Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 13. szám

1913. február 13. ESZTERGOM és VIDÉKE­3 a betegek elhelyezésére szolgáltak, a szegények részére nem voltak alkal­matosak, nem pedig különösen azért, mert úgy volt kontemplálva, hogy ezek a kórházi termek több kisebb szobákká átalakítva, olyan elaggott polgárok otthonává váljanak, kik némi vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezvén, maguknak külön lakást és ellátást óhajtanak biztosítani. Tiefenthal mérnök barátommal szemle alá vettük az átalakításra szoruló épületrészeket és a kalkulu­sunk azt igazolta, hogy körülbelül egy ezer korona volna szükséges ahhoz, hogy az átalakítások végre­hajthatók legyenek. Kalkulálni, a szükségletet megál­lapítani vajmi könnyű, de nagyobb dolog ennél a nervus rérumnak hon­nan való előteremtése. A város kasz- szajából kérni sohasem szerettem, mert hosszú hivataloskodásom alatt azt tapasztaltam, hogy a városi házi­pénztár nagyon gyakran szenvedett pénzhiányban. A szegények szerze­ménye vagy az aggok háza alapjá­ból kivenni az ezer koronát azért nem lehetett, mert hisz oly kevés volt annak idején ezeknek az alapok­nak a tőkéje, hogy a kamatjuk ép­pen nem volt képes az arra reá szo­ruló szegények szükségletét tized- részben sem fedezni. Eszembe jutott a Gondviselés szava: „Kérjetek és adatik nektek.“ Ahhoz a magas testülethez folya­modtam, mely ritkán tagadja meg a szegények, az elaggott munkatehe- tetlenek gyámolitását. Ellátogattam a boldogult Boltizár József püspök­höz, ehhez a nagyérdemű főpaphoz és előadva szóval is kérelmemet, csakhamar Írásban megkaptam az érdemleges választ, mely ötszáz koro­na kiutalásáról értesített. Egy kis csalódás ért, mert abban reménykedtem, hogy a magas főkáp­talan az egész ezer koronát meg fogja szavazni. No de sebaj 1 gondoltam magam­ban, ezért is hála és köszönet illeti az adományozó nemes Testületet. Van még Esztergomnak egy nagy­nevű s a szegények iránt határtalan szeretettel viseltető főnemes Patro- nusa, Magyarország bíboros Herceg­prímása. 0 eminentiája, midőn nála tiszte­letemet tenni szerencsém volt, és elő­adtam jövetelem célját, azt kérdezte: „Hát a főkáptalan mennyit adott?“ — „Ötszáz koronát“ válaszoltam; mire Ő eminentiája igy felelt: „Annyit én is adok,“ s egy pár pillanat múltán kezemben volt az ötszáz korona. Az én derék mérnök barátom alig néhány hét alatt végre is hajt- tatta mind az ács, mind a kőműves munkát és az első, ki csekély fizetés mellett a szegények-házában csendes és megelégedett otthonra talált, az az öreg Balek volt. n. y HÍREK. Városunk közönsége a hercegprímás előtt. Esztergom város vasárnapi hódo- latnyilvánitása, mely a primási palo­tában folyt le, sokáig emlékezetes marad mindazok előtt, kik abban résztvettek. Már a reggeli órákban zászlódisz- ben volt a város, hirdetve, hogy je­lentős esemény következik be. Pontban délelőtti 11 órakor nyi­totta meg Vimmer Imre polgármes­ter a városház tanácskozó termében a hercegprímás tiszteletére egybehí­vott díszközgyűlést, melyen a képvi- selőtestütetnek hivatalosan is tudo­mására adva a várost az utóbbi na­pokban ért nagy és örvendetes ese­ményt, a képviselőtestület tagjainak zugó éljenzése közben indítványozta, hogy a hercegprímás O kegyelmes- sége előtt a képviselőtestület teljes számban megjelenve, fejezze ki a város közönségének hódolatat. Az indítvány elfogadtatván, a kép­viselőtestület tagjai a diszmagyarba öltözött tanácstagok vezetésével azon­nal el is indultak gyalogszerrel a primási palota felé. Az idő igen ked­vezett a felvonulásnak és az utón igen sok járókelő gyönyörködött a város atyáinak impozáns felvonulá­sában. A hercegprímás az üdvözlő kül­döttséget a primási palota nagy fo­gadótermében várta, hol Vimmer Imre polgármester intézett klasszikus beszédet a hercegprímáshoz. A szép beszédre Dr. Csernoch János hercegprímás meghatott sza­vakban válaszolt. 30 évig szolgálta már Esztergomban az egyházat, a hazát és a város érdekeit, — mon­dotta, — midőn a Gondviselés innen elszólitotta, hogy másutt, megválto­zott körülmények között te'jesitse hivatását. Most azonban midőn az egyház fejének és a koronás király­nak akarata folytán az ország első egyházi és közjogi méltóságába ju­tott, ismét csak oda tér vissza, ahol már oly sok kedves időt eltöltött, ahol már csaknem mindenkit ismer. Nagy munka vár itt rá minden te­kintetben és Ígéri, hogy ha talán a később jövőben is, de Esztergomot mint „szeretett otthonát“ felkarolni gondozni és istápolni legfőbb törek­vésének fogja tekinteni. Ha egyelőre mással nem is se­gíthet a városon, mint jóakaratával, azt azzal nyilvánítja, hogy ha csak halaszthatatlan kötelességei nem szólítják másfelé, Esztergomban, szék­helyén fog tartózkodni. A város ha­ladása iránt nagy érdeklődéssel van eltelve és bízik abban, hogy a pol­gárság kitartó törekvése a város sorsának jobbrafordulását és régi fé­nyét fogja eredményezni. Ezen mun­kájában is munkatársa és támogatója lesz a város közönségének. A beszéd nagy lelkesedést keltett a köszöntők közt, kiknek éljenzésé­vel ért véget az emlékezetes fogad­tatás. Legutóbbi számunk lezárta óta a következő tisztelgésekről kaptunk még híradást. Szombaton: Az esztergomi kir. járásbíróság és ügyvédi kar. Vezette Magos Sándor kir. ítélőtáblái biró vízi­városi női Mária Kongregáció, Siposs Antal Félix prézes, a főreáliskola ta­nári kara, Grusz EdeRajmund—az esztergomi Oltáregyesület, özv. Re­viczky Gáborné — a m. kir. Posta és Távirda hivatal tisztikara Zemplényi Gyula felügyelő — am. kir. államépi- tészeti hivatal Némethy József kir. műszaki tanácsos vezetésével. Vasárnap : A város képviselőtes­tülete (L. fentebb.) Az Esztergomi Takarékpénztár, Bleszl Ferenc igaz­gató, — a Kereskedelmi és Iparbank, Marosi József igazgató, — az Esz­tergom Vidéki Hitelbank, Dr. Fehér Gyula p. kanonok igazgató, — a főgimnázium tanári kara, Molnár Szulpic igazgató, — az Esztergom- Szenttamás és Vízivárosi Kath. Pol­gári Kör, Siposs Antal Félix elnök, — a Szentgyörgymezőig Kath. Olva­sókör, Pauer Károly elnök, — a párkányi kir. járásbíróság Dr. Rudolf Béla kir. járásbiró vezetésével. Hétfőn : Az esztergomi izraelita hitközség, Dr. Áldori Mór hitk. elnök, — az esztergomi tűzoltóság, Vimmer Imre polgármester, — az esztergomi református egyház Pályi Sándor lel­kész, — az esztergomi vasutasok, Vécsei Emil állomásfőnök, — az ipar­testület, Magyary László elnök, —a Sz. Anna és a vízivárosi zárda apá­cái Benkő Szeréna főnöknő, — a Kath. Legényegyesület, a Belvárosi Kath. Olvasókör és az Esztergomi Kath. Földmives Ifjúsági Egyesület, Mátéffy Viktor elnök vezetésével. Szerdán: A pozsonyi hadtest­parancsnokság a hadsereg képvise­letében. — Az Esztergomi Keres­kedő Ifjak Önképző Egyesülete, Sze­keres Bónis, az Esztergomi Kaszinó, dr. Perényi Kálmán alispán vezeté­sével és még számosán. Magas katonai vendégek vá­rosunkban. Puhalló Brlog Pál al­tábornagy és Grubic Milán az 5. hadtest vezérkari főnöke kedden tel­jes katonai dísszel városunkba érkez­tek és másnap a városi előkelősé­geknél is tisztelegtek. Kanonoki installáció. Kedden délelőtt 9 órakor iktatták be stallu- maikba Molnár János prelátus-kano- nokot a honti főesperességre és dr. Machovich Gyula pápai kamarás, tardoskeddi esperes-plebánost a leg­újabb mesterkanonokságra. A prelá- tusok az installáció előtt a téli ká­polnában letették az esküt, majd ki­mentek a bazilika szentélyebe, ahol Graeffei János prelátus-kanonok nagy­préposthelyettes rövid latin beszéd­ben méltatta a kinevezettek érdemeit. Beszede után Eimer Elemér Ákos főszékesegvházi igazgató felolvasta először Molnár prelátus királyi ki­nevezési okmányát, mire Graeffei prelátus bevezette stallumába az uj honti főesperest. Azután Machovich okmányait olvasta fel az igazgató, mely után következett az installáció. A Te Deumot Graeffei prelátus in- tonálta, mely után Machovich dr. mondotta az ünnepi szentmisét. Az installáción megjelentek a prelátusok jóbarátai és tisztelői, főleg Macho vichot, Tardoskedd önfeláldozó, buz­gó és igazán Jézus szive szerinti lelkipásztorát tüntette ki a község, amennyiben 30 tagú küldöttség je­lent meg az installációján anélkül, hogy az uj prelátus erről tudomást szerzett volna. Az uj prelátus a kül­döttség tagjait a „Fürdőben“ mégis vendégelte, ahol könnyező szemmel köszönte meg a küldöttség megje­lenését. • Az uj tartoskeddi plébános. A hercegprímás dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok utódjául a tardos­keddi plébániára Haliczky Zoltán pápai kamarás, volt érseki titkárt nevezte ki. Kinevezés. Az alispán Havas László joghallgatót az előléptetett Szőllősy Béla helyére vármegyei dij- nokká nevezte ki. A turisták közgyűlése. F. hó 9-én d. u. 5 órakor tartotta a Ma­gyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya második évi rendes köz­gyűlését a tagok élénk részvétele mellett. A gyűlést Brilli Gyula alel- nök nyitotta meg a családi okokból távollevő Kecskeméthy János elnök helyett, ki egyúttal szívélyes hangú levélben tudatta a közgyűléssel el­nöki tisztségről való lemondását. A tartalmas titkári jelentés meghallga­tása után, melyet Fényes Henrik az egyesület ügybuzgó titkára olvasott fel, a tárgysorozat legfontosabb pontja, a tisztujitas következett. Kor­elnökül Brutsy János kéretett fel, kinek indítványára a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel Farkas Elek ny. székesfővárosi igazgató tanítót vá­lasztotta az osztály elnökévé. Far­kas szép szavakban köszönte meg a megtiszteltetést és ígérte, hogy minden idejét a már is virágzó és tevékeny egyesület javára fogja szen­telni. Ezután megejtették a tisztikar választását. Alelnök: Brilli Gyula, titkár: Fényes Henrik, ügyész : Zivil- linger Ferenc dr., pénztárnok: Hercegit G. Lajosné, ellenőr: Oltósy Rezső, könyvtárnok ; Laiszky Kázmér, háznagy: Bárdos Sándor. Parcsami Henrik bencés tanár ezután a régi elnök érdemeit és az egye­sületnek Kecskeméthy János elnök­sége alatt történt megerősödését méltatva, indítványozta, hogy az egyesület Kecskeméthyt tiszteletbeli tagjává válassza, mit a közgyűlés ki is mondott. Majd az uj elnököt üd­vözölte az Osztály nevében, kinek működésére az Isten áldását kérte. Az uj elnök indítványára tisztelet­beli taggá választották még Bogisich Mihály c. püspököt is, ki mint a főszékesegyházi kincstár előzékeny és készséges őre, a turisták iránt minden alkalommal a legnagyobb rokonszenvének adott kifejezést. A tárgysorozat végén Eitner Elemér Ákos főszékesegvházi sekrestyeigaz­gató mondott hatásos szónoklatot és bejelentette, hogy uj tagokul dr. Fe­hér Gyula, Horváth Ferenc, Schiffer Ferenc és Dr. Machovich Gyula pr. kanonokok, valamint Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános jelentkez­tek, amit a turisták lelkes éljenzés­sel vettek tudomásul. Este kedélyes társasvacsora volt a Magyar Király­ban, melyen szintén számos felkö­szöntő hangzott el. Népakadémia. Az ,-,Esztergom- Szenttamás és Vízivárosi Kath. Pol­gári Kör 1913. február hó 13-iki nagyböjti felolvasó estélyének mű­sora a következő: 1- Hymnus. 2. Elnöki megnyitó. 3. Szárnykürt solo, előadja: Schönwelder József. 4. Mo­nolog., előadja: Tusinger József. 5, Szabad előadás., tartja: Szoleczky János. 6. Alkalmi költemény., sza­valja: Bencze Endre. 7. Monolog.,

Next

/
Oldalképek
Tartalom