Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 33. szám
1914. április 23. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 a vele közös háztartásban élő feleség és kiskorú törvényes gyermekek föld és házadója, valamint az ideiglenesen adómentes föld- és házbirtok után kivetett adó is. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak választójog szempontjából ugyanúgy oszlanak fel, mint az önállóak. Vagyis : 1. azok. kiknek hat elemi végzettségük van, választók az esetben, ha ipari (kereskedelmi) üzlet vagy vállalat körében, t. i. bányászatban, kereskedelemben, iparban vagy iparszerűen űzött közlekedésben mint rendes szakmunkások (vagyis nem mint napszámosok) vannak alkalmazva akármennyi idő óta, vagy akik a katonaságnál altiszti fokot értek el; 2. akik. nem végeztek ugyan hat elemit vagy megfelelő más iskolát, de írni és olvasni tudnak, választók az esetben, ha ipari (kereskedelmi) üzlet vagy vállalat körében nem mint napszámosok, hanem mint szakmunkások, tehát mint olyanok vannak alkalmazva., kik iparos (kereskedő) tanoncok voltak és tanonceveik befejeztével erről iparhatósági bizonyítványt nyertek ; vagy akik az utolsó öt évi időtartamon belül akár egyfolytában, akár megszakításokkal legalább három éven át ugyanegy ipari (kereskedelmi) szakmában dolgoztak ; vagy a kik a katonaságnál, illetőleg csendőrségnél altiszti fokozatot értek el. A mezőgazdaságbeli alkalmazottak közül választói jogosultságuk van : 1. azoknak, kik hat elemi osztályt vagy ennek megfelelő iskolát végeztek és a mezőgazdaság körében vezetőmunkási vagy felügyelői (munkavezető, béresgazda, magtáros, fővincellér, fókertész stb,) állást töltenek be bármennyi idő óta ; vagy egy munkaadónál három év óta vannak alkalmazva ; vagy ha a katonaságnál, csendőrségnél altiszti fokozatot nyertek ; 2. akik nem végeztek hat elemi iskolát, választók ugyancsak akkor, ha vezetőmunkási vagy felügyelői állást töltenek be; vagy pedig egy munkaadónál öt év óta vannak állandó alkalmazásban ; vagy ha kiszolgált katonai, csendőrségi altisztek. A köz- és magánalkalmazottak közül választók : 1. akik hat elemi osztályt vagy egyenlő rangú iskolát végeztek és köz- vagy magánszolgálatban ugyanazon munkaadónál bármely foglalkozáskörben legalább három év óta vannak állandóan alkalmazva, de a katonaságnál vagy csendőrségnél altiszti fokozatot értek el; 2. akik hat elemit nem végeztek, de írni s olvasni tudnak, csak az esetben választók, ha ugyanazon munkaadónál legalább öt év óta vannak állandóan alkalmazva. Megjegyzendő, hogy ha valamely alkalmazott a szolgálattól megvált, de egy éven belül ugyanazon munkaadóhoz visszatért, akkor újabb alkalmazása idejét közvetlenül a megelőzőhöz kell számítani. Természetesen a köz- és magánalkalmazottakra nézve is áll, hogy választók az esetben is, ha az 1913. évi választói névjegyzékbe fel vannak véve. Nem gyakorolhatják választói jogukat a katonaságnak és csendőrségnek tényleges szolgálatban lévő tagjai, valamint az állami, törvényhatósági vagy községi rendőrségnek tagjai. Továbbá : akik gondnokság alá vannak helyezve; az elmebetegek ; csőd alatt állók ; akik közjótékonyságban vagy közsegélyben részesülnek vagy részesültek, ha ettől még egy év nem telt el; akik botrányt okozó részegség miatt két éven belül legalább kétszer voltak öt koronát meghaladó pénzbüntetésre Ítélve, s utolsó büntetésüktől még egy év nem telt el ; akiknek választói jogát a bíróság felfüggesztette ; akik bűn vagy vétség miatt szabadságvesztésre vannak Ítélve, s a büntetés kiállásától vagy elévülésétől öt év (illetőleg ha másodízben voltak büntetve, tiz év) nem telt el; akik politikai joguk gyakorlásától fel vannak függesztve. Ezek a választói jogosultság megszerzésére vonatkozó legfőbb tudnivalók. Teljesség kedvéért még az iskolai végbizonyítványról (melyet még ebben a hónapban kell beszerezni !) s az ezt helyettesítő vizsgálattevésről szólhatnánk, de ezt legközelebb majd külön cikkben akarjuk tárgyalni. Olvasóinknak ajánljuk, hogy lapunk jelen számat őrizzék meg, mert az összeírás idején útbaigazítást meríthetnek belőle. e. é. v. A közigazgatás államosítása. Azon nagy fontosságú kérdések között, amelyek ebben az évben megoldásra várnak, egy sem olyan jelentőséges, mint a közigazgatás államosítása. Nagyon sok viz lefolyt a Dunán, mióta a Szapáry-íéle két szakaszos törvény tizenhat hónapi tárgyalás során törvénytárunkba került. És ez idő alatt sokat érlelődött ez a kérdés. Ma már nem izgatja úgy a lelkeket, hogy az „alkotmány ősi bástyáihoz“ a vármegyéhez hozzá mernek nyúlni. A modern kor szelleme a közigazgatás újítását követeli és a legrendületlenebb municipalisták is legföljebb azt vetik fel, hogy hazánk ősrégi institúciójához, a vármegyékhez féltő kézzel kell nyúlni s nem szabad megengedni, hogy ez intézmény önkormányzati szerve nemzeti válságok esetén közvélemény-vezető irányítása megszűnjék. De erre nem is gondol senki. Hisz a modern közigazgatás természete szerint cselekvő munkásságra hiv fel mindenkit, a kinek a közügyek viteléhez érzéke és kedve van. Az angol közigazgatás, amelyre annyiszor szeretünk hivatkozni, mintasze- rüségét annak köszöni, hogy a társadalom koordinálva mellette működik; egyházi, iskolai, filantrópiái, művelődési, művészi és egészségügyi téren a hivatott hatóságokkal egyforma, ha annál nem nagyobb munkát végez. Elbámulunk, hogy az angol társadalom az iskolai hygié- nia és a pedagógia érdekében mire képes. Az ő jelentéseiket olvasva el kell szégyelnünk magunkat, hogy a társadalom nálunk milyen szegényesen fog munkához és milyen nagy port hint! Az az angol siker nemcsak a polgárok folyamatos és lelkes munkáján múlik, hanem azon, hogy ott a közakciók társadalmi részét hatósági együttes munka teszi megbízhatóvá, rendszeressé, szabatossá. Be gyönyörű volna, ha a modern közigazgatással egyidejűleg megalakulna hazánkban a járási gazdasági iskolai, közjótékonysági, szépészeti, művelődési bizottság melynek munkáját a járási hatóság látná el tervvel, állandósággal és a végrehajtás biztosságával. Mennyire más volna a vármegyei élet, ha politikai pártharc helyett a vármegye lakosságának gazdasági és erkölcsi javait felölelné. Nálunk a törvény szerint a falu bírája a falu feje. Rövid időre választják, még ha tisztére alkalmas is lenne, a három év alatt nem tanulhat bele, de mert állása ingadozó nobile- officium, nem is igen töri magát, hogy bírói tisztébe beletanuljon. Valójában a községi jegyző a falu vezetője, akit azonban félszegül lefog a törvény, amely mellé állít egy tehetetlen bábot, akit, hogy a közigazgatás valahogy cammoghasson, rángatnia kell a helyzet szerint. Hát ez tarthatatlan. Legyen a jegyző a falu feje, stabil, biztos független állásban, akit csak fegyelmi úton lehet elmozdítani és akit becsvágyó tevékenségre az buzdít, hogy munkája után lép jobb pozícióba. A jegyzőnek adjunk nagyobb fizetést és kívánjunk meg tőle több kvalifikációt. Kmetty, egyetemünk közjogi tanára államvizsgát kívánna a leendő jegyzőtől. Tehát egyetemi végzettséget és ezt mi is helyeseljük, mert a község vezető emberét jogi tudással kell ellátnunk. Szükség volna még ezenkívül a közigazgatási gyakorlat igazolása és egy gyakorlati ügyviteli vizsga. Mi más lenne a községek szellemi és anyagi nívójának emelése, ha egy széles látókörű és a cselekvésben le nem nyűgözött ilyen szakember venné át a vezetést! Ennek kedvező kihatását teljesen olvasóink képzeletére bízhatjuk. Nem kell félnünk a közigazgatás államosításának mumusától, mert erre az országnak határozott szüksége van. A kérdés azonban oly bő redő- zetű, hogy egy rövid hírlapi cikk keretében nem végezhetünk vele. De lesz még alkalmunk, mikor majd a kérdés parlamenti elintézés alá kerül, — szót ejteni róla. V. A vaskapui kilátós- menbáz alapkőletétele. Gyönyörű szép tavaszi nap. Az ég tiszta, felhőnélküli, a határ gyümölcsfavirágokkal ékes, az erdők már bontogatják zöld lombjaikat s a sziveket, lelkeket hívja, csalogatja valami ismeretlen erő, hogy jöjjenek ki a szabadba és teljenek meg régen nem látott szépségekkel. Nagyon sok szivet meghódított e nap varázsa, mert nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy valóságos parázs népvándorlás indult meg vasárnap délután a Vaskapu felé. A kilátós-menház alapkőletétele van. Azé az épületé, amely őszkor még szerető aggodalmakkal teli megbeszélések, tervezgetések dédelgetett tárgya volt a turisták között s ma már sebesen emelkedik a Vaskapu legszebb pontján, hogy néhány hét múlva már rendeltetésének is átadható legyen. Délután négy óra tájban százakra menő embertömeg nyüzsgött-forgott a kilátós-menház épülőfélben levő falainál. A fővárosi és esztergomi turistákon és hozzátartozóikon kívül igen sokan jöttek ki érdeklődők is, kik bizonyára lelkes hívei lesznek a látottak és hallottak után a turisztikának, mert lehetetlen, hogy az itt tapasztalt lelkesedés ne hagyjon nyomot bárkinek lelkében is.
