Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 14. szám
b914. február 15. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 jelentése szerint 1) időközben fölmerült a villamos telep kedvező bérbeadásának lehetősége, 2) a tervezet a pénzügyi bizottságban többoldalú ellenzésre talált. A közgyűlés Brutsy J.-nak a bérbeadást előre helyeslő hozzászólása után egyhangúan elfogadja az ügynek a Ganz-céggel való tárgyalás idejére szükséges két heti elhalasztását. A képviselőtestület ezután Gyarmati D. rendőralkapitányt betegség címén két hónapra szabadságolja, Holly S. számtisztnek pedig 100 K betegségi segélyt szavaz meg. Néhány jelentéktelenebb ügynek erre következő gyors elintézése után a közgyűlés fél hét órakor véget ért. A tánc vonatkozással a a tangóra. Az ember kedély állapotának, kedvének egyik legigazabb kifejezője az ingerek révén az idegekre való hatás által származó izommozgassal létrejött taglejtés. Az öröm, a remény, a bánat, a csalódás, a hit, a bizalom, a kétségbeesés, a lemondás, a szeretet, az enyelgés, a harag, a gyűlölet, a bo- szú, a vágy, a féltekenyseg, a sóhaj . . . mind ... de mind megannyi változatai a kedeiyallapotnak, amelyek majdnem önkéntelenül jutnak kifejezésre az izmok mozdulataiban, a taglejtésekben. Ha ezek az izommozdulatok, taglejtések minden egyes változataiban egy meghatározott időhöz, ütemhez vannak kötve, s ezen ütemek a hang- hullamok rezgése, a zene, a dal által szabályoztatnak, akkor létrejön a tánc, mint az érzéki gyönyör hű kifejezője. A tánc már értelmezéssel azon ütemszerü tagiejtésekből és izommozdulatokból áll. melyeket kivált- képen végtagjainkkal és ezekhez alkalmazóban más testrészünkkel érzéki gyönyörben leledzve, egyben szórakoztató munkát is végezve érvényre juttatunk. Mondanom sem kell, hogy ezen taglejtésekben, mozdulatokban a kedélynek, a kedvnek, mindmegannyi válfajai is kifejezésre juthatnak es pedig akként és oly mérvben, hogy és mily arányban hullamzanak azok az ingert létrehozó okokban. A tánc kétféle irányban juthat kifejezésre és pedig az erkölcsi rendet nem veszélyeztelő, vallásos, hazafias meghitt társadalmi körben, mint az érintkezést is nemesitő szórakozás és mint a nemi érzéki vágyak felgerjesztésére, fokozására szolgált tivornyázás kiegészítő része. Az ultramodern gondolatszabadság jegyében élni és élvezni vágyó a kétnembeli ifjúságot már a korai serdülő korban a nemi élet felvilágosítását szolgaló neveléstani elveket megállapító XX. századbeli világnézet egyik művelődéstörténeti példánya, a többi között a tangó tánc is, amely ha mégoly finomított alakítasű legyen is, mozdúlataiban a nemi érzékiséget mondjuk finomul szolgáló szemérmetlen tánc marad, amelynek annál kevésbé volna helye a társas együttlétben, a különféle társas körben minél inkább műveltebb, jobb neveltetéséi, jobb modorú tényezőknek vallják magukat azok tagjai. A tangó eredetiségében ocsmányság, förtelem ; kifinomítva, ha még úgy legyen is szabályozva, mindenképen kihívó merénylet a szűzi szemérem ellen épúgy, mint a hitvesi nő törvényes birtoklása ellen, amelynek nincs megtorlása, mert szemedbe vágja : úgy kell! miért engedted meg elvezni, miért gyönyörködtél táncomban és miért nem állítottál tilalomfát, mikor még késő nem volt! Apánk és férj uraimék, anyánk és asszonyaimek vigyázzanak és mél- tóztassanak elgondolkodni az elmondottak fölött, amiket e közleményben oly ember írt meg, aki ifjú korában önökkel együtt szeretett táncolni a táncban évelődni, enyelegni a vele keccsel-bájjal járó nővel es mindenkor azzal az ülemtudással, a mely az igazi nevelt embert jellemzi, Es biz én képen teremtettem volna azt, aki akár a feleségemet, akár leányomat olykepen érintette volna, amikep az a tangóban megengedve van. Miért is, mi sem ajánlatosabb, mint távol tartani magunkat és hoz- zanktartozóinkat az oly mulatságoktól, amelyben a tangó tánc is fel van veve a tancfüzerbe. Az az apa vagy anya, aki megengedi ifjú, de legkivált leánygyermekének a tangó és az ehhez hasonló ocsmány tánc tanulását, jegyezze jól meg: maga viszi gyermekét az erkölcsi bukás szédítő örvényébe. Bertalan Vince. Az esztergomi forrásvíz. Budapestet, valamint a közbeeső Szentendrét, Leányfalut, Dunabog- dányt, Visegrádot, Dömöst es Pilismarótok, kitűnő és egészséges ivóvízzel lehetne ellátni, ha az arra illetékes tényezők megszívlelnék az alabbi sorokban kifejteiteket. A talajvizvezetékeket sok magyar város siratta meg. Ez év folyamán panaszkodik például Miskolc, Debrecen, Trencsén, hogy sok millióba kerülő vízvezetékük vagy zavaros vagy fertőzött vizet ad, sőt Trencséné egyáltalában nem ad vizet, úgyhogy a már betömött regi kutakat újból kellett kiásniok. Okulhatnánk e példákon és tanulhatnánk a régi rómaiaktól és törököktől, akik, ha folyamok mentén laktak is, nem ezeknek a talajon át szűrődött vizét használták, hanem bevezették a sokszor tetemes távolságra eső hegyi források vizét, amint erről tanúskodnak az egész Duna mentén fennmaradt vízvezetéki épitvények maradványai. A főváros, habár ennek vízvezetéke mind minőségre, mind mennyiségre nézve kielégítő ivóvizet nyújt, tudva azt, mily fontos az egészségre, hogy az ivóvíz kémiailag is tiszta legyen, amit a hegyi források rendesen biztosítanak, néhány év előtt az elég messzire fekvő Tatán keresett ilyent; a szintén Duna mellett fekvő Bécs pedig nagy költséggel Stájerországból vezeti be a forrásvizet. Ámde mi még sem akarunk okulni s mig a kísérletezésekre százezreket költünk, kényelmesek vagyunk kezünket kinyújtani Istennek azon adományai után, melyek szemünk előtt vannak. Itt van például az esztergomi várhegy, alul 20 helyen is magától kitörő forrásvíz, melyről a bakteriológiai intézet még Simor hercegprímás idejében megállapította, hogy egyike az ország legtisztább ivóvizeinek. Erről a vízről egyik esztergomi lap nemrég ezeket irta : „A vízvezeték kérdését újabban úgy akarjak megoldani, hogy a hercegprímás áltál nagylelkűen felajánlott primasi forrást használják fel. A megye alispánja a múlt hó elején sürgős átiratot intézett a városhoz, miszerint tegye megfontolás tárgyává: nem volna-e célszerűbb a fúrt kutak helyett inkább a primási forrást felhasználni a vízvezeték céljára? A város tanacsa megfontolás tárgyává tette az ügyet s mindenekelőtt a primási forrásból vizet küldött Budapestre az országos vegyvizsgáló állomásra és bakteriológiai intézetbe annak megállapítására : vájjon egészségügyi szempontból nem esik-e kifogás alá. A bakteriológiai intézet hivatalos véleménye tegnap érkezett meg a városhoz. E szerint a primási vízvezeték vize teljesen tiszta és baktérium- mentes. A fertőzésnek semmi nyoma nincs a vízben, mindazonáltal a forrás közelében levő csatornák gondos elszigetelését tanácsolja az intézet. A bakteriológiai intézetnek eme véleménye tehát eldöntötte a legfőbb kérdést. Addig ugyanis minden munka hiábavaló lett volna, mig nem válik bizonyossá, hogy a kijelölt viz egészségügyi szempontból megfelel a városi vízvezeték céljainak. Ezek után már bátran hozzá lehet fogni az előmunkálatokhoz. Mert : van már vizünk, csak vezetek kell hozzá.“ — íme, az esztergomiakat az alispánnak kellett figyelmeztetnie arra, ami orruk élőit van. Félünk, hogy ez a nyomós figyélmeztetés sem lesz ele gendő a vízvezeték ügyének helyes és amit újból kell hangsúlyoznom, egészségügyi szempontoknak megfelelő megoldására. Itt a rohamosan terjeszkedő fővárosnak, valamint a közbeeső községeknek unitis viribus kellene e kérdéssel foglalkoznia s fel kellene reá hívnia a kormányhatóság figyelmét is, mert a közelmúltban elég alkalmunk volt meggyőződni róla, mily fontos a Dunamenti községeknek egészséges ivóvízzel való ellátása, mikor éppen a Duna vize terjesztette a járványt. Nem kell attól tartani, hogy a források nem szolgáltatnak kellő viz- mennyiseget. A belőlük felhasznált viz képes jelenleg ellátni egy gőzfürdőt, mosodát; malmot hajt; azonkívül a takarékpénztár által fúrt kis kaliberű kút naponta százezer hektoliter- vizet ad ; s hol van még a primási forrás és a Dunába felhasználatlanul ömlő források rengeteg vize ? Ha Esztergom főterein egy-egy forrásvizi csap lenne, micsoda áldást teremtene ez egészségünkre nézve ! Ebben ugyan lokális érdek szólalt meg, de a forrás vizét a mondott területekre elvezetve, jutna belőle másoknak is bőven. Most pedig egy esztergomi lap azt írja, hogy: „A fúrt kút 400.000 koronával olcsóbb volna.“ Ezt akarjuk árlejtés utján látni ! Hogy a határban : gépház, gépészek és személyzet lakása, fúrás és bevezetés és ami a fő, bizonytalan viz olcsóbb volna a már bizonyos istenadta hévizünknél ? Ha a primacia és káptalannak jó az „lehűtés nélkül“ is, miért nem volna jó egy eladósodott városnak is ? Már Kuklender is kell hozzá — már a Várhegy se elég magas, a víztorony is földből fog kinőni, hogy olcsóbb legyen ? Az eddigi fúrások költségén talán a főterekre már közkutakat adott volna a primási forrás. Tantalus. Széljegyzetek. A farsang. A vidám és fürge Karnevál kidörzsölte egy éves álmát mosolygós szemeiből és gondtalan örömök meg pajkos melódiák ébredeztek a szivében . . . Évezredek súlyos ráncai vésődtek be a rozoga világ keserű arcába, az emberek húsz éves korukban ag- gastyános gyötrelmekkel sóhajtanak, gondokkal terhesen, az üde es rózsaszínű mosolyok közé egyre több fájdalom és rideg fagy keverődik, csak Karnevál mosolyog gondtalanul, kedvesen és vidáman. Küzdés, gyötrelem, fájdalom, bánat, sóhajok, néha, nagyritkán egy mámoros mosoly, — ez az élet es minderről a fehérruhás, táncos lábú, rózsalelkű Karnevál nem tud semmit. O csak mosolyog és nem veszi észre, hogy a világ arca egyre borusabb és ráncosabb lesz, hogy az emberek szeméből kihalnak a ragyogó fények : — Karnevál herceg fölteszi a fejére a gondtalanul csilingelő sapkát es vidáman integet az emberek felé: „Részegedjetek meg a farsangi mámorokban, tavaszi rügyek és rózsa- szinű örömek fakadjanak föl a telketekben és járjatok könnyű mosolyokkal az arcotokon.“ Es hívja, csalogatja az embereket a ragyogó báltermek felé, a finom parfümökkel és ruhák lazas suhogásával elkápráztató báltermek felé . . . ... És az emberek titokban elsírják az utolsó könnyüket, eltörlik az arcukon a fájdalmas ráncokat és lázas vágyódással, éhes sóvárgással követik a mosolygó arcú fürge Karnevált. Kezdetét veszi a farsang. Megnépesednek a ragyogó báltermek, megvillannak a ragyogó ing-plaszt- ronok, mámorosán suhognak a se-
