Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 53. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. július 6. iparosaink, addig hasztalan vá­runk arra, hogy fejlettebb ipa­runk legyen és hasztalan várunk arra, hogy olcsóbban jussunk az iparcikkekhez, melyeket a külföldiek tartanak kezükben. És nagy és rendes kereskedelem nélkül is hiaba várjuk termé­nyeink és termékeink elhelye­zését. Ne csak azon szülők adjak az ipari pályára gyermekeiket, kik rosszul vagy egyáltalán nem tanultak, vagy ne ijeszgessék azzal a fiaikat, ha nem tanulnak, iparosnak adják. Kár az ördö­göt a falra festeni és kár az ipari pályát mumusnak beállí­tani. így már a serdülő gyerekbe befog oltódni a kereskedő és iparos pálya iránti iszonyat. És ha véletlenül mégis csak iparos vagy kereskedő lesz belőle, saját foglalkozásától fog undorodni. Elképzelhető ezekután, hogy az ilyenmódon lett iparosok meny­nyire ártanak, semmint használ­nának e két fontos közgazdasági ágazatnak. Az ilyenekből lesz­nek kontárok és zugkereskedők. Csak rontanak a kereskedelmen és iparon, de nem járulnak hozzá felvirágoztatásukhoz. Ezért helyesen teszi ama szülő, akár módos vagy nem módos, ha kötelességtudó és tanuló fiát nem épen a diplo­más pályára adja, mely téren szerencse dolga jórészt a ma­gasba jutás; viszont ügyes, tött az ura kezére vizet, mikor a munkától hazatért. Hanem összeté­pett ruhában feküdt a földön. A gazda igy szólt hozzá : — En vagyok, a ki szólok hozzád ! Az asszony feleié : — Ne szólj hozzám ! Az öcséd, mikor vetőmagért járt idehaza, egye­dül talált engem és igy szólott: Tölt­sünk együtt egy jó órát. De én nem hallgattam csábítá­sára, hanem ezt mondtam neki : Nem vagyok-e édesanyád helyett anyád és nem apád az apád helyett a te bátyád, az én uram ? Ekkor az öcséd nagyon megijedt, mert erőszakot vett rajtam, hogy ne szólhassak többet. Ha életben ha­gyod, akkor megölöm magamat. Anepu, az idősebbik testvér olyan haragos lett, mint az oroszlán. Gyor­san megköszörülte a kardját és az istálló ajtaja mögé állott, hogy le­szúrja az öccsét, mikor a jószágot haza tereli. És az ifjú alkonyaikor megérke­zett sok takarmánnyal megrakodva. Az a tehén, a melyik legelőször lépett az istállóba, megszólal: — Nagyon féltelek jó pásztorom, hogy leszúr a bátyád ! Szalu az istálló ajtaja mögött csakugyan észrevette a leselkedő bátyja lábát. Gyorsan eldobta a ta­karmányt és eliramodott. De a bátyja mindenütt a nyomában volt. A szo­kötelességét tudó, tanulni szerető ifjúból elsőrendű kereskedő és iparos könnyen válhatik, mert e pályákon a tudás, az ügyes­ség, a szakértelem lényegesen elősegíti a gyors és eredményes előmenetelt. Ügyességével, tudá­sával itt boldogul és nem lesz kénytelen várni, mig kenyérhez jut. Tekintélyt, pénzt szerez és nem cserél nem egy diplomás emberrel. Mert az intelligencia nem a diplománál kezdődik, hanem a tisztességnél, becsüle­tességnél, tudásnál, műveltség­nél, mely kellékekkel rendelke­zik sok kereskedő és iparos; viszont van számos diplomás ember, akire nem igen lehetne az „intelligens“ jelzőt használni. Félre tehát minden balitélet- tel és iszonnyal, mely a keres­kedői és iparos pálya iránt még mindig ily nagy mértékben ben­nünk él! Neveljük igenis fiain­kat a kereskedői és ipari pá­lyákra és az igazi kereskedőnek és iparosnak nevelt fiaink soha se fognak ezért nekünk szemre­hányásokat tenni, sőt hálával lesznek eltelve irántunk, mert boldogságuknak alapját megve­tettük. Viszont hány diplomás ember kárhoztatja azt az órát, mikor a továbbtanulásra unszol­ták és mindenképen lateinert akartak belőle faragni! Lássuk be, hogy kitűnő ke­reskedőkre és iparosokra époly nagy szükségünk van, mint ki­rongatott ifjú az ég istenéhez Rához fohászkpdott: — Én jó uram istenem, te bebi­zonyítod, hogy hol az igazság és hol az erőszak ! Az isten meghallgatta az ifjú es- deklését. Azonnal folyót teremtett teli krokodilusokkal a testvérek közé. Úgy hogy az egyik az innenső, a másik a túlsó partra került. Ekkor Szalu igy szólt Anepu-hoz. — Várd meg a reggelt. Majd mikor a nap főikéi, előtte akarom veled dolgomat megbeszélni, mert én nem vétkeztem ellened ! Mikor Ra már az égen ragyo­gott, a testvérek egymás mellet ál­lottak és a fiatalabbik ezt mondá : — Miért üldözesz, mikor soha még csak rossz szót sem ejtettem ellened. Öcséd vagyok és apámnak becsüllek mindig. Feleségedet pedig anyám gyanánt tiszteltem. Talán azért tört rám haragod, mert haza- küldtél vetőmagért ? És mert az asszony azt akarta, hogy feküdjem melléje és ő bizonyosan elfordította az igazságot. Nem érdemiem meg tehát, hogy kioltsad életemet. És ekkor Szatu fölemelt fejjel megesküdött Ra istenre, hogy igazat mond. És kést vevén elő, levágta tagját és beledobá a folyóba. A ha­lak megették. Aneput nagyon megindította ez az eset. És fájdalmában és harag­jában sírni kezdett. váló orvosokra, mérnökökre, fis­kálisokra, tanárokra, és hogy amazok is csak akkor lehetnek elsők, kiválók, ha tanulnak, tud­nak és dolgoznak. Amazoknak még az a nagy előnyük is meg­van, ha szaktudások a komoly­sággal és józansággal párosul, feltétlenül boldogulnak, mig emezek sokszor tisztességes munkájuk, szaktudásuk és ipar­kodásuk dacára se tudnak bol­dogulni. Mercator. Kovácspatak jövője. Kovácspatak — úgy látszik — mégis csak a mai kor szín­vonalára fog emelkedni és rövid időn belül a nyaraló- és fürdő­helyek között azt a helyet fogja elfoglalni, ahova a fenséges ter­mészet predestinálta. A csavargőzös r. t. és az uj bérlő vállvetve nagy ambíció­val dolgoznak a fellendítésén, mig a tervek keresztülvitelét Schäffner Béla ny. huszárfőhad­nagy, Kovácspatak igazgatója, sok jóizléssel párosult szorga­lommal vállalta magára. Ismerjük a vezetőség nagy­szabású terveit, amelyeket azon­ban hamarosan keresztülvinni nem lehet, de ami eddig történt Kovácspatakon, az magánviseli a célirányos és komoly munka nyomait. Persze, hogy van még sok tenni és javítani való, de az ami máról-holnapra történt Ko­vácspatakon, az bizalommal tölt­het el mindannyiunkat, Jdk ér­Szatu folytaié : — Most már magad gondoskod- hatol marháidról, mert én nem ma­radok tovább házadban. Elmegyek az ákácok völgyébe. Beszéd közben még azt is el­mondta bátyjának, hogy egy ákác viruló lombjába rejti el lelkét. De ha azt az ákácot valaki kivágná, akkor az ő bujdosó lelke a földre esik és akkor meg kell halnia. Keresse meg azonban bátyja ezt az ákácot és tegye a szivét áldozati edénybe, akkor újjászületik. Anepu szomorúan hazament. Ke­zeit fejére tette, port hintett hajára és gyászolt És azután megölvén gonosz fe­leségét, tetemét a sertések elé ve­tette. Szalu ezalatt az ákácok völgyé­ben viskót épített és szivét ákác- virágok közé rejtette. Egy napon az istenekkel találko­zott, akik Égyptomot jöttek meglá­togatni. Az istenek megsajnálták az ifjút és olyan szép lányt teremtettek szá­mára, a milyen még nem volt ezen a világon. Szalu elmondta a szép lánynak szomorú történetét. Egy napon történt, hogy a szent folyó hullámai a szép nő felé csap­kodtak, a ki ijedten menekült a vis­kóba. Mert a Nílus bevallotta forró dekkel viseltetünk a mi kies. kirándulóhelyünk iránt. Nekünk esztergomiaknakkü- lönösen fontos Kovácspatak fel­lendülése, mert ezáltal városunk idegenforgalma és kereskedelme sokat nyer. Az ujonan létesített homok- partfürdő és uszoda látványos­ság számba megy, ahol szép meleg napokon a tengerparti fürdőkre emlékeztető színes, ele­ven élet folyik. Kuglizó, az át­alakított és megnagyobbított teniszpálya csónakház mindmeg­annyi eszközei a közönség szóra­koztatásának. Megemlítést érde­mel az előtér parkírozásának gondozottsága, amely igen kelle­mes benyomást tesz az érkezőre. Az „Esztergomi Kaszinó“ — igen helyesen — nyári helyi­ségét Kovácspatakon létesítette. A megnyitás egy családias társas­vacsora keretében katonazene és tűzijátékkal csütörtökön volt s amint halljuk, a nyári idény­ben a kaszinó vezetősége több mulatság rendezését tervezi. A többek között jótékony célú tombola, kabaré, hangversenyt. Vasár- és ünnepnap cigány­zene, minden szombaton délután katonazene hangversenyez az étterem terasszán. Kitűnő kony­ha, polgári árak, olcsó „menü“ rendszerű ebédek és vacsorák, bizonyára szintén vonzó hatás­sal lesznek a közönségre. Ha pedig a vezetőség a vásár- és ünnepnapokon mutatkozó kiszol­gálási nehézségeket is megfogja oldani, úgy elmondhatjuk, hogy megtörténtek az első intézkedé­sek Kovácspatak fényes jövőjére vonatkozolag. szerelmét az ákácfának a tündér­szép leány iránt és a virágzó fa női hajfürtöt dobott a szerelmes hullá­mokra. A szent folyó pedig végighöm- pölygöú egész Egyptomon és ma­gával ragadta a csodaszép és illatos női hajfürtöt, melyet az emberek be­vittek Fáraó udvarába. Es ekkor összegyülekezének ő szentsége tanácsosai, a kik mindent tudnak és igy eképen szólának : — Ez a hajfürt a nap leányának hajékességéből való. Az istenek va­rázsereje rejlik benne. Kerestesd te­hát egész országodban az istenek leányát. Az ákácok illatos völgyébe kül­dött követek közül csak egyetlenegy tért vissza. Mert a többit agyon­ütötte Szalu. Ekkor a király aranyból vert hadikocsijára ült és fegyvereseket vett maga mellé, hogy elhozza a szépséges isteni leányt. És egész Egyptom megcsodálta a tüneményt, a kit a Fáraó trónjára emelt. Az isteni nő a király patotájában meg akart szabadulni első házassá­gától és elmesélte az álmélkodó Fáraónak a szívet rejtő ákácfa titkát. Erre egész sereg katona kivonult a völgybe. Kegyetlenül levágták az ákácfát és azon pillanatban vége volt Szalu szellemének. A mikor Anepu kereste az ákác-

Next

/
Oldalképek
Tartalom