden ezzel járó jövő teendővel és eshetőséggel is. A város vezetőségének mindenek előtt abból kellett volna kiindulnia, hogy az átvétel két lehetőséget hozhat magával: a házi kezelést és a bérbeadást. Ennek megfelelően azután — nem most, mikor már körmére ég a dolog, hanem jóval, (egy vagy két évvel) előbb ! — alaposan előkészülnie mind a két eshetőségre. Miből állott volna pedig az előkészület ? Nem kell nagy ész a kitalálásához — abból, hogy alaposan tanulmányoztatja az országbeli (esetleg némely külföldi) vidéki villanyfejlesztő teAztán tova ragad Megint a képzelet. A szerelem mint a Kelőnap sugára, A nyugton szendergőt Almából felveri; Eltölti a házat Derült fényvilága, Mosolygó ajakkal Mond jóreggelt neki. Lázasan dobban meg A szív ketyegője, Mint a bomlott óra: Hol siet, hol megáll; S az ész, az embersziv Öreg könyvelője, Komoly munka helyett Rossz verseket csinál. Az emlék az ember Második világa, Midőn a valóság Rideg kezét érzi; Jó hogy a tört szivet Nehéz bánatába. A régi boldogság Emléke kiséri. Egy.egy száradt levél Egy elszáradt rózsa, Mennjú szép órát hoz Hirtelen eszünkbe ; | lepek haszonhajtását, még pedig külön a házikezelésben levőkét, külön a bérbeadottakét Erre nem lett volna szabad sajnálni a költséget, mert a jövő haszon fejében ilyen kiadás magától értődik s utóbb bőven meghozza kamatát. A tanulmányozásra kiküldött vagy kiküldöttek jelentését, továbbá egy hozzáértő képviselőkből álló bizottságnak kellett volna beható tárgyalás alá vennie s a közgyűlésnek megokolt javaslatot tennie elsőben is arról: a házi kezelés, vagy a bérbeadás mellett dönt- sön-e. Ha most már a házi kezelést ajánlja a bizottság, akkor egy füst alatt részletesen ki kellett volna dolgoznia: 1. mekkora személyzet milyen fizetéssel (jóval, de nem fényűzővel!) szükséges a leghaszonhajtóbb kezeléshez; 2. milyen legyen S nehány barna hajszál Szalaggal átkötve ; Mint kifent tőr hegye Szúr a sziveinkbe. Emlékedet látva Mint ködfátyolképet Magam előtt látlak Téged szép kedvesem. Vagy csak latomány ez ? Ábrándos igézet ? Vagy a nap sugára Törik meg könnyemen ? Rövid múltam minteggy Régen hallott mese, Tarka színezéssel Vonul el előttem ; Oly réginek tetszik Az éltem eleje, Hol még álmaimat Rémmesékbe szőttem, Látom magam, mint kis Pityergő gyermeket, Dédelgetve ülni A jó anya ölén; Szegény anyám mennyit Bajlódhatott velem, Még könyves fiúvá Felcseperedtem én. Látom még a gyűlölt Tanítói kezet
