Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 1. szám

Mutatványszám szíves elfizetés céljából! TWI XXXVI. évfolyam. 1. szám. Cs Esztergom. 19131 rlapkö*yvU; i Mövedéknapiá FOLITIKfífé5 TRRSRDRLMILfíR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM $ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI I ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t FELELŐS SZERKESZTŐ : FOMUNKATARS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. Két beszéd. — Csernoch János hercegprímás és Kováts Gyula a tud. egyetem Rektorának beszéde. — Azt hisszük nem fogjuk túlbecsülni kisvárosi életünk eseményeit, ha Csernoch János hercegprímás diszdoktorrá ava­tásában és az egyetem méltó- ságos tanácsának esztergomi megjelenésében országos ese­ményt látunk. Egyszerű köz­lése e ténynek önmaga elég­séges volna alábbi következte­téseink levonására. Ám az a két beszéd, amelyet az avatási ünnepségen egyrészt a herceg­prímástól, másrészt K. Kováts Gyula az egyetem rektorától, a hires protestáns vallásu egy­házjogásztól hallottunk — ki­fejezetten késztetnek bennün­ket következtetéseink levoná­saira. Mind a két beszéd jogtör­téneti alapon nyugodott. Az egyetem méltóságos rektora az egyetem alapítóinak s különö­sen Pázmány Péternek egyik méltó utódját tekintette az ün­nepelt Hercegprímásban s ha tán nem is a mi szavunkkal, de tisztán és világosan kifeje­zésre juttatta, hogy a magyar tudományosság képviselője — a budapesti tud. egyetem — a magyar róm. kath. egyháznak köszöni létét, s még külső for­maságokban sem kíván elsza­kadni az alapítók szánd:! Cél. Mert a Szűz Mária dombor- képét viselő rektori pedumra tesznek ma is esküt az egye­lem doktorai, amely pedumot pedig Pázmány Péter ajándé­kozta az egyetemnek. Csernoch János hercegprí­más a bár bizonyos vonatko­zásban államivá lett egyetem alapítványainak kath. jellegét hangoztatta. A magyar kath. egyház adott létet a magyar tud. egyetemnek, annak szelle­mében élt az évszázadokon át, s az sem ez idő szerint, sem a jövőben midőn a tudomá­nyosság mezein munkálkodik nem juthat összeütközésbe a kereszténység tanaival. Abban a tényben, hogy az egyetem tanácsa diszdoktorává avatta az ország hercegprímá­sát. a király koronázóját, a nem- /..é'n lóm. kath. egyház képvise­lőjét joggal kell vonnunk azt a következtetést, hogy tudomány egyetemünknek egész belső vi­lága megváltozott azóta, amióta annak csarnokaiban a kereszt ellenes mozgalmak lezajlottak. Ha a túlzott szabadelvüség és felekezetenkivüliség, vagy mond­juk úgy a keresztény vallás iránti ellenszenv ma is oly erős volna a tud. egyetemen mint volt pár évtized előtt, meg va­gyunk róla győződve, hogy a szombati események be nem következhettek volna. Mert a diszdoktorrá avatottnak szemé­lyisége és elfoglalt egyházi és közjogi méltósága a legékesebb bizonyítéka annak, hogy az ő kitüntetésében egyben a keresz­tény világ szellemének megbe­csülését és a budapesti tud. egyetem keresztény katholikus jellegének felismerését kell ta­lálnunk. Mi nem ismerjük az egye­tem belső életét, de abban a tényben, hogy legfőbb kulturá­lis tényezőnk a hercegprímás­sal együtt a róm. kath. egy­ház több püspökét diszdokto­rává avatják annak a gondo­„Eszfcefgom es Vidéke“ tárcája. Szilveszteri ének. Leszámolunk az év végén, Mely épen oly gyorsan tűnik, Mint a többi: egy pillanat Szilvesztertől Szilveszterig. Uj határkő éltünk utján. Elmúlásról tanúskodik ; Átutaztunk egy állomást: Szilvesztertől Szilveszterig. „Egyél, igyál, vigadozzal, A mig élted el nem múlik !“ Tanítása Lucifernek Szilvesztertől Szilveszterig. Epikúrok soh’sem hiszik, Hogy öröklét következik, Léhán tovább dőzsölgetnek Szilvesztertől Szilveszterig. Mammon hive mohón gyűjti Kincsét, ami mind elmúlik, Mert nem viszi a sírjába Szilvesztertől Szilveszterig. Számadásunk legyen rendben Az utolsó pillanatig, Akkor könnyű leszámolnunk Szilvesztertől Szilveszterig. Tiszta lélek galambszárnyon Száll föl az Ur trónusáig, Ezt hirdeti szent vallásunk Szilvesztertől Szilveszterig. Soh’se essék az kétségbe, A ki Istenében bízik, Az ég felé közeledik Szilvesztertől Szilveszterig! dr. Körösy László. Az élet küszöbén. Irta: Somogyi Imre Szegényes munkáslakás. Déli idő. Lándor anyó a tükör előtt ül és haját igazgatja. Léptek zaja hallatszik . . . valaki jön . . . Egy szürkehaju munkásem­ber lépett a szobába. Kék munkás­zubbonyán fürészpor nyomai, szürke hajában pedig apró gyufaforgácsok látszanak. Egyenesen a munkából jött haza — ebédelni. — Jó napot anyjuk ! Jó napot öregem 1 Fáradt vagy ugy-e ? — De még mennyire 1 Mi lesz az ebéddel ? — Ne törődjél vele . . . Mindjárt feltálalom a levest ... de előbb sze­rettem volna elnézni a tanító úrhoz. — Minek ? Az ügy már el van intézve. — Ott voltál ? — Még reggel . . . Elkísértem a gyereket az iskola ajtajáig és vélet­lenül éppen az igazgató úrral talál­koztam. De előbb tálald fel a levest . . . az ebédnél aztán elmondok min­dent. * Az asszony behozta a levest és elhelyezte a tisztán teritett asztalon. Kellemes ételszag terjedt el a szobá­ban. Lándor mester asztalhoz ült, lemorzsolta a szokásos imádságát és irigylésre méltó étvággyal kanalazta a párolgó levest. — Anyjuk, ilyen jóízű levest már régen nem főztél. — Szerencsémre ma jó velős cson­tot kaptam a mészárostól és a zöld­ség is egészen friss volt. Halljuk hát, mit mondott a tanító ur? — Hát . . . először agyba-főbe dicsérte a fiunkat ... A kölyök négy dijat fog kapni. Aztán megkérdezte a tanító ur, hogy mit akarunk belőle nevelni Azt még magam sem tudom, válaszoltam én. — Ha a szakiskolába akarják be­íratni, ez nem ütköznék nehézségekbe. — És ha azt kitanulja, mi lesz belőle? — kérdeztem én. — Akkor, ha kedve van, három esztendőre a technikára mehet . . . Mérnök lesz ... és azután már nem kell félteni, mert könnyen a nyeregbe juthat. A két öreg hallgatagon tovább szürcsölte a levest, amig végre az apa újra megszólalt: — Ez bizony dicső dolog volna ... a rokonok megpukkadnának az irigy^ségtől. Az asszony kétkedőleg megcsó­válta a fejét: — Ne lovaid bele magadat a kép­zelt boldogságba öregen ! Mit törő­dünk mi a rokonokkal, sokkal fon­tosabb nekünk a fiú jövője . . . — Jól van no . . . hát nem mond­tam semmit, — dörmögte az öreg. — Könnyű azt mondani, hogy nyeregbe jut . . . mikor még lova sincs. — Mit akarsz ezzel mondani ? — Várd meg, amig megeszem a levesemet, azután elmondom. Újabb csend következik, csak a bádogkanalak csörömpölése hallatszik a tányérokon . . . Újra megszólal az aggódó anya : — Tegyük föl, hogy Jóska csak­ugyan bejut a szakiskolába . . . hon­nan vesszük hozzá a pénzt ? . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom