Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 16. szám

POLITIKfíf és TRRSfíDfíLMILfíR Esztergom, 1914. XXXVI. évfolyam. 16. szám. Vasárnap, február 22. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : 4 SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI 7 ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FÓMUNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. FELHÍVÁS a magyar vörös-kereszt egyesület önkéntes ápolónői tanfolyamában való részvételre. Az egész emberiség legszen­tebb érdeke a háborút elkerül­ni, a békét fenntartani. Ámde még az utolsó évtizedek törté­nete is azt bizonyítja, hogy ezek a törekvések minduntalan meghiúsulnak, hogy ismét csak fegyveres erővel intézik el a nemzetek az ellentétes érdeke­ket és kitőr a háború összes borzalmaival. A mely orszá­gokban a hadviselés végigszá- guldott, azokat keresztűllőtt és összetört férfiak és támasz nél­kül maradt családok segélykiál­tásai töltik be. Az egész Balkánon nincsen ma ember, aki ne gyászolná szülőjét, testvérét vagy valame­lyik jó barátját és nincsen csa­„Esztogom es Vidéke“ tárcája. Valahol . . . — Románc. — Valahol egy fényes, ragyogó teremben Színésznők mulatnak vígan, önfeledten . . . A cigánynak nem kell forgatni a kótát, Gavallérok, ifjak huzatják a nótát. Valahol meg messze, egy falusi házba Özvegy öreg asszony zokog egymagába. S mintha fia hangját hallaná meg éppen Muzsikaszó mellett, nótázó kedvében . . . Levelet ir gyorsan — kinek ? azt se tudja, Azt se, levelének hova leszen útja. Csak annyit ir benne : „Kisasszonykám kérem Adja vissza az én rossz fijamat nékem . . “ Somogyi Imre. A dugók. Bárd, a nagy utazó vasárnap tizenkét órakor ezzel állított be : — Viktorkám, hívj meg ebédre ! A bátyámat ugyanis Viktornak hívták és Bárd ezen az alapon mind­nyájunkat Viktornak hivott. Iád, a melyiknek valamelyik megcsonkított tagja rémülettel ne beszélne azokról a szenve­désekről és nélkülözésekről, a melyeken sebesülése után a szállitásközben és később az ápolás hiányában keresztül kel­lett mennie és a melynek tár­sai közül olyan sokan áldoza­tai lettek. Ez a sorsa minden hadse­reg sebesültjeinek, hogyha azok ápolásáról már előre a béke idején nem gondoskodnak és a sebesültek ápolásának kérdését egész összeségében már előre a béke idején nem szervezték. A világ egyik hadserege sem képes annyi katonai betegápo­lót készenlétben tartani, ahány­ra háború esetén a rengeteg sok sebesült és a fáradalmak­tól megbetegedett katonák ápo­lására szükség volna és még hogyha erre képes is lenne, Furcsa ember ez a Bárd, mond­hatnám két ember. Az egyik a ko­moly tudós, a kinek európai hire van, a másik a korhely, bohém, a aki elveszettnek tartja a napot, a melyen nem rúgott be. Odakint, Ázsiában a józan tudós, idehaza Budapesten a lump. Különben Bárd nem az igazi neve. Ezt, csak erre az alkalomra adtam neki, hogy ne ejtsek foltot a tudós hírnevén. — Hát gyerünk, mondám, a So­vány Kakasban van még vagy húsz ebédig terjedő hitelem. Szeretek Bárddal ebédelni, mert mindig mesel valamit. — Tudod, pajtikám, kezdte, teg­nap nagy napom volt. Reggel ki­lenckor jött a postás és hozott hat­ezer rubelt. No, ne gondold, hogy talán görög nem egyesült apostol vagyok? Most kétéve a Takba-Ma- kán sivatagban jartam egy svéd tu­dóssal és egy angol pappal. A kas- gári orosz konzul két kozákot adott mellénk, akik kiszolgáltak és rendet tartottak a felfogadott hajtsárok és vezetők között Hát ezért a szolgá­latokért csináltam egy vasútépítési tervet Kasgárból-Csarcslikig. No, ez­zel csak nem árultam el a hazát ? Különben is az afrikai vasútak min­tájára csináltam. szeretetteljes, résztvevő ápo­lásra fegyelmileg kényszeríteni ezeket semmiféle parancsnok nem bírja. De képes erre a női szív akkor, hogyha rá önként vál­lalkozik. A legnemesebb gyü­mölcsöket minden időkben az emberi érzéseknek ez a termé­szetes melegágya termette. De ahhoz, hogy a nő ezen feladatának teljesen megfelel­hessen és az orvosnak, az ő nagy mentőakciójában hasznos fegitőtársa lehessen, szükséges, hogy erre előbb kiképezzük és e végből szervezte a Magyar vörös-kereszt egyesület hazánk minden megyéjében azokat a tanfolyamokat, a melyek a fo­lyó év március hó 1-én kezdik meg munkájukat. A magyar orvosok hazafias készségében a mi egyesületünk nem csalódott, mert 56 kórház Hát ezért küldték most utólag a hatezer rubelt. Érdekesek voltak ezek a kozákok. Nekem feltűnt, hogy összes műszereink kezeléséhez értettek ; és midőn egyszer chrono- metereinket elfeledtük felhúzni, ezt a mulasztásunkat pótolták a nélkül, hogy erre utasítottuk volna őket. Hát nem furcsa ez két doni ko­záktól ? Én azt hiszem, hogy orosz vezérkari tisztek voltak. Ugyanis kí­nai területen jártunk. Az angol pap se volt ám olyan közönséges pap, mert önként vállalkozott rá, hogy bizonyos megfigyeléseket végez és jegyzeteinket lemásolja. A svéd olyan nagy tudós volt, hogy nem vett észre sémmit. No, én se tettem róla jelentést a tudo­mányos akadémiának és nyugodtan eltűrtem, hogy a vezérkari tisztek kitisztítsák a csizmám és a nyakuk­ban vigyenek át a pocsétákon. Az angol pap meg egy Ízben két hétig főzött a számunkra. Ebből láthatod, hogy a tudomány az első nagyhatalom. Ä jövő héten megyek vissza. Van még némi meg­bízatásom, közben pedig ethnogra- fiai kutatásokat végzek. A legrosszabbkor küldték ezt a hatezer rubelt. Tudod, ha nekem annyi pénzem van, hát akkor nem orvosi személyzete vállalkozott reá, és meghozza azt a nagy áldozatot, hogy hivatásszerű elfoglaltsága mellett naponkint több órát szentel a Vörös-ke­reszt önkéntes ápolónőinek ki­képzésére és reméljük, hogy az orvosok önfeláldozó példáját hölgyeink követni fogják és feláldozva némi kényelmet, tö­megesen fognak beiratkozni a tanfolyamokba. Itt megfogják tanulni az egész betegápolást, az életmentéstannak nem orvo­sok által is kivihető részét és megszerzik az emberi szerve­zet összetételének és működé- désének azon ismereteit, a me­lyek a betegápolási műveletek céltudatos kiviteléhez szüksé­gesek, egyszóval tanulnak csu­pa olyan dolgokat, a melyek­nek nem csupán háború ide­jén veszik hasznát, hanem a melyeknek családtagjaik beteg­tudok kimozdulni Budapestről. Ta­karékba nem tehetem, mert hát ha megbukik a takarék ! Máskor délig alszom, tegnap már kilenc órakor nem hagyott aludni a pénzemért való aggodalom. No, kí­nos dolog volt! Hivattam a Náci hordárt, ez az én budapesti karavánbasim. Adtam neki ezer koronát. Ebből ő kifizeti a fizetendőket, kiváltja a kiváltandó- kat, megveszi a vasúti jegyet. Egyéb dolgai az útlevelemet láttamoztatni, hálófülkét lefoglalni és engem az in­dulás estéjén megtalálni, — és akár­milyen lump kompániában lennék is, — onnan kiragadni és a vonatra feladni. A maradék pénzt a zse­bembe szokta tenni. Jár pedig neki mindezekért húsz korona. No, elég olcsó ! Még mindig nagyon sok pénzem maradt. Jött a borbélyom és panasz­kodott, hogy a lánya férjhez menne egy tisztességes pincérhez és nyit­nának vendéglőt, de nincs pénzük. Ez kapóra jött. Ilyen célra már szí­vesen adom a pénzemet. Mikor a borbély kész volt, oda­adtam neki tízezer koronát. Kissé meg volt lepve és mindenáron Írást akart adni. Nekem .nem kell irás I Ha lesz pénzük, megadják irás nél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom